A babatávon indultam, mert jövő héten Barcelona Maraton. Ati és Sipi a 6 óráson szívatta magát, Attika meg volt oly rendes, hogy levitt és frissített minket. Köszönöm!

Ha már így alakult akkor egyértelmű cél volt az egyéni csúcs. Volt még egy titkos cél, a dobogó, de mivel a többieket nem ismertem így erősen kétséges volt. Előre elárulom ez nem sikerült. 6-ik lettem végül (a helyezések már az első körben kialakultak).  3, 7km-es kört (a 6 órások és a 100km-es OB résztvevői 5km-es körön mentek, annyiban volt más, hogy nekünk messzebb volt a fordító) kell megtenni. Csak 3 kör, ezzel nyugtattam magam, bár olyan nagyon nem kellett.

A rajtzónában (tömegrajt, chipszőnyeg nélkül, ami csak a célban és a körök végén volt) előre helyezkedtem. Minden másodperc számít, meg ne kelljen kerülgetni a lassabbakat címszóval. Megindulunk, jól kalkuláltam, egyből tudok iramot futni, nincs dugó. Jó páran elmennek mellettem, egy-két félmaratonos, a többi az 100kilis. Első km 4:26! Hűha, ez lehet erős lesz és így sem bírok menni a nagyokkal. Mondjuk nem is kell, én nem velük versenyzem, hanem magammal. Fejben ezt könnyen és gyorsan helyretettem. Nincs gond. A fordítónál úgyis kiderül ki az aki velem egy távon indult. Kiderül, hogy a 6-ik helyen állok, az első nagyon messze van, de a többiek talán elérhetőek. Gondolom én. Nem így lesz. De nem baj, harcoljunk az órával. 4:27-es átlagom van, kicsit gyorsnak tűnik, de menni kell. Első kör 31:18! Azta k...a! Ha ezt bírom végig akkor.... Itt már tudtam, (na jó már a verseny előtt is sejtettem) hogy csúcs lesz, a kérdés csak az volt, hogy mekkora. Viszont érzem lassulok, nem vészes, de érezhető. A pálya hullámzik (nincs benne nagy szint), ez sem segít, de mit lehet tenni. A második kör vége felé találkozom Atival, látja rajtam, de mondom is neki, hogy szar az egész. Ekkor tényleg másképp volt jó. De Ati bátorít, hogy meglesz az 1:36 alatti idő.

Ő már itt tudta! Itt érzek egy kis holtpontot, de már csak egy kör. Kibírom! Köridő: 32:03, versenyidő: 1:03:21. Innen csak elb...i tudom. Ha nem állok teljesen fejre akkor meglesz a csúcs. Utolsó kör, 7km, ennyit kell még futni. Azért felosztom két részre, a fordítóig, meg vissza. Érzésre kicsit jobb, nem lassulok tovább. Innen, ha csak 5 percesben megyek akkor is nagyon jó! Zolika rekordjának megdöntésére is volt esélyem, de ahhoz nem szabad lassítani. Jön a frissítőpont (ahol a nagyok fordulnak), innen még 1kili a fordító, onnan meg 3,5km a cél. Közeledek. Visszafele nem is frissítek, nem kell, tudom, hogy elvagyok a maradék 2,5 kilin minden nélkül. Próbálok és sikerül is egy picit gyorsítani. Ráfordulok a bringaútra (még 1km), itt éppen egy kisebb lejtő van, nem mondom, hogy jól esik, de ez betudható a 4 perces tempónak. 3 kanyar és cél! Nézem az órát, látom, hogy meglehet Zolika ideje. Futok ahogy bírok itt már nem számít semmi. Vége! 1:35:26 (harmadik kör 32:04)!! Álomidő! Hatalmasat ordítok, készen vagyok teljesen. Megkapom a meglepetés érmet (nem volt benne a kiírásban, de jól esik). Nagyon fáradt, de nagyon boldog vagyok. Megcsináltam!

Jó kis versenyek ezek az Optiviták. Családias, talán ez a legjobb szó rá.  Nincs nagy tömeg, nyugis. Alapból ultrafutó versenyek, de vannak rövidebb betétszámok. Tavaly nem sikerült futnom a 6 óráson sérülés miatt, de Atit lekísértem és frissítettem. Ő most is nagyot ment. Egyéni csúcsot futott, 54,5km-t ment. Volt egy nagyon komoly holtpontja. 35-nél ki akart szállni, de továbbment. Kemény a srác (talán egy kis befolyásom volt rá)!

Utószó: A fogyás nagyon meglátszik a tempón (meg talán az edzés is), és végre élveztem, hogy nem kell finomkodni, úgymond kényelmetlenül futni. Nyomhattam, mint süket a csengőt, és aki ismer, az tudja, hogy ez az én világom. Az eleje talán picit gyorsabb lett, mint kellett volna, de nagyon sokat nem lassultam. 7 másodperc különbség van az átlagban.