Bécs Maraton. 4 éve egy térdszalag szakadásból éppen felépülve nem tudtam elindulni. Már akkor tudtam, hogy egy nap majd lefutom. Aztán idén, az elmúlt évek 2 félmaratonja után eljött az idő. Maratont fogok futni Bécsben. Kacsával konkrét időbeni célunk is volt már jó előre: 3:20-at akartunk futni. Erre reális esélyem is volt. Minden ideálisnak tűnt hozzá. Az elmúlt hetekben jól mentek az edzések és jó formában is éreztem magam annak ellenére, hogy az 1:30-at nem sikerült megfutnom se a Rotary-n, se a Vivicittán. Az időjárás előrejelzés is biztató volt. Nem mondtak meleget, a szél meg az eső jöhet. Az is jól jött ki, hogy péntekre szabadnapot kaptam. Kényelmesen el tudtam mindent intézni. Apuhoz is kimentem egy szál virággal, legalábbis oda ahova be lettek szórva a Dunába a hamvai. Aznap volt a születésnapja, azaz csak lett volna. Délután még Anyut is megünnepeltük hasonló okból majd futottam egy könnyed átmozgatót, benne egy 1k pb-vel. A másnap viszont eléggé kaotikus lett. Az egész szombat reggel egy rohanás volt. Rám nem jellemző módon sikerült elaludnom. Az úszást kivéve, ami szerintem botrányosan ment, mindenhonnan elkéstem. Még szerencse, hogy nem siettünk sehová. Bécs pedig megvárt minket. Összeszedtem Ditkét és Kacsát aztán irány az autópálya. A határnál lévő dugót leszámítva sok minden nem történt. Még beugrottunk Parndorfba ahol találkoztunk a többiekkel, Evetkével, Timivel és Lepkével. Kicsit körbe is néztünk, de venni nem vettünk semmit. Haladtunk is tovább a szállásra amit kis eltévedés után megtaláltunk és elfoglalhattuk a szobákat. Megvártuk amíg Attika is megérkezik és az Expo felé vettük az irányt. A rajtszám átvétel gyorsan lezajlott, kis nézelődés után átugrottunk a szembe lévő Sparba egy kis bevásárlásra. Vissza a szállásra majd irány vacsizni. A közelben találtuk is egy éttermet ahol én egy frankó hamburgert ettem. Este még a szobában csevegtünk 1-2 órát majd mindenki elrakta magát másnapra. A 6:30-as ébredés után dobtam egy gyors borotválkozást majd betoltam egy sonkás szendvicset reggelire.

vacsora

útra készen

A cuccom nagyjából össze volt készítve így azzal nem kellett sokat bíbelődni. Az időjáráson látszott, hogy lesz itt minden. Napsütés, szél, felhők és egy kis eső is kinézett. Villámgyorsan kiértünk a rajt helyszínére. Még több mint egy óránk volt addig. Beálltunk a pisis sorba, mert ugye jobb kint mint bent. Nagyon fújt a szél. Fel is vettem az aláöltözetet, hogy majd abban futok. Jöhetett az elmaradhatatlan mars csoki. Ezután elindultunk a csomag leadós kamionok felé. Nekünk Kacsával kicsit előrébb volt így a többiektől elváltunk. Amikor ott álltunk akkor éppen sütött a nap. Melegem van. Azon nyomban le is téptem magamról a hosszú ujjút. Marad az eredeti felállás. Fent is, lent is rövidben tolom. Jó döntés volt. Azért a kukás zsákot magunkra húztuk a rajtig. Vissza a többiekhez, hogy együtt mehessünk a rajtzónába.

 Csipet-csapat

A lányok a 4-esből mi a 2-esből indulunk. Még egy kis dolgot elintéztünk a kerítés mellett aztán be a zónánkba. Itt közben elvesztettük Lepkét és Attikát. Sajnos eléggé a végére sikerült csak, de ez van. Rajt! Megindul a tömeg. A chipszőnyegnél már szaladunk, óra indít és megkezdődik a menet. Próbálom felvenni a tervezett tempót ami a tömeg miatt nem egyszerű. Bitang szembe szél is van, de mi csak törünk előre, gázolunk át az embereken. Első kili 4:50. Lassú, de azért ez kalkulálható volt. Minden kis résbe befurakszunk bár időnként kénytelenek vagyunk lassítani. Ennek ellenére megvan a tempó, jól haladunk. A Prater után szűkül az út, nő a népsűrűség. De mi csak megyünk előre rendületlenül. Hipp--hopp máris itt az első frissítőpont illetve az 5 km-es chipszőnyeg. 23:31-nél járunk. 11 másodperccel túl vagyunk a 4:40-es átlagon. Egy kis víz és nyomás tovább. Kacsa kicsit szenved mellettem de én nagyon könnyedén futok. pedig ez már inkább 4:30-4:35. Többször eszembe is jut Richard Nerurkar híres mondása: ha 10km-nél jól vagy vegyél vissza, ha 20-nál jól vagy vegyél vissza mert 30-nál már nem leszel jól. De ez így most nagyon kényelmes, mintha repülnék. A pulzusom 154-162 között. Baszki, csak ennyi? Ilyen tempónál? Nem hiszem el. 11-nél keressük Ditkét, de nem látjuk. Attika korábban elment már biztosan őt követi végülis neki (is) jött szurkolni. Kacsával nem sokat beszélgetünk inkább a matek megy. 15-nél majdnem fél perc előnyünk van. Jól állunk, nagyon jól. És ugye mindez nem a 3:20-hoz hanem a 4:40-es tempóhoz számolva, ami ugye 3:17. De tudjuk sok van még hátra. Itt is van egy frissítőpont ahol betolom az első gel-t. Nem tudom ennek hatására-e, de innen már nincs meg az a laza könnyedség ami eddig volt. Érezhetően lassulunk és ismervén a pályát innen emelkedő jön ami további tempó csökkenést eredményezhet. Pluszban a jobb oldali IT szalagom is kezd rendetlenkedni. 2-3 km után normalizálódik a helyzet, ebben sokat segít a Mariahilfer strasse lejtője és újra megy a 4:35-4:40. 20 km-nél kettéválik a mezőny, hurrá, legalább nem lesz akkora tömeg. Hamar elérjük a féltávot is, 1:38:24 az időnk. Brutális. Pár éve nem hittük volna, hogy egyáltalán tudunk ilyen félmaratont futni. Nem hogy maratonon részidőnek! Ha nem lassulunk akkor akár a 3:17 is meglehet. De jól tudjuk, még mindig nagyon sok van hátra. Jön egy jó kis szeles szakasz, de mi továbbra is nyomulunk előre. Azonban 25-nél megint kicsit lassabbak vagyunk. 26 km környékén jut eszembe, hogy a magyar zászlót otthon hagytam. Basszus. Újra le kell futnunk. Itt már Kacsa le-lemaradozik. Én meg éppen egy jó tempót menő magyar csaj mögé zárkózok fel. 27 km után megint a Prater-nél vagyunk. Itt már azért eléggé melegem van, a sétányon próbálok az árnyékban futni. Most éppen egy olasz nő tempóját igyekszem tartani. Hol Ő, hol vagyok előrébb. Úgy érzem mindketten jól járunk ezzel. Jön a 30-as tábla. Elvileg ez a fele, most azért ez rendesen bebaszna. Másodpercre kereken 2:20-al megyek a chipszőnyegen. Ez pont a 4:40-es pace. Innen már csak 12 km meg egy kicsi és erre pont 1 órám van. Biztos vagyok a PB-ben, de én nem ezért jöttem! A fordítónál látom Kacsát, nincs messze, kb. 50 méterrel lehet mögöttem. 30,5 km körül jön egy újabb frissítőpont és a második gel. És megint megfog csak úgy, mint 15-nél. Hmm, érdekes. Kezd beszúrni az oldalam, a tempó még úgy ahogy megvan, de kezd szar lenni. Jó akkor innen jön a küzdés. Ennek ellenére lassulok ez már csak 5 perces iram. Jön a következő pont ahol belesétálok. Iszom iso-t, vizet és cola-t ami jó szénsavas volt. Kacsa itt visszaelőz, mondja, hogy menjek. Intek neki, hogy így lesz. Abban bízom, hogy megint gyorsan utolérem. De nem így van. Egyre csak távolodik. Nem érzem magamban az erőt. Ezen az sem segít, hogy folyamatosan előznek vissza azok akiket nemrég elhagytam. Jönnek sorba a kilik: 5:26, 5:02, 5:00 legalábbis óra szerint. Igaz itt már több, mint 300 méterrel többet mér. Közben megint egy szembe szeles szakaszon haladok. Kacsát még látótávolságban van. Egy újabb kili végére érek: 5:10. Basszus baj van. Ha ez így megy tovább nem lesz meg a 3:20 azt meg nem lehet. Közben a magyar csaj is utolér akit 28 km környékén előztem meg. Na azt már nem, Te itt és most nem fogsz elfutni mellettem. Gyors fejszámolás után tudatosul bennem, hogy innen ha 4:50-ben megyek akkor meglesz. Kicsit gyorsítok is szerencsére az oldalam sem szúr már annyira. 4 km van hátra. Nem picsogni kell hanem menni előre. Újra előzgetem az emberkéket. Sikerül is összerakni egy 4:50-es km-t. Jó ez csak tartsuk is. De nem tartom, mert gyorsulok. A következő ponton nem is frissítek csak rohanok tovább. 40 km-nél pont 3 perccel vagyok elmaradva a 4:40-es átlagtól. Azaz már 3:20-on belül vagyok! Meglátom Kacsát. Közelebb van, mint az előbb. Ez újabb erőt ad ami egy újabb 4:40-es kiliben realizálódik. Ráfordulunk a Ring-re. Csak Kacsát és a már látható célt nézem. Jobb oldalról Attika kiabál rám, hogy toljam neki és hol hagytam Kacsát. Ember, hát nem látod? Ott fut előttem! 6-700 méterrel a vége előtt elkezdem a nagy hajrát. Megint tör fel belőlem az erő. Bal oldalt még látok egy-két félmaratoni beérkezőt, de igyekszem magam elé koncentrálni. Száguldok el a többi futó mellet. Beérem Kacsát közlöm vele, hogy most aztán tolja, mint állat, mert én már nem lassítok (utólag megnézve 4 percesben toltam). Pár másodperc múlva felveszi a ritmust és egymást mellett futunk. Mit futunk, hasítunk, repülünk! Kezeket fel, Kacsával pacsi a magasban így futunk át a célvonalon. Vége! Beértünk! Katarzis! 3:19:41. Atyaég! Megvan! Megcsináltam! Elérzékenyülök majdnem sírok. Gratulálok Kacsának aki nem hiszi el, hogy Ő is megcsinálta. Kurva jók vagyunk! Megkapjuk a jól megérdemelt érmünket. Nagyon jó ránézni! Ezért (is) csináltam az egészet. Felvesszük a befutó csomagot én meg még elmegyek érmet gravíroztatni. Fájnak a lábaim főleg az IT-m. Szép lassan meglesznek a többiek is. Mindenki jót futott, Attika meg különösen. 1:35 jó nagy PB. Hinnye közeledik a srác.

szép, és az enyém

Összeszedjük magunka és irány a kajálda. A lépcsőzés a metróban kifejezetten jól megy. Komoly gond úgy tűnik nincs. Én maradok a tavaly már jól bevált hamburgernél a többiek inkább tésztát esznek. Jót dumálunk, de lassan ideje haza fele venni az irányt. Maradnék még 1-2 napot, de holnap már meló van.

ez is új rekord

A számokat nézve sem lett rossz. 3 percet lassultam a második felében, az 1:38:24-es első fm-re futottam egy 1:41:15-es másodikat. Nem kevés, de nem is vészesen sok és ennek a nagy része abban a bizonyos 4 km-ben jött össze. Kívülről akár úgy is tűnhet, hogy ez egy jól felépített, megtervezett és végrehajtott maraton volt. Belülről azonban nem pont így érzem. Volt benne könnyedség, küzdés, szenvedés és öröm. Tudom, megint az elégedetlenség szól belőlem, de talán egy kis hiányérzet van bennem. De nagyon örülök és büszke vagyok az eredményre. Megint bebizonyosodott, hogy ha van valami időterved akkor a tempót az alá kell belőni. Számolni kell a frissítésekkel és a lassulással is. Így utólag azt mondom jobb volt így kicentizve beesni 3:20 alá mintha mentem volna egy amolyan semmilyen 3:17-et. Persze az időnek örültem volna, de így nagyobb volt a flow. Most már lehet koncentrálni a következő nagy feladatra, az UB-ra. Addig azért lesznek még versenyek, pl. Móri félmaraton és Szekszárdon a Borvidék 28 km-e. De a célkereszt már arra a bizonyos 110 km-re van irányítva.

Debrecen, Rotary. Tavaly a Barcelona maraton után is jót mentem idén meg egyértelműen a pb, sőt az 1:30 alatti idő volt a cél. Plusz Ati első maratonja is ide esett, amit parádésan futott meg. Remélem írni fog róla. Eszter és Timi szintén félmaratont futottak, Eszter egyéni csúcsot is ment. Idén nem Evetkénél és Lepkénél aludtam előző este, hanem reggel indultunk Timivel és Kacsával aki a meglepetés szurkoló volt. Szóval korai indulás és egy kis kitérő miatt, 9h-re lent is voltunk. Már ekkor kezdtem érezni, hogy ma meleg, nagyon meleg lesz. Ezt a ruhatárba sorban állva érzékelem is. Meg fogunk dögleni. Szóltak, hogy álljunk be a rajtba. Idén ez kicsit nehézkesen ment, mert át kellett verekedni magunkat a kerekesszékeseken, a mini és a negyedmaratonos mezőnyön. Azért valahogy csak sikerült. Eljött a mi időnk. Előre sétáltunk a startvonalhoz. Konkrétan a második sorból rajtoltam. Indulás! Kilőttem, óriási elánnal indultam meg. 7-8-ik helyen haladhattam néztem is az órámat, 3:30-as pace. Na ez biztos gyors lesz. Vissza is veszek miközben iszonyat fáradtságot érzek a combjaimban. Hinnye, már itt az elején?

itt még minden jó, minden szép

Tolom tovább és a szembeszél is csak kicsit zavar. Ott viszont ahol nem fúj vagyis nem szembe rohasztó meleg van. Az egy frissítéses terv megy a kukába. 4 km-nél Tini és Kacsa szurkol lelkesen. Itt még a tartom a tervezett tempót, de olyan érzéseim vannak, mintha a verseny utolsó körében lennék. De sajnos ez még csak kurvára az első. Beérve a stadionba nyakon ver a hőség. Olyan mint egy katlan. Szerencsére csak pár száz métert kell benne futni majd ki és jöhet is a második kör. 22:07 az első. Ez jó bár nincs meg a kellő táv az óra is csak 5,1 km-t mért. Sebaj még 3 ilyen és megvagyok. Akad azonban egy bökkenő. Nem bírom tartani a tempót. Lassulok. Gyors frissítés után nem tudok visszaállni. 4:25-4:30-ban megyek tovább. Semmi gond majd a végén amikor jön az erő akkor behozom. Óriásit tévedek. Újabb lassulás. Basszus ez már csak 4:40 körüli. Próbálok gyorsítani, de nem igazán sikerül. Apró, pár száz méteres szakaszokra elérem a 4:25-öt is. Tartósan azonban nem tudom tartani. Tudom ez már nem lesz meg. A kör végén Kacsa látja rajtam, hogy kész vagyok, mint a házifeladat. Közlöm vele ha ez így megy tovább akkor pb sem lesz. 45:24-el haladok át a leendő célkapun. Csak nyamvadt 24 másodperc a hátrányom. A valóságban viszont sokkal több. Ha jól lennék és érezném az erőt ez innen sima liba lenne. Most másképp van. Tudom, hogy innen már nem lesz meg. Kényelmesen frissítek minden ponton, kell is mert szinte éget a nap. Tovább lassulok az eddig sem acélos tempóból. 4:40-4:50, de a maxon megyek. A 3-ik kör megint egy perccel rosszabb mint az előző. Kacsa kínál minden földi jóval, de nem kérek. Egy rohadványos kör van hátra azt valahogy csak végigszenvedem. Persze azért is így folyamatosan előzöm a lassabb futókat azonban nem velük vagyok versenyben. A saját távom mezőnye már beállt. Az utolsó körben újabb próbálkozás egy nagy hajrára, de gyorsan elhal. Bele kell törődnöm, hogy mára ennyi jutott. A kör felétől már nézegetek előre hátha meglátom Atit hátha utolérem és legalább hátba veregethetem a maradék 5 körére. A fordítónál Tini közli velem, hogy kb. 6 perce ment el. Jól megy a srác. Nekem meg innen már csak 1 km. A stadionba beérve megnyomom így legalább szépen fejezhetem be. Vége! Végre.1:34:13 azaz nem sikerült. Kacsa vár a célban és próbál lelket önteni belém. Nincs gond csak bosszant.

Végstádium

Elmegyek a ruhatárba a cuccomért és innentől szurkolója leszek Atinak, aki egyenletesen rótta köröket és tolt egy 3:51-es maratont. Elsőre. Profi munka.

jól látszik minden a részidőkön

Óriási köszönet a szurkolóknak. Tininek, Csigunak, Evetkének, Gergőnek és Kacsának. Nélkülük még mindig ott köröznék.

ilyen szép transzparenst kaptam

Ha csak a számokat nézzük és elfogadjuk, hogy a 600 méter mínusz ellenére félmaraton volt, mert hivatalosan az volt akkor nincs gond. Életem második legjobb fm-je, abszolútban (16-ik), nemenként (14-ik) és kategóriában (6-ik) is jobb helyen végeztem, mint tavaly. És nehogy már egy 1:34-es fm után szomorkodjunk. Nem is kudarcként élem meg, mert a maximumot hoztam ki magamból. Most ez ennyire volt elég. De ez akkor is egy rohadt nagy fos futás volt. És, hogy mi vezethetett idáig. Jó kérdés. Nagyrészt a meleg, valamint még a korán kelés, az utazás és a kajálás is közrejátszott. De nincs dráma, előbb-utóbb elérem a célomat. Talán már a Vivicittán!

Most inkább a képek beszélnek helyettem. Jöjjön az éremkavalkád.

 A jövőbeli célok már megvannak. Röviden összefoglalva többet, gyorsabban és jobban.

Apu halála érthető módon sok mindent megváltoztatott. Kihatott minden területre. A futást illetően a november lett a legerősebb, 305km-t magába foglaló hónapom. Talán menekülés volt. Magam elöl, az érzéseim elöl. Eléggé magamba fordultam. A Piros85 ugye nem sikerült, de nem éltem meg kudarcként. Erről még született post, de utána nagy lett a csend. Nagyképűen mondhatnám, hogy alkotói válság van/volt. Szimplán nem sok kedvem volt semmihez. Versenyek azért voltak, most itt rendhagyó módon egy bejegyzésben, blokkonként veszem őket végig.

Intersport terepfutás:

3 éve voltam már akkor nagyon bejött. Menni is akartam már korábban is csak mindig közbejött valami. Most azonban nem volt akadály/sérülés és mivel szép érmet is osztogattak ott volt a helyem. Timi és Ati is jött bár utóbbi csak a túrára nevezett és azt tervezte lefutni mint sokan mások. A futóknak reggel 8h-kor volt szakaszos, vonalkód leolvasós rajt.

Jó korán ott voltam már a rajtközpontban így kényelmesen elintéztem a rajtszám átvételt és az öltözést. A csomag megőrzőnél hatalmas sor volt, itt összefutottam Timivel. Irány a rajt mert már csak pár perc van addig. Sajnos nem sikerült kellően előre állni ez az elején, a szűk lépcsős részen visszaütött. Előzetesen a 2 óra alatti idő volt belőve ez a 750 méter szinttel dúsított távon elég merész ötlet volt.

Indulás! Az elején aszfalton próbáltam minél többet előzni, hogy elkerüljem a későbbi szűk részen való sorban állást. Nem jött össze. Mindegy legalább a kilátás szép. Ja, az sem mert köd van. A Kevélyig felfele vezető út ismerős volt a Pirosról. Tudtam nem szabad nagyon megindulni mert visszaüt. Sokan másképp gondolták. Nem nekik lett igazuk. Aki felfele megelőzött azt később simán visszaelőztem. Ha-ha, nem hiába a rutin meg az évek, na és a terepfutó tapasztalat. Lefelé magam sem értem hogyan de nagyon zúztam. Sokkal bátrabb voltam mint egy hete. Tartottam az egész jó tempót, de a 2 óráról letehettem. Sebaj, megyünk ahogy tudunk. Amúgy nagyon szép helyeken mentünk, gyönyörű a Pilis is ősszel. Az egyik lejtőn talán az egri vár előttin találkoztam egy mezítlábas futóval. Ó te jó ég! Ezeken a köveken,sziklákon? Basszus, kemény vagy csoki felkiáltással ott is hagytam. A várnál gyors frissítés és már húztam is tovább. A felfele azért bele-bele sétáltam, mind pulzus (nem akartam laktát fölé menni) mind kondicionális hiányosságok okán. Lefele és síkon viszont téptem mint a gép. A pálya vége ugyanaz volt mint 3 éve. Az utolsó 3 km aszfalt is, lejtő is. Ugyan van benne egy meredek emelkedő de az rövid. Mentem is mint a meszes. 4:20-ban toltam és előztem az emberkéket. Itt már nem számított semmi és senki. Már hallom a szpíkert, már látom az iskolát, az utolsó egyenes jön. Vége! 2:08:32. Se 2 óra alatti, se nem 6-os pace, de le van szarva nagy ívben. A célban meleg tea és zsíros kenyér. Be is verek vagy két szelettel. Felmegyek átöltözöm és melegszem. Meg persze várom a többieket. Egyszer csak megjön Timi. 2:55-el csekkol. Én megmondtam neki már előtte. Atira várunk rohadt sokat. Közben beesik Szami aki szintén túrázott egy kellemeset. Ati persze nem jön. Mondjuk ha tudnánk mikor indult... Na jó várjunk félig aztán irány haza mert kockára fagyunk. Erre ez a jó ember Sipivel karöltve 15 másodperccel fél előtt beesik a célba. Kicentizte rendesen. Nem őszinte a mosolya. Igazából mosoly sincs. Azért jót szaladt. Hideg van irány haza. Jó volt ez a kis terep félmaraton. A férfiak között 30-ik, abszolútban pedig 33-ik lettem. Százalékosan itt végeztem a legjobban az idei versenyeket tekintve. Nem gondoltam volna.

Siófok félmaraton:

Az eredeti terv a 2 nap, 2 fm, 2 egyéni csúcs volt. Szombatra nekem az 1:30 alá, vasárnap meg Timinek nyulazok egy 2 óra alattit. Ezt még tavalyra ígértem meg neki csak  akkor sérülés és nem készülés okán egyikünk sem futott. Szombaton volt apu temetése így értelemszerűen nem indultam. Miután vége lett a búcsúztatónak, elmentek a vendégek és elpakoltunk rám tört egy érzés. Futnom kell. Egy beledöglőset. Legyen 5k pb! Holnap ugyan fm, de sebaj az úgyis könnyebb tempó most ez belefér. Ki is mentem és megcsináltam. Ő érte... Másnap reggel Timi jött értem, levitt-hazahozott. Jó dolgom volt. Időben leértünk és a rajtszám átvétel is gyorsan megvolt. Közben ment a körkérdés, hogy mit vegyünk fel. Naná, hogy rövidben alul-felül. 10 fok volt nem kell a hosszú ujjú. Beálltunk a rajtzónába, eggyel előrébb mint Timi szerette volna, de mondtam neki jó lesz ez. A tervezett tempó az 5:35 volt. Rajt. Nekiindulunk a mezőnnyel, próbálom visszafogni a lovakat. Ne fussuk el az elejét ha nem muszáj. Így sem sokan előznek meg. Nahát mégis jól választottam zónát? Múlnak a km-ek mi meg nagyon stabil egyenletes tempót megyünk talán kicsit gyorsabb is mint a tervezett. Jön is az első kör vége 59:15-el haladunk át a kapun. Remek, még akár lassulhatunk is. De nem, Timi konokul megy előre és gyorsulunk. Már inkább 5:20-5:30-as ezreket megyünk. Még bedob egy 15-től gyorsíthatunk ha bírom szöveget, de aztán ez hamar elmúlik nála. Kiérve a partra jön egy kis holtpont. Fáj a lába, elfáradt és még az út is szar. Semmi gond mondom neki, innen egy dolgod van jönni mögöttem és kész. Ez lett amúgy a leglassabb kilink (5:38). 18-nál járunk mikor véget ért a partszakasz. Ideje volt. Innen már csak 3km! Egy befutás a munkahelyére. Gyorsan javít, hogy inkább hazafele futna. Igaza van, az jobban hangzik. Már az sem érdekli időben hogyan állunk csak fut, fut és fut. Ráfordulunk a célegyenesre és ugyan látszik rajta, hogy teljesen elfáradt de akkor is tovább tolja. Gyorsít. Így is kell a befutónál. Vége! Beértünk! 1:57:07. Simán, lazán 2 óra alatti fm! Én megmondtam előre csak soha nem hisz nekem. Találkoztunk még Dórival, Vikivel, Endrével és Zolival. Kis beszélgetés után mindenki megy a dolgára. Nekem ezzel meglett a négy évszak, négy félmaraton is, így még egy éremmel leszek gazdagabb. Aztán öltözés és irány haza.

Szegedi jótékonysági félmaraton:

Kacsa rángatott bele az egészbe. Na jó, olyan nagyon nem kellett neki. Amolyan év végi, utolsó bónusz verseny. Két dolgom volt. Megjelenni reggel a Népligetnél és nyulazni egy kényelmes 4:40-es tempót neki. Az első sikerült. Végre megismerhettem Snow Andit a Csemete (Team Heart) alapítvány egyik alapítóját. Az Ő kisbuszukkal mentünk le 8-an. 1 sofőr, 1 szurkoló (Bejja asszonyság) és a 6 futó. Az út gyorsan elröppent és már a versenyközpont melletti parkolóban voltunk.

A rajtszám átvétel is flottul ment. Gyorsan dobtunk egy öltözést a kocsiban aztán irány a rajt. 2-es zóna legeleje, én előrébb álltam volna, de Kacsa nem akart. Mindegy is volt, mert végül egyben rajtolt a 2 zóna.

Rajt! Nekiindulunk igyekszünk nem elfutni az elejét. Ennek ellenére is inkább 4:30-as kiliket megyünk. Nem lesz ebből baj? Kacsa annyira nem élvezi, nekem elég kényelmes. Most még. Erősnek érzem magam ez úgy 6 km környékén kezd elmúlni. Itt már Kacsa is fel van pörögve, inkább Ő diktálja a tempót ami gyorsul. Érzem, hogy nem kéne se laktát fölé, se 4:30 alá menni. Ez a kettő most a limit. 10 km-nél brutális 45:30-al csekkolunk. Innen nehéz lesz elrontani az 1:40-et. Itt frissítek is, de csak egy cola-t veszek el. Nem kellett volna. Hideg is és nagyon szénsavas. A végét ki is köpöm. Haladunk tovább Kacsa erősnek tűnik, bár állítása szerint csak a túlélésre játszik. Az jó mert én is. 16-17 körül szólok, hogy menjen nyugodtan mert nagy idő mehet. Ott is hagy. 18-nál visszaköszön a cola egy kis hányingerrel karöltve. Végem van. Elfogytam. Igaz ez még így is 4:40-es tempó. Kacsát látom egyre távolodni innen már nem érem utol. Nem is tudnám, mert gyorsítani nincs erőm. Azért az utolsó 100 métert megtolom és kész. Vége! 1:37:05! Kacsa vár a célban 1:35:55-öt ment. Elképesztő. Kis pihi után visszakocogunk Andiék elé. Levezetésnek jó lesz meg ugye meg is ígértük. Azt nem mondom, hogy az eleje jól esett. Nagyon fáztam. Kb. 3 km-t mehettünk visszafele amikor mosolyogva jönnek szembe a lányok. Innen négyesben haladunk a cél felé. Útközben megállunk a Dómnál fényképezkedni.

Ráérünk, nem sietünk sehová a nap is szépen süt tehát miért ne. Jókedvűen szaladunk tova a cél felé. A befutó után összeállunk egy közös képre majd mindenki átöltözik és irány haza. Jó kis verseny volt. Az eredmény lehetett volna jobb is, de olyan nagy baj nincs ha egy 1:37-el elégedetlen vagyok.

Idén több verseny már nincs. Csak öröm és bulifutásként egy 2 napos Balaton kerülés (amin már túl is vagyok) és jó eséllyel egy Velencei tó kör. Hosszú edzéseknek megteszi. És persze indul a téli km gyűjtés.

Brüsszel: Kacsa "bosszúja" Barcelonáért. Már a hazaérkezünk hetében elintézte a szállást, a nevezést és a repjegyeket. A közlést követő napon volt a reptéri robbantás, mondtuk is neki Elivel, hogy egész jó helyre sikerült szerveznie. Teltek-múltak a napok, hetek miközben azért ismerkedtem az útvonallal és a szinttérképpel. A közel 400 méter szintemelkedés nem tette túl gyors pályává. A nyáron és az ősz elején messze nem voltam olyan formában, mint tavasszal, de ennek ellenére egyre erősebbé vált bennem a gondolat: egyéni csúcsot kéne futni. Nem lesz könnyű, de nincs mit veszítenem. 1,5 héttel az utazás előtt kiderült, hogy Tibi is jön és ha lehet félmaratont fut. Így végül négyesben vágtunk neki a brüsszeli utazásnak. Persze, hogy ne menjen minden simán a keddi hazafutás során megfájdult a talpam. Igen, az ami tavaly is előjött, akkor Berlin után. Fasza. Gyorsban két okot is találtam rá, az új Nike Vomero cipőm vagy a túlterhelés. De simán lehet ezen okok kettős hatása is. Szerda délután kétségbeesve hívtam Zolit, a masszőrt, hogy tudok-e menni hozzá másnap vagy pénteken, hátha az segít. Egy darab szabad időpontja volt, biztos rám várt. Biztató volt amit mondott, futni fogok tudni, de akkor, ott helyben beszarok a fájdalomtól és 2 napig még érzékeny lesz. Király! Jó lesz, jöhet. Nagyjából össze voltam pakolva, így pénteken belefért, hogy új cipő után rohangáljak amit meg is találtam, de csak hétfőn mehetek érte. Nem baj, amúgy sem futnék abban, jó lesz a régi Asics-om is. Ennyit még elbír. A gépünk este ment, Kacsa már előre becsekkolt online, így ráérősen, kényelmesen kibuszoztunk, gyorsan átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, toltunk egy szendvicset majd felültünk a gépre. A közel 2 órás út eseménytelen volt, a kinti reptéren még pont elcsíptünk egy shuttle buszt ami bevitt minket a városba. A reptéren magát ajánlgató taxisban valamiért nem bíztunk, pedig majdnem 20 euro-val olcsóbban vitt volna négyünket. Buszról le, irány gyalog a 1,5km-re lévő szállásra.

séta a brüsszeli éjszakában

A kulcsok a postaládában voltak felragasztva a láda kulcsával egyetemben. Kacsa ezt kiügyeskedte, így erőszak nélkül jutottunk be a lakásba. Amely két szobából és egy fürdőszobából állt, kellemesen berendezve. A szállásadónk egy fiatal hölgy aki amúgy itt lakik a hűtőből és a fürdőből ítélve, de most valahol máshol tartózkodott. Kicsit körbenéztünk a környéken, beültünk vacsorázni egy hamburgereshez majd kis bevásárlás után a szálláson még átbeszéltük a másnapi látnivalókat.

hálószoba

nappali

Elsőként az Atomium-hoz mentünk, érdekes kis építmény, jó messzire ellátni belőle. A fényjátékos teremben mondjuk érdekes érzéseim voltak. Tuti besugároztak valami információt a fejünkbe. Láttuk, lépjünk tovább.

Atomium

éppen zajlik az elme befolyásolása

Mini Europa

Heysel stadion

Következő célunk a Sacre Coeur (Szent szív) bazilika volt. Útközben beugrottunk egy Lidl-be egy kis elemózsiáért. Útban a bazilika felé egy ilyen remekbe szabott szoborba botlottunk. Már ezen séta alkalmával is látszott, hogy elég hullámos a város.

pisilő fiú helyett köpködő vaddisznó

Maga a bazilika nagyon szép, főleg belülről. Nem túl nagy csicsa, egyszerűen nagyszerű. Nekem bejött. Kacsa még elmondott egy imát a másnapra vonatkozóan. Ártani nem árthat. Sőt!

 Szent Szív bazilika

egyszerű, letisztult, szép

Diadalív

Mivel már a délutánban jártunk így az expo felé vettük az irányt, hogy meglegyenek a rajtszámok is holnapra. Egy sima sátor volt csak maga az expo, pár kiállítóval. Nem egy berlini hangár az tuti. Nem baj, ennek ez a varázsa és legalább nem tökölünk sokat. Egyből irányba álltunk a megfelelő sorba, bár sor nem igazán volt. Egy magyar szó ütötte meg a fülem, de először arra gondoltam biztos rosszul hallottam. Aztán kiderült, hogy mégsem. A két segítő magyar volt! Basszus, tényleg mindenhol ott vagyunk. Tibit mégy gyorsan beneveztük a félmaratonra valamint egy kicsit elidőztünk a Garmin óráknál aztán továbbálltunk. Itt volt még az Autoworld, egy nagy autós kiállítás, de ez annyira nem hozott lázba minket így kihagytuk. Jöjjön az Európai Parlament valamint a Parlamentárium.

tényleg nem nagy és nincsenek sokan

piros is, Ferrari is...

A Parlamentbe menet megéheztünk, így előbb egy bolt, aztán kiültünk egy parkba "csövezni".

de szépek vagyunk, na jó inkább sármosak

A Parlamentáriumba a bejutás pont ugyanolyan szigorú, mint a reptéri biztonsági check. Mindent ki kell pakolni a zsebekből és a detektoros kapun átmenni. Szerencsére itt sem akadtunk fent. Bent egy fantasztikus interaktív kiállítás van, a második világháborútól napjainkig lehet végig követni az eseményeket. Képekkel, szöveggel és audio kommentárral. Természetesen mindezt minden tagállam saját anyanyelvén. Jó hosszú, nem tudom mennyi időt töltöttünk bent, de a végén már Tibivel az alvás határán voltunk. Ezt is kipipáltuk. Kérjük a következőt!

Ezután az Eddy Merckx metró állomásra mentünk ami jól kint van a város szélén, utaztunk vagy 15 megállót, de megérte. Ugyanis itt van kiállítva Merckx azon kerékpárja amivel 1972-ben megdöntötte az 1 órás kerékpározás világcsúcsát. Mai szemmel nézve elég retro darab. Sehol egy patent pedál csak jó a öreg szíjas rögzítés. Egy áttétel, de ez ugye a kísérlet miatt. Igaz jó nagy áttétel. Azért ez a kerékpársport történelem egy darabja, egy legenda bringája. Látni kellett. Sajnos csak ennyi fért bele a városnézéses napba, ha lesz legközelebb akkor talán többet is látunk a városból. Így irány vissza a szállás ahol lepakoltunk majd irány valami kajálda. Együnk valamit. Kis töprengés után a tegnapi helyre ültünk be megint. Én a már bevált dupla húsos maxi burgert kértem. Ehhez járt két pohár üdítő és egy adag sült krumpli. Finom volt ismételten. 

 egy bringással kötelező látnivaló

vacsora

Este a szálláson még összekészítettem a felszerelést, kicsit nassoltuk, beszélgettünk és egyeztettünk Elivel, hogy hol fog nekünk szurkolni. Ebből a szempontból nem túl barátságos a pálya vonalvezetése, mert csak két helyen tud ott lenni. 15km-nél és a célban. Ezután nyugovóra tértünk. 9-kor lesz rajt, így reggel ráérősen 7 órakor keltünk. Kényelmesen megreggeliztünk és felöltöztünk. Kb. 20-30 perces út volt ki a diadalívhez. Fura módon egy budapesti versenyen hamarabb kimegyek, mint itt. A rajthoz menet elég hűvös idő volt, de nem akartunk Elinek nagy pakkot így csak egy felsőt vittem magammal. Végül elég is volt. Magában a rajtzónában már nem is fáztam, a körülöttem lévő emberek testhője nagy segítség volt. Még elintéztük a kis és nagy dolgokat, itt szerencsére volt még papír a budiban. Jöhetett a szokásos mars csoki, mert ugye anélkül egy métert sem.

rajt előtt

Kb. 1700 induló volt a maratonon, így elég közel voltak az iramfutók egymáshoz. A tervünk az volt Kacsával, hogy megyünk a 3:30-assal aztán lesz ami lesz. 3km-ig tartottuk is a kicsivel 5 perc alatti tempót aztán jött az alagút. Már a lefele menetben látszott, hogy ebből baj lesz. Meredek volt, sejtettük, hogy felfelé "érdekes" lesz. Igazunk lett. Annyira nem esett jól, ez a kilink csak 5:30-as lett. Meg is beszéltük Kacsával ha sok ilyen lesz még az szar. Nos, mire befejeztük az elmélkedést már jött is a következő alagút. Aztán a következő.  Ezen 3 alagútnak köszönhetően elvesztettük szemünk elől az iramfutónkat és kb. 1,5 perces hátrányt szedtünk össze a 3:30-hoz képest. Nem baj, megyünk tovább a saját tempónkban. 6 km-nél behaladunk egy szép parkba, naná, hogy megint felfelé. Kacsa jobbra el, pisilnie kell. Nekem is, de még tartogatom az esetleges holtpontra. A kis felfele után egy meredekebb lefele következik. Itt sikerül bőven becsúszni 5 perces alá. Kacsa utolér és köszöni, hogy megvártam. Nem vártam, egész egyszerűen gyorsan fut. Kikeveredünk a parkból jön a 10 km-es chip kontroll. 51:14-el haladunk át. Jól állunk és még frissek vagyunk, de ugye rengeteg van még hátra. Bármi lehet. 12-nél Kacsa megint jobbra el. Igen, pisilős fiút játszik Brüsszelben. Jön egy jó hosszú, kényelmesen megfutható lejtő mindjárt jót tett a pace-nak. 4:45! Egy percet hoztam az iramfutón. Kacsa most kicsit lassabban ér utol pedig tolta neki rendesen egy 4:27-es kili formájában. Közeledünk Eli felé akinek a hangját már messziről halljuk. Igazi energiafröccs ez nekünk. 

15km-nél frissen és üdén

Ezzel a plusszal megyünk tovább. Még mindig jól esik és jó a tempónk, tartjuk az 5 perces kiliket. Biztató. 17,5 körül dobunk egy jobbost, itt lesz a nagyon hosszú oda-vissza rész. Visszafele ugyanis már majdnem 35km-nél fogunk járni. Basszus, 9 kili oda, majd 9 kili vissza, szarul hangzik, de hát ezért jöttünk. Meg a következő emelkedőért ami soha nem akar véget érni. Lassulunk is a szokásos 5:30-as tempóig. Abban azonnal megegyeztünk, hogy ezt nem fogjuk tudni lefele visszahozni. Nagyjából itt engedtük el a 3:30-as célidőt. Az emelkedő 19km-ig, a frissítőpontig tart, legalábbis mi ezt hisszük és látjuk. Utólag nézegetve a szintrajzot igazából 20 km-ig. Így már érthetőbb ott miért lassú ez a km is. 20-tól viszont tényleg megint lefele haladunk és megint mennek az 5 alatti km-ek. Jön a féltáv, 1:47:17-el csippantunk. Kurva jó, egy kényelmes, beszélgetős fm nem túl szar idővel.

féltávnál

Azért itt már fájnak a talpaim és a vádlim is kezd összeállni, de még bírható. Itt már látjuk a visszafele futókat is. Nincsenek sokan, ez még bőven a mezőny eleje. Jön egy kis erdős rész egy tóval és nagyon meredek lefelével, de legalább rövid. Az erdőben elég szar az út, plusz tele van a gesztenyefákról lehullott cuccossal is. Nem volt annyira komfortos már a futás, de a tempó még mindig vállalható volt. És mellettünk nem nagyon mentek el, inkább mi előztünk. kiértünk az erdőből jöhet a hosszú, sunyi emelkedő, bónuszként egy kis szembe széllel. Kacsa próbál mindig valaki mögé beállni szélárnyékba, meg hogy tempót menjenek nekünk. Nem találunk senkit aki ugyanazt a tempót futná. Egy hölgy van, de ő gyorsabb, nem tudunk és nem is lenne érdemes vele elmenni. A 30 km-es kontrollnál is jó idővel haladunk át. 2:33:34. Jó, nagyon jó. Ugyan végleg letehetünk a 3:30-ról, de egy jó kis 3:36-3:37 még össze jöhet ami mindkettőnknek egyéni csúcs.

30 kilinél, már nem annyira őszinte a mosolyunk

Biztosak vagyunk benne, hogy az emelkedőkön időt veszítünk amit lefele nem tudunk behozni. A közel 4 km-es emelkedő viszonylag hamar eltelik. A 33 km-es frissítőpont után benyomunk 2-2 sótabit. Jól jöhet. Itt már noszogatom Kacsát, hogy húzzon, mert látom rajta, tudna jobb tempót menni. De marad, együtt jöttünk-együtt futunk. Jön a csatlakozási pont ahol találkozunk a félmaratont futókkal, hirtelen tömeg lesz és persze megint egy kis emelkedő. Kacsa szól, hogy figyeljünk, ne ragadjunk be a lassabb futók mögé. Látunk egy iramfutót, Kacsa persze egyből meg akarja nézni melyik az. Asszem itt elég durván szóltam rá. Hagyjon már bakker, 5 percesben megyünk fel az emelkedőn, sorra előzzük az embereket aztán még gyorsítsak és nézegessek mindenfelé? L...t! Persze ez nem komoly harag, no para. Már csak 7 km, ezt féllábon is kibírom.Kacsának már tuti a brutális egyéni csúcs és jó eséllyel nekem is meglesz. A combom is elkezd rendetlenkedni és a gyomrom is háborog, de fejben erősnek érzem magam. Marad a kicsivel több mint 5 perces tempó. Közeledünk a rajt helyszínéhez, innen már csak 3 km és meglesz. Biztosan meglesz. Elég szűk a hely, néha a padkán vagy a fűvőn futunk, mert csak ott férünk el. A pálya vége ismerős lesz hiszen ugyanaz mint a legeleje. A lejtőt nem szeretik a lábaim, de ez talán normális is. Persze a felfele meg egészen más miatt nem esik jól. Nincs bennem több, szerettem volna gyorsítani, de nem igazán sikerül. Kacsát végül 41 km körül sikerül rábírni, hogy menjen. Villámgyorsan eltűnik a szemem elől. Én küzdök a közeggel, a szűk úttal, az éles kanyarokkal és a macskakővel. Eli hangját hallom ahogy bőszen szurkol nekem és odaadja a zászlót a befutóhoz. Mindenre figyel Keripapa. Megvan az utolsó kanyar is jön a célegyenes. Még valami hajrá félét is produkálok, a zászlót a magasba emelem és beérek! Igen, megcsináltam! PB!!! 3:37:45! Kacsa vár a célban egy pacsival. Óriásit mentünk. Majdnem két perccel jobb, mint tavaly Berlinben, ami ugye egy sík maraton. Nagyon örülök és iszonyat fájnak a lábaim. A vádlim betonkemény, a talpaim zsibonganak, de megérte. Megkapom a befutócuccokat, érem, víz, iso, waffel. Az érmet a nyakamba akasztom, a folyékonyakat azonnal megiszom. Séta a lépcső felé. Elitől kapok egy cola-t. Tényleg mindenre gondol. A legjobb szurkolónk. Főtörzsszurkoló! Ez az eredmény az övé is. Sokat köszönhetek neki. Tibi is bent van már, örömmel közli, hogy Ő is egyéni csúcsot ment. Össze is állunk egy közös fotóra. jól nézünk ki. mintha semmit nem is csináltunk volna. Csak akkor tudnám mi a francba fáradtam el annyira és mitől fájnak a lábaim?

3 futó, 3 egyéni csúcs

Irány vissza a szállás, ami Kacsának köszönhetően nagyon közel, kb. 200 méterre volt. Igazán előrelátó. A gépünk 17:55-kor indult, így nyugodtan le tudtunk zuhanyozni és átöltözni. Pakolom a hátizsákba a holmimat, gyorsan meg is telik. Baj van. Ki van tömve, mint a déli busz, de a papucsom meg rajta. Kis dilemmázás után a futócipőnek mennie kell. Futni nem hiszem, hogy fogok még benne, akkor meg minek vigyem haza. Maradnia kell. Jött még a szokásos zászló aláírás. A lakásban rendet vágunk, főleg Tibinek köszönhetően. A házigazdánk biztos elégedett lesz, nem hagytunk nagy rumlit magunk után. Később kiderül így is volt, tökéletes vendégnek értékelt minket.

haza már nem jött, mert kitelt az ideje, na meg kellett a hely a sok csokinak

van még hely rajta...

Indulnunk kell, hogy elérjük a 15:30-as shuttle buszt. Na ez annyira nem sikerült. Igaz viszonylag gyorsan bevásároltunk az útra, de sikerült rossz metróra szállni. Ezt elkúrtuk. A következő 30 perc múlva megy, igaz meg is kéne találni, hogy honnan. Összefutunk egy magyar sráccal aki szintén a buszt keresi. Sok információt nem találunk a környéken. Felmerül a taxi, mint alternatíva. Meg is kérdezünk egyet mennyiért visz ki minket a reptérre. Kicsit sokkol a 150 euro-s ár amit hallunk. Inkább megkeressük a buszt. Elindulunk a leszállóhely felé ahol ismét egy taxiállomásba botlunk. Egyből meg is talál minket egy taxis. 15 euro/fő-ért kivisz minket. Olcsóbb, mint a busz, mi meg sietünk így áll az alku. Gyorsba verbuvál még pár embert mellénk. Bepakolja a táskáinkat a csomagtartóba és közli üljünk hátra mind a négyen. Hogy mi van? Megismétli újra, jól van elsőre is értettük csak nem hittünk neki. Szóval mi négyen hátul, a magyar srác meg négy ismeretlen meg középen és elől. 10-en egy 9 személyes autóban. Maximális profit. Jól csinálja. Nem is szarozik sokat ahol lehet 150-el hasítunk az autópályán. Hamar ki is érünk, fizetünk, minden rendben irány a terminál. Az előtérben még átesünk valami fura vizsgálaton aztán jöhet a security check. Bent veszünk még pár szendvicset meg üdítőt. Na meg egy-két csokit a duty free-ben. Mondjuk Kacsa nagyjából az összes gumicukrot felvásárolta. Beállunk a 14-es kapuhoz ahonnan a gépünk fog menni. Itt már sűrű a magyar beszéd, oda kell figyelni mit mondunk. Lassan, nagyon lassan jutunk be, de hát csak nem megy el nélkülünk. Felszállunk, eszünk, iszunk jól érezzük magunkat. Hamar eltelik az a szűk két óra amit repüléssel töltöttünk. Itthon a reptéren a szakadó eső fogad. Szar ügy. A Köki Terminál-ig még együtt megy a banda, onnan meg ki amerre lát.

emberünk sietett hazafele

Jó kis menet volt. Elfáradtam, főleg a lábaim. Pulzusadatokat figyelve sok maradt benne, de nem éreztem azt, hogy sokkal jobbat tudtam volna futni. 1-2 perc talán. Ez egy picit zavar, meg kell fejtenem, hogy mi lehet az oka. A tavaszi formámtól messze vagyok. A szeptember elég zaklatott volt, hiányoznak a minőségi edzések és 3-4 kiló plusz is van rajtam. Ezek is mind közre játszhatnak ebben. Pár szó a többiekről. Kacsa: egy nem normális állat. 3 pisililéssel is jobbat ment, mint én. Ha korábban otthagy akkor talán meg lehetett volna neki a 3:30. Elképesztő. Tibi: a bringás srác. Aki nulla edzéssel is szalad egy 1:48-at egy nem könnyű pályán. Lenyűgöző. Van még benne...Eli: A SZURKOLÓ, így végig nagybetűvel. Óriási köszönet, hogy ismételten elkísért minket, szurkolt és támogatott minket. Köszönöm. Azért felmerült bennünk, hogy mire lett volna ez elég egy sík maratonon. Nehéz átszámolni, de közel lettünk volna a 3:30-hoz. Hogy alulról vagy felülről az már más kérdés. Kacsa fogalmazta meg úgy, hogy megtanultunk ésszel futni. Nem csapjunk szét magunkat, ami igaz is. Másnap csak a vádlimat éreztem és egy kis izomlázam volt a combomban. Ez nem sok. Maga ez a szűk 3 nap remek volt. Jó emberekkel, jó barátokkal tölthettem. Várost néztünk, futottunk, jól éreztük magunkat. Nagyon szeretem ezeket az utazásokat. Most meg jön a SPAR maraton. Csak a nem normálisak futnak egy héten belül két maratont. Nem tudom mi lesz, de nekimegyek. Lepkével és Kacsával elindulunk a 3:30-as iramfutóval. Lepke biztos megfutja, Kacsa talán, én a magam részéről az érjünk végig kategóriába sorolnám magam. A héten nem futottam sokat, igyekeztem pihenni. Meglátjuk mi lesz, de vagyok olyan makacs, hogy végigcsináljam. És így is lesz, mindmegdöglünk jeligére!

Szálka, 2 év után újra. Tavaly kimaradt, de idén mindenképpen menni akartam. Timit két évig győzködtem, hogy jöjjön, Viki sorsa Zakopane-ban dőlt el, Kacsa meg viszonylag gyorsan beadta a derekát és még úszott is nekem. Sajnos úgy alakult, hogy Nagyatád és a Suhnaj6 után jött a sorban. Ezek külön-külön is emberes versenyek, de 2 héten belül tényleg sok(k). Én meg vagyok olyan hülye, hogy nem csak benevezek, de el is megyek ezekre. És persze megcsinálom. Az már más kérdés, hogy milyen áron. A héten ezért sem vittem túlzásba az edzést, egyszer, kedden futottam egy lazát, meg 3-szor voltam bringázni. A Suhanj6-on megfájdult térdem jónak tűnt, így nem volt akadálya az indulásnak. Kora reggel felszereltem a kocsit, összeszedtem Timit és Kacsát és irány Szálka. Időben megérkeztünk, Laci már pénteken átvette a rajtszámokat, nekünk nem sok dolgunk volt. Felkészítettük a bringákat és betettük őket a depóba.

Merida Team, szponzornak jöhetnének...

Timi és Kacsa bement a vízbe, hisz mindjárt rajtolnak. Viki Mukival a főszurkolónkkal beszélgetett míg én elmentem átöltözni. Visszaérvén csatlakoztam Mukihoz. Jöttek is az első úszók ami gyanús volt, mert még csak 19-20 perc környékén jártunk és ennyire jót nem szoktak úszni. Pár perc után bementem a depo-ba és leültem, vártam Kacsát. Timi jött meg közben, 36 percet úszott, remek kezdés. Meglepetésre 5 perc múlva Kacsa is megjelent, chip átvesz, kis duma aztán usgyi és már toltam is ki a bringát a depo-ból. Kezdődik! Gyorsan fel is vettem a fordulatszámot és jó tempóban haladtam. Éreztem a szembeszelet, mint később kiderült ezt nagyon benéztem, mert ekkor még hátszél volt. 5km után derült ki miért is érezhettem ezt, konkrétan azért mert 8:53-nál csippan az óra. Kis fejszámolás után kiderül ez jobb mint 33-as átlag! A következő 5 kili is gyorsan elrepül 8:38! Atyaég ez nagyon gyors, túl gyors. Nézem az órámat 34,2-es átlagsebességet ír. Azta a k...a! Vissza kéne venni, de nagyon jól érzem magam. A fordító után lassulok, köszönhetően a szélnek.  Azért így sem megy a tempó 30km/m alá. Vége is az első körnek, ez gyorsan ment, 32,2-es átlag. Szami és Muki veszettül szurkolnak a pálya szélén ez nagyon jól esik. A második kör már kicsit lassabb, mondhatnám, hogy tudatosan, de nem feltétlen lenne igaz.

emelkedik, de nem eshet a pace

Nyomom ahogy bírom, lesz ami lesz, nem érdekel. A vádlimat kicsit érzem, folyamatosan be akar görcsölni, próbálok rá vigyázni, végül nem lett gond. Timi, Viki, Kacsa, Laci is jól halad, jól néznek ki a bringán. A harmadik és a negyedik körben tovább lassulok, az utolsó visszafele már szinte szenvedés. Érzem, hogy gond lehet a futásnál, de nem veszem el, megyek ahogy bírok. Végül saját mérésem szerint 31,1-es lett az átlag, ezt jónak ítélem. El is fáradtam, de nincs mese menni kell tovább. Egy nem olyan gyors depozás után irány a futópálya. Itt bekóstoltam az előre eltervezett időhöz (kicsit nagyképűen 1:40) tartozó tempót. 2 km-ig bírtam a 4:45-öt utána 5 percesig lassulok. Az első kör 25:05, ez jó. A másodikban már jönnek a problémák. Kisütött a nap és a térdem is fájdogál. A kör végén nagyon jól esik, hogy Zoli futott velem kb. 500 métert. 55 percnél fordulok a harmadikra, ez még mindig vállalható, de már tudom, hosszú két kör lesz ez még. Viki és Timi nagyon jól megy, próbálok valami biztatót mondani nekik, de nem tudom mennyire sikerült. Az utolsó körükben már gratulálhatok is, mert nagyon ügyesen végigcsinálták. Melegem van, a kör közepén kezdek szédülni is. Túltoltam, ez biztos. A fordító előtti emelkedőn a combom is jelez. Jól van, akkor ezen most felsétálunk. Az emelkedő után újra futás, de ez már csak bő 6 perces tempó. A fordítónál frissítek, majd tovább csoszogok. Innen már az összes emelkedőn tempósan sétálok, síkon és lefelé viszont futok.

egész boldog vagyok, pedig biztos éppen másképp jó

Sikerül is kb. 6:40-es tempót így összehozni. Volt egy halvány gondolatom, hogy az utolsó kört végig, tempósan futom, de nem éreztem rá magam képesnek. Az utolsó fordítónál elköszöntem még a frissítő fiataloktól és elindultan az utolsó 2,5km-re. Az utolsó kilit azért megnyomtam, sikerült is 5 percesben megtenni. A befutónál a meredek lejtő nem esett annyira jól, de ha ez van nincs választásom. Lefutok rajta, még a csapatnevünket is bemondják és kész. Vége! Megvan!

Érem helyett egy üveg bort kapok, majd Timi és Viki gratulál. Szomorúan konstatálom, hogy nincs víz. Dinnye az akad bőven, be is tolok gyorsan két-három szeletet, aztán később még egy párat. Leülök, mert bazira fáradt vagyok és a térdem nagyon fáj. Megint máshol és másképp. Várjuk Kacsát, jön is pár perc múlva. Nagyot ment Ő is. Mivel a lányok megígérték, hogy ha túlélik akkor belehajítanak a tóba, így ezt megelőzvén és mert állítólag jót tesz a fáradt izmoknak a hideg víz magamtól mászok bele. Persze csak addig, amíg a lábam is leért és a fejem is kint volt. Amúgy tényleg jól esett. Ezután összeszedtük a depóban hagyott cuccokat és elindultunk a kocsi felé. Jöhet az átöltözés és a bringák felrakása a szállítóra. Megkértük a mellettünk lévő srácokat egy after fotóra, készült vagy 10 db mire lett egy nagyjából használható.

Megcsináltuk! És még jól is nézünk ki!

Viki vissza is ment a szállására, mi Timivel és Kacsával hármasban még toltunk egy hamburgert és pótoltuk a folyadékot. Ki sör, ki fröccs formájában.

Ha egyszer szomjas volt...

Mondjuk a hamburger kérése majdnem nagyobb kihívás volt, mint maga a verseny. A nő nem nagyon tudta észben tartani, hogy pontosan melyiket mivel is kértük. Még megnéztük eredményeket a versenyközpontban. Kielemeztünk mindent. Kacsával egy-két perc különbséggel ugyanazt tekertük és futottuk. És megint bebizonyosodott, hogy Timi egy ufo. Hazafele a kocsiban természetesen átbeszéltük a versenyt, Timit meg győzködtük az IronMan megcsinálhatóságáról. Úgy érzem nem nagyon hitt nekünk. Így szépen el is telt a hazaút. Először Kacsát majd Timit raktam ki és már erősen sötét volt mire hazaértem. Jó kis napot zártunk, még ha rendesen el is fáradtunk.

Találó névválasztás...

Jó kis verseny ez, de idén több negatívum is beárnyékolta az eseményt. Talán a legfontosabb, hogy az előzetes ígéretek ellenére nem volt befutóérem. Ez gáz. Ahogy az is, hogy a célba érés után csak dinnye volt. Jól esett, meg minden, de a víz nagyon hiányzott. Az, hogy a kerékpáros és futó fordítóknál nincs chipszőnyeg tudott volt, de így benne van a csalás lehetősége. Ami engem nagyon zavart az a bolyozás a bringapályán. Ha már tiltjuk akkor tartsuk/tartassuk be. Maga az út minősége is szar volt, meg nagy autóforgalom is volt, de ez ellen nehezebb tenni. A magam részéről nagyon örülök Timinek és Vikinek, hogy az első triatlon versenyüket sikeresen teljesítették és úgy gondolják lesz ennek folytatása. Kacsa óriási egyéni csúcsot ment, pedig szegény el is esett a bringával és pluszban még megállt segíteni egy defektet kapó sporttársnak. Jó volt Szamit újra a pályán látni a térdműtétje után valamint Lacit az önkéntes száműzetésből visszatérve. Én félig elégedett vagyok, a bringa nagyon jó lett, talán túl jó is, már közben is éreztem, hogy a futásnál baj lehet. Lett is, ha nem is nagy és nem feltétlen a fáradtság miatt. Vagyis igen, de nem a bringa miatt, hanem az elmúlt 2 hétvége éreztette hatását. Főleg a térdem mondta be az unalmast 11 km után. Ez van. Az elejét tudatosan megnyomtam (4:45-ös pace), mert ilyen vagyok és ez csak egy bónusz verseny volt. 2:05-öt mértem ami összességében nem is rossz idő csak egy picit teljesítmény kényszeres vagyok. Na jó, nem kicsit. Számoljunk: hivatalosan a bringa 31,53-as átlag a 90 km-en, saját mérés szerint 31,1km/h a 87,63 km-en. A futás szerintük 20 km volt ami 2:04:45 lett, mérésem szerint 21,01 km volt és 2:05:04. Nem világverő idő, de most ebben ennyi volt. Sok(k) volt ez az elmúlt 2 hét.

3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és egy maraton, azaz 42,195 km futás. Ez az eredeti Ironman táv. Nekem ez az egész igazából 2 éve kezdődött. Szami már ekkor is triatlonos körökben mozgott és szeretett volna indulni. Egyedül akkor még sok volt neki (tavaly megcsinálta és idén is csak a térdműtétje miatt nem lett meg neki) így Fish-el hármasban megalakult az I(ra)Mcsigák nevű csapat. Eddig egy fellépésünk volt, ahol 12:00:41-es idővel és Fish első, s eddigi egyetlen maratonjával sikeresen szerepeltünk. Tavaly úgymond csak segítőként szerepeltem, de örömmel láttam, voltam részese Kacsa első IM-jének. Idén viszont ismét aktív szereplője lettem/voltam, köszönhetően Kacsának. Ő ugyanis rábeszélte Eli barátunkat, hogy ússzon helyettem, a többit meg megcsinálhatom. A feladat tehát adott volt, felkészülni erre a nem kis feladatra. Eli elképesztő erővel és lelki ismeretesen készült. Tavasszal megvettem az országúti bringámat is, így szinte minden adott volt a jó szerepléshez. A nagy napig kb. 2100 km bringát és 1700 km futást sikerült összehozni. Bíztam benne, hogy végig megyek, ha kell kúszva-mászva, de végigcsinálom. Kacsa még beszervezte Tibit, hogy segítsen nekünk meg elintézte a szállást Csurgón, ugyanott ahol tavaly is voltunk. A pénteki indulás előtt még elmentem Zolihoz a masszőrhöz (ez az UB előtt is bejött) meg elhoztam a bringámat a szervizből ahol a garanciális átvizsgálást végezték. Kacsa jött értem dél körül, majd felvettük Elit és Tibit. Irány Nagyatád! Az autópályán volt egy kis dugó, de leértünk, bár útközben valamelyik faluban majdnem összeszedtünk egy bringást.

megjöttünk

 Leparkolunk a versenyközpont közelében, a srácok gyorsan letolnak egy sört én meg egy cola-t. Átvesszük a rajtcsomagokat és már kezdem érezni a versenyhangulatot. Jó itt lenni. Mivel már mindannyian éhesek voltunk, meg az idő is nagyjából úgy állt így beültünk a mondhatni megszokott helyre. Nagy nehezen ettünk-ittunk, mert rohadt sokáig tartott. Tény, tele volt az étterem, de akkor is. Mindegy, jóllaktunk ez a lényeg. Átgurultunk a szállásra ahol összekészültünk a szombatra. Rajtszámok felragasztgatása a bringákra és fejvédőkre, zselék, sótabik és energiaszeletek elrakása. Bezacskóztuk a kerékpáros és futó cuccot majd éjfél körül le is feküdtünk aludni. Reggel 5:15-ös kelés, hát nem voltam friss és fiatal, pedig hozzá vagyok szokva a korai ébredéshez. Kicsit reggeliztem (én ráértem bőven) majd becuccoltunk a kocsiba és felpakoltuk a bringákat. Előre Gyékényesig! Eseménytelen út a végén kis dugó, mert itt már mindenki ide. Igen, itt valami történni fog. A nagy placcon leparkolunk, Kacsa bringája le, irány a depó majd az úszás check-in. És jöjjön aminek jönnie kell. Felcsendül Vangelis és egyszer csak eldörren az ágyú. Raajt!! Több mint 600 versenyző rohan-sétál bele a tóba. Elképesztő!

egyéni rajt, felemelő, hátborzongató, remélem jövőre...

Ideje nekem is bedepóznom a bringát. Vissza a kocsihoz, gyors öltözés után indulok is. Eli meg elindul a váltók úszás check-injéhez. Én Tibivel, teljes menetfelszerelésben állok a parton. Basszus, le kéne ülni pihentetni a lábaimat, mert azokra még szükség lesz a mai napon. Így is teszek, de nem tart sokáig és megint falállva nézelődöm. Egyszer csak a hangosbemondó Kacsa nevét említi. Hűha, mit keres ez itt ilyen korán? Első köréről jön ki és még csak 51 perc telt el. Jó, nagyon jó! Negyed óra múlva újabb ágyúszó, indulnak a váltók. Közben folyamatosan jönnek az egyéni versenyzők kifele, és egyszer csak megjelenik Kacsa. 1:44-es úszás! 13 perccel jobb mint tavaly! Indul bringázni amitől valljuk meg, rendesen be volt fosva. Én azért hittem benne. Megint eltelik kis idő és jön Eli, 46 perces első körrel. Amikor megtudja dühösen csapja össze kezeit. Jót úszott, de nem elégedett és elképesztő erőt látok benne. Nem kérdés számomra, hogy már bocsánat, de a szart is ki fogja magából hajtani. Van még időm, elintézem amit el kell azután meg Tibivel beszélgetünk kicsit majd leülök a depóba és várom Elit. Egy-két ismerőssel találkozom, de igyekszem koncentrálni. Egyszer csak Eli alakja tűnik fel, eljött a várva várt pillanat. Indulni kell. Eli diadalittasan közli, hogy 1:35 alatt úszta le a 3,8 km-t. Szenzációs a srác! Mindent bele kell adnom nekem is. Mivel abban biztos voltam, hogy az órám nem bírja végig track-elni az egészet (vagyis nem vagyok elég gyors hozzá) így a kerékpárt a telefonon futó endomondo-val mértem. Az órán csak az időt és a pulzusomat figyeltem. Ezzel nem láttam a sebesség adatokat, de valamit valamiért és a körök végén már nagyjából ki lehet számolni az átlagokat. A pályát tavalyelőttről már ismertem, nagy meglepetés nem volt. A nagy, 75 km-es körön sikerült jó kis tempót menni, sokan nem előztek meg, aki meg igen, nos azok nagyon mentek. Érzésre 30 körüli tempó volt, de teljesen kényelmesen. Pulzusom rendben és figyeltem a pedálütemre is. Emelkedőn folyamatosan visszaváltottam így tartva a megfelelő fordulatot. A frissítéseknél nem sokat tököltem, 2 kulacs eldob, vizes majd iso-s elvesz, utána banán és energiaszelet. A vizet igazából csak saját magam locsolására, hűtésére használtam. Ezt a metódust végig megtartottam. Még egy fontos frissítési alapelvem volt, a 40 percenkénti 2db sótabletta. Itt kitérnék egy két szóra a frissítési pontokra. Mindenhol, tényleg mindenhol profi volt. Hideg vizet és iso-t adtak fel. Ez nagyon sokat számított. Le a kalappal a szervezők előtt. Telnek-múlnak a percek-órák és fordulok is rá a Nagyatádra vezető útra. Itt két dolog fogad: a második frissítési pont és a szembe szél. Nem kérdés melyiknek örültem. Az jó, hogy már 50 kilinél vagyok, de ugye innen még 130 km és ez a szél mindhárom kis körön meglesz. Jön a harmadik, segesdi frissítő illetve fordító, na itt legalább már van hangulat. Épphogy átérek a síneken és Kacsa jön szembe. Aztaa! Majdnem egy kör, 35km előnye van. Nagyon jót megy és teljesen egyben van még. Csak tudnám mitől tartott? Beérek Nagyatádra, Eli és Tini a megbeszélt helyen várnak és szurkolás közben is azt kérdezik mit kérek. Egy cola jól esne közlöm, de elég lesz a következő körben. Az órát elfelejtem megnézni a kör végén így csak később tudok számolgatni. 29,3-as átlagot számolok (tévesen, mert hivatalosan 29,8 lett). Ez jó, nagyon jó. A 3db, 35 km-es kör közben sok említésre méltó nem történik. Inkább előzök, mint engem előznek. A második körben a segesdi fordító után pisilnem kell, bármennyire is akartam nem tudtam elintézni menet közben. Nem baj, ennyinek bele kell férnie. Kacsához közelítek, mert egyre később találkozom vele. Tibiék hideg cola-val várnak, istenem de jól esett. A harmadik körre azért már nem nagyon volt kedvem elindulni, de mit lehet tenni. Kezdem érezni a napot is, de ezen felül semmi bajom. A tempó is megfelelő, a pályán már nem sokan vannak itt már sokan szenvednek. Én viszont jól vagyok, folyamatosan haladok el a többiek mellett. Azért már nagyon várom a végét és úgy kb. 5 km-el a vége előtt még rápakolok egy kicsit. Leérek a versenyközponthoz, irány a depó, óra leállít: 2:10! Hinnye. Ez de kurva jó volt/lett. A bringát elveszik tőlem én meg besétálok a depóba. Azt mondják, hogy pihenten kell elkezdeni a futást, mintha semmit sem csináltál volna addig. Nos ez rám annyira nem volt igaz. A depóban egy lassú átöltözés után nem nagyon akartam kimenni a futópályára. De mivel nem volt más választásom neki indultam. Az órát talán kicsit korán indítottam el, de sebaj. A depóból kifele jövet rengeteg az ember, szurkolnak is hangosan. Fáradtságot érzek a lábaimban, de talán ez normális. Figyelem a pulzusom és tetszik amit látok. Jön is az első kili:5:10 húbazzeg ez gyors lesz, bár egyelőre kényelmesnek tűnik. Kb. 2 perc után jön szembe Kacsa. Nagyon egyben van, legalábbis az én meglátásom szerint. Majdnem 2 kör az előnye, ha nem borul meg akkor nem érem utol. Majd kicsit később jön Dóri (UB csapattárs) aki Zolival, a párjával csinálja duóban és Ő futja a maratont. Kicsit lassulok egészen 5:30-ig. Közben rájövök arra is, hogy felesleges a pulzusomat néznem mert a fáradtság miatt nem fog feljebb menni. Nem baj, jól haladok és még jól is vagyok. Minden ponton frissítek és locsolom magam, miközben próbálom nem szétáztatni a cipőmet. Rohasztó meleg van én meg közben fokozatosan lassulok. Vége is az elsőnek 28 percen belül, ez 5:16-os pace. Erős lesz. A második kör elején megint tali Kacsával csak most később, a Cöge féle magán frissítőponton ahol Lizától kapok egy kis jeget. Ez a kör is eltelik 28:44 alatt. 1 percet lassultam, de ez még simán belefér.  A harmadik körben nincs mese, megállás, mert pisilni kell. Gyorsan elintézem és haladok tovább. Kacsával egyre később találkozom, ezt jó jelnek veszem. A harmadik kör már csak 32 perces, de ez még mindig 6:05-ös átlag. Beleférek még a 4 órás tervbe. A negyedikben azonban már jelentősen lassulok, ez már csak 35 perces, így a fele kb. 2:04. El kell engednem az előzetes tervet. Annyira már nem is érzem jól magam. Sétára váltok, nem baj ez, csak menjek végig, ha 5 óra alatt akkor annyi alatt. Eli és Tibi egy alkoholmentes sörrel várnak a kör végén, a felét le is húzom egyből. Végre nem víz, iso vagy az a fertelmes pepsi ami a fordítónál van.

De ettől még váltok futásra, pedig Szami, Eperszem és Timi is nagyon szurkol. Döntök, 2 kört sétálok majd az utolsó kettőt megfutom. Fájnak a talpaim meg bal térdem. De talán ezek csak béna kifogások, hogy ne kelljen futnom. Ezzel telik el az ötödik kör és a hatodik eleje. Megint pisilni kell, sebaj pont jön a toi-toi kár hogy vannak benne. Jó lesz nekem a park is. Normális a színe, jó, legalább nem vagyok kiszáradva. Kacsa a fordító előtt utolér. Utolsó köre, iszonyat nagyot ment. Megindulok vele egy kicsit, hogy ne tartsam fel. Amikor visszaváltok sétára, Ő is sétálni kezd. Mondom neki, ne szarozzon fusson, mert ebből bazi nagy idő lesz neki. Sikerül meggyőznöm, ott is hagy gyorsan. Hirtelen belém hasít a gondolat, hogy bakker így lemaradok a befutójáról! Nosza szedjük a lábainkat talán utolérhető még. Ezen gondolatot gyorsan kiveri a fejemből az állapotom. Nem megy, akarom, de nem. Megint séta. Eszembe jut Fish itt futott öröm maratonja, meg örökbecsű kifejezése a puding. Nem lehetek ennyire puding, futnom kell! Törnek elő az újabb gondolatok, a szekszárdi Borvidék "Fuss Baszod" szlogenje meg egy, a facebook-on látott pólófelirat: Kussolsz, nem sírsz, csinálod! Ezek bejöttek! A nap is lement! Újra futok! Tudom a srácok nem lesznek ott, mert Kacsát szedik össze, de nem is baj, ez az én harcom. Egész jó tempót sikerül menni olyan 5:40 körüli, csak a frissítések miatt 6-os az átlag. Még 2 kör akár a 4:40-es maraton is meglehet. Emberek! Megy a futás és jól érzem magam. A 7-ik kör is végén már Kacsa is ott áll az út szélén és elnézést kér, hogy nem kísér el az utolsó körre. Nem is kell, nem szeretném, meg amúgy sem bírná az újjászületett tempómat. Uccsó körben csak a fordítónál frissítek, hogy ne húzzam tovább az időt. Darálom be sorba az embereket, itt azért már nagy halálok vannak. Jön a tér és az utolsó pont. Innen már csak 1200-1300 méter. 7-8 perc és bent vagyok. Már szürkület van, az út szélén a szurkolók is megritkultak, de nem számít. Itt és ekkor már nem. Nincs ami megállítson. Látom már a versenyközpont fényeit, közeledik a kordon és igen Eli már ott kiabál, hogy megcsináltam! Elérem a Welcome to the Finish Line kaput, kicsit utána Eli vár rám, kocogásra készen. És igen! Megcsináltuk! Kurva jók vagyunk! Megkapjuk jól megérdemelt érmeinket, bár én azt hittem nem kapunk.

Gyorsan gratulálok Kacsának majd leülünk szinte az első erre alkalmas helyre. Ne szépítsük, bazira elfáradtam. Próbálok kicsit nyújtani, de se kedvem, se energiám hozzá.

Eltelik jó pár perc, mire összeszedjük magunkat és átváltunk a keressünk valami kaját projektre. Az Athlete's Garden-ben az indulók kapnak kaját, ráadásul én előre vettem plusz két jegyet. Ez most jól jött, mert így 5 tál ételünk volt, meg 5 italunk. Ezzel a vacsora kérdést ki is pipáltuk. Evés közben befutott még Szebeni Bandi bá, az élő legenda. 73 éves és 26 teljesített nagyatádi IM-je van! Volt oly kedves és engedte, hogy közös képet csináljunk. Óriási megtiszteltetés.

Ideje lenne menni, irány a depó a bringákért, Tibi meg közelebb hozza a kocsit. Mire fel és bepakolunk már majdnem éjfél van. Maradunk még, mert mindjárt kezdődik a tűzijáték. Idén már ezt is látjuk.

Miután vége elindulunk vissza a szállásra. Kis beszélgetés, zuhanyzás után mindenki nyugovóra tér, hosszú volt ez a nap. Vasárnap ráértünk felkelni, mert csak 11h-kor kezdődött az eredményhirdetés. Összepakoltunk mindent, beugrottunk még egy kis reggeli vásárlásra a helyi élelmiszer ellátóba és Nagyatád felé fordultunk. Maga a ceremónia jó hangulatú és vannak megható pillanatai is.

A TTT azaz a tízen túliak társasága a színpadon

Amikor az első bálozókat név szerint kiszólítják hát az nagyon felemelő. Az eredményhirdetés maga sokáig tart, de nem számít, ez itt és most az ünneplés ideje. Nagyjából 2,5-3 órán keresztül tartott utána indulhattunk haza. Még bevásároltunk az útra, kaját-piát, ez mint később kiderült jól tettük, mert az autópályán volt sor rendesen. Félúttól én vezettem, Tibit hazadobtuk majd én következtem és így véget is ért a nagy kaland. Szuper hétvége volt, remek eredményekkel. Óriási köszönettel tartozom Tibinek a support-ért, Elinek az úszásért és a support-ért. Nélkülük biztosan nem lett volna ilyen jó. Kacsa meg szimplán egy állat!

Jöjjenek a számok: kezdjük Kacsával, elképesztő amit ez az ember csinált. 12:47:20-at ment, közel két órával jobbat, mint tavaly. 1:44:08-at úszott (529-ik hely), 6:12:51-et tekert (311-ik hely) és a végén futott egy 4:29:09-es maratont (167-ik), a többi időt a depóban töltötte el. Ez neki a 275-ik helyre volt jó egyéniben. Mi Elivel párban 12:32:15-öt mentünk. Eli fantasztikus, 1:34:35-öt úszott (187-ik hely). Nekem a bringa 6:10:06 lett (29,18km/h-s átlag, 97-ik hely a váltók közt) a maraton pedig 4:36:25 (167-ik hely). Ezzel a váltók között a 150-ik helyen végeztünk. Egyéni összegzésként csak annyi, hogy elégedett vagyok. A bringa brutálisan jó lett és még lehet rajta javítani. A futás nem lett olyan, mint szerettem volna, elvettem mikor úgy éreztem, hogy baj lehet. Idén ez már harmadszor (Vivicitta, Hortobágy) fordul elő, talán érettebben, okosabban versenyzem. Nem csaptam szét magam, kis izomfáradtság ugyan van, de kibírható. 6 nap telt azóta, 2 nap pihenés után túl vagyok négy munkából hazafutáson és csak az első, a keddi volt fos. Nem is annyira a tempó, inkább érzésre. Tapasztalatnak mindenképpen jó volt. Eddig is hittem benne, most már azonban tudom is, hogy készen állok egy IronMan-re, már persze ha megtanulok úszni. Nem lesz egyszerű az biztos, de az út maga a cél.

Immár 10 éve, hogy elöszőr ott jártam. Hamar megfogott a hely varázsa és nem meglepő módon ebből is hagyomány lett. Másoknak is nagyon bejött, így minden évben akadnak első bálozók. Most Bejja-Kacsa plusz a 3 gyerek és Timi is beadta végre a derekát. Idén Zolika világ körüli úton van így egy őstagot nélkülöznünk kellett. Azonban volt oly kedves és a szállás ügyét elindította. Ez a része valamiért elég nehézkesen ment. Konkrétan egyik levelemre sem válaszoltak. Utaltam előleget is nekik, de semmi reakció. Fasza lesz ez így. Közben voltak változások a létszámban meg az éjszakákban is így végül a telefonos segítség mellett döntöttünk. Drága Fish-ünk felhívta emberünket és ledumált vele mindent. Köszi! Na szóval eljött at indulás napja. Kacsáék már hajnalban nekivágtak a számukra ismeretlennek. Mi, Timi, Viki, Ati és én a mondhatni szokásos 8h-i indulásnál döntöttünk már csak azért is mert Timi 7h-ig dolgozott. Kifele szinte eseménytelen utunk volt leszámítva egy kis eltévedést és azt hogy a lányok nehezen viselték ha egy kicsit közelebb mentem az előttünk haladóhoz. Kiérvén gyorsan elfoglaltuk a szobákat és még a Kacsaláddal is sikerült összefutni. Mivel mindannyian éhesek voltunk ezért bevágódtunk a szokásos étterembe.

korai vacsi vagy késői ebéd?

Ezután jöhetett a szokásos program, gyalog végig a sétálóutcán, gofrizabálás és felvonózás a Gubalówka hegyre.

a másnapi fő cél, nevezzük Ati keresztes hadjáratának

Az a bizonyos gofri

Fent van minden. Étterem, söröző, minibob és innen egész jó kilátás nyílik a hegygerincre.

nem csúnya az egyszer biztos

panoráma a Gubalowka hegyről

a Kasprowy Wierch

Este egy kis közös jóleső futkorászás után összegyűltünk a közösségi szobában ahol biliárd és youtube diszkó mellett átbeszéltük a másnapi tervet. Maradt az eredeti cél a Giewont, a keresztes hegy.

buli van

Reggel 7h-kor indulás, hogy ne legyenek sokan. Még bementünk a boltba útravalóért majd elindultunk felfelé. Az eleje aszfaltúton halad egészen a Kasprowy-ra menő felvonóig. Innen indulnak a különböző jelzések. Nekünk a kék kellett, ez visz oda ahova megyünk. Itiner szerint kb.3 órás az út, az oda-vissza kb. 6 óra, teljesen jó lesz. A második háznál Viki nem érezte jól magát így ő nem folytatta az utat. Négyesben folytattuk, rövid idő után elértük a hosszú, lépcsős, caplatós emelkedős részt. Ati 5 éve valahol itt adta fel, de ez most nem volt opció.

Szép lassan előbukkant a felhők közül a cél, maga a Kereszt. Innen kicsit mászósabb, láncos szakasz jön, de nem vészes.

Bejja picit be volt fosva (tériszonyos), de hősként felmászott, még akkor is ha nem mindig volt őszinte a mosolya.

fenn a csúcson

Lefele még óvatosabb volt többekkel egyetemben. Nem hiába mondják, hogy egy hegy akkor van megmászva ha le is érsz róla épségben. Mivel én Kacsától megkaptam utasításba, hogy vigyázzak rá nagyon így ezt tettem. Ahol kellett és tudtam, mondtam mikor-hova tegye a lábát. Leértünk ez a lényeg.

pedig elég széles volt az út

Az elágazásnál akadt egy kis dilemmánk. Induljunk vissza amerről jöttünk vagy menjünk tovább a Kasprowy felé, megmászván közben egy 2000 méter feletti csúcsot. Bejja a lefele, Timi a tovább mellett volt, Atival nekünk igazából mindegy volt. Így innen már csak 3-an folytattuk. Viccesen meg is jegyeztük, hogy a végén csak egy maradhat! Szépen, kényelmesen felmásztunk a következő csúcsra, nem mondom, hogy nem volt meredek, de felértünk.

idén csak ilyen magasra

 a magasság stimmel

Jókedvűen folytattuk utunkat a Kasprowy felé. Közben Timiből előtört a túraterminátor, ne felvonózzunk, hanem menjünk le teljesen gyalog. Atinak lejtmenetben fájdogált a térde, így Ő szinte biztosan nem fog/tud lesétálni. Nekem meg teljesen mindegy volt. Az időjárás kellemes volt, igaz amikor elbújt a nap és csak a felhők meg szél volt akkor azért nem volt olyan meleg. Ideális túraidő. Viszonylag gyorsan elértünk a Kasprowy-ig ahol bizonyossá vált, Ati utazik, Timi és én sétálunk lefelé. Az órám ugyan vészesen merült, de mindegy, menjünk aztán lesz ami lesz.

A lefele út igazából eseménytelenül telt, leszámítva, hogy az elején kerülgetni kellett a tömeget. Miután ezen túl voltunk tényleg nem nagyon történt semmi. A házig tartó, térkép szerint valamivel több mint 3 órás utat 2 óra alatt tettük meg és még az órám is végigtudta track-elni, igaz a vége felé már veszettül csipogott. A szálláson gyorsan rendbe szedtük magunkat, majd kiegészülve Vikivel és Atival beültünk kajálni.

 nem éppen helyi specialitás

Jóllakottan visszaérve örömmel konstatáltuk, hogy megérkezett a harmadik turnus is. Kriszti, Fish, Balázs, Pitya, Egon és Feri. Remek! Teljes a banda. Ők is elmentek harapni valamit, de este összeverődtünk a biliárd szobában. Megvolt már a másnapi terv is, bár elég rossz időt mondtak. Mindegy 7:30 körül indulás. Na ebből nem lett semmi, mert másnap reggel konkrétan szakadt az eső. A többieknek nem nagyon akaródzott elindulni, de a kemény mag készen állt. Lementünk mindannyian a fánkoshoz, sütizni és kávézni. Kb. 1 órát lehettünk bent, majd Timi, Ati és én a túra mellett döntöttünk. Kuznice-től végül a zöld jelzésre esett a választásunk, ez vezet fel a tengerszemekhez ahonnan fel lehetne mászni a Swinica-ra majd a Zawrat-ra ami az eredeti cél volt. Az út eleje nagyon kellemes volt, ezt a részt még futva is megtehettük volna. Később ez elmúlt és jött a meredekebb, köves, lépcsős rész. Ez az esővel kombinálva igazán fantasztikus volt, de tényleg. Na jó, nem annyira. Kurvára csúszott.

esik és szar idő van, de a kedvünk...

Megint előjött a meddig menjünk kérdés. Timi megint üzemmódot váltott, Ati meg fosott a visszafele úttól. Végül megegyeztünk az 5km-ben, utána visszafordulunk. Így is lett, ami utólag még jobb döntésnek bizonyult, mert lefele, amikor már nem igazán végeztünk fizikai munkát eléggé fáztunk. Ez annak tudatában, hogy rommá áztunk nem annyira meglepő. Vissza evickéltünk a szállásra és mindenki vett egy forró zuhanyt majd irány ismét a vendéglátóipari egység. Közben kint az utcán szerveződött egy kis tömeg a lengyel kerékpáros körverseny miatt ami pont erre járt. Láttuk a táblákat előtte is, csak nem tudtuk mikor jönnek. Hát most jöttek. Számtalan kísérő autó, azokon szebbnél-szebb bringák, kerekek. Szép bringám van, de azért tudtam volna választani közülük.

Tour de Pologne

Este jöhetett a záróbuli, ahol igyekeztünk minden maradékot elfogyasztani, legyen az szilárd vagy folyékony. Marci be is karmolt rendesen. Természetesen csak bealudt, mert már késő volt, de az apja nem hagyhatta ki ezt a ziccert.

ezek a mai fiatalok

Mivel másnap is esett az eső, így nem nagyon maradt más választásunk, mint beülni a fánkoshoz, reggelizni. Mi még tettünk egy halvány próbát a sétálóutca felé, de nagyon szar idő volt. Eljött az idő a haza indulásra. Pityával konvojban jöttünk, mert Matyi kocsi kicsit betegeskedett és hátha segíteni kell valamiben. A hazaúton sem történt semmi, igaz vagy 5-ször megálltunk pisilni.

Sajnálom, hogy ilyen szar időt sikerült kifognunk, főleg a többiek miatt, mert így nem tudtak túrázni, de az időjárásra nincs befolyásom (még, de dolgozom rajta). Remélem jövőre jobb lesz, mert az tuti, hogy én megyek és ahogy a beszélgettük legalább egy hétre. Kacsával még az is felmerült bennünk, hogy kibringázunk. Szép és nagy feladat, de megoldható.

5 éve feladtam, most eljött a revans ideje. Igaz, hogy azóta már 3-szor lefutottam, tavaly ráadásul még úgy is jó időt mentünk Kacsával (1:47:48), hogy az esti Night Run-ra tartalékoltunk. De idén, ha nem is végre, ismét 38 fok fogadott a pusztában. Emiatt is elvetettem az eredeti 1:40-en belüli tervemet. Átváltottam a menjünk ahogy jól esik. Hozzátartozik még a történethez, hogy előtte nap, pénteken szabin voltam így elmentem bringázni. 100 km lett a vége, de 60-nál már elegem volt az egészből. Rohadt meleg volt és mindenem tele volt mindennel. 2 nagyobb és 3-4 kisebb megállóval sikerült abszolválni a tekerést, ami után a délután a vádlijaim görcsöltek. Megint a megfelelő frissítés hiánya. Szerencsére ez a verseny napjára elmúlt, fáradtnak sem éreztem magam. Csak szimplán kurva meleg volt. Lefele végül még egy pesterzsébeti futóklubbos lány jött velem aki a 14 km-es távon indult. A kocsi hőmérője 34-35 fokot mutatott már indulásnál is. Nem jó hír. Időben leértünk, gyorsan átvettem a rajtcsomagot, átöltöztem és beültem az árnyékba egy jó adag folyadékkal és vártam.

rajtcsomagos póló, van már pár darab a szekrényben :)

Mit mondjak, nem nagyon akartam megmozdulni. De kénytelen voltam, mert eljött a rajt ideje. Még közölték velünk a 38 fok tényét, kösz srácok, aztán utunkra engedtek minket.

A 2-es zóna a nevezéskor még jó ötletnek tűnt. De ki az a Péter?

Viszonylag a mezőny elejéről rajtoltam és tudtam is tartani ezt a helyet, igaz nem sokáig. Kényelmes tempóban nekiindultam és a pulzusom is egész jó volt. Jött is az első km vége: 4:40! Bazz, ez biztos, hogy sok(k) lesz. Ebből vissza kell venni. Ez olyannyira sikerült, hogy a második 4:50 lett. Ez még mindig túl gyors, bár érzésre és pulzusra is jól voltam. Nem baj vegyünk még jobban vissza. Sikerült is szépen fokozatosan lelassulni az 5:25-ös tempóig. Ezt tartottam is egészen az első kör végéig, amit 36 percnél értem el. Ez még mindig jó idő lesz, de itt már éreztem, hogy ugyan bírnám, de lehet nem kellene erőltetni. A pulzusom is kezdett elszállni, igaz még a bőven vállalható zónában voltam. Minden ponton frissítettem, igaz csak húgy meleg iso-t ittam. A második kör közepén egy lány rosszul lett, őt később a mentők vitték el. Egy másik lánynak próbáltam segíteni megtalálni a kiesett fülbevalóját, de nem jártunk sikerrel. Mivel ekkor már elengedtem minden időtervemet így simán belefért ez is. Kutya meleg volt, szenvedett rendesen mindenki. Ennek a körnek a végén 1:20-nál jártam (44 perces második kör), a célegyenesben körözött le a győztes. Igen, ebben a kellemes időben 1:20-on belüli idővel nyertek. Ez 3:48-as pace-t jelent! 38 fokban! Nem ember ez kérem szépen! Na mindegy is, nekem van még egy köröm. Ezt nagyon kényelmesre vettem. Ha elértem a 175-ös pulzust belesétáltam. Az első frissítőponton igénybe vettem a toi-toi-t is. Egészen a 3 km-es tábláig sétáltam. Innen jött a futás-séta kombó. Amikor futottam akkor egész jó 5:40-es tempót tudtam, de amint elértem a pulzus határt átváltottam sétára. Még így is gyorsabb voltam azoknál akik végig futottak. Az uccsó kilire azért összeszedtem magam és odavertem egy 5:30-ast is! Jön a célkapu, tapsolnak a népek még a nevemet is bemondják! Beérek 2:09:28-as idővel (49 perces utolsó kör, 7-es pace)! A chip-et lehámozom a cipőmről majd megkapom az érmet. Ismét fából faragott, de nekem ezek tetszenek.

Felveszem a befutócsomagot, szerencsére van benne egy hideg alkoholmentes sör amit azonnal leöntök a torkomon. Elmegyek a kocsihoz a telefonomért és egy másik sörért meg iso-ért. Majd visszasétálok a célkapu környékére és leülök egy árnyékos helyre. Fáradt vagyok, de teljesen jól. Nem fáj semmim, nem kaptam hőgutát. Egyedül az a fránya Pegasus csinált egy vérhólyagot, mondhatni a szokásos helyre. Nem hiába, ritkán használom biztos így büntet érte. Beér a futóklubos lány is, még a másik lányt kell megvárni aki velünk jön fel Pestre, pont úgy mint tavaly. Ő is megvan, kis szöszmötölés után indulunk is a poroszlói szondáztatást leszámítva az eseménytelen utazásra. Nézegetvén az eredményeket abszolútban a 77-ik lettem, ez sokkal jobb mint tavaly, pedig akkor 20 perccel mentem jobbat. Ez sok mindent elmond a körülményekről. Ezzel kapcsolatban még egy érdekesség: a 14 km-es távon 5:12-es átlaggal dobogóra lehetett állni. Lehet nagyképűnek tűnik, de ez ment volna, kérdés milyen áron. De én FM-t mentem futni (már az FM mánia miatt is) és ez egy jó teszt is volt Nagyatádra, mert jó eséllyel ott is hasonló meleg lesz. Nem bánom, hogy visszavettem, úgy érzem jó döntést hoztam. Nem lett volna értelme mondjuk egy 1:50-es időért szétcseszni magam. Ennek köszönhetően a verseny másnapján, ma eltudtam menni bringázni és egész jó kis 28,4-es átlagot mentem, igaz csak 41km volt. Majd utána egy 8 km-es futás, de az szar lett. Nem is az átlag, mert 5:25 lett, hanem érzésre. És hogy a hétvége alapján készen állok Nagyatádra? Nem érzem azt. Sőt, tudom, hogy sokkal rosszabb lesz és néha vannak kétségeim. És hogy nekimegyek-e? Természetesen, ez nem is lehet kérdés! Megcsinálom, mert meg akarom csinálni!

Inkább képes beszámoló lett, de haladjunk is. Écó, Eli, Jani. Velük mentem négyesben. Nagyjából tudtam mire számíthatok aztán mégsem. De jó volt ez. Nagyon. Januárban már minden meg volt szervezve. Repjegy, vonatjegy, szállás. Köszönöm Nekik! Nem volt occsó (kicsit drágább lett mint számítottam), de ez van. Alapból ugye kocsival és minél kevesebb szabival akartam megoldani. Utólag átgondolva jobb volt a repülős megoldás. Párizsig repültünk, így elmondhatom hogy már ott is jártam.

Air France ellátmány

Onnan TGV-vel kocogtunk (csak 300-al megy) Marseille-be.

most épp csak ennyi

Kora este érkeztünk meg, gyorsan vettünk egy 3 napos pass-t (amit én frankón elhagytam valahol-valamikor) az utazáshoz és irány a szállás.

Saját tésztám van! Híres lettem! :)

Metroval gyorsan eljutottunk, majd könnyen meg is találtuk a szállást ahol már Magali a házigazda várt minket nagy lelkesen. Elmagyarázta még mi-merre hány méter és már ment is a dolgára.

Welcome selfie

Megjöttünk, itthon vagyunk!

A szállás maga kicsit fura volt, nevezzük érdekes stílusúnak. Nagyjából tiszta is volt, bár az ágyneműnek fura, bagó szaga volt. Toltunk egy frankó vacsorát egy étteremben, nagyjából az elsőben ami az utunkba került.

finom volt

Még elugrottunk bevásárolni a Monoprix nevű helyre, ami nagyjából Lidl, Aldi kategória csak kicsit nagyobb. 21h-ig volt nyitva, de 20:40-kor már a biztonsági őr kergetett minket, hogy húzzunk kifelé mert zárnak. Azért a reggelinek valót sikerült megvenni.

Másnap irány a kikötő, elsősorban If vára és a Notre Dame bazilika érdekelt minket. A 83-as buszt választottuk utazásunkhoz, mert az pont a kikötőbe megy és végig a parton halad. Mit mondhatnék, lenyűgöző és fantasztikus látvány a tenger. A kikötő is jól nézett ki, rengeteg hajó, sok turista és még egy óriáskereket is raktak ide.

Vettünk hajójegyet a szigetre, a várba belépőt majd ott kell megvenni. Volt még időnk az indulásig, így beültünk egy helyre, a többiek ittak egy sört én meg ettem egy sajtos-paradicsomos szendvicset. Eljött a mi időnk, be is álltunk a sorba. Pár perc után mikor a kapuhoz értünk közölték velünk, hogy a vár ma zárva van. Hogy mi van? Bakker, ezt a jegyet eladó csaj nem tudta volna megemlíteni? Újabb sorban állás, hogy visszaadják a pénzt. Szerencsére ez gördülékenyen ment. Mivel időnk volt, így bejártuk egy kicsit a környéket.

Segway-es rendőrök. Menők!

Notre Dame bazilika. Oda majd megyünk.

Sok szép épületet, templomot láttunk és még dinnyét is ettünk.

ezekből hogy nem ettünk?

ez most épp befelé

Nos akkor irány a hegy. A 60-as busz pont oda megy, igaz mi egy kicsit metróztunk előtte. Jól van na. Egy picit eltévedtünk. Amúgy ennek a vonalnak a buszvezetőjének nem lennék a helyében. Kanyargós, szűk utcák, bonyolult útvonal meg persze az idióta francia sofőrök. Azért felértünk épségben. Megérte! Lenyűgöző, mind a bazilika, mind a kilátás. De beszéljenek inkább a képek.

pazar kilátás

Stade Velodrome. Holnap...

If vára. Végülis láttuk. :)

Lefele megint a 60-as busszal mentünk és mivel kezdtünk éhesek, szomjasak is lenni, meg eleget is sétáltunk így beültünk egy étterembe. Megint kb. az elsőbe ami az utunkba került, plusz úgy láttuk kapni ott hamburgert. Nem volt rossz hely, csak egy kicsit sokat kellett várni a piákra. A kaja már gyorsabban jött. Egyébként finom volt, árnyékban ültünk Marseille kikötőjében. Mi bajunk lehet? Jó volt ott nekünk. Volt 15euro-ért menü, ami egy salátát, egy hamburgert és egy desszertet tartalmazott. Mindannyian ilyet kértünk végül.

csoki mousse-t kértünk, ez lett belőle. Sima puding kávés-karamell öntettel.

Szép idő volt ezért úgy döntöttünk egy darabig sétálunk, aztán ha már ki van a lóláb akkor buszra szállunk. Útközben találtunk egy jó kis parkot, amit fentről is láttunk már. Padok, virágok, zöld fű meg gyér kilátás fogadott benne minket.

I.világháborús emlékmű

A reggeli futást nem akartam kihagyni, mert edzeni csak kell, meg ha már a cuccot is cipeltem. Hiba is lett volna. Bár későn volt fekvés azért csak felkeltem korán, 7h-kor már indultam is. Nem mondom, hogy az első kilométer jól esett. Utána aztán jobb lett és persze a látvány is kárpótolt mindenért.

Nagyjából 14-15km volt a terv, így ebből aztán megint kikötő lett. Mit lehet tenni ha követve a 83-as busz vonalát kb. 7,5km-re van? Rengeteg futóval találkoztam, visszafele meg már ébredeztek a magyar szurkolók. Sokan kávézókban ültek, reggeliztek, de jó páran éppen kocsikból szálltak ki meglehetősen nyúzottan. Kicsit felpörgettem a tempót, jól esett.

Tengerparti futika

Mire visszaértem a többiek már felkeltek, éppen reggeliztek, egy gyors zuhany után én is csatlakoztam hozzájuk. Majd elkezdtünk ráhangolódni a meccsre. Sétálgattunk a városban, megnéztük a stadiont és egyre több magyar szurkolóval találkoztunk. Zászlók, hajak stb. Minden piros-fehér-zöldbe borult. De megint inkább a képek.

Mi

Forrás: Index, Indavideo

megjöttek a magyar szurkolók, feketében nem a jó fiúk járnak

bent és mégsem

A Velodrome üres, még

állítólag 30 ezer magyar volt!

rohamrendőrös

A hangulatot nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus, hátborzongató, egészen elképesztő volt. Nemcsak a magyarok, de az izlandiak is remek hangulatot csináltak Én ezt még át akarom élni, jó párszor! A meccs maga amúgy nem volt jó. Nekem úgy tűnt mindkét csapatnak megfelel a döntetlen. Ez az izlandi tizenegyessel megváltozott. Nyomtunk, de nagy átütőerő nem volt a csapatban. De csak azért is begyötörtük az egyenlítő gólt! Bedaráltuk őket!! És az, hogy az ultrák előtti kapuba sikerült betalálni (még ha öngól is volt) külön jó volt. Felrobbant a stadion!  A meccs után még jó pár percig ünnepeltük a csapatot. Az izlandiak már hazakullogtak, de mi magyarok még a helyünkön maradtunk. Végül azért el kellett hagyni a stadiont. Kiültünk a körforgalomba a kőre, ettünk-ittunk, kicsit befáradtunk. Úgy volt, hogy visszamegyünk a szállásra és az esti meccset ott nézzük meg. Nem így lett, mert benéztünk oda ahol a reggeli kávét itták a többiek. Jól tettük. Az elején még nem volt nagy buli aztán fergeteges lett. Énekelés, ivás, ismerkedés a más országokból érkezőkkel. Az angolok a végén már tudták a Ria-ria, Hungáriát. Az éjjel soha nem ér véget viszont bonyolult volt nekik. :) Eli és Jani az egyiknek még a Fradi indulót is megpróbálták megtanítani, de az első sor után elakadt. Végül kb. éjfélig maradtunk nekem meg totál elment a hangom. De kib...t nagy buli és élmény volt.

Long Island, végre! Ezt akarták egész hétvégén. Aztán ebből lett a buli!

angolok, lengyelek, franciák és mi, magyarok. Örökké emlékezetes este lesz!

Másnap reggel 10h-ig kellett volna elhagynunk a szállást, ezt majdnem sikerült is tartanunk. Eli annyira nem volt jól az éjszaka, bár miután rendesen kihányta magát már tudott aludni és ezt reggel is addig gyakorolta amíg lehetett. Még intéztünk egy bevásárlást és elindultunk a vasútállomásra.

egy francia kis srác rohangált magyar zászlóval

emeletes TGV, most ilyennel megyünk

megyünk haza

Időnk bőven volt a reptéren is, ettünk-ittunk aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Én hülye nem vettem ki a hátizsákomból a folyadékokat, de meglepő módon, nem ez akadt fent a rostán, hanem a kajás szatyor. Megvizsgálták és minden rendben volt vele így átengedték. Legalább éhen nem halunk a váróban és a gépen. Sima utunk volt, igaz a pilóta landoláskor rendesen odaverte a gépet, szar volt erre ébredni. Kacsa volt oly kedves és kijött Eliért és értem. Écót és Janit Écó szülei vitték haza. Így is közel éjfélre értem haza ami a hajnali 4:15-ös kelés fényében nem tűnt annyira kellemesnek. Maradjunk annyiban, hogy volt egy nehéz napom. Fantasztikus 4 nap volt! Utólag sajnálom, hogy a Lyon-i meccsre nem maradtam, nem tudtam menni. Pláne az eredmény ismeretében. Még tettem egy gyenge próbálkozást a nyolcaddöntőre kijutni, a létszám össze is jött (1900km és 21óra lett volna kocsival), de a meccsjegy rohadt drága volt és ez már nem fért bele a keretbe. Remélem lesz még lehetőségem.