3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és egy maraton, azaz 42,195 km futás. Ez az eredeti Ironman táv. Nekem ez az egész igazából 2 éve kezdődött. Szami már ekkor is triatlonos körökben mozgott és szeretett volna indulni. Egyedül akkor még sok volt neki (tavaly megcsinálta és idén is csak a térdműtétje miatt nem lett meg neki) így Fish-el hármasban megalakult az I(ra)Mcsigák nevű csapat. Eddig egy fellépésünk volt, ahol 12:00:41-es idővel és Fish első, s eddigi egyetlen maratonjával sikeresen szerepeltünk. Tavaly úgymond csak segítőként szerepeltem, de örömmel láttam, voltam részese Kacsa első IM-jének. Idén viszont ismét aktív szereplője lettem/voltam, köszönhetően Kacsának. Ő ugyanis rábeszélte Eli barátunkat, hogy ússzon helyettem, a többit meg megcsinálhatom. A feladat tehát adott volt, felkészülni erre a nem kis feladatra. Eli elképesztő erővel és lelki ismeretesen készült. Tavasszal megvettem az országúti bringámat is, így szinte minden adott volt a jó szerepléshez. A nagy napig kb. 2100 km bringát és 1700 km futást sikerült összehozni. Bíztam benne, hogy végig megyek, ha kell kúszva-mászva, de végigcsinálom. Kacsa még beszervezte Tibit, hogy segítsen nekünk meg elintézte a szállást Csurgón, ugyanott ahol tavaly is voltunk. A pénteki indulás előtt még elmentem Zolihoz a masszőrhöz (ez az UB előtt is bejött) meg elhoztam a bringámat a szervizből ahol a garanciális átvizsgálást végezték. Kacsa jött értem dél körül, majd felvettük Elit és Tibit. Irány Nagyatád! Az autópályán volt egy kis dugó, de leértünk, bár útközben valamelyik faluban majdnem összeszedtünk egy bringást.

megjöttünk

 Leparkolunk a versenyközpont közelében, a srácok gyorsan letolnak egy sört én meg egy cola-t. Átvesszük a rajtcsomagokat és már kezdem érezni a versenyhangulatot. Jó itt lenni. Mivel már mindannyian éhesek voltunk, meg az idő is nagyjából úgy állt így beültünk a mondhatni megszokott helyre. Nagy nehezen ettünk-ittunk, mert rohadt sokáig tartott. Tény, tele volt az étterem, de akkor is. Mindegy, jóllaktunk ez a lényeg. Átgurultunk a szállásra ahol összekészültünk a szombatra. Rajtszámok felragasztgatása a bringákra és fejvédőkre, zselék, sótabik és energiaszeletek elrakása. Bezacskóztuk a kerékpáros és futó cuccot majd éjfél körül le is feküdtünk aludni. Reggel 5:15-ös kelés, hát nem voltam friss és fiatal, pedig hozzá vagyok szokva a korai ébredéshez. Kicsit reggeliztem (én ráértem bőven) majd becuccoltunk a kocsiba és felpakoltuk a bringákat. Előre Gyékényesig! Eseménytelen út a végén kis dugó, mert itt már mindenki ide. Igen, itt valami történni fog. A nagy placcon leparkolunk, Kacsa bringája le, irány a depó majd az úszás check-in. És jöjjön aminek jönnie kell. Felcsendül Vangelis és egyszer csak eldörren az ágyú. Raajt!! Több mint 600 versenyző rohan-sétál bele a tóba. Elképesztő!

egyéni rajt, felemelő, hátborzongató, remélem jövőre...

Ideje nekem is bedepóznom a bringát. Vissza a kocsihoz, gyors öltözés után indulok is. Eli meg elindul a váltók úszás check-injéhez. Én Tibivel, teljes menetfelszerelésben állok a parton. Basszus, le kéne ülni pihentetni a lábaimat, mert azokra még szükség lesz a mai napon. Így is teszek, de nem tart sokáig és megint falállva nézelődöm. Egyszer csak a hangosbemondó Kacsa nevét említi. Hűha, mit keres ez itt ilyen korán? Első köréről jön ki és még csak 51 perc telt el. Jó, nagyon jó! Negyed óra múlva újabb ágyúszó, indulnak a váltók. Közben folyamatosan jönnek az egyéni versenyzők kifele, és egyszer csak megjelenik Kacsa. 1:44-es úszás! 13 perccel jobb mint tavaly! Indul bringázni amitől valljuk meg, rendesen be volt fosva. Én azért hittem benne. Megint eltelik kis idő és jön Eli, 46 perces első körrel. Amikor megtudja dühösen csapja össze kezeit. Jót úszott, de nem elégedett és elképesztő erőt látok benne. Nem kérdés számomra, hogy már bocsánat, de a szart is ki fogja magából hajtani. Van még időm, elintézem amit el kell azután meg Tibivel beszélgetünk kicsit majd leülök a depóba és várom Elit. Egy-két ismerőssel találkozom, de igyekszem koncentrálni. Egyszer csak Eli alakja tűnik fel, eljött a várva várt pillanat. Indulni kell. Eli diadalittasan közli, hogy 1:35 alatt úszta le a 3,8 km-t. Szenzációs a srác! Mindent bele kell adnom nekem is. Mivel abban biztos voltam, hogy az órám nem bírja végig track-elni az egészet (vagyis nem vagyok elég gyors hozzá) így a kerékpárt a telefonon futó endomondo-val mértem. Az órán csak az időt és a pulzusomat figyeltem. Ezzel nem láttam a sebesség adatokat, de valamit valamiért és a körök végén már nagyjából ki lehet számolni az átlagokat. A pályát tavalyelőttről már ismertem, nagy meglepetés nem volt. A nagy, 75 km-es körön sikerült jó kis tempót menni, sokan nem előztek meg, aki meg igen, nos azok nagyon mentek. Érzésre 30 körüli tempó volt, de teljesen kényelmesen. Pulzusom rendben és figyeltem a pedálütemre is. Emelkedőn folyamatosan visszaváltottam így tartva a megfelelő fordulatot. A frissítéseknél nem sokat tököltem, 2 kulacs eldob, vizes majd iso-s elvesz, utána banán és energiaszelet. A vizet igazából csak saját magam locsolására, hűtésére használtam. Ezt a metódust végig megtartottam. Még egy fontos frissítési alapelvem volt, a 40 percenkénti 2db sótabletta. Itt kitérnék egy két szóra a frissítési pontokra. Mindenhol, tényleg mindenhol profi volt. Hideg vizet és iso-t adtak fel. Ez nagyon sokat számított. Le a kalappal a szervezők előtt. Telnek-múlnak a percek-órák és fordulok is rá a Nagyatádra vezető útra. Itt két dolog fogad: a második frissítési pont és a szembe szél. Nem kérdés melyiknek örültem. Az jó, hogy már 50 kilinél vagyok, de ugye innen még 130 km és ez a szél mindhárom kis körön meglesz. Jön a harmadik, segesdi frissítő illetve fordító, na itt legalább már van hangulat. Épphogy átérek a síneken és Kacsa jön szembe. Aztaa! Majdnem egy kör, 35km előnye van. Nagyon jót megy és teljesen egyben van még. Csak tudnám mitől tartott? Beérek Nagyatádra, Eli és Tini a megbeszélt helyen várnak és szurkolás közben is azt kérdezik mit kérek. Egy cola jól esne közlöm, de elég lesz a következő körben. Az órát elfelejtem megnézni a kör végén így csak később tudok számolgatni. 29,3-as átlagot számolok (tévesen, mert hivatalosan 29,8 lett). Ez jó, nagyon jó. A 3db, 35 km-es kör közben sok említésre méltó nem történik. Inkább előzök, mint engem előznek. A második körben a segesdi fordító után pisilnem kell, bármennyire is akartam nem tudtam elintézni menet közben. Nem baj, ennyinek bele kell férnie. Kacsához közelítek, mert egyre később találkozom vele. Tibiék hideg cola-val várnak, istenem de jól esett. A harmadik körre azért már nem nagyon volt kedvem elindulni, de mit lehet tenni. Kezdem érezni a napot is, de ezen felül semmi bajom. A tempó is megfelelő, a pályán már nem sokan vannak itt már sokan szenvednek. Én viszont jól vagyok, folyamatosan haladok el a többiek mellett. Azért már nagyon várom a végét és úgy kb. 5 km-el a vége előtt még rápakolok egy kicsit. Leérek a versenyközponthoz, irány a depó, óra leállít: 2:10! Hinnye. Ez de kurva jó volt/lett. A bringát elveszik tőlem én meg besétálok a depóba. Azt mondják, hogy pihenten kell elkezdeni a futást, mintha semmit sem csináltál volna addig. Nos ez rám annyira nem volt igaz. A depóban egy lassú átöltözés után nem nagyon akartam kimenni a futópályára. De mivel nem volt más választásom neki indultam. Az órát talán kicsit korán indítottam el, de sebaj. A depóból kifele jövet rengeteg az ember, szurkolnak is hangosan. Fáradtságot érzek a lábaimban, de talán ez normális. Figyelem a pulzusom és tetszik amit látok. Jön is az első kili:5:10 húbazzeg ez gyors lesz, bár egyelőre kényelmesnek tűnik. Kb. 2 perc után jön szembe Kacsa. Nagyon egyben van, legalábbis az én meglátásom szerint. Majdnem 2 kör az előnye, ha nem borul meg akkor nem érem utol. Majd kicsit később jön Dóri (UB csapattárs) aki Zolival, a párjával csinálja duóban és Ő futja a maratont. Kicsit lassulok egészen 5:30-ig. Közben rájövök arra is, hogy felesleges a pulzusomat néznem mert a fáradtság miatt nem fog feljebb menni. Nem baj, jól haladok és még jól is vagyok. Minden ponton frissítek és locsolom magam, miközben próbálom nem szétáztatni a cipőmet. Rohasztó meleg van én meg közben fokozatosan lassulok. Vége is az elsőnek 28 percen belül, ez 5:16-os pace. Erős lesz. A második kör elején megint tali Kacsával csak most később, a Cöge féle magán frissítőponton ahol Lizától kapok egy kis jeget. Ez a kör is eltelik 28:44 alatt. 1 percet lassultam, de ez még simán belefér.  A harmadik körben nincs mese, megállás, mert pisilni kell. Gyorsan elintézem és haladok tovább. Kacsával egyre később találkozom, ezt jó jelnek veszem. A harmadik kör már csak 32 perces, de ez még mindig 6:05-ös átlag. Beleférek még a 4 órás tervbe. A negyedikben azonban már jelentősen lassulok, ez már csak 35 perces, így a fele kb. 2:04. El kell engednem az előzetes tervet. Annyira már nem is érzem jól magam. Sétára váltok, nem baj ez, csak menjek végig, ha 5 óra alatt akkor annyi alatt. Eli és Tibi egy alkoholmentes sörrel várnak a kör végén, a felét le is húzom egyből. Végre nem víz, iso vagy az a fertelmes pepsi ami a fordítónál van.

De ettől még váltok futásra, pedig Szami, Eperszem és Timi is nagyon szurkol. Döntök, 2 kört sétálok majd az utolsó kettőt megfutom. Fájnak a talpaim meg bal térdem. De talán ezek csak béna kifogások, hogy ne kelljen futnom. Ezzel telik el az ötödik kör és a hatodik eleje. Megint pisilni kell, sebaj pont jön a toi-toi kár hogy vannak benne. Jó lesz nekem a park is. Normális a színe, jó, legalább nem vagyok kiszáradva. Kacsa a fordító előtt utolér. Utolsó köre, iszonyat nagyot ment. Megindulok vele egy kicsit, hogy ne tartsam fel. Amikor visszaváltok sétára, Ő is sétálni kezd. Mondom neki, ne szarozzon fusson, mert ebből bazi nagy idő lesz neki. Sikerül meggyőznöm, ott is hagy gyorsan. Hirtelen belém hasít a gondolat, hogy bakker így lemaradok a befutójáról! Nosza szedjük a lábainkat talán utolérhető még. Ezen gondolatot gyorsan kiveri a fejemből az állapotom. Nem megy, akarom, de nem. Megint séta. Eszembe jut Fish itt futott öröm maratonja, meg örökbecsű kifejezése a puding. Nem lehetek ennyire puding, futnom kell! Törnek elő az újabb gondolatok, a szekszárdi Borvidék "Fuss Baszod" szlogenje meg egy, a facebook-on látott pólófelirat: Kussolsz, nem sírsz, csinálod! Ezek bejöttek! A nap is lement! Újra futok! Tudom a srácok nem lesznek ott, mert Kacsát szedik össze, de nem is baj, ez az én harcom. Egész jó tempót sikerül menni olyan 5:40 körüli, csak a frissítések miatt 6-os az átlag. Még 2 kör akár a 4:40-es maraton is meglehet. Emberek! Megy a futás és jól érzem magam. A 7-ik kör is végén már Kacsa is ott áll az út szélén és elnézést kér, hogy nem kísér el az utolsó körre. Nem is kell, nem szeretném, meg amúgy sem bírná az újjászületett tempómat. Uccsó körben csak a fordítónál frissítek, hogy ne húzzam tovább az időt. Darálom be sorba az embereket, itt azért már nagy halálok vannak. Jön a tér és az utolsó pont. Innen már csak 1200-1300 méter. 7-8 perc és bent vagyok. Már szürkület van, az út szélén a szurkolók is megritkultak, de nem számít. Itt és ekkor már nem. Nincs ami megállítson. Látom már a versenyközpont fényeit, közeledik a kordon és igen Eli már ott kiabál, hogy megcsináltam! Elérem a Welcome to the Finish Line kaput, kicsit utána Eli vár rám, kocogásra készen. És igen! Megcsináltuk! Kurva jók vagyunk! Megkapjuk jól megérdemelt érmeinket, bár én azt hittem nem kapunk.

Gyorsan gratulálok Kacsának majd leülünk szinte az első erre alkalmas helyre. Ne szépítsük, bazira elfáradtam. Próbálok kicsit nyújtani, de se kedvem, se energiám hozzá.

Eltelik jó pár perc, mire összeszedjük magunkat és átváltunk a keressünk valami kaját projektre. Az Athlete's Garden-ben az indulók kapnak kaját, ráadásul én előre vettem plusz két jegyet. Ez most jól jött, mert így 5 tál ételünk volt, meg 5 italunk. Ezzel a vacsora kérdést ki is pipáltuk. Evés közben befutott még Szebeni Bandi bá, az élő legenda. 73 éves és 26 teljesített nagyatádi IM-je van! Volt oly kedves és engedte, hogy közös képet csináljunk. Óriási megtiszteltetés.

Ideje lenne menni, irány a depó a bringákért, Tibi meg közelebb hozza a kocsit. Mire fel és bepakolunk már majdnem éjfél van. Maradunk még, mert mindjárt kezdődik a tűzijáték. Idén már ezt is látjuk.

Miután vége elindulunk vissza a szállásra. Kis beszélgetés, zuhanyzás után mindenki nyugovóra tér, hosszú volt ez a nap. Vasárnap ráértünk felkelni, mert csak 11h-kor kezdődött az eredményhirdetés. Összepakoltunk mindent, beugrottunk még egy kis reggeli vásárlásra a helyi élelmiszer ellátóba és Nagyatád felé fordultunk. Maga a ceremónia jó hangulatú és vannak megható pillanatai is.

A TTT azaz a tízen túliak társasága a színpadon

Amikor az első bálozókat név szerint kiszólítják hát az nagyon felemelő. Az eredményhirdetés maga sokáig tart, de nem számít, ez itt és most az ünneplés ideje. Nagyjából 2,5-3 órán keresztül tartott utána indulhattunk haza. Még bevásároltunk az útra, kaját-piát, ez mint később kiderült jól tettük, mert az autópályán volt sor rendesen. Félúttól én vezettem, Tibit hazadobtuk majd én következtem és így véget is ért a nagy kaland. Szuper hétvége volt, remek eredményekkel. Óriási köszönettel tartozom Tibinek a support-ért, Elinek az úszásért és a support-ért. Nélkülük biztosan nem lett volna ilyen jó. Kacsa meg szimplán egy állat!

Jöjjenek a számok: kezdjük Kacsával, elképesztő amit ez az ember csinált. 12:47:20-at ment, közel két órával jobbat, mint tavaly. 1:44:08-at úszott (529-ik hely), 6:12:51-et tekert (311-ik hely) és a végén futott egy 4:29:09-es maratont (167-ik), a többi időt a depóban töltötte el. Ez neki a 275-ik helyre volt jó egyéniben. Mi Elivel párban 12:32:15-öt mentünk. Eli fantasztikus, 1:34:35-öt úszott (187-ik hely). Nekem a bringa 6:10:06 lett (29,18km/h-s átlag, 97-ik hely a váltók közt) a maraton pedig 4:36:25 (167-ik hely). Ezzel a váltók között a 150-ik helyen végeztünk. Egyéni összegzésként csak annyi, hogy elégedett vagyok. A bringa brutálisan jó lett és még lehet rajta javítani. A futás nem lett olyan, mint szerettem volna, elvettem mikor úgy éreztem, hogy baj lehet. Idén ez már harmadszor (Vivicitta, Hortobágy) fordul elő, talán érettebben, okosabban versenyzem. Nem csaptam szét magam, kis izomfáradtság ugyan van, de kibírható. 6 nap telt azóta, 2 nap pihenés után túl vagyok négy munkából hazafutáson és csak az első, a keddi volt fos. Nem is annyira a tempó, inkább érzésre. Tapasztalatnak mindenképpen jó volt. Eddig is hittem benne, most már azonban tudom is, hogy készen állok egy IronMan-re, már persze ha megtanulok úszni. Nem lesz egyszerű az biztos, de az út maga a cél.