Tavaly jó volt, gondoltam idén sem hagyom ki. Sajnos megint egy hétvégére esett a Vivicitta-val (ami majd külön sztori lesz), de ez persze nem gátolt meg az indulásban. Viszonylag könnyen rábeszéltem Atit és Kacsát így hármasban mentünk le. A terv a 2 órán belüli teljesítés volt, ami azért elég húzós tempó ennyi szinttel, de reálisnak tűnt. Ati érthetően (jövő héten Óbudán FM pb-t szeretne futni, nem mellékesen meg is lesz neki simán) egyből el is zárkózott ettől. Maradt Kacsa aki vevő minden hülyeségre, de mint kiderült, pénteken sokáig fog dolgozni. Ebből végül az lett, hogy szombaton hajnali 4:50-re sikerült hazaérnie. 6:45-re mentem érte, nagyjából 75 percet tudott aludni. Maradjunk annyiban, ez nem sok.

                                                                                        álmos, nem kicsit.

Nagyjából 8h-ra leértünk menjünk a sátorba az itinerekért. Tavaly bazi nagy sor volt a helyszíni nevezésnél ezért mi előneveztünk. Nos, most ott is sokan voltak. 30 perc után Ati megunta és elindult Sipivel akinek már megvolt az itinere. Nekünk még kb. újabb 30perc volt mire hozzájutottunk. Számolgattunk utolérjük-e Atit, de nem tartottuk lehetségesnek. Nem is értük.

Végre indulás. Az eleje még a városban haladt, könnyedén mentünk úgy 5:15-ös tempóval, igaz egy lámpánál kapásból buktunk 2 percet. Jön a terep és a tömeg. Folyamatosan előzünk, ami azért nem meglepő, hiszen ez alapvetően egy teljesítménytúra és egy-két kivételtől eltekintve mindenki gyalogol. Emelkedik és szűkül az út. Nehezen haladunk, sokszor kell belesétálnunk és nem csak az emelkedők miatt, hanem mert nem férünk el a túrázók mellett. Ezzel a futás-séta kombóval is gyorsan felérünk a csúcsra. Innen van egy-két meredekebb lefelé, lehet csapatni. Kacsa kicsit lemarad itt már látszik rajta erősen az alváshiány okozta fáradtság. A felénél van egy pecsételő állomás, szám szerint a második. Igen, az elsőt kihagytuk. Nem vettük észre a nagy rohanásban. A kedves nénik megnyugtatnak, hogy semmi gond, aki ide eljut az már jó, a pecsét hiánya meg nem fog senkit zavarni. Pár perc múlva Kacsa is megjelenik, az Ő papírját is lepecsételtetem és megyünk tovább. Kis vizet még iszunk a kulacsból aztán futás. Féltáv megvan 1:10 alatt. 50 perc a maradék 10 kilire. Húzós lenne. Kacsa félrebeszél mert elküld, hogy menjek nyugodtan húzzam be 2 óra alá. Több dolog is ellene szól, nem szívesen hagynám hátra Őt, az összes víz, mindkét itiner nálam van, valamint nem tűnik reálisnak már a 2 óra alatti teljesítés és azért, hogy esetleg meglegyen komoly tempót kellene menni, ami nem jó ötlet a Vivicitta előtt, még akkor is ha ott nincs konkrét célom a teljesítésen felül (igazából van, de aki ismer az amúgy is tudja) Innen egy kis nyugis 4-5km jön kevés szinttel csak az erős szél ami kicsit zavaró. Meleg van, eltudnánk viselni egy hideg cola-t. Újra leérjük az erdőt és ezzel megint elindulunk felfelé. Sok szint már nincs a pályában, de azért bele-bele sétálunk. 17,5-nél újabb checkpoint, itt kapunk egy műzli szeletet is ami valljuk meg jól jött. Jól futható erdei ösvényeken haladunk és hipp-hopp máris a Turul-nál vagyunk ahol az uccsó pecsételős hely van. Innen sajnos egy jó adag lépcső vezet le az útig, emlékszem ez tavaly sem volt a kedvencem, idén azért jobban esett. Kacsa is majdnem, pofára. Mondom is neki, hogy ne most törje ki a nyakát amikor már csak 1,5km van hátra, Végre leérünk az aljára, közel a vég. Még találkozunk a szembejövő Sipivel és barátnőjével akik a 10km-es távra indultak. A srác futott Atival egy húszast és mot meg egy 10-est sétál. Jó, tavaly az 50-esen ment, Neki ez nem ügy. Nekünk meg még egy kili, aszfalton, síkon, sikerül egész jó tempót is mennünk. Ati már csápol nekünk majd nekiáll fotózni.

Beérünk, vonalkódunkat leolvassák ezzel meg is volnánk. 2:16:48. 9 perccel rosszabb mint tavaly. Kapunk még egy kitűző és egy oklevelet a teljesítésről.

Jöhet a jól megérdemelt hideg cola valamint a srácoknak a sör. Kis nyújtás (hiba) közben kitárgyaljuk az eseményeket. Ati is hasonló időt ment mint mi, mondjuk én nagyjából erre is számítottam.

                                                           jajj, de szépek vagyunk

Biztos vagyok benne, ha Kacsa kipihent állapotában van akkor ez jó eséllyel egy 2 órás futás, de így sem volt rossz. Megcsináltuk ez a lényeg, Kacsa meg egy hős! Én jólesően elfáradtam és nem csaptam szét magam. Egyszer azért ki kellene próbálni mit lehetne kihozni ebből a pályából, bár felmerült az 50-es táv is. Hazavittem a srácokat majd ki a Margitszigetre a holnapi rajtszámért. Utána haza és jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Gondoltam én. Helyette egy jó kis tetőbádog szerelés, rögzítés.

                                                  a fiúk a bányában, ja nem, a tetőn dolgoznak.

Holnap meg Vivicitta. Az idei a harmadik lesz és úgy néz ki most először nem kísérek rajta senkit így mehetek ahogy a csövön kifér. Már csak az a kérdés mekkora lesz a cső holnap.