Nem lesz rövid.

Még Berlinben beszélgettünk a többiekkel, hogy hova kellene legközelebb menni. Barcelona lett a befutó, de mivel én egy picit lesérültem így egyelőre nem neveztem csak a szállás+repjegy lett beszerezve. Azért is, mert még nem jártam ott és régi vágyam volt eljutni oda. Közben Kacsa is beneveződött valahogy sőt, még repjegye és szabadsága is lett azokra a napokra. Micsoda véletlen. Persze Ő erről mit sem tudott. Azért 2 héttel előtte szóltunk neki.

Magamnak a Yours Truly-t szabtam meg tesztnek, ha le tudom futni és utána még járni is tudok akkor nevezek, ha meg nem akkor nem. Legfeljebb a srácok nyernek egy szurkolót. Szerencsére nem volt gond az YT alatt-után így neveztem.

Végül felvirradt a nagy nap és irány Barcelona. A futás előtti napon a szokásos rajtszámátvétel+végigjárjuk az Expo-t, de úgysem veszünk semmit volt a terv.

kis csapatunk

Versenyen ugye nem próbálunk ki új dolgokat, de azért én beszereztem egy Compressport-os szárat 25 euro-ért (mint kiderült elég jó áron sikerült), amit otthon biztos nem tettem volna meg, de itt csak simán az volt a kérdés, hogy melyik kéket vegyem meg.  Az Asics-es pultnál azért nyomtattunk magunknak egy-egy race/pace time-os karszalagot. Az enyém a 3:33:33 lett.

Igen, Atinak majdnem igaza lett, hogy majd úgysem bírok magammal, de erről majd később.

Délután/este még elmentünk egy Barcelona-Getafe spanyol bajnoki meccsre a Camp Nou-ba. Nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus volt. Közel 90ezer ember abban a palotában! Ráadásul a Barca simán gurított egy laza 6-ost úgy, hogy meg sem izzadtak igazán.

Másnap 8:30-kor rajt tehát 7:30-ra ki kellene érni, így cél a korán fekvés-alvás, amit nagyjából sikerült is tartani.

Reggel időben indulás, csomagleadás és az elmaradhatatlan Mars csoki is megvolt. Pluszban lenyomtunk még egy MagnaShot-ot is (persze ez is új dolog volt) amit lehet nem kellett volna, de szerencsére nem lett gond a barna riasztásból.

Beálltunk a saját kis zónánk végére, már csak azért is, mert oda fértünk be, voltak páran. Közben döntöttünk, én neki megyek a 3:33:33-nak (igen Ati, tudom, Te megmondtad) Kacsa meg majd jön velem amíg tud aztán lassít.

A rajt során a Barcelona című szám szólt végig, én már ekkor imádtam az egészet!

Az első 2km egyből emelkedő és tömeg mindenfelé, valamint 5:35-ös pace. Nagyjából itt tettem le a 3:33-ról. Igazából nem esett jól a futás, a lábaim valahogy nem akarták ezt az egészet. Később szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz lett helyette másik. A már emlegetett barna riasztás.
Haladunk tovább, kicsit sikerült gyorsulni,  úgy egészen 5:20-ig. 5km-nél kb.1 perces pisi szünet. Na, itt dobtuk el a Kacsa karján lévő időeredményt (3:37:59). Innen a 'C' variáció volt a cél, ami a 3:45 volt. 20km-ig igazából semmi nem történt azt leszámítva, hogy szinte állandóan felfelé futottunk. 22,5-nél volt az első olyan frissítő ahol osztogattak gel-t is, GU fajtát. Naná, hogy ezt is kipróbáltuk. Nem kellett volna, olyan sűrű volt, hogy alig bírtam kiszívni s tasakból és lenyelni, a felét nem is ettem meg. Megállapítottuk, több ilyet nem eszünk, max hozunk haza emlékbe, meg persze ajándékba, ha valaki szeretné kipróbálni. J Szaladjunk is tovább tartva az 5:20 körüli kényelmes tempót. Teljesen jól voltam, a pulzusom is erről árulkodott, 150 alatt volt még mindig az átlag, egészen addig, amíg nem kezdett el hülyeséget mérni (itthon aztán kiderült, hogy merülőben az elem). Egy picit kezdtünk távolodni már az akkori célidőnktől és nem éreztük azt, hogy tudnánk érdemlegesen gyorsítani, hogy visszahozzuk az időkülönbséget. Nem baj, volt egy tartaléktervünk, Kacsának legyen egyéni csúcs. Közben azért megjöttek a holtpontok is. Nem nagyok, de azért voltak. Szerencsére felváltva volt másképp jó, így hamar túlléptünk ezeken. Amikor meg éppen nagyon nem volt jó egyikünknek se, úgy kb.37-38km-nél egy emelkedő végén, akkor a legjobbkor, a legjobb helyen ott csápolt nekünk a főszurkolónk Eli-Keripapa! Nagyon kellett az az energy amit adott! Ugyan már fáradtak voltunk, de innen tartottuk az 5:10-5:20-at. Meg persze folyamatosan számolgattunk, ezzel is ment az idő. Még lezúztunk a tengerpartra és éreztük közel a vég. Kacsa csúcsához képest időben jól álltunk, de tudtuk, hogy az utolsó 2km ismét emelkedik. De ami ott várt ránk arra nem számítottunk. Fergeteges volt a hangulat. Nagyjából 1,5-2 méteres sávban lehetett futni, a két oldal meg tele volt őrjöngő, üvöltő, szurkoló embertömeggel! Itt még nem volt kordon, de nem is volt baj. Olyan volt, mint egy Tour De France-os hegyi szakasz. Elképesztő! Kibányásztam a hátsó zsebemből a reggel beletuszkolt zászlót és azzal a kezünkben futottunk be. Kész, vége, megcsináltuk! Első közös maratonunk Kacsával! Öröm, boldogság és érem a nyakba!

A hivatalos időnk 3:47:47 lett, ráadásul negatív split-tel!

A céljaimat elértem: kényelmes, városnézős futás volt, nem csaptam szét magam és egyelőre úgy néz ki megúsztam sérülés nélkül. Nem tudom ment-e volna gyorsabban. Valószínűleg igen, de ezt közben azért nem éreztem. Ez az amit már sosem fogunk megtudni. Nem baj, jó volt ez így, együtt. A kompressziós szár viszont nagyon bejött! A vádlimnak semmi baja nem volt. Másnap minimális izomláz azért akadt, de a városnézésben jobban elfáradtam. Konkrétan majd leszakadt a derekam. A talpam ugyan kicsit fájdogál, de nem vészes.

Visszamegyek még, ez biztos.

Összességében, eltekintve a kisebb hibáktól egy nagyon jól szervezett verseny volt. A pálya nagyon szép helyeken visz, a város főbb látványosságait érinti, de szerintem nehéz a sok emelkedőtől. A Garmin 270 métert mért szintemelkedésnek. A szervezők/segítők kedvesek, aranyosak. 2,5km-ként van frissítés, flakonos víz, powerade (kék) gyümölcsök, 3 ponton gel, több állomáson meg masszőrök segítettek az arra rászorulóknak.

Közben ez az örült barátom benevezett Brüsszelbe (eddig csak 'B' betűs városban futottam maratont) így őszre is jutott valami, amit túl kell élni.

Huh, tényleg hosszú lett, mondjuk én szóltam előre.

Köszönöm a figyelmet.

A babatávon indultam, mert jövő héten Barcelona Maraton. Ati és Sipi a 6 óráson szívatta magát, Attika meg volt oly rendes, hogy levitt és frissített minket. Köszönöm!

Ha már így alakult akkor egyértelmű cél volt az egyéni csúcs. Volt még egy titkos cél, a dobogó, de mivel a többieket nem ismertem így erősen kétséges volt. Előre elárulom ez nem sikerült. 6-ik lettem végül (a helyezések már az első körben kialakultak).  3, 7km-es kört (a 6 órások és a 100km-es OB résztvevői 5km-es körön mentek, annyiban volt más, hogy nekünk messzebb volt a fordító) kell megtenni. Csak 3 kör, ezzel nyugtattam magam, bár olyan nagyon nem kellett.

A rajtzónában (tömegrajt, chipszőnyeg nélkül, ami csak a célban és a körök végén volt) előre helyezkedtem. Minden másodperc számít, meg ne kelljen kerülgetni a lassabbakat címszóval. Megindulunk, jól kalkuláltam, egyből tudok iramot futni, nincs dugó. Jó páran elmennek mellettem, egy-két félmaratonos, a többi az 100kilis. Első km 4:26! Hűha, ez lehet erős lesz és így sem bírok menni a nagyokkal. Mondjuk nem is kell, én nem velük versenyzem, hanem magammal. Fejben ezt könnyen és gyorsan helyretettem. Nincs gond. A fordítónál úgyis kiderül ki az aki velem egy távon indult. Kiderül, hogy a 6-ik helyen állok, az első nagyon messze van, de a többiek talán elérhetőek. Gondolom én. Nem így lesz. De nem baj, harcoljunk az órával. 4:27-es átlagom van, kicsit gyorsnak tűnik, de menni kell. Első kör 31:18! Azta k...a! Ha ezt bírom végig akkor.... Itt már tudtam, (na jó már a verseny előtt is sejtettem) hogy csúcs lesz, a kérdés csak az volt, hogy mekkora. Viszont érzem lassulok, nem vészes, de érezhető. A pálya hullámzik (nincs benne nagy szint), ez sem segít, de mit lehet tenni. A második kör vége felé találkozom Atival, látja rajtam, de mondom is neki, hogy szar az egész. Ekkor tényleg másképp volt jó. De Ati bátorít, hogy meglesz az 1:36 alatti idő.

Ő már itt tudta! Itt érzek egy kis holtpontot, de már csak egy kör. Kibírom! Köridő: 32:03, versenyidő: 1:03:21. Innen csak elb...i tudom. Ha nem állok teljesen fejre akkor meglesz a csúcs. Utolsó kör, 7km, ennyit kell még futni. Azért felosztom két részre, a fordítóig, meg vissza. Érzésre kicsit jobb, nem lassulok tovább. Innen, ha csak 5 percesben megyek akkor is nagyon jó! Zolika rekordjának megdöntésére is volt esélyem, de ahhoz nem szabad lassítani. Jön a frissítőpont (ahol a nagyok fordulnak), innen még 1kili a fordító, onnan meg 3,5km a cél. Közeledek. Visszafele nem is frissítek, nem kell, tudom, hogy elvagyok a maradék 2,5 kilin minden nélkül. Próbálok és sikerül is egy picit gyorsítani. Ráfordulok a bringaútra (még 1km), itt éppen egy kisebb lejtő van, nem mondom, hogy jól esik, de ez betudható a 4 perces tempónak. 3 kanyar és cél! Nézem az órát, látom, hogy meglehet Zolika ideje. Futok ahogy bírok itt már nem számít semmi. Vége! 1:35:26 (harmadik kör 32:04)!! Álomidő! Hatalmasat ordítok, készen vagyok teljesen. Megkapom a meglepetés érmet (nem volt benne a kiírásban, de jól esik). Nagyon fáradt, de nagyon boldog vagyok. Megcsináltam!

Jó kis versenyek ezek az Optiviták. Családias, talán ez a legjobb szó rá.  Nincs nagy tömeg, nyugis. Alapból ultrafutó versenyek, de vannak rövidebb betétszámok. Tavaly nem sikerült futnom a 6 óráson sérülés miatt, de Atit lekísértem és frissítettem. Ő most is nagyot ment. Egyéni csúcsot futott, 54,5km-t ment. Volt egy nagyon komoly holtpontja. 35-nél ki akart szállni, de továbbment. Kemény a srác (talán egy kis befolyásom volt rá)!

Utószó: A fogyás nagyon meglátszik a tempón (meg talán az edzés is), és végre élveztem, hogy nem kell finomkodni, úgymond kényelmetlenül futni. Nyomhattam, mint süket a csengőt, és aki ismer, az tudja, hogy ez az én világom. Az eleje talán picit gyorsabb lett, mint kellett volna, de nagyon sokat nem lassultam. 7 másodperc különbség van az átlagban.