5 éve feladtam, most eljött a revans ideje. Igaz, hogy azóta már 3-szor lefutottam, tavaly ráadásul még úgy is jó időt mentünk Kacsával (1:47:48), hogy az esti Night Run-ra tartalékoltunk. De idén, ha nem is végre, ismét 38 fok fogadott a pusztában. Emiatt is elvetettem az eredeti 1:40-en belüli tervemet. Átváltottam a menjünk ahogy jól esik. Hozzátartozik még a történethez, hogy előtte nap, pénteken szabin voltam így elmentem bringázni. 100 km lett a vége, de 60-nál már elegem volt az egészből. Rohadt meleg volt és mindenem tele volt mindennel. 2 nagyobb és 3-4 kisebb megállóval sikerült abszolválni a tekerést, ami után a délután a vádlijaim görcsöltek. Megint a megfelelő frissítés hiánya. Szerencsére ez a verseny napjára elmúlt, fáradtnak sem éreztem magam. Csak szimplán kurva meleg volt. Lefele végül még egy pesterzsébeti futóklubbos lány jött velem aki a 14 km-es távon indult. A kocsi hőmérője 34-35 fokot mutatott már indulásnál is. Nem jó hír. Időben leértünk, gyorsan átvettem a rajtcsomagot, átöltöztem és beültem az árnyékba egy jó adag folyadékkal és vártam.

rajtcsomagos póló, van már pár darab a szekrényben :)

Mit mondjak, nem nagyon akartam megmozdulni. De kénytelen voltam, mert eljött a rajt ideje. Még közölték velünk a 38 fok tényét, kösz srácok, aztán utunkra engedtek minket.

A 2-es zóna a nevezéskor még jó ötletnek tűnt. De ki az a Péter?

Viszonylag a mezőny elejéről rajtoltam és tudtam is tartani ezt a helyet, igaz nem sokáig. Kényelmes tempóban nekiindultam és a pulzusom is egész jó volt. Jött is az első km vége: 4:40! Bazz, ez biztos, hogy sok(k) lesz. Ebből vissza kell venni. Ez olyannyira sikerült, hogy a második 4:50 lett. Ez még mindig túl gyors, bár érzésre és pulzusra is jól voltam. Nem baj vegyünk még jobban vissza. Sikerült is szépen fokozatosan lelassulni az 5:25-ös tempóig. Ezt tartottam is egészen az első kör végéig, amit 36 percnél értem el. Ez még mindig jó idő lesz, de itt már éreztem, hogy ugyan bírnám, de lehet nem kellene erőltetni. A pulzusom is kezdett elszállni, igaz még a bőven vállalható zónában voltam. Minden ponton frissítettem, igaz csak húgy meleg iso-t ittam. A második kör közepén egy lány rosszul lett, őt később a mentők vitték el. Egy másik lánynak próbáltam segíteni megtalálni a kiesett fülbevalóját, de nem jártunk sikerrel. Mivel ekkor már elengedtem minden időtervemet így simán belefért ez is. Kutya meleg volt, szenvedett rendesen mindenki. Ennek a körnek a végén 1:20-nál jártam (44 perces második kör), a célegyenesben körözött le a győztes. Igen, ebben a kellemes időben 1:20-on belüli idővel nyertek. Ez 3:48-as pace-t jelent! 38 fokban! Nem ember ez kérem szépen! Na mindegy is, nekem van még egy köröm. Ezt nagyon kényelmesre vettem. Ha elértem a 175-ös pulzust belesétáltam. Az első frissítőponton igénybe vettem a toi-toi-t is. Egészen a 3 km-es tábláig sétáltam. Innen jött a futás-séta kombó. Amikor futottam akkor egész jó 5:40-es tempót tudtam, de amint elértem a pulzus határt átváltottam sétára. Még így is gyorsabb voltam azoknál akik végig futottak. Az uccsó kilire azért összeszedtem magam és odavertem egy 5:30-ast is! Jön a célkapu, tapsolnak a népek még a nevemet is bemondják! Beérek 2:09:28-as idővel (49 perces utolsó kör, 7-es pace)! A chip-et lehámozom a cipőmről majd megkapom az érmet. Ismét fából faragott, de nekem ezek tetszenek.

Felveszem a befutócsomagot, szerencsére van benne egy hideg alkoholmentes sör amit azonnal leöntök a torkomon. Elmegyek a kocsihoz a telefonomért és egy másik sörért meg iso-ért. Majd visszasétálok a célkapu környékére és leülök egy árnyékos helyre. Fáradt vagyok, de teljesen jól. Nem fáj semmim, nem kaptam hőgutát. Egyedül az a fránya Pegasus csinált egy vérhólyagot, mondhatni a szokásos helyre. Nem hiába, ritkán használom biztos így büntet érte. Beér a futóklubos lány is, még a másik lányt kell megvárni aki velünk jön fel Pestre, pont úgy mint tavaly. Ő is megvan, kis szöszmötölés után indulunk is a poroszlói szondáztatást leszámítva az eseménytelen utazásra. Nézegetvén az eredményeket abszolútban a 77-ik lettem, ez sokkal jobb mint tavaly, pedig akkor 20 perccel mentem jobbat. Ez sok mindent elmond a körülményekről. Ezzel kapcsolatban még egy érdekesség: a 14 km-es távon 5:12-es átlaggal dobogóra lehetett állni. Lehet nagyképűnek tűnik, de ez ment volna, kérdés milyen áron. De én FM-t mentem futni (már az FM mánia miatt is) és ez egy jó teszt is volt Nagyatádra, mert jó eséllyel ott is hasonló meleg lesz. Nem bánom, hogy visszavettem, úgy érzem jó döntést hoztam. Nem lett volna értelme mondjuk egy 1:50-es időért szétcseszni magam. Ennek köszönhetően a verseny másnapján, ma eltudtam menni bringázni és egész jó kis 28,4-es átlagot mentem, igaz csak 41km volt. Majd utána egy 8 km-es futás, de az szar lett. Nem is az átlag, mert 5:25 lett, hanem érzésre. És hogy a hétvége alapján készen állok Nagyatádra? Nem érzem azt. Sőt, tudom, hogy sokkal rosszabb lesz és néha vannak kétségeim. És hogy nekimegyek-e? Természetesen, ez nem is lehet kérdés! Megcsinálom, mert meg akarom csinálni!

Röviden és tömören: iszonyat jó volt! Érzésre is, meg tempóra is.

Nézzük kicsit bővebben: Ez 5 éve kezdődött és ebből is hagyomány lett. Abszolút nem baj, sőt. Mindig jó érzés felfutni az ország legmagasabb pontjára még akkor is ha néha nagyon másképp. Ez az idei viszont parádés lett. Szerencsére Kacsa is be volt nevezve így kettesben mentünk, úgy volt hogy Lepke is indul, de Ő végül lemondta, helyette Dvorcsák Laci jött le motorral.

béna banda előtte

A fő cél, mint nálam általában, hogy legyen PB, ami a tavalyi 1:12-es idő. Mellékcélként az 1:10 alatti idő volt megjelölve. Ezek, ismerve az idei formámat nem tűntek lehetetlennek inkább reálisnak mondanám. Az órámon a 6 perces átlag lett beállítva, ez 1:09:36-os időnek felel meg a 11,6km-es távon. Úgy számoltam, hogy az első 8km-en amikor még nem olyan meredek megyek 5:40-ben, onnan meg 6:40-7:00 percesben, mert az elmúlt évekből kiindulva az utolsó 3,6km-re ez volt a reális tempó. Összefutottunk még Gerivel akinek ez volt első, így egy picit rá volt görcsölve a témára. Sajnos nem sikerült beállnunk a rajtzónába és ezzel együtt lecsúsztunk az első rajtról is. Csak a második, lassabb csoporttal tudtunk elindulni. Ez az elején egy picit zavaró volt, de szerencsére a nagy tömeget hamar letudtam. Az az érzés meg, hogy végig előzök mindenkit még ráadásul jó is volt. Fel is veszem az utazó tempómat. Első kili: 5:40, na ezt telibe eltaláltam. Haladok tovább felfele ez a rész még nem olyan meredek, sőt 6-től kicsit laposabb is lesz. Jönnek is sorba az 5:40 körüli km-ek, még a frissítésekkel sem lassulok. Általában a pulzusomat szoktam figyelni, de most csak az éppen aktuális km pace-ját. Stabil tempót futok, jól és frissnek érzem magam. Elérem a kis lejtős részt 6 és 7km között, itt eleresztem magam, hagyom, hogy a gravitáció és a lendület dolgozzon helyettem. Meg is van az eredménye egy 5:12-es km-ben. Közben persze folyamatosan előzöm az emberek, már itt nagyon sokan sétálnak vagy a végüket járják. Egyen-ketten néznek is rám, hogy ez a hülye hova siet, ráadásul még nem is liheg. Már számolgatom a lehetséges célidőt, ha innen csak 7 percesben megyek is meglesz az 1:10. Már látom a 8km-es táblát utána egy jobb kanyar és eljön az igazság. Itt viszont meg kell említenem, hogy a BSI szerintem ezt rendesen elbaszarintja minden évben. Ugyanis a meredek elejére rakják a frissítőpontot. Oké, hogy sokan sétálnak, de akkor is. Véleményem szerint a parkoló környékén jobb helye lenne. Mindegy is. Én nem lassítok, az utolsó asztalról elveszek egy iso-t, aminek elég furcsa íze volt, így csak a felét ittam meg és tolom tovább. Itt már szinte úgy megyek el a többiek mellett mintha állnának. Nagyon jól megy és nagyon jól vagyok. Érzem, hogy ezt a tempót végigbírom a maradék, kicsit több mint 3km-en. Jön a 9-es, óra kicsit később csippan: 6:13! Hinnye, a mindenit, ez de jó!. Nem számolok, nem nézek órát csak nézel magam elé és nyomom tovább. Következő kili: 6:16, már csak 1,6km van hátra és még mindig frissnek érzem magam. Az utolsó pontnál nem iszom, az eddigi években sem ittam, mert feleslegesnek tartom. Már csak 1kili, kezd egy kicsit nehezemre esni, de innen már végigbírom. Sorban jönnek az ismerős kanyarok, én meg megyek ahogy a csövön kifér. Utolsó kanyar, jön a köves, föld út, de már csak 100 méter. Van még erőm hajrázni is. Beérek, megvan. Órát leállítom és megnézem: 1:06:52! Aztaaa! Nem kicsit lett egyéni csúcs. Fent vagyok, hatalmas rekord lett és rohadt jól érzem magam. Nekiállok nyújtani, de nem jutok sokáig, mert már jön Kacsa. Hoppá! Ő is felért?! Jó időt ment az tuti. 1:08:48 lett neki, ami 9 perccel jobb mint az eddig csúcsa. 2-3 percre rá megjön Laci is, így gyorsan hármasban beállunk a fotós sorba. Fent elég hűvös van, a pólóm meg rommá van izzadva. Ez nem annyira jó. Viszonylag hamar sorra kerülünk, fotó megvan, irány lefelé. Könnyed 11km-es lejtős futás. Háát, néha rosszabb volt mint felfelé.Igaz lefelé 4:40-es tempót mentünk, de a végére elég meleg lett és a bal térdem is elkezdett fájni. Azért igyekeztem vigyázni rá. Leértünk épségben, öltözés, evés-ivás majd indulás haza.

Már fent is azt éreztem és így pár órával utána biztos is vagyok benne, hogy van még ebben, akár még a maiban is maradt. Talán elóvatoskodtam az elejét, de ugye hagyni kell valamit jövőre is. A hivatalos időm 1:06:50 lett ezzel az abszolút 154-ik lettem az 1533-ból. Jövő héten meg Optivita 50km és a formám mellett abban bízom, hogy nem lesz 30 fok és akkor....

Balatoni hétvégék harmadik felvonás.

Ultrabalaton: 6-ik alkalommal voltam idén, ebből 3-szor bringán mentem körbe, aztán egy 5 fős majd tavaly egy 3 fős csapat tagjaként. Mindegyik remek volt a maga nemében és ez is egy olyan verseny lett amin részt kell venni. Az idei évre is a trióban teljesítés volt a cél. A csapat elég hamar össze is állt, hiszen Lepke mester maradt, ugyan Kacsa kiszállt, mert Ő idén Bejjával, Vikivel és Elivel tekerte körbe a Balatont. A helyére Giorgione jött. Ezzel megvolnánk, nincs baj. Aztán lett. Lepke sajnos már egy ideje szenved a bokájával, fáj neki és nem tud annyit futni amennyit szeretne. 2 héttel a verseny előtt lemondta, nem mer kockáztatni és biztos benne, hogy nem tud 70km-t futni vele. Korrekt és teljesen érthető döntés. Sikerült 1 nap alatt megtalálni Dórit, Giorgione ismerősét aki vállalta a szereplést a trió tagjaként. És akkor szerdán, 3 nappal a verseny előtt jött az újabb rossz hír. Giorgio lánya, Vanda beteg és így nem merik Ágival, aki az UBUL csapatában szintén futott volna, itthon hagyni egész hétvégére a nagyszülőkre a testvérével együtt. Szerencsére azóta jobban van a kislány. Hoppá. Ez szar ügy. Szerencsére Ati aki amúgy nem szereti ezt az egész UB dolgot, aminek én tudom az okait (Voldemort-Jolly Joker) igent mondott (már Lepkénél is gondolkozott). Ezért örök hála Neki! Plusz jó hír, hogy az UBUL is talált 5-ik embert, igaz csak egy nappal később csütörtökön, de talált. Nem tudom, hogy tudták-e mire vállalkoznak egészen pontosan, de hittem bennük még akkor is ha egy kis bizonytalanság volt az egészben. A verseny előtt még nagy volt a pofám, ha ketten mennek 120-at a többit onnan már behúzom. Szerencsére annak a bizonyítására, hogy ez valóban menne-e, nem került sor. Szóval csak összeálltunk mint a túrós kicsi lego-k. Köxi a bringás és Sanyi a sofőr, azaz a két kísérőnk, akik Lepke miatt jönnek egyáltalán, szerencsére megmaradtak. Ezért nem lehetünk elég hálásak nekik. Péntek dél körül indulás, de mire mindenkit összeszedtünk volt vagy fél 5 mire leértünk a Hotel Fridába. Gyorsan elfoglaltuk szobáinkat és irány a versenyközpont. Közben megérkeztek Kacsáék is, így kicsit nehezebben indultunk el, de sebaj. Mire kiértünk a parkolóba már Zolikáék is megjöttek, de őket már nem vártuk meg, majd a versenyközpontban. Még nem voltak sokan a tésztaparty-n, könnyen találtunk annyi helyet, hogy mind elférjünk. Én szeretem ezeket, amikor a barátok, ismerősök, futóbarátok együtt esznek-isznak beszélgetnek. Jó szokott lenni a hangulat. Közben befutottak Pityáék és Dvorcsák Laciék (akinek köszönet a szállásért).

mosolygósan, mind megdöglünk projekt indul

Még lőttünk néhány fotót a naplementéről meg a Balatonról és irány vissza a szállásra pihenni. Persze itt még bandáztunk egy jót, majd mindenki nyugovóra tért.

a pokol? holnap tán ez vár ránk?

a banda fele, a többi ki tudja merre jár

Szombaton korán van ébresztő, mert a Kata, Fish, Pitya, Zolika, Jozy és Balázs által képviselt Nem Lassítunk Idén SE 6:40-kor rajtol. Ott a helyem ez nem kérdés.

Nem Lassítunk Idén SE

Mivel mi csak 9:30-kor indulunk, így bőven van még idő reggelizni és összekészülni. Bepakolunk a kocsiba, mindent ami kellhet valamint rengeteg olyan dolgot is amire semmi szükségünk nem lesz. Egy biztos, a kocsi csomagtartója tele volt.

a rajt előtt

készen állunk?

Rajt! Mindannyian nekilódulunk majd 100méter után lecsatlakozunk Dóriról, aki a kezdő ember nálunk. 25km-es szakasza van, kényelmesen ráérünk odagurulni a váltópontra. Így is teszünk bár van egy kis dugó, de összességében hamar átérünk. Egyre melegebb van és látszik, ez innen már csak rosszabb lesz. Közben híreket kapunk Dóriról is, 5:36-os átlaggal tolja az első felét. Hú, lehet picit gyors lesz, mert sok van még hátra. Dóri közelít, Ati felkészül. Közben UBUL is elrajtol így már 3 ismerős csapa van a pályán.

UBUL 5: Kati, Timi, Evetke, Geri, Brezkó és Lepke a spongyabringás kísérő

Elbattyogunk a váltópontra és várunk. Dél körül járunk és brutál meleg van. F@sza lesz így, ebben az időben.

 Ati nem boldog, k...a meleg van

Váltunk, Ati nekilódul. Dóriról ömlik a víz, de jól néz ki, nem futotta ki magát, ez jó hír a továbbiakra nézve. 2:38-at ment a több mint 25km-es távon.

párosgyakorlat

 Továbbgurulunk Aszófőre ahonnan majd én következem. Találunk parkolóhelyet igaz csak a kocsi eleje van árnyékban, de ez is több a semminél. Atit figyeljük a LiveTrack-en szépen, egyenletesen halad, gyűri a kilométereket. Lassan összeszerelem magam, innen már tényleg nekem kell futni nincs mese.

az NPT is elindult, viharvert egy sereg annyi biztos

Már látom Atit, eléggé melege van közli is, hogy vigyázzak és ne nyírjam ki magam. Ha nem szólt volna akkor is tudnám, mert ömlik a forróság fentről és lentről is. Egyből emelkedő, ez a következő kb. 10-14km az egész Ultrabalaton legnehezebb része. A szitokszavak: Aszófő-Pécsely-Vászoly-Dörgicse. Hírhedt szakaszok az egyszer biztos. Jó tempóban, de a pulzusomra abszolút figyelve megyek. Előzöm sorban a többi futót, egy pillanatra fel is merül bennem, hogy talán túl gyors.

De jól érzem magam, minden ponton frissítek és vizezem a sapkám. Jó az átlagtempóm és a pulzusom is megfelelő. Dörgicse után jön egy hosszú egyenes ami kutya unalmas volt, de túlélem majd egy kis lejtő, hű de jól érzem magam és már látom a Zánkai tábor épületeit. Távban azért még jó pár kilométer, ráadásul mi a második zánkai ponton váltunk. Ráfordulok a 71-es útra és paff. Elmúlik a jókedvem, rendesen fejbe ver a meleg.

Visszaveszek, igyekszem figyelni magamra, de az utolsó 4-5km nem volt annyira komfortos. Beérek, csippantunk és Dóri már robog is tovább. Túl vagyunk az első körön.

nem annyira mosoly, de őszinte

1.rész: Aszófő-Pécsey-Vászoly-Dörgicse-Zánka

Nyújtás közben ismét megállapítjuk, hogy kib...t meleg van. Kicsit érzem a fejem, de, a lábaim rendben vannak. Úgy véljük, hogy még ezt a szakaszt kell túlélni utána már lemegy a nap és kellemesebb lesz a klíma. Irány a Varga pincészet! Ez a rész tavaly került bele a főszponzor miatt és a vége nem könnyű. 2-3 emelkedő az egész, de az meredek. Tavaly én futottam (már amikor nem sétáltam) így tudtam mi vár Dórira. Atival és Sanyival könnyen voltunk, mi mehettünk kocsival majd feszült várakozásba kezdtünk.

épp nagyon feszülten várakozunk :)

Csigás várakozós

Köxi hív, hogy már csak 2-3km, készülhetünk a váltásra. Ati készen áll, bár nem örül, hogy futnia kell, engem sem szeret most annyira, hosszú lesz ez még innen és még a napnak is van ereje. Jön felfele Dóri és Köxi, váltanak Atival, majd iszik pár kortyot és rendesen lenyújt.

ha egyszer szomjas volt, na jó, nem itta meg az egészet

És még mindig jól néz ki. Fáradtnak biztos fáradt, de nincs kikészülve. Sanyi még gyorsan lefürdik aztán irány a Balatongyöröki váltópont. Szerencsére elég közel meg tudunk állni, bár a szervező srác elsőre el akar küldeni minket, de sikerül meggyőznünk, maradhatunk. Később aztán arrébb kellett állnunk, mert az egyik csapatban rosszul volt egy lány és mentőt hívtak hozzá. Láttam a lányt, rázta a hideg rendesen, jól döntöttek. Persze Atit is figyeltem a Live Track-en, szép egyenletes tempót jön. Viszont itt elkövettem talán az egyetlen hibát. Túlságosan megbíztam a technikában. Nem értem oda időben a váltópontra és volt egy kis kommunikációs zavar is. Amikor Köxi hívott én meg voltam győződve róla, hogy még nem értek oda. Pedig de, sőt már túl is mentek rajta. Mondom akkor állj, ott ahol vagytok megyek. Nagyon nekiindultam 5perc alatti tempót toltam, 2,5km után kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmel. Már utol kellett volna érnem őket, hol a ...ban vannak. Ati hív is, hogy egy utcával feljebb vannak, várjak Köxi hozza a chipet. Így is lett, gyerünk nyomjuk tovább. Ezzel kb. 5-6percet veszthettünk. Viszont ez a kis intermezzo nagyon felpörgetett, tolom tovább az 5-ös kiliket. Magamban azért próbálom helyrerakni, hogy lassítani kellene, mert 25km-en keresztül ez nem fog menni, pláne, hogy utána van még két szakaszom. Sikerül is visszaállni 5:30-ra. 14km-ig jó utána viszont mintha elvágták volna. Eddig is szédültem, de ez most erősebben jelentkezik. Zavar minden, a fejlámpa, a sötét, a szűk kerékpárút. Egyedül ami jó volt, azok a fákra vetített rajzok voltak.

élőben sokkal jobban nézett ki

A huszadik kilométer után picit jobb lett, ez eltartott vagy 10 percig. Aztán azt éreztem soha nem érek be a faluba. A tempó ennek ellenére egész jó volt és valahogy csak megérkeztem a váltópontra.

2.rész: Balatongyörök-Gyenesdiás-Keszthely-Balatonberény

A második kör is megvan és innen már csak 80km van hátra. Dórinak most egy 17 km-es szakasza van és Ati is kb. annyit fog futni, így bőven lesz időm pihenni. Miközben Dóri falja a kilométerek mi Atival próbálunk pihenni ami nem annyira sikerül. Inkább átmegyünk a következő pontra, Alsóbélatelepre. Éjfél már bőven elmúlt a kocsiban mindenki elég fáradt már. De nincs mese, Dóri közelít, Atinak futnia kell és Köxi is cserét kér a bringán. Sanyit álmából azzal ébresztjük, hogy most innen tekernie kell. Gyorsan kiszámoltam, hogy akkor nekem meg vezetnem, mert se Dóri, se Köxi nem tud. Sebaj, megoldunk mindent. Ati megindul és előzetes elmondása ellenére stabil, jó tempót megy. Én pedig a két csapattárssal a kocsiban Balatonlelle felé veszem az irányt. Leparkolás után a srácok egyből be is alszanak. Én is próbálok, de fél szemmel figyelnem kell a telefont, hogy Ati merre jár. Összeszedem magam és elbattyogok a váltópontra, mert pár perc és jönnek is Sanyiék. Ati ekkor még nem tudta, hogy innen neki kell vezetnie, a lényeg az, hogy átértek a következő pontra. A részleteket most fedje jótékony homály. Én meg csak futok és futok. Kezd világosodni, talán ez is segít abban, hogy egész jól megy.

ennél azért jobb volt :)

Pulzusom rendben, tempó rendben és jól is érzem magam. Ennek köszönhetően hamar elérem a következő váltópontot. Dóri megkapja a chipet és elindul a 7km-es távjára.

3.rész: Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonszárszó-Balatonföldvár

Innen kicsit pörgősebb lesz az egész, de már az utolsó szakasza jön mindenkinek. Nem is nagyon tudok lenyújtani, de nem is akarok, menjünk, haladjunk tovább. Ati véleménye szerint az Ő utolsó 13km-es része nem lesz sétagalopp, vagyis pont az lesz. Jó, akkor menjen el 5km-ig ott leváltom és megyek amíg tudok max. az utolsó 3km-t valaki átveszi tőlem. Igazából meg nem egyezünk benne, de ez tudjuk be mindkettőnk fáradságának.

pedig lelkes, örül hogy futhat :)

Sietünk is, hogy időben átérjünk Balatonszéplakra. Innen még egy szűk húszas. Soknak tűnik, de ez van, behúzzuk bármi is legyen. Lelkesen magamra csatolom a pulzusövet és a rajtszámövet. Ati már fel is tűnik a horizonton. Fejben elrendezem a dolgokat és mehetünk. Igen ám, de Ati másképp gondolja és nem adja oda a chip-et. Jól van akkor futok mellette. Közben megbeszéljük, hogy innen már minimum 70km-ig eltolja, de az egész szakaszt is akarja, ha sétával hát úgy. Így haladunk kb 2 kilit mikor búcsút int nekem. Húzzak el, Ő befejezi a saját harcát, egyedül, telefon nélkül. Teljesen meglepett ezzel, de megértem és hatalmas király ezért is!

aki nem lép egyszerre, nem is kaptunk rétest

Én haladok tova a saját tempómban nem annyira komfortos már, de ha csak ennyire lesz szar az még belefér. Már erősen reggel van így kezd meleg lenni. Ráadásul mivel minden ponton ittam össze-vissza mindent + a szakasz előtt bevertem két sótabit egy magna shot-al a gyomrom kezd rendetlenkedni. Kínosan számolom vissza a kilométereket a következő frissítőpontokig.

itt éppen futok, hamarosan elmúlik

Nem szabad belesétálni mantrázom magamban. Majd a combomat elönti a görcs így mégis sétára váltok. Kb. 4km lehet hátra ez már így fog menni a végéig. Amikor tudok futni akkor egész jó 5:40-es tempót megyek, de egy egész kilit már nem bírok megtenni séta nélkül. Nem baj mindjárt bent vagyunk és jöhet az örömmámor. Már látom a Frida-t, ó igen, innen kb. 500 méter és az mind lefelé. Mindkét combom belső része összeállt, de már nem érdekel, látom a többieket. Még egy kanyar, 100 méter és csippantunk a végén. Itt már együtt futunk mind az öten. Beérünk! Kész! Vége! Megcsináltuk! Még sorba kell állni ez talán rosszabb mint futni. Nekiindulunk a célfotónak, de közben jön egy egyéni versenyző. Természetesen előre engedjük majd végre mi jövünk.

4.rész: Balatonszéplak-Siófok-Balatonvilágos-Club Aliga

Még Mindig Futunk Ahogy Jól Esik avagy Ez Egy Hülye Ötlet Volt : 22:48:47

Először Kacsával, aki volt oly kedves és kijött elénk a befutóhoz pacsizok le majd megkapom az érmemet és a hideg sört. Meglátok egy üres padot és egyedi járással afelé veszem az irányt. Közben kis könnycseppek jelennek meg a szememben. Nem tudom mi lehet, talán öregségemre ilyen érzékeny fószer leszek? Vagy csak a buktatók utáni teljesítés okozta örömkönnyek? Ez most totál nem érdekel. Megcsináltuk! Kurva nagy hősök vagyunk mind! Dóri: hihetetlen a csaj, már az is hogy 4 ismeretlen férfival bevállalta ezt az egészet. Jó amikor igent mondott legalább 1 embert, Giorgione-t ismert. Nem volt nyafogás, amit vállalt azt letolta. Ati: tudom miért nem szereti az UB-t és mégis igent mondott. Miért mondott végül is igent? Hogy magának bizonyítson vagy nekem segítsen a szarban? Nem érdekel. Jött, látott és győzött. Bíztam benne, tudtam hogy képes rá és most már Ő is elhiszi. Van egy olyan sejtésem, hogy nem ez volt az utolsó UB-ja. Köxi: a Terminátor, élő szövet a fém vázon. 190km-t tekert mellettünk egy idegen, neki kényelmetlen kerékpárral. Közben ha kellett frissített, szóval tartott minket, de ha épp nem voltunk beszédes kedvünkben akkor csendben hátrahúzódott. Sanyi: a sofőr, a navigátor, a fotós és pótbringás. Mindig ott voltunk mindenhol időben, épségben. Mindkettejüknek sokat, nagyon sokat köszönhetünk. Lehet, hogy 3 ember futott, de ez rohadtul egy 5 fős csapat volt. Csapat, amely mondhatni vadidegenből állt össze és mégis teljes összhangban tudott együtt működni. Sajnálom Lepke és Giorgione kiesését és az a trió is megérdemelne egy esélyt, de közben örülök is, hogy ilyen csapat része lehettem. Jöjjenek a számok: hivatalosan 22:48:47 lett az időnk a 220,9km-es körön, ez 6:12-es átlag. Ezzel a 34-ikek lettünk a 69 beért páros és trió között. Nem hivatalosan kicsit többet mentünk, kb 228km-t köszönhetően az Atival közösen megtett 2km-nek valamint Ati még befejezte azt a szakaszt. Mert mi ilyen csapat vagyunk. Ami engem illet a saját méréseim szerint 80,78km-t tettem meg, 7:50:29 alatt. Átlagban nem értem el azt amit szerettem volna (a tavalyinál is rosszabb lett), de a meleg miatt nem is lett volna reális az a tempó.

bringás szekciónk

Nem Lassítunk Idén SE : 22:14:31

UBUL 5 a parton: 22:29:49 alatt értek körbe

Konklúzióként még annyit le lehet vonni, hogy a frissítésre jobban oda kell figyelni. Különösen az ásványi anyagok pótlására. Mert nem fizikálisan fogytam el, hanem a görcsök miatt nem tudtam futni a végén. Mind a 4 szakaszon rengeteget izzadtam, igaz sok folyadékot is ittam, de ezzel is csak a szervezet további kiürülését segítettem elő. 2 napra rá már voltam futni, igaz csak egy laza átmozgatót. Nem fáj és közben sem fájt semmim, még a térdeim sem, hogy ez miként lehetséges? Fogalmam sincs.

És hogy mit hoz a jövő? A legnagyobb esélye egy párosnak van Kacsával, még akkor is ha az idei alapján nem tudom hogyan mentem volna még 30kilit. Valószínűleg nagyon lassan. De szívem szerint az eredeti triónak is adnék egy esélyt, meg Lepkével is mennék duót. A bőség zavara. Az év első főversenyén túl vagyok és ha most nem is sikerült, Nagyatádon tuti megdöglök. :)

Idén 2 napos kaland lett belőle, nézzük is miért és mi történt.

Azt már tudtam előre, hogy egyedül fogok menni, az viszont csak a héten derült ki, hogy autó nélkül leszek. Semmi gond, busz illetve vonat is van, megyek azzal nincs gond, Az ott kezdődött, hogy mivel 10h-kor van rajt, 9h-ig lehet rajtszámot átvenni és ilyen korán meg nem volt egyik sem. Hoppá, akkor előtte napon kell lemenni viszont így nem csak minimum cuccal kell menni hanem szállásra is szükség lesz. Azt viszont 1 főre, 1 éjszakára, a Pünkösdi hosszú hétvégén találni nem lesz könnyű. Nem is volt az, de végül lett. Igaz kicsit drágábban, mint szerettem volna, de ez van. Konkrétan egy komplett lakást, teljesen felszerelve (mikro, hűtő, TV, klíma, wi-fi) sikerült egymagamnak kivenni. 3 hálórészes, akár 5 fő részére is megfelelne. Szerencsére az állomástól és a versenyközponttól sem volt messze. Szóval szombat délután busszal le. Az út nagy részén szakadt az eső, itt már kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy ezen a versenyen megyek ahogy bírok. Ha már szar az idő, egyedül megyek és kicsit többe is kerül mint számoltam akkor már b...unk neki oda rendesen. Nyugodt út után Keszthelyen napsütés fogadott. A szállásra menet útba ejtettem a Fő téren lévő versenyközpontot ahol felvettem a rajtszámot. A szállást gyorsan megtaláltam, ahol nagyon szívélyesen fogadtak a háziak. Gyorsan lepakoltam és vissza sétáltam a tésztaparty-ra ahol egy jó kis bolognai-t sikerült elfogyasztani. Közben átgondoltam a további étkezéseket és arra jutottam, hogy reggelire megeszem a magammal vitt pizzát, így csak estére kell valami kis kaja, meg a hazaútra. Egy volt a lényeg, beleférjen majd minden a hátizsákba amit le kell adnom a ruhatárban. A Lidl lett a kiválasztott ahova egy kellemes sétálva jutottam el.

 holnap majd hátulról is megnézem, kétszer is.

Bevásárlás után vissza a szállásra, jöhet a lazulás. Csoki, keksz, üccsi, focimeccs a tv-ben. Kicsit később még sikeresen elaludtam a Batman - Sötét Lovag című filmen aztán irány az ágy. Nem aludtam túl jól, sokszor felébredtem éjszaka, Köszönhetően a kint tomboló viharnak. Hogy mi a jó büdös franc történik? Nem erről volt szó. Szakad az eső és óriási szél van. Komolyan bennem még az is felmerült, hogy ebből nem lesz verseny, mert lefújják. Reggelig azért valamennyire normalizálódott a helyzet, bár bentről hidegnek tűnt az idő és ugye nálam csak rövid cuccok voltak a helyhiány miatt. Ez van. Kényelmesen megreggeliztem, összepakoltam és irány a verseny. Kilépve az utcára már nem is volt olyan rossz idő, fújt ugyan a szél, de az eső már nem esett és annyira hideg sem volt, a szelet leszámítva ideális futóidő. Jó lesz ez. Átöltözés, cucc leadás gyorsan, gördülékenyen ment. Még megettem a szokásos mars csokit, kicsit melegedtem az egyik épületben, majd 10perccel a rajt előtt beálltam a rajtzónába. Sokan még nem voltak az 1-2-es zónában így sikerült eléggé az elejére állni. Itt találkoztam egy futó ismerőssel Attilával.

Tarjányi Attilával (sárgában) a tavalyelőtti 4Run sorozat nyertesével

Rajt! Nosza induljunk neki. Visz a tömeg, első érzésre jó a tempó, de ránézve az órára elszörnyülködöm. kereken 4 perces pace. Azta k...a,. ez erős lesz. Jön az 1km-es tábla 4:12, ajaj ez még mindig sok. Épp lefelé megyünk, tempó marad. Úgy érzem ezt nem fogom végigbírni. Jön a hosszú, egyenes szembe szeles szakasz. Ráállok egy lassabb 4:25-4:30-as tempóra. Egy srác beáll mögém szélárnyékba, tegye, bár idegesítő a lihegése. Meg is előz én viszont tudatosan nem állok be mögé, hadd menjen nekem saját magammal van harcom. Vívom is rendesen, még mindig soknak tűnik. 7 km-nél kezdem azt érezni, hogy talán ebben a tempóban végig tudom tolni. Lehet csak mostanra melegedtem be? Közben a női 3-ik helyezett is lehagy, de vele már tudok menni. Visszaelőzöm, most Ő jön mögöttem.

Élvezem, de tényleg!

Egy tempót megyünk, így ismeretlenül is egymást húzzuk, motiváljuk. Jön a Fő térre vezető kis emelkedő, ez nem szokott jól esni, de most pikk-pakk felérek és már kezdem is a második kört. Az órámra csak később néztem így csak tippelni tudom az első kör idejét. Nem sokkal több, mint 46 perc. Hogyaza...! Bakker, ha tudok még egy ilyet futni, akkor... Az már itt biztosnak tűnt, hogy rekord lesz ebből, a kérdés megint csak az volt, hogy mekkora. Tudom tartani az eddigi tempót, lefele talán egy kicsit gyorsabb is vagyok. A női dobogó már távolodik, de szépen lassan érem utol azokat akik megelőztek az első körben. Ez újabb erőt ad, tolom is, még épp a nem annyira kényelmes, de nem belehalós határon. Közben fejben azért számolok, hogy mi lehet a vége, megállapítom, hogy 1:33 alatt is meglehet, ha nem lassulok a végén. Nem fogok, érzem, tudom. Jön a kacskaringós rész, onnan meg már a kikötő és a sétány, majd át a síneken az meg már a 20-ik km. Kicsit tartok az emelkedőtől, de legfeljebb ott majd gyorsítok, úgyis vannak szurkolók az meg mindig segít. Még 500 méter, gyerünk, induljunk neki. Tempót váltok és csak úgy felszáguldok 4 percesben, nézem az órát 1:31 körül járok, te atyaég ez tényleg meglesz 1:33-on belül! Jól esik a hangos buzdítás, még három kanyar és felfuthatok a színpadra. Figyelem a célvonal melletti órát miközben beérek: 1:32:12!! Igeeen! Megvan. Megcsináltam. Több mint két perccel jobb mint a bécsi időm.

Éppen örülök, jól látszik ugye?

Úgy néz ki fekszenek nekem a szeles versenyek. Megkapom az érmet meg a befutócsomagomat. Boldogság van. Nekiállok nyújtani, most rendesen meg is csinálom. Fish-el és Pityával meg volt beszélve, hogy találkozunk. Voltak oly kedvesek és meghívtak ebédre Fish szüleihez. Gyorsan megyek is a cuccaimért, letusolok és átöltözöm. Hamar megtaláljuk egymást és irány a szülői fészek ahol nagyon kedvesen fogadnak. Ebédre nagyon finom húsleves és rántott hús van rizzsel. Engem ezzel meg is lehet venni.Megy a sztorizgatás, jót beszélgetünk, de sajnos lassan indulni kell vissza a buszhoz. A leendő ifjú pár (jövő héten már esküvő!) elszállítmányoz a keszthelyi buszállomásra. Megvárom a kicsit késve érkező járatot, kényelmesen elhelyezkedem és irány haza. Jó kis hétvége volt.

lassan jöhet az 1-es zóna

Nézzük a számokat: A hivatalos időm 1:32:11 lett, első kör: 46:03, a második: 46:08. Nem negatív split, de szerintem azért túlélem, pláne, hogy csak 5másodperc a differencia. Helyezések: abszolút 35.hely az 535-ből, a férfiak között 32-ik a 340-ből, kategóriában pedig 16.hely a 124-ből.

Szóval a Borvidék. Eddig kétszer voltam és mindkétszer jó volt, néha ugyan másképp, de nem volt kérdés, hogy idén újra megyek. Jó hangulat, jó szervezés, a helyiek is szurkolnak, frissítenek, örülnek, hogy ott futunk és nem feledhetjük a a kedves üzeneteket a szervezőktől, tehát ez egy nagyon jó kis verseny. Idén ráadásul végre lett 'rendes' félmaraton is valamint egy 28km-es táv is választható lett. Nem volt kérdés egy másodpercig sem, hogy melyiken indulok. Igen, a leghosszabbon és amint lehetett be is neveztem. Ekkor még úgy tűnt egyedül megyek, de időközben Kata és Zolika is benevezett a félmaratonra, sőt Berkes Timi is fuvart keresett így meg is lett a telekocsi. Sajnos Pitya legénybúcsúja is erre napra esett, így oda csak később tudunk Zolikával becsatlakozni.

Reggel 9:30-as indulás után a többieket szépen egymás után összeszedve kényelmesen leérünk még dél előtt. Nagy tömeg még nincs, de ugye még korán van. Gyors rajtszám átvétel után beültünk egy fagyira-sütire a Szász étterembe. Ez tavaly is bejött.

két hülye, de nem egy pár!

A héten nem vittem túlzásba az edzéseket köszönhetően az előző hétvégének valamint egy kis térd-combizom fájdalomnak amit a túlterhelés és az Asics cipőm életének végének tulajdonítottam. Így viszont kénytelen voltam a Nike Pegasus-ban futni ami vízhólyagokat csinált az elmúlt két alkalommal, de ez van. Kilométerben még bőven bírja csak terep cipő lett belőle. Kényelmesen készülődtünk, talán túlságosan is, így 15perccel rajt előtt sikerült a mobil WC-hez sorba állni. Ennek köszönhetően a rajtzónában sem tudtam előre állni, nagyjából a közepén lehettem. Mindegy, az elején majd sokat kell előzni. Az első emelkedő 1,5km körül van ott azért már jó lenne kihagyni a tömeget. Annyira nem sikerült pedig 5perc alatti az első kili. Az emelkedő alján érem utol Cögét aki egy hagyjál már Dari kiáltással viszonozza a buzdításomat. 1 perc múlva Dórit is utolérem, akinek volt egy halvány terve, hogy nyulazzak neki. Nosza akkor, gyerünk, menjünk valamint félig viccesen közlöm, hogy most kell futni, mert később úgysem tudunk. Nem jött be neki, maradjunk ennyiben. Itt csippan a második kili: 5:15. Huha nem lesz ez erős? Kérdezem félig hangosan magamtól. Megyek tovább, hagyom el sorban a népet. A táv első fele nem túl nehéz, gyorsan fogynak is a km-ek. 8-tól tudom, hogy egy nehezebb mászás jön, de addig szinte sík. 5-ös átlaggal érek ehhez az emelkedőhöz aminek csak elejét futom majd átváltok tempós sétára. Nincs értelme ezeket megfutni, de ezt tudtam előre és be is volt kalkulálva.

Ennek ellenére hamar felérek, közben Kokót a bokszolót is megelőzőm, jöhet a csapatás lefelé. Vigyázva a lábaimra is jó a tempó.

mennyire igaz volt

12 kilinél még mindig 5:10 az átlagom. Közben volt egy kis eső, de igazából jó volt, mert már kezdett melegem lenni. Kicsit az út csúszós lett tőle, de nem volt vészes. Megint séta felfelé, itt már úgymond a helyemen vagyok, megtaláltam a velem egy tempót futókat. Köztük két 60 feletti úriembert. Óriási tisztelet nekik, hogy itt vannak és tolják az emelkedőket! Le a kalappal!. Itt tudom, meg hogy nem is 28km csak 27km meg egy kicsi (ez végül nem lett igaz). A felén már túl is vagyunk és én nagyon jól vagyok. Meleg van a 2db sótabit ami nálam volt be is veszem a gel-t meg majd 20km-nél.

motiváló és találó, nagyon

Elválunk a félmaratonistáktól kis sík után be az erdőbe és jön az ösvény felfelé. Az esőtől saras-csúszós, de azért felküzdöm magam. Azt nem mondom, hogy végig futva, de nem is ment volna. A dagonyázás lefele is folytatódik aztán szerencsére visszatérünk a betonútra. Innen fentről gyönyörű a kilátás és mát hallani a borospincéknél a szurkolókat. Ez az a hely ahol át kell futni egy pincén, jó kis kanyargós, kb. 50méter csak az egész, de bent legalább hűvös van. Itt van egy frissítőpont is, így a gel-t már előkapartam a zsebemből és be is toltam, rányomom a vizet meg egy kis iso-t és haladok tovább.

20 felett járok, kicsit már fáradok, talán egy kis holtpont is van, pedig épp síkon futok. Az egyik öregurat utolérem, beszélgetünk úgy 1-2km erejéig. Még 5km és egy nagy emelkedő van hátra. Újra összeérünk a FM-esekkel. Kicsit fürkészem Zolikáékat, hátha, de nem lelem őket. Számolgatok is, merre járhatnak hozzám képest végül arra jutok, hogy jó eséllyel mögöttem vannak, mert elég jó tempót mentem idáig. Jön az emelkedő itt már szinte mindenki sétál. Egy-két bátor futó próbálkozó van, de ők is hamar letesznek róla.

Ezt az emelkedőt 'futottuk' Fish-el két éve így ismertem, tudtam hol lehet illetve érdemes belefutni, de a vége az nagyon meredek. Cserébe ez az utolsó, innen már lefele és mint tudjuk, lefele a szar is gurul! Újabb kis számolás, ha tényleg csak 27km akkor még akár a 2:30 alá is beférek. Még 3km és az mind lejtő. Mehet minden ami még bennem van! Közben azért kiderül meglesz a majdnem 28km is. Haladok, jönnek is a 4:20-4:40 ezrek. Már látom a templom tornyát! Közeledünk, nem lehet több 1km-nél. Tavaly is erre ment a befutó így ez is ismerős volt. Jó a tempó és nagyon jól vagyok. A körforgalomnál 400 méterrel a vége előtt Rita szurkol lelkesen, megyek is egy pacsiért. Érzem még az erőt menne ez még tovább is, de mindjárt vége. Kicsit még gyorsítok már látom a célkaput, még a nevemet is bemondják! Vége! Bent vagyok! 2:33:36! Azta! Kapok egy szép érmet a nyakamba meg egy palack vizet a kezembe és séta tovább. Boldog vagyok és fáradt, de simán tudnék még futni. Nem érzem azt, hogy teljesen végem lenne. Amit érzek az az, hogy Cola-t akarok. Séta fel a kocsihoz ott vár rám. Semmi bajom, nem fáj sehol és ez jó. Magamhoz veszem az oly vágyott nedűt, egy mars csoki és 3db csokis nápolyi kíséretében. Csatlakozom Ritához a körforgónál, kölcsönösen gratulálunk egymásnak, majd nekiállok kicsit nyújtani.

Miközben várom Zolikáékat kicsit beszélgetünk. 2 hét múlva ugye újra találkozunk a Fish-Pitya esküvőn. Kb.10 perc és jön is Kata meg Zolika. Kapnak egy-egy pacsit, összekapom a cuccaimat és sietek utánuk. Gyorsan meg is találjuk egymást. Hívom Timit, bent van a versenyközpontban így vele is könnyen megtaláljuk egymást. Pihengetünk egy kicsit, Kata és Zolika még benyomnak egy zsíros kenyeret, meg egy fröccsöt, Zolik így már 10-nél jár. Dóri is beesik eléggé meggyötörten ráadásul még a telefonja is szarakodik. Kölcsönadom az enyémet, használja, mert kell neki. Itt már azért kezd beütni a fáradtság és még haza is kell vezetni, plusz este legénybúcsú. Vissza kocsihoz, gyors öltözés és 17:30-kor, a tervezett időben el is indulunk. A hazaút gyorsan eltelik és nem csak azért mert sietek. Mindenkit hazaviszek és teperek haza, mert ez a nap még nem ért véget.

Nagyon elégedett vagyok a Borvidéken nyújtott teljesítményemmel. A terv a fussak jobb átlagot mint a tavalyi, így a 2:40-et lőttem be mint reális célt a 28km-re. Ennél ugye 6,5 perccel mentem jobbat. 5:33-as pace-t futottam a saját mérésem szerint 27,65km-en, ami ha hozzávesszük a 720 méter szintemelkedést nagyon jó. A hivatalos időm 2:33:34 lett amivel a 64-ik lettem összetettben a 614 egyéni induló közül. A férfiak között 58-ik lettem a 433-ból, míg a kategóriámban 24-ik a 156-ból. Ezek is mind jobbak mint a tavalyi. Ráadásul a félmaratonon indultam volna akkor bőven az abszolút első 20-ban végezhettem volna. De ez így volt tökéletes. Figyeltem magamra, a pulzusomra, a lábaimra, hogy ne szaggassam szét magam. 180 feletti pulzusnál illetve ha úgy éreztem, hogy nincs értelme megfutni az adott emelkedőt akkor sétáltam. Azért a pár percért nem érte volna meg kockáztatni egy esetleges sérülést vagy egy elfutás miatti szenvedést. Ez pont annyira fájt amennyire kellett. Mondhatni kényelmesen, mindenhol, kivéve az utolsó pontos frissítettem, pacsiztam a lelkesen szurkoló kisgyerekekkel. 

ma is jók voltunk

Jöhetnek a balatoni hetek. Jövő héten Keszthely, utána héten Badacsonyban Fish-Pitya esküvő, aztán meg az UltraBalaton. Úgy érzem készen állok rá, hogy ott olyat fussak amit szeretnék.

Tegnap ugye ott fejeztem, be hogy a mai Vivicitta-n nem kísérek senkit, megyek a saját tempómban. Nem mondom, hogy hiba volt, így is egész jó volt, de talán valakinek jól jöhetett volna a segítségem. Mindegy, ez sem fog már kiderülni soha. Reggel időben ébredés, mondhatni a szokásos mézes kenyér elfogyasztása és egy, hogy is fogalmazzam meg, híg széklet ürítés után összeszedtem magam. Közben rájöttem, hogy a rakpart amin menni akartam le lesz zárva így a Hungária körút mellett döntöttem. 18 perc alatt odaértem és sikerült viszonylag gyorsan parkolóhelyet is találnom. Irány befele. A hídon iszonyat szél volt, gondoltam is magamban, na ez király lesz a rakparton futva. 8:10-re bent is voltam a réten a csomagleadós sátraknál. Sajnos senkivel nem beszéltem meg találka helyet így vadászni kellett az ismerősöket. Eli a főtörzsszurkolónk is kijött, Zolikával, Katával és Ágival sikerült találkozni és beszélgetni.

                                                            Ágival aki PB-t futott!

Még Lillával futottam össze egy pillanatra majd 5 perccel rajt előtt bemásztam a 2-es rajtzónába és vártam az indulást. Rajt! Meglódultam a mezőny szélén egész jó kis iramban, 4:30-as kilikkel, éreztem a combjaimban a Gerecsét, de a tempó jó volt, nincs gond. A Margitszigetről kivezető emelkedő azért nem volt kellemes. A hídon a várt brutál szél fogad. A Jászai Mari téren a Suhanj!-osok szurkolnak, gyors pacsi Cögével és megyek is tovább. Nagyjából 4km-ig bírtam tartani a tempót, igaz addig sem esett jól, de bíztam benne, hogy idővel jobb lesz. Nem lett. Minden egyes kis emelkedőn szenvedtem. A Lánchídnál Szami (aki sajnos a térde miatt nem futhatott ma, de kijött szurkolni a népnek) pacsija sokat segített, de éreztem, hogy nem megy ez úgy ahogy szeretném. Mivel a pályarajzot nem néztem meg, tehát fogalmam sem volt merre megyünk, annyit tudtam, hogy a Rákóczi hídnál lesz egy fordító. Haladunk is sorban: Clark Ádám tér, Várkert bazár, Alagút csupa szép hely én meg itt szenvedek. Lecsapunk a rakpartra a Halász utcánál, jön a hosszú szembe szeles szakasz és abból kiindulva, hogy az enyhe lejtőn sem tudtam gyorsabban menni, már sejtem. Nem lesz ez egy fáklyás menet. Azért a 4:45-4:50-es tempót tartani tudom, de ez továbbra sem az igazi. 9-10km körül jön az ami tőlem egy kicsit meglepő. Visszaveszek. Átváltok kényelmesre, innen Lepke mester vezérelvét követem. Futok ahogy jól esik valamint figyelem a pulzusomat, ne menjen 175 fölé. Ami magas ugyan, de én bőven elbírom. Innen nem néztem az összidőt, nem számoltam lehetséges eredményt. Az épp aktuális km idejét megnéztem amikor csippant az óra valamint a pulzust figyeltem. A Rákóczi hídnál lévő fordítónál keresem Atit, de nem találom. Ezek szerint nem jött ki. Ez van, darálom tovább a kilométereket. Kanyarodunk fel a Szabadság hídra utána a szokásos pesti alsó rakpart. Na ez jó lesz, végre hátszelünk lesz. Igaz ez rajtam nem sokat segít, hacsak annyit nem, hogy nem lassulok tovább. 4:50-5:00-ös tempó még megy, azért ez még nem a világ vége. A frissítőpontokon a víz-iso kombót iszom a szokásos belesétálással (nem nagyon tudok inni pohárból futás közben). Megint jön a Lánchíd, bízom benne, hogy újra találkozom Szamival és akkor legalább egy közös képet csinálunk. Nem látom semerre, de legalább egy apró célnak jó volt idáig. Haladjunk tovább, pulzusom rendben, a tempó is megfelelő. Itt már sűrűsödnek a szurkolók ami jól esik mindenkinek. Nem hiába, már közel járunk a végéhez. Nekem a következő kis cél a Suhanj! szurkolói pont és ott Cögével már tuti nyomok egy selfie-t!  Közeledik a Margit híd, hú még arra kell felfutni, egészen pontosan a szigeti bejáróig onnan meg lejtő és sík. Jön egy kis emelkedő, de a kanyarban ott tombolnak a Suhanj-os szurkolók. Elképesztőek, mint mindig. Erőt adnak, kell is. Gyors fotó Cögével, legalább Ő legalább jól néz ki a képen.

                                               Cögével a Suhanj! szurkolói ponton

Mivel az idő már nem számít, így ez bőven belefér, de ezzel együtt is 5:05-ös kili lett. Fogalmam sincs hogyan állok, de most nem is érdekel. Lesz amennyi lesz és kész. Befutok a szigetre, jöhet a vég. De a félmaraton vége nem az enyém! Kicsit gyorsítok, már amennyire tudok és már látom is a célkaput. Beérek, óra leállít. 1:42:01. A francba, legalább 1 másodperccel lehetett volna gyorsabb. De igazából nem gond. Túl vagyok rajta, nem hajtottam szét magam és még járni is tudok. Kapok érmet meg befutócsomagot.

Megkeresem Elit, lepakolok melléjük és most rendesen lenyújtok. Utána leülök a fűbe ahol megeszem a befutócsomagban található ehető dolgokat és élvezem a napfényt. Persze közben azért várom a többieket, de nagyon jönnek, igaz nem is lett megbeszélve semmi. Elkezdem böngészni az eredményeket. Nocsak, mit látok, hivatalos idő:1:41:59! Mégis csak jobban hangzik, mint az 1:42:01. Nosza, keressünk rá a többiekre. Mint kiderül már beértek, na de akkor hol vannak? Ági: 2:13:30! Reggel meg még szerénykedett, hogy 2:30-at fog futni, na persze. Később kiderül ez neki egyéni csúcs! Kata és Zolika: 2:30:03, hú, itt valami gond lehetett, de megvan ez a lényeg. Lilla: 2:09:57, jót ment, neki is majdnem pb, csak pár másodpercen múlt. Krisztián kollégám akinek ez volt az első, be is volt rezelve rendesen: 1:51:41! Igen, megcsinálta! Közben befut Kacsa is, aki kibringázott szurkolni nekünk, eddig jól elkerültük egymást. Most itt van és ez jó. Kicsit még beszélgetünk, aztán mindenki hazafelé veszi az irányt. Jó kis nap volt ez, bár felemás érzéseim vannak. Maga az eredmény egy picit csalódás, de a tegnapi Gerecsével a lábaimban abszolút nem rossz. Sőt, önmagában az 1:42-es idő sem az, de eléggé teljesítmény kényszeres vagyok és az utóbbi időben, igaz pihenten, ennél jobbakat mentem.

Tavaly jó volt, gondoltam idén sem hagyom ki. Sajnos megint egy hétvégére esett a Vivicitta-val (ami majd külön sztori lesz), de ez persze nem gátolt meg az indulásban. Viszonylag könnyen rábeszéltem Atit és Kacsát így hármasban mentünk le. A terv a 2 órán belüli teljesítés volt, ami azért elég húzós tempó ennyi szinttel, de reálisnak tűnt. Ati érthetően (jövő héten Óbudán FM pb-t szeretne futni, nem mellékesen meg is lesz neki simán) egyből el is zárkózott ettől. Maradt Kacsa aki vevő minden hülyeségre, de mint kiderült, pénteken sokáig fog dolgozni. Ebből végül az lett, hogy szombaton hajnali 4:50-re sikerült hazaérnie. 6:45-re mentem érte, nagyjából 75 percet tudott aludni. Maradjunk annyiban, ez nem sok.

                                                                                        álmos, nem kicsit.

Nagyjából 8h-ra leértünk menjünk a sátorba az itinerekért. Tavaly bazi nagy sor volt a helyszíni nevezésnél ezért mi előneveztünk. Nos, most ott is sokan voltak. 30 perc után Ati megunta és elindult Sipivel akinek már megvolt az itinere. Nekünk még kb. újabb 30perc volt mire hozzájutottunk. Számolgattunk utolérjük-e Atit, de nem tartottuk lehetségesnek. Nem is értük.

Végre indulás. Az eleje még a városban haladt, könnyedén mentünk úgy 5:15-ös tempóval, igaz egy lámpánál kapásból buktunk 2 percet. Jön a terep és a tömeg. Folyamatosan előzünk, ami azért nem meglepő, hiszen ez alapvetően egy teljesítménytúra és egy-két kivételtől eltekintve mindenki gyalogol. Emelkedik és szűkül az út. Nehezen haladunk, sokszor kell belesétálnunk és nem csak az emelkedők miatt, hanem mert nem férünk el a túrázók mellett. Ezzel a futás-séta kombóval is gyorsan felérünk a csúcsra. Innen van egy-két meredekebb lefelé, lehet csapatni. Kacsa kicsit lemarad itt már látszik rajta erősen az alváshiány okozta fáradtság. A felénél van egy pecsételő állomás, szám szerint a második. Igen, az elsőt kihagytuk. Nem vettük észre a nagy rohanásban. A kedves nénik megnyugtatnak, hogy semmi gond, aki ide eljut az már jó, a pecsét hiánya meg nem fog senkit zavarni. Pár perc múlva Kacsa is megjelenik, az Ő papírját is lepecsételtetem és megyünk tovább. Kis vizet még iszunk a kulacsból aztán futás. Féltáv megvan 1:10 alatt. 50 perc a maradék 10 kilire. Húzós lenne. Kacsa félrebeszél mert elküld, hogy menjek nyugodtan húzzam be 2 óra alá. Több dolog is ellene szól, nem szívesen hagynám hátra Őt, az összes víz, mindkét itiner nálam van, valamint nem tűnik reálisnak már a 2 óra alatti teljesítés és azért, hogy esetleg meglegyen komoly tempót kellene menni, ami nem jó ötlet a Vivicitta előtt, még akkor is ha ott nincs konkrét célom a teljesítésen felül (igazából van, de aki ismer az amúgy is tudja) Innen egy kis nyugis 4-5km jön kevés szinttel csak az erős szél ami kicsit zavaró. Meleg van, eltudnánk viselni egy hideg cola-t. Újra leérjük az erdőt és ezzel megint elindulunk felfelé. Sok szint már nincs a pályában, de azért bele-bele sétálunk. 17,5-nél újabb checkpoint, itt kapunk egy műzli szeletet is ami valljuk meg jól jött. Jól futható erdei ösvényeken haladunk és hipp-hopp máris a Turul-nál vagyunk ahol az uccsó pecsételős hely van. Innen sajnos egy jó adag lépcső vezet le az útig, emlékszem ez tavaly sem volt a kedvencem, idén azért jobban esett. Kacsa is majdnem, pofára. Mondom is neki, hogy ne most törje ki a nyakát amikor már csak 1,5km van hátra, Végre leérünk az aljára, közel a vég. Még találkozunk a szembejövő Sipivel és barátnőjével akik a 10km-es távra indultak. A srác futott Atival egy húszast és mot meg egy 10-est sétál. Jó, tavaly az 50-esen ment, Neki ez nem ügy. Nekünk meg még egy kili, aszfalton, síkon, sikerül egész jó tempót is mennünk. Ati már csápol nekünk majd nekiáll fotózni.

Beérünk, vonalkódunkat leolvassák ezzel meg is volnánk. 2:16:48. 9 perccel rosszabb mint tavaly. Kapunk még egy kitűző és egy oklevelet a teljesítésről.

Jöhet a jól megérdemelt hideg cola valamint a srácoknak a sör. Kis nyújtás (hiba) közben kitárgyaljuk az eseményeket. Ati is hasonló időt ment mint mi, mondjuk én nagyjából erre is számítottam.

                                                           jajj, de szépek vagyunk

Biztos vagyok benne, ha Kacsa kipihent állapotában van akkor ez jó eséllyel egy 2 órás futás, de így sem volt rossz. Megcsináltuk ez a lényeg, Kacsa meg egy hős! Én jólesően elfáradtam és nem csaptam szét magam. Egyszer azért ki kellene próbálni mit lehetne kihozni ebből a pályából, bár felmerült az 50-es táv is. Hazavittem a srácokat majd ki a Margitszigetre a holnapi rajtszámért. Utána haza és jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Gondoltam én. Helyette egy jó kis tetőbádog szerelés, rögzítés.

                                                  a fiúk a bányában, ja nem, a tetőn dolgoznak.

Holnap meg Vivicitta. Az idei a harmadik lesz és úgy néz ki most először nem kísérek rajta senkit így mehetek ahogy a csövön kifér. Már csak az a kérdés mekkora lesz a cső holnap.

Idén is Bécs! (jövőre is terv, de az már egy másik történet) Ismét Evetke, Timi és Lepke társaságában mentem. Ez tavaly már bejött, minek változtassunk. Közben kiderült, hogy valami rejtélyes okból Evetke még sincs benevezve. Mivel ezt az fm-t neki ígértem, így buktam bő két óra mókát és kacagást, ezért új terv kellett. Persze gyorsan eldőlt, hogy megyek a saját tempómban aztán meglátjuk mi lesz. Igazi win-win szituáció.

Igen, megint nem bírok magammal.

Szombat reggel 8h-kor van találka az Árpád hídnál. Az nekem 1 óra utazás így nem lehet sokáig aludni, 6h-kor ébresztő. Na nem mintha tudnék. 4:13-kor felébredtem, mondhatni menetrendszerűen. Fasza. Azért még arra a szűk két órára sikerült visszaaludni. Mindig előtte való este összepakolok, de most valamiért olyan koki voltam, hogy hagytam a francba. Mindegy, így is simán elkészültem. Még arra is volt időm, hogy Kökin bemenjek a Tesco-ba vízért és üccsiért. A táskám már kurva nehéz, mert unokatesóm barátnőjének a notebook-ja is benne van amit majd az autópályán fogok átadni nekik. Lassan ebből is hagyomány lesz, mert tavaly meg a másik "marhának" cipeltem egy kuplungszettet a kocsijához. Találka a többiekkel, a kocsiban meg várt a welcome cola. Köszi Evetke és Lepke. Kb. 2,5-3 óra az út, de még beugrunk Parndorf-ba körülnézni, Timinek kellenek a mamutok. Na ezt a részt nem részletezem mert egy laza 3 órát eltébláboltunk és igazából nem vettünk semmit. Enni ettünk meg beesett még egy hosszú felső Timinek mert hideg idő volt várható.

                            azok a bizonyos mamutok és a hangulat sem megvetendő

A szállás könnyen megtaláltuk hála Lepkének és a navigációnak. Menjünk az expo-ra ahol találkozunk Attikával és vegyük át a rajtszámot meg ugye a nem veszünk semmit opció. Most sem sikerült betartani, mert a fantasztikus GU gél-ből találtam uborkás-mentolosat. Igen, olyat. Volt még egy-két érdekes íz, így 7db-ot vettem 10 euro-ért. Csak tudnám mikor fogom megenni, mert nem nagyon élek vele és még a tavalyi UB-ról is maradt pár darab. Majd beletömöm Kacsába. Gyors boltozás majd beültünk egy étteremben inni valamit. Végül mivel sok időt eltöltöttünk itt, ettünk is. A többiek az itteni specialitást, a csülköt rendelték. 5-en, kettőt. Jó döntés volt mert darabja 1,3kg volt. Nem is bírták megenni.Én maradtam a jó öreg húsnál, ezúttal tojásba forgatva. A rizs hideg volt, de sebaj. Vissza a szállásra a Práter vidámparkon keresztül ahol egy-két felülős dolgot megcsodáltunk. Meg is beszéltük, hogy majd jövőre a maraton után felülünk párra.

                                                                         a csülök

                                                               párizsi szeletem

A korán fekvést nem sikerült abszolválni, de Timivel jót beszélgettünk. Úgy éjfél körül azért sikerült lefeküdni. Reggel 6:15-ös ébresztő, könnyen kipihenten ébredtem. Az idő valóban nem tűnt jónak, de legalább nem esett az eső. Azért farmerban és melegítő felsőben indultam a rajthoz. Igazából csak a szél miatt éreztem hidegnek. Ezt leszámítva ideális futóidő volt. Csomag leadás, mars csoki evés és utolsó pisilés gyorsan letudva. Állhatunk be a megfelelő zónába. Nagyjából a közepébe sikerült, így számítottam rá, hogy az elején kerülgetni kell majd az embereket. Meg is történt, de nagyjából sikerült tartani a tervezett 4:30-as tempót úgy kb. 35 másodperccel voltam elmaradva tőle. Ez 5km-ig tartott onnan jelentősen javult a helyzet. Érdekes volt, hogy simán mentem át a mezőnyön pedig elvileg olyan nagy tempókülönbségnek nem lett volna szabad lennie. Nagyon jól éreztem magam sikerült beállni a 4:25-30-as tempóra. 10km-nél kezdtem el számolgatni, hogy ha nem lassulok, akár egyéni rekord is lehet. Ez minden egyes kilométerrel egyre közelebbinek tűnt és magával a számolással is telt az idő. Fújt ugyan a szél, főleg a Duna parton, de nem volt vészes. 11km körül Eperszem szurkolt nagy lelkesedéssel, szerencsére kiszúrt engem így nekem is jutott belőle egy adag. 15-16km körül már PB részidőn belül voltam. Ismerve a pályát (tavaly is ugyanez volt a végét leszámítva) tudtam, hogy 18-tól szinte csak lefele. Éreztem az erőt és onnan mennie kell a 4:20-nak is. Na azért egy kis emelkedő akadt vele együtt meg talán az egyetlen holtpont. Beszúrt az oldalam. Lassítsunk picit felfele, lefele úgyis behozom, 20-nál meg úgyis mindjárt vége, onnan mehet ami a csövön kifér. Eperszemet nagyjából itt látom újra, még mindig óriásit szurkol, kell is az energia. A 20-as km-t csak chipszőnyegből vettem észre, a táblát nem láttam, lehet nem is volt. Óra kicsit korábban csippan (kb.200méter eltérés volt benne már jó ideje): 4:16-os 1 kili.Ez jó tempó nem akarok belehalni és már csak 1100 méter. Tudom, hogy a kanyar után kis szakasz egyenesen majd egy balos és ott már vár a cél, kicsit ugyan közelinek tűnik, mikor leérek, már látom is miért. Máshol van a befutó. Tovább a Ring-en a Városháza felé. Sebaj, tolom neki már látom az órát. 500méter lehet még. Újabb csippanás: 4:08! Te jó isten! Még jól is esik ez a tempó. Óra, Cél, Vége! Karom lendül a magasba, beértem. 1:34:34! Megvan! Nemcsak hogy új PB, de 1:35 alatti! Fújok egy nagyot, kapok egy szép érmet a nyakamba és terelnek tovább. Ez nagyon jó volt, elfáradtam, de nem vagyok totál kész. Nem fáj semmim, lazán, könnyedén sétálok. Megkapom a befutócsomagot átveszem a rajt előtt leadott zsákot is. Igyekszem rendesen lenyújtani, emiatt most nem érheti szó a ház elejét. Ez nagy szó nálam. Hívom Evetkék merre vannak, azt mondja  most jönnek fel a metróból mindjárt itt lesznek és az "F" betűnél találkozunk. Ez az ami viszonylag sokáig tartott. Az később derült csak ki hogy Ők is a régi célhoz igyekeztek. Nézegetem az órámat, bőven negatív split, utolsó 5kili 4:19-es átlag, a részkilométer tempója meg 3:53! Aztak…a, ez nagyon jó!

Attikának lassan jönnie kellene, pár perc és csörög is a telefonom, most kap érmet, jön kifele. Megérkezik, nem néz ki túl jól. Készen van, mint a házifeladat. Ideje 2:12:58. Megnéztem a track-jét, hát szépen elfutotta az elejét, 13-nál vége volt, mint a botnak. Lepkéék is megjönnek, a srác akit kísért 2órán belüli egyéni csúcsot futott. Timi is megérkezik, kicsit nehezen találjuk meg egymást, de végén ezt az akadályt is sikerrel vesszük. Kiderül Ő is PB-t futott. Nem számított rá, mert állítása szerint mostanában nem megy neki annyira a futás. Jól rácáfolt saját magára. Nosza, gravíroztassuk is bele mindketten az érembe. Visszaérve már Evetke is megvan így nincs akadálya a továbbhaladásnak. Enni kéne valamit. Vissza a kocsihoz, cuccok lepakolása, szerencsére a közelben van a Fiorino nevű olasz étterem (a Csigák 3 éve jól megjárták itt). Tele van, csak a konyhával szemben a pultnál van hely, de jó lesz az is. Ha nem is túl gyorsan, de kapunk kaját így mindenki elköltheti jól megérdemelt ebédjét. Én szolidan egy óriás hamburgert kértem. Mindössze 340gramm hús volt benne.

                                                           Fiorino "giant" burger

Indulás haza kis intermezzoval, mert az eredeti útvonalon valami rendőrségi lezárás van, de Lepke és a navigáció ismét bizonyít. A kocsiban még kitárgyaljuk, hogy ki-mikor-melyik maratonra nevez be.

Nagyon jó volt ez a két nap, a hangulat ismét zseniális volt, köszönhetően a társaságnak. Maga a futás csak a pont volt azon a bizonyos i-n.

                                               az érem nem változik, de az idő....

Úgy érzem maradt a pályában egy kicsi, főleg az elején a kerülgetések miatt és magán az időn is lehet még javítani. Mindezt az átlagpulzusra alapozom, ami csak 169 lett (ebbe a viszonylag hűvös idő is belejátszhatott) és arra, hogy közben is úgymond éreztem az erőt, hogy menne ez még gyorsabban is, csak 13-14 km-nél még nem mertem megnyomni.

Jöjjenek egy picit a számok: abszolút 767-ik hely a 13211 célba érkezőből, 715-ik hely a férfiak között a 8667-ból és kategória 114-ik hely az 1227-ből. Ez azért nem rossz egy ekkora versenyen.

Jövőre meg maraton! Mert Bécs azért még lóg nekem eggyel!

Mikor az év elején összeraktam az idei versenyeket, akkor már tudtam, ide megyek, a táv kérdéses. A maratont soknak éreztem, nem is beszélve az ultráról így maradt a félmaraton. Eddig összesen 2 terepfutó versenyen voltam (egy BSI-s Pilisben tartott középtávú 18,3km még 2013-ban és tavaly a Gerecse 20, ami igazából túra, csak lehet rajta futni)

Szóval az első Terepfutás.hu által szervezett verseny. Tervben volt már egy ideje, de vagy az időpont nem volt jó, vagy valami más kifogásom akadt. De most, mondhatni elvették a szüzességemet!

Mivel Dóri aki a maratoni távon ment (nagyon jót, 40,5km 4:05, 1000m szinttel!) velem jött le, így korábban indultam. 7h-re nála, 8:05-re lent voltunk. Gyors rajtszám átvétel, készülődés. Én ugyan nagyon ráértem (csak 10h-kor volt rajtom, nekik 9h-kor), de azért összekészültem. Egy-két ismerőssel találkoztam, köszönés-pacsi, ennyi.

Az eredeti cél a 2 órán belül teljesítés volt (1:59:59), ez a mostani jó formám és az ott hallottak, gyors a pálya, jelentsen bármit is, módosult 1:50 alattira is. Herczku Timi (nem rossz terepfutó, tavaly az UTH-n a „kis”távon 55km-en Ő nyert, meg nyomott Dupla Élményt is, 77km, 3300m szinttel!!) is ilyen tervvel vágott neki. Nekem, ha vele tudom tartani a lépést az bőven elég. Rajt előtt még vacilláltam a hosszú és a rövid felső között. Végül a rövid nyert és igazam lett.

Rajt! Nagyjából a közepe táján indulhattam, de már az elején törtem felfele, mint a talajvíz. Az első 2km aszfalton megy, emelkedik ennek ellenére egy cipőkötéssel (mivel a Nike Pegasus 31-es cipőmben mentem számítottam is rá, ez után a másik lábamon lévőre is) is 5:20 és 5:10 lett. Hoppá, csak nem elfutom az elején. De kényelmes a tempó, nyomjuk tovább, igaz most meg a jobb lábamon kellett cipőt kötni. Amatőr. Elértem az erdőt, kezdődik a terep, de nem lassulok. Itt megint felmerül bennem egy pillanatra, nem lesz ez gyors? Jön is az emelkedő meg a séta. 2km futás-séta kombináció. Fura, mert sétálva is folyamatosan előzök és Timi is egyre közelebb van, pedig Ő fut. Utol is érem, kicsit beszélünk, aztán elhagyom. Sík rész jön és megint az 5 perces tempó. Basszus, de jól megy. Sok van még ugyan hátra a pulzusom meg 170 felett, de ezt én elviselem sokáig, így mehetünk. Páran, (köztük Timi is, aki közli velem, hogy már a túlélésre megy és bazi melege van a hosszú ruhákban, de jelenleg így is harmadik!) utolérnek, megelőznek, de csak pár méterre engedem el őket. Jön egy kis meredeken való lezúzás, amin meglepő módon és lecsapatok, mint az állat. Tök jó, a térdeimet nem sikerült kinyírni (azért ettől tartottam egy picit a Balboa után)! Éljen!

A tereppel sincs baj, kicsit (nagyon) traktornyomos, de ez van, ezt kell szeretni. Sár akad egy kicsi, de mindenhol kikerülhető. A talpamon viszont már érzek egy vízhólyagot. Bakker. Haladás tovább, sík és kicsit lejtős részek követik egymást. Egy sráccal futok együtt, beszélgetünk (miközben kényelmes 4:50-es ezreket megyünk), hogy lesz még ennek a lefelének böjtje, biztos nemsokára jön az emelkedő. Van még 8-9km jól érzem magam, az idő meg fantasztikus. Süt a nap, kicsit ugyan fúj a szél, de nem vészes. Elérjük az utolsó pontot, ahol dugókázni kell, itt Csipi (3-szor ment végig a Körön, 152km, 7200méter szint, szóval egy állat!) bátorít, hogy már csak 5kili, innen lazán bevitorlázunk. Az órámra nézek, basszus, 1:35-nél járok és még 5kili az kb. 25perc. Necces lesz az az 1:50. Egyszer csak Lilla, aki éppen 3-ik volt ekkor a lányok között beelőz (na, jó, egy ideje már láttam, hogy közelít). Hú, be kéne állni mögé (nem csak a látvány miatt), mivel nagyon jó tempót, 4:30 körülit mehet. Így is teszek, jön a srác is akivel eddig együtt futottam. Nem tudom tudatosan-e, de Lilla picit lassul, kénytelen vagyok megelőzni. Érzem, a tempót innen végigbírom, mert ezek szerint emelkedő már nem lesz, amikor beérünk a faluba meg tuti lejtő, tehát nagy gond már nem lehet. Épp aszfalton futunk, de ez gyorsan változik, megyünk megint a földútra. Lilla visszaelőz, megy mint a meszes, mert már látja maga előtt a 2-ikat. Próbálom tartani vele a lépést, de nem megy. Sebaj, majd a faluban, az aszfalton utolérem őt is, meg azt a pár embert akit látok még magam előtt. Elárulom, nem sikerült végül. Pedig haladok rendesen, jöttek is az egyre gyorsuló ezrek. 4:40, 4:30, 4:26, 4:15, a 600 méteres részidő meg 4:10-es pace, pedig a célkapu már egy kis emelkedőn van a sportcsarnoknál.

Atyaég! Ilyet tudok még a végén? Igaz lejtő, de akkor is.

Célba érés, csippantok órámat megállítom és ránézek: 1:45:20! Igen! Nagyot fújok, érmet kapok a nyakamba, meg Cögétől a dugóka letétjét vissza.

Megcsináltam! Elfáradtam, de ez iszonyat jó volt!

Hivatalos időm: 1:45:18. Ezzel a 115 célba érkező (többeket kizártak, nem fejezték be) közül a 17-ik lettem a férfiak között.

Kis beszélgetés a nagyjából velem együtt beérkezőkkel, kölcsönös gratulálás. Meg is érdemeljük, jót szaladtunk. Mindenki fáradt, de boldog. Jöhet a nyújtás, itt újabb delikvensekkel beszéljük meg a történteket.

A végén gulyás, amiből csak keveset ettem (nem nagyon tudok futás után enni) meg beszélgetés a Pesterzsébeti futókkal. Ők is jót mentek.

Jól szervezett, profi verseny, kedves és tapasztalt segítőkkel, akik maguk is futnak. Olyan nagy nevek, mint pl. Csipi, Maráz Zsuzsi stb.

Ide és más versenyekre is megyek még az tuti!

Utószó: Van 3 vízhólyagom (nem szokott, lehet a Nike cipő+a terep a ludas, régen volt rajtam), kicsit érzem a combizmomat, de ennyi. Már ott is simán futottam volna még. Most, így pihenés után meg pláne. Annak ellenére, hogy szinte nem is frissítettem (tudom hiba, de minimális vízivással csináltam meg) nem csaptam szét magam. Úgy néz ki elég jó formában vagyok.

Még 2 évvel ezelőtt vittek bele a jóba. Volt egy 4Run nevű sorozat aminek a debreceni Rotary futófesztivál az első állomása. Akkor még eléggé szenvedtem a térdemmel és egy küzdelmes 2:04-t sikerült produkálni, de annak is örültem, mert kiderült FM-ig jó a lábam (ez mondjuk akkor és ott annyira nem volt igaz, de később másként lett). Közben a Debrecen élő futóismerősökből barátok lettek és tavaly már a verseny előtti napot is náluk töltöttem. Kaptam minden jó étket és ennek is köszönhetően szaladtam egy egyéni csúcsot jelentő 1:40:32-t. De térjünk vissza a mába. Barátaim ismét voltak oly kedvesek és szívesen láttak, volt minden féle jó: nutellás kalács, kenyérlángos, lasagne. Mondhatni szokásosan szombaton érkeztem, gyorsan átvettük a rajtszámot, Lepke helyszínen benevezett majd kaja-pia, pihenés-szórakozás, ez volt az aznapi program. Reggel 11h-kor volt rajt így nem hajtott minket a tatár. 7h körül ébredés, ezután a magamhoz térés volt a cél. Nem tudom ezt mi okozhatta, talán a szombati foci, meg az elmúlt heti spanyol kiruccanás egy maratonnal megspékelve. Van is róla egy remek kép ahogy éppen nem stresszeljük szét magunkat rajt előtt. 

Reggelire a finom kis nutellás kalácsból ettem. Eljött az idő, kocogjunk ki a rajthoz. Kb. 3km volt, de megint nem akaródzott megindulni. Abban bíztam (és igazam lett), hogy mire kiérünk és rajtolunk pont bemelegszem és jó lesz. Álljunk be a rajtba, itt azt éreztem, hogy sikerült kicsit hátra állni, de itt nincs akkora tömeg, hogy ez gondot okozzon. Először a kerekesszékesek rajtoltak, majd a negyedmaratonisták. Utána mi felesek, aztán meg a teljes távot teljesítő egyéniek és váltók. Konkrét tervem az időt tekintve nem volt, bár 1:40-en belül szerettem volna futni, az órámat végül ennek megfelelően a 4:45-ös pace-ra állítottam. 4db 25perces kör. Erre biztos képes vagyok. Aki jól ismer az viszont már tudja, igen, nem bírtam magammal. Nem tudok nem versenyezni magammal ha egyedül futok. Ez van, ez az én keresztem. Első 2-3km alatt azt éreztem tudnék ennél gyorsabban is futni, de most nem kell. Kényelmesnek tűnt (akkor még). A kör végén 23:51-nél jártam, hinnye, ez 4:31-es pace. Ez az egyéni csúcsom átlaga is amit 2 hete futottam az Optivitán. Itt már erősen felmerült bennem, hogy talán meglehet az újabb rekord. Mindegy is, nem ezért jöttem lesz ami lesz nyomom tovább. Második kör végén 47:41-nél járt az óra. Igen, ez most egy 23:50-es kör.

Jól álltam, az átlagpulzusom is ezt mutatta, mondjuk a 174 nem éppen a zsírégető, de éreztem azt is hogy fáradok. Jött is a holtpont. Ugyan csak annyi hogy 4:40-es tempóig sikerült lassulni (talán még a barcelonai maraton is bennem volt), de a nagyobb baj az volt, hogy 3-an is visszaelőztek. Ezt én nem hagyhatom. Azzal nyugtattam magam, hogy annyival nem megyek lassabban, biztos gyorsítottak. Beálltam mögéjük és utaztam velük, abból baj nem lehet. A kör vége felé éreztem, hogy tovább lassulunk. Lépnem kellett és léptem is. Mivel túlléptem a holtponton így kicsit gyorsítottam. Egy emberke már ekkor messze járt, a maradék kettőből egy meg nem bírta a tempóváltást. Közben 2-en megint megjelentek a semmiből. Basszus, zöld rajtszám volt rajtuk. Ez az FM színe. Megint 3 embert kellett üldöznöm. A végére értünk a körnek: 1:12:07. Ez picit lelombozott, 24:26-os kör. Éreztem, hogy lassú, az is volt. Mondjuk nagyjából ilyenekkel terveztem, úgyhogy rinyálást abbahagyni és futás. Még 1 kör. Tudtam, bőven 1:40 alatt vagyok/leszek hacsak már bocsánat, de be nem fosok. Ragadtam a 3 srácra (rossz az aki rosszra gondol), nem engedhetem el őket messzire. Utazom velük és majd a vége előtt 1,5-2km-el gyorsítok akkor biztos megelőzöm őket. Nem is frissítettem 3-al a vége előtt, nehogy kiessek a ritmusból. Még 2km, korainak éreztem a hajrát, lehet nem bírnám ki várjunk még. 1,5km-el a vége előtt viszont eljött az én időm. Toljuk ami a csövön kifér. Igazam lett. Mindhárom emberkét bedaráltam, nem tudtam velem jönni, tartani a lépest. Yess! Erősebb vagyok náluk. Ez ott és akkor k...a jó érzés volt még akkor is ha épp mindenhol levegőt akartam venni. Már a stadionban jártunk, innen már a lendület is bevisz. Persze én nem ilyen vagyok. Tovább gyorsítottam. Csak 250méter, mi az nekem 4percesben? Beértem! Az órámon ez áll 1:36:17! Tyűha ez jó lett. Igaz nem PB, de csak 50 másodperccel rosszabb. Uccsó kör 24:07. Sikerült érdemben gyorsulni az előző körről. A végén még az egyik megelőzött sráccal beszéltem pár percet így kiderült,1:30 a legjobbja, de most lenyomtam. 

A nettó időm végül 1:36:16 lett! Abszolút 28-ik hely, férfi 26-ik és kategória 8-ik! Ezen meglepődtem, de igen! Ez már valami! Plusz az órám még megajándékozott egy új rekorddal: 55-ös VO2Max.
Jó kis verseny volt. Ugyan az óra 200 méterrel kevesebbet mért, de hivatalosan FM volt ez a lényeg. Érzések? Nem futottam magam ki teljesen. Talán nem is ment volna a múlt heti maraton után. Kb. 90-95%-ra tenném főleg az első 2 kör, meg az átlagpulzus alapján. Meg a végén sem éreztem magam annyira késznek, mint az Optivita után. Úgy néz ki (lehet ezt korai még kijelenteni), hogy stabilan tudok 1:40 alatti félmaratonokat futni. Ez nekem jó dolog.

Elégedett vagyok ez a lényeg.