Tegnap ugye ott fejeztem, be hogy a mai Vivicitta-n nem kísérek senkit, megyek a saját tempómban. Nem mondom, hogy hiba volt, így is egész jó volt, de talán valakinek jól jöhetett volna a segítségem. Mindegy, ez sem fog már kiderülni soha. Reggel időben ébredés, mondhatni a szokásos mézes kenyér elfogyasztása és egy, hogy is fogalmazzam meg, híg széklet ürítés után összeszedtem magam. Közben rájöttem, hogy a rakpart amin menni akartam le lesz zárva így a Hungária körút mellett döntöttem. 18 perc alatt odaértem és sikerült viszonylag gyorsan parkolóhelyet is találnom. Irány befele. A hídon iszonyat szél volt, gondoltam is magamban, na ez király lesz a rakparton futva. 8:10-re bent is voltam a réten a csomagleadós sátraknál. Sajnos senkivel nem beszéltem meg találka helyet így vadászni kellett az ismerősöket. Eli a főtörzsszurkolónk is kijött, Zolikával, Katával és Ágival sikerült találkozni és beszélgetni.

                                                            Ágival aki PB-t futott!

Még Lillával futottam össze egy pillanatra majd 5 perccel rajt előtt bemásztam a 2-es rajtzónába és vártam az indulást. Rajt! Meglódultam a mezőny szélén egész jó kis iramban, 4:30-as kilikkel, éreztem a combjaimban a Gerecsét, de a tempó jó volt, nincs gond. A Margitszigetről kivezető emelkedő azért nem volt kellemes. A hídon a várt brutál szél fogad. A Jászai Mari téren a Suhanj!-osok szurkolnak, gyors pacsi Cögével és megyek is tovább. Nagyjából 4km-ig bírtam tartani a tempót, igaz addig sem esett jól, de bíztam benne, hogy idővel jobb lesz. Nem lett. Minden egyes kis emelkedőn szenvedtem. A Lánchídnál Szami (aki sajnos a térde miatt nem futhatott ma, de kijött szurkolni a népnek) pacsija sokat segített, de éreztem, hogy nem megy ez úgy ahogy szeretném. Mivel a pályarajzot nem néztem meg, tehát fogalmam sem volt merre megyünk, annyit tudtam, hogy a Rákóczi hídnál lesz egy fordító. Haladunk is sorban: Clark Ádám tér, Várkert bazár, Alagút csupa szép hely én meg itt szenvedek. Lecsapunk a rakpartra a Halász utcánál, jön a hosszú szembe szeles szakasz és abból kiindulva, hogy az enyhe lejtőn sem tudtam gyorsabban menni, már sejtem. Nem lesz ez egy fáklyás menet. Azért a 4:45-4:50-es tempót tartani tudom, de ez továbbra sem az igazi. 9-10km körül jön az ami tőlem egy kicsit meglepő. Visszaveszek. Átváltok kényelmesre, innen Lepke mester vezérelvét követem. Futok ahogy jól esik valamint figyelem a pulzusomat, ne menjen 175 fölé. Ami magas ugyan, de én bőven elbírom. Innen nem néztem az összidőt, nem számoltam lehetséges eredményt. Az épp aktuális km idejét megnéztem amikor csippant az óra valamint a pulzust figyeltem. A Rákóczi hídnál lévő fordítónál keresem Atit, de nem találom. Ezek szerint nem jött ki. Ez van, darálom tovább a kilométereket. Kanyarodunk fel a Szabadság hídra utána a szokásos pesti alsó rakpart. Na ez jó lesz, végre hátszelünk lesz. Igaz ez rajtam nem sokat segít, hacsak annyit nem, hogy nem lassulok tovább. 4:50-5:00-ös tempó még megy, azért ez még nem a világ vége. A frissítőpontokon a víz-iso kombót iszom a szokásos belesétálással (nem nagyon tudok inni pohárból futás közben). Megint jön a Lánchíd, bízom benne, hogy újra találkozom Szamival és akkor legalább egy közös képet csinálunk. Nem látom semerre, de legalább egy apró célnak jó volt idáig. Haladjunk tovább, pulzusom rendben, a tempó is megfelelő. Itt már sűrűsödnek a szurkolók ami jól esik mindenkinek. Nem hiába, már közel járunk a végéhez. Nekem a következő kis cél a Suhanj! szurkolói pont és ott Cögével már tuti nyomok egy selfie-t!  Közeledik a Margit híd, hú még arra kell felfutni, egészen pontosan a szigeti bejáróig onnan meg lejtő és sík. Jön egy kis emelkedő, de a kanyarban ott tombolnak a Suhanj-os szurkolók. Elképesztőek, mint mindig. Erőt adnak, kell is. Gyors fotó Cögével, legalább Ő legalább jól néz ki a képen.

                                               Cögével a Suhanj! szurkolói ponton

Mivel az idő már nem számít, így ez bőven belefér, de ezzel együtt is 5:05-ös kili lett. Fogalmam sincs hogyan állok, de most nem is érdekel. Lesz amennyi lesz és kész. Befutok a szigetre, jöhet a vég. De a félmaraton vége nem az enyém! Kicsit gyorsítok, már amennyire tudok és már látom is a célkaput. Beérek, óra leállít. 1:42:01. A francba, legalább 1 másodperccel lehetett volna gyorsabb. De igazából nem gond. Túl vagyok rajta, nem hajtottam szét magam és még járni is tudok. Kapok érmet meg befutócsomagot.

Megkeresem Elit, lepakolok melléjük és most rendesen lenyújtok. Utána leülök a fűbe ahol megeszem a befutócsomagban található ehető dolgokat és élvezem a napfényt. Persze közben azért várom a többieket, de nagyon jönnek, igaz nem is lett megbeszélve semmi. Elkezdem böngészni az eredményeket. Nocsak, mit látok, hivatalos idő:1:41:59! Mégis csak jobban hangzik, mint az 1:42:01. Nosza, keressünk rá a többiekre. Mint kiderül már beértek, na de akkor hol vannak? Ági: 2:13:30! Reggel meg még szerénykedett, hogy 2:30-at fog futni, na persze. Később kiderül ez neki egyéni csúcs! Kata és Zolika: 2:30:03, hú, itt valami gond lehetett, de megvan ez a lényeg. Lilla: 2:09:57, jót ment, neki is majdnem pb, csak pár másodpercen múlt. Krisztián kollégám akinek ez volt az első, be is volt rezelve rendesen: 1:51:41! Igen, megcsinálta! Közben befut Kacsa is, aki kibringázott szurkolni nekünk, eddig jól elkerültük egymást. Most itt van és ez jó. Kicsit még beszélgetünk, aztán mindenki hazafelé veszi az irányt. Jó kis nap volt ez, bár felemás érzéseim vannak. Maga az eredmény egy picit csalódás, de a tegnapi Gerecsével a lábaimban abszolút nem rossz. Sőt, önmagában az 1:42-es idő sem az, de eléggé teljesítmény kényszeres vagyok és az utóbbi időben, igaz pihenten, ennél jobbakat mentem.