Idén 2 napos kaland lett belőle, nézzük is miért és mi történt.

Azt már tudtam előre, hogy egyedül fogok menni, az viszont csak a héten derült ki, hogy autó nélkül leszek. Semmi gond, busz illetve vonat is van, megyek azzal nincs gond, Az ott kezdődött, hogy mivel 10h-kor van rajt, 9h-ig lehet rajtszámot átvenni és ilyen korán meg nem volt egyik sem. Hoppá, akkor előtte napon kell lemenni viszont így nem csak minimum cuccal kell menni hanem szállásra is szükség lesz. Azt viszont 1 főre, 1 éjszakára, a Pünkösdi hosszú hétvégén találni nem lesz könnyű. Nem is volt az, de végül lett. Igaz kicsit drágábban, mint szerettem volna, de ez van. Konkrétan egy komplett lakást, teljesen felszerelve (mikro, hűtő, TV, klíma, wi-fi) sikerült egymagamnak kivenni. 3 hálórészes, akár 5 fő részére is megfelelne. Szerencsére az állomástól és a versenyközponttól sem volt messze. Szóval szombat délután busszal le. Az út nagy részén szakadt az eső, itt már kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy ezen a versenyen megyek ahogy bírok. Ha már szar az idő, egyedül megyek és kicsit többe is kerül mint számoltam akkor már b...unk neki oda rendesen. Nyugodt út után Keszthelyen napsütés fogadott. A szállásra menet útba ejtettem a Fő téren lévő versenyközpontot ahol felvettem a rajtszámot. A szállást gyorsan megtaláltam, ahol nagyon szívélyesen fogadtak a háziak. Gyorsan lepakoltam és vissza sétáltam a tésztaparty-ra ahol egy jó kis bolognai-t sikerült elfogyasztani. Közben átgondoltam a további étkezéseket és arra jutottam, hogy reggelire megeszem a magammal vitt pizzát, így csak estére kell valami kis kaja, meg a hazaútra. Egy volt a lényeg, beleférjen majd minden a hátizsákba amit le kell adnom a ruhatárban. A Lidl lett a kiválasztott ahova egy kellemes sétálva jutottam el.

 holnap majd hátulról is megnézem, kétszer is.

Bevásárlás után vissza a szállásra, jöhet a lazulás. Csoki, keksz, üccsi, focimeccs a tv-ben. Kicsit később még sikeresen elaludtam a Batman - Sötét Lovag című filmen aztán irány az ágy. Nem aludtam túl jól, sokszor felébredtem éjszaka, Köszönhetően a kint tomboló viharnak. Hogy mi a jó büdös franc történik? Nem erről volt szó. Szakad az eső és óriási szél van. Komolyan bennem még az is felmerült, hogy ebből nem lesz verseny, mert lefújják. Reggelig azért valamennyire normalizálódott a helyzet, bár bentről hidegnek tűnt az idő és ugye nálam csak rövid cuccok voltak a helyhiány miatt. Ez van. Kényelmesen megreggeliztem, összepakoltam és irány a verseny. Kilépve az utcára már nem is volt olyan rossz idő, fújt ugyan a szél, de az eső már nem esett és annyira hideg sem volt, a szelet leszámítva ideális futóidő. Jó lesz ez. Átöltözés, cucc leadás gyorsan, gördülékenyen ment. Még megettem a szokásos mars csokit, kicsit melegedtem az egyik épületben, majd 10perccel a rajt előtt beálltam a rajtzónába. Sokan még nem voltak az 1-2-es zónában így sikerült eléggé az elejére állni. Itt találkoztam egy futó ismerőssel Attilával.

Tarjányi Attilával (sárgában) a tavalyelőtti 4Run sorozat nyertesével

Rajt! Nosza induljunk neki. Visz a tömeg, első érzésre jó a tempó, de ránézve az órára elszörnyülködöm. kereken 4 perces pace. Azta k...a,. ez erős lesz. Jön az 1km-es tábla 4:12, ajaj ez még mindig sok. Épp lefelé megyünk, tempó marad. Úgy érzem ezt nem fogom végigbírni. Jön a hosszú, egyenes szembe szeles szakasz. Ráállok egy lassabb 4:25-4:30-as tempóra. Egy srác beáll mögém szélárnyékba, tegye, bár idegesítő a lihegése. Meg is előz én viszont tudatosan nem állok be mögé, hadd menjen nekem saját magammal van harcom. Vívom is rendesen, még mindig soknak tűnik. 7 km-nél kezdem azt érezni, hogy talán ebben a tempóban végig tudom tolni. Lehet csak mostanra melegedtem be? Közben a női 3-ik helyezett is lehagy, de vele már tudok menni. Visszaelőzöm, most Ő jön mögöttem.

Élvezem, de tényleg!

Egy tempót megyünk, így ismeretlenül is egymást húzzuk, motiváljuk. Jön a Fő térre vezető kis emelkedő, ez nem szokott jól esni, de most pikk-pakk felérek és már kezdem is a második kört. Az órámra csak később néztem így csak tippelni tudom az első kör idejét. Nem sokkal több, mint 46 perc. Hogyaza...! Bakker, ha tudok még egy ilyet futni, akkor... Az már itt biztosnak tűnt, hogy rekord lesz ebből, a kérdés megint csak az volt, hogy mekkora. Tudom tartani az eddigi tempót, lefele talán egy kicsit gyorsabb is vagyok. A női dobogó már távolodik, de szépen lassan érem utol azokat akik megelőztek az első körben. Ez újabb erőt ad, tolom is, még épp a nem annyira kényelmes, de nem belehalós határon. Közben fejben azért számolok, hogy mi lehet a vége, megállapítom, hogy 1:33 alatt is meglehet, ha nem lassulok a végén. Nem fogok, érzem, tudom. Jön a kacskaringós rész, onnan meg már a kikötő és a sétány, majd át a síneken az meg már a 20-ik km. Kicsit tartok az emelkedőtől, de legfeljebb ott majd gyorsítok, úgyis vannak szurkolók az meg mindig segít. Még 500 méter, gyerünk, induljunk neki. Tempót váltok és csak úgy felszáguldok 4 percesben, nézem az órát 1:31 körül járok, te atyaég ez tényleg meglesz 1:33-on belül! Jól esik a hangos buzdítás, még három kanyar és felfuthatok a színpadra. Figyelem a célvonal melletti órát miközben beérek: 1:32:12!! Igeeen! Megvan. Megcsináltam. Több mint két perccel jobb mint a bécsi időm.

Éppen örülök, jól látszik ugye?

Úgy néz ki fekszenek nekem a szeles versenyek. Megkapom az érmet meg a befutócsomagomat. Boldogság van. Nekiállok nyújtani, most rendesen meg is csinálom. Fish-el és Pityával meg volt beszélve, hogy találkozunk. Voltak oly kedvesek és meghívtak ebédre Fish szüleihez. Gyorsan megyek is a cuccaimért, letusolok és átöltözöm. Hamar megtaláljuk egymást és irány a szülői fészek ahol nagyon kedvesen fogadnak. Ebédre nagyon finom húsleves és rántott hús van rizzsel. Engem ezzel meg is lehet venni.Megy a sztorizgatás, jót beszélgetünk, de sajnos lassan indulni kell vissza a buszhoz. A leendő ifjú pár (jövő héten már esküvő!) elszállítmányoz a keszthelyi buszállomásra. Megvárom a kicsit késve érkező járatot, kényelmesen elhelyezkedem és irány haza. Jó kis hétvége volt.

lassan jöhet az 1-es zóna

Nézzük a számokat: A hivatalos időm 1:32:11 lett, első kör: 46:03, a második: 46:08. Nem negatív split, de szerintem azért túlélem, pláne, hogy csak 5másodperc a differencia. Helyezések: abszolút 35.hely az 535-ből, a férfiak között 32-ik a 340-ből, kategóriában pedig 16.hely a 124-ből.

Szóval a Borvidék. Eddig kétszer voltam és mindkétszer jó volt, néha ugyan másképp, de nem volt kérdés, hogy idén újra megyek. Jó hangulat, jó szervezés, a helyiek is szurkolnak, frissítenek, örülnek, hogy ott futunk és nem feledhetjük a a kedves üzeneteket a szervezőktől, tehát ez egy nagyon jó kis verseny. Idén ráadásul végre lett 'rendes' félmaraton is valamint egy 28km-es táv is választható lett. Nem volt kérdés egy másodpercig sem, hogy melyiken indulok. Igen, a leghosszabbon és amint lehetett be is neveztem. Ekkor még úgy tűnt egyedül megyek, de időközben Kata és Zolika is benevezett a félmaratonra, sőt Berkes Timi is fuvart keresett így meg is lett a telekocsi. Sajnos Pitya legénybúcsúja is erre napra esett, így oda csak később tudunk Zolikával becsatlakozni.

Reggel 9:30-as indulás után a többieket szépen egymás után összeszedve kényelmesen leérünk még dél előtt. Nagy tömeg még nincs, de ugye még korán van. Gyors rajtszám átvétel után beültünk egy fagyira-sütire a Szász étterembe. Ez tavaly is bejött.

két hülye, de nem egy pár!

A héten nem vittem túlzásba az edzéseket köszönhetően az előző hétvégének valamint egy kis térd-combizom fájdalomnak amit a túlterhelés és az Asics cipőm életének végének tulajdonítottam. Így viszont kénytelen voltam a Nike Pegasus-ban futni ami vízhólyagokat csinált az elmúlt két alkalommal, de ez van. Kilométerben még bőven bírja csak terep cipő lett belőle. Kényelmesen készülődtünk, talán túlságosan is, így 15perccel rajt előtt sikerült a mobil WC-hez sorba állni. Ennek köszönhetően a rajtzónában sem tudtam előre állni, nagyjából a közepén lehettem. Mindegy, az elején majd sokat kell előzni. Az első emelkedő 1,5km körül van ott azért már jó lenne kihagyni a tömeget. Annyira nem sikerült pedig 5perc alatti az első kili. Az emelkedő alján érem utol Cögét aki egy hagyjál már Dari kiáltással viszonozza a buzdításomat. 1 perc múlva Dórit is utolérem, akinek volt egy halvány terve, hogy nyulazzak neki. Nosza akkor, gyerünk, menjünk valamint félig viccesen közlöm, hogy most kell futni, mert később úgysem tudunk. Nem jött be neki, maradjunk ennyiben. Itt csippan a második kili: 5:15. Huha nem lesz ez erős? Kérdezem félig hangosan magamtól. Megyek tovább, hagyom el sorban a népet. A táv első fele nem túl nehéz, gyorsan fogynak is a km-ek. 8-tól tudom, hogy egy nehezebb mászás jön, de addig szinte sík. 5-ös átlaggal érek ehhez az emelkedőhöz aminek csak elejét futom majd átváltok tempós sétára. Nincs értelme ezeket megfutni, de ezt tudtam előre és be is volt kalkulálva.

Ennek ellenére hamar felérek, közben Kokót a bokszolót is megelőzőm, jöhet a csapatás lefelé. Vigyázva a lábaimra is jó a tempó.

mennyire igaz volt

12 kilinél még mindig 5:10 az átlagom. Közben volt egy kis eső, de igazából jó volt, mert már kezdett melegem lenni. Kicsit az út csúszós lett tőle, de nem volt vészes. Megint séta felfelé, itt már úgymond a helyemen vagyok, megtaláltam a velem egy tempót futókat. Köztük két 60 feletti úriembert. Óriási tisztelet nekik, hogy itt vannak és tolják az emelkedőket! Le a kalappal!. Itt tudom, meg hogy nem is 28km csak 27km meg egy kicsi (ez végül nem lett igaz). A felén már túl is vagyunk és én nagyon jól vagyok. Meleg van a 2db sótabit ami nálam volt be is veszem a gel-t meg majd 20km-nél.

motiváló és találó, nagyon

Elválunk a félmaratonistáktól kis sík után be az erdőbe és jön az ösvény felfelé. Az esőtől saras-csúszós, de azért felküzdöm magam. Azt nem mondom, hogy végig futva, de nem is ment volna. A dagonyázás lefele is folytatódik aztán szerencsére visszatérünk a betonútra. Innen fentről gyönyörű a kilátás és mát hallani a borospincéknél a szurkolókat. Ez az a hely ahol át kell futni egy pincén, jó kis kanyargós, kb. 50méter csak az egész, de bent legalább hűvös van. Itt van egy frissítőpont is, így a gel-t már előkapartam a zsebemből és be is toltam, rányomom a vizet meg egy kis iso-t és haladok tovább.

20 felett járok, kicsit már fáradok, talán egy kis holtpont is van, pedig épp síkon futok. Az egyik öregurat utolérem, beszélgetünk úgy 1-2km erejéig. Még 5km és egy nagy emelkedő van hátra. Újra összeérünk a FM-esekkel. Kicsit fürkészem Zolikáékat, hátha, de nem lelem őket. Számolgatok is, merre járhatnak hozzám képest végül arra jutok, hogy jó eséllyel mögöttem vannak, mert elég jó tempót mentem idáig. Jön az emelkedő itt már szinte mindenki sétál. Egy-két bátor futó próbálkozó van, de ők is hamar letesznek róla.

Ezt az emelkedőt 'futottuk' Fish-el két éve így ismertem, tudtam hol lehet illetve érdemes belefutni, de a vége az nagyon meredek. Cserébe ez az utolsó, innen már lefele és mint tudjuk, lefele a szar is gurul! Újabb kis számolás, ha tényleg csak 27km akkor még akár a 2:30 alá is beférek. Még 3km és az mind lejtő. Mehet minden ami még bennem van! Közben azért kiderül meglesz a majdnem 28km is. Haladok, jönnek is a 4:20-4:40 ezrek. Már látom a templom tornyát! Közeledünk, nem lehet több 1km-nél. Tavaly is erre ment a befutó így ez is ismerős volt. Jó a tempó és nagyon jól vagyok. A körforgalomnál 400 méterrel a vége előtt Rita szurkol lelkesen, megyek is egy pacsiért. Érzem még az erőt menne ez még tovább is, de mindjárt vége. Kicsit még gyorsítok már látom a célkaput, még a nevemet is bemondják! Vége! Bent vagyok! 2:33:36! Azta! Kapok egy szép érmet a nyakamba meg egy palack vizet a kezembe és séta tovább. Boldog vagyok és fáradt, de simán tudnék még futni. Nem érzem azt, hogy teljesen végem lenne. Amit érzek az az, hogy Cola-t akarok. Séta fel a kocsihoz ott vár rám. Semmi bajom, nem fáj sehol és ez jó. Magamhoz veszem az oly vágyott nedűt, egy mars csoki és 3db csokis nápolyi kíséretében. Csatlakozom Ritához a körforgónál, kölcsönösen gratulálunk egymásnak, majd nekiállok kicsit nyújtani.

Miközben várom Zolikáékat kicsit beszélgetünk. 2 hét múlva ugye újra találkozunk a Fish-Pitya esküvőn. Kb.10 perc és jön is Kata meg Zolika. Kapnak egy-egy pacsit, összekapom a cuccaimat és sietek utánuk. Gyorsan meg is találjuk egymást. Hívom Timit, bent van a versenyközpontban így vele is könnyen megtaláljuk egymást. Pihengetünk egy kicsit, Kata és Zolika még benyomnak egy zsíros kenyeret, meg egy fröccsöt, Zolik így már 10-nél jár. Dóri is beesik eléggé meggyötörten ráadásul még a telefonja is szarakodik. Kölcsönadom az enyémet, használja, mert kell neki. Itt már azért kezd beütni a fáradtság és még haza is kell vezetni, plusz este legénybúcsú. Vissza kocsihoz, gyors öltözés és 17:30-kor, a tervezett időben el is indulunk. A hazaút gyorsan eltelik és nem csak azért mert sietek. Mindenkit hazaviszek és teperek haza, mert ez a nap még nem ért véget.

Nagyon elégedett vagyok a Borvidéken nyújtott teljesítményemmel. A terv a fussak jobb átlagot mint a tavalyi, így a 2:40-et lőttem be mint reális célt a 28km-re. Ennél ugye 6,5 perccel mentem jobbat. 5:33-as pace-t futottam a saját mérésem szerint 27,65km-en, ami ha hozzávesszük a 720 méter szintemelkedést nagyon jó. A hivatalos időm 2:33:34 lett amivel a 64-ik lettem összetettben a 614 egyéni induló közül. A férfiak között 58-ik lettem a 433-ból, míg a kategóriámban 24-ik a 156-ból. Ezek is mind jobbak mint a tavalyi. Ráadásul a félmaratonon indultam volna akkor bőven az abszolút első 20-ban végezhettem volna. De ez így volt tökéletes. Figyeltem magamra, a pulzusomra, a lábaimra, hogy ne szaggassam szét magam. 180 feletti pulzusnál illetve ha úgy éreztem, hogy nincs értelme megfutni az adott emelkedőt akkor sétáltam. Azért a pár percért nem érte volna meg kockáztatni egy esetleges sérülést vagy egy elfutás miatti szenvedést. Ez pont annyira fájt amennyire kellett. Mondhatni kényelmesen, mindenhol, kivéve az utolsó pontos frissítettem, pacsiztam a lelkesen szurkoló kisgyerekekkel. 

ma is jók voltunk

Jöhetnek a balatoni hetek. Jövő héten Keszthely, utána héten Badacsonyban Fish-Pitya esküvő, aztán meg az UltraBalaton. Úgy érzem készen állok rá, hogy ott olyat fussak amit szeretnék.

Tegnap ugye ott fejeztem, be hogy a mai Vivicitta-n nem kísérek senkit, megyek a saját tempómban. Nem mondom, hogy hiba volt, így is egész jó volt, de talán valakinek jól jöhetett volna a segítségem. Mindegy, ez sem fog már kiderülni soha. Reggel időben ébredés, mondhatni a szokásos mézes kenyér elfogyasztása és egy, hogy is fogalmazzam meg, híg széklet ürítés után összeszedtem magam. Közben rájöttem, hogy a rakpart amin menni akartam le lesz zárva így a Hungária körút mellett döntöttem. 18 perc alatt odaértem és sikerült viszonylag gyorsan parkolóhelyet is találnom. Irány befele. A hídon iszonyat szél volt, gondoltam is magamban, na ez király lesz a rakparton futva. 8:10-re bent is voltam a réten a csomagleadós sátraknál. Sajnos senkivel nem beszéltem meg találka helyet így vadászni kellett az ismerősöket. Eli a főtörzsszurkolónk is kijött, Zolikával, Katával és Ágival sikerült találkozni és beszélgetni.

                                                            Ágival aki PB-t futott!

Még Lillával futottam össze egy pillanatra majd 5 perccel rajt előtt bemásztam a 2-es rajtzónába és vártam az indulást. Rajt! Meglódultam a mezőny szélén egész jó kis iramban, 4:30-as kilikkel, éreztem a combjaimban a Gerecsét, de a tempó jó volt, nincs gond. A Margitszigetről kivezető emelkedő azért nem volt kellemes. A hídon a várt brutál szél fogad. A Jászai Mari téren a Suhanj!-osok szurkolnak, gyors pacsi Cögével és megyek is tovább. Nagyjából 4km-ig bírtam tartani a tempót, igaz addig sem esett jól, de bíztam benne, hogy idővel jobb lesz. Nem lett. Minden egyes kis emelkedőn szenvedtem. A Lánchídnál Szami (aki sajnos a térde miatt nem futhatott ma, de kijött szurkolni a népnek) pacsija sokat segített, de éreztem, hogy nem megy ez úgy ahogy szeretném. Mivel a pályarajzot nem néztem meg, tehát fogalmam sem volt merre megyünk, annyit tudtam, hogy a Rákóczi hídnál lesz egy fordító. Haladunk is sorban: Clark Ádám tér, Várkert bazár, Alagút csupa szép hely én meg itt szenvedek. Lecsapunk a rakpartra a Halász utcánál, jön a hosszú szembe szeles szakasz és abból kiindulva, hogy az enyhe lejtőn sem tudtam gyorsabban menni, már sejtem. Nem lesz ez egy fáklyás menet. Azért a 4:45-4:50-es tempót tartani tudom, de ez továbbra sem az igazi. 9-10km körül jön az ami tőlem egy kicsit meglepő. Visszaveszek. Átváltok kényelmesre, innen Lepke mester vezérelvét követem. Futok ahogy jól esik valamint figyelem a pulzusomat, ne menjen 175 fölé. Ami magas ugyan, de én bőven elbírom. Innen nem néztem az összidőt, nem számoltam lehetséges eredményt. Az épp aktuális km idejét megnéztem amikor csippant az óra valamint a pulzust figyeltem. A Rákóczi hídnál lévő fordítónál keresem Atit, de nem találom. Ezek szerint nem jött ki. Ez van, darálom tovább a kilométereket. Kanyarodunk fel a Szabadság hídra utána a szokásos pesti alsó rakpart. Na ez jó lesz, végre hátszelünk lesz. Igaz ez rajtam nem sokat segít, hacsak annyit nem, hogy nem lassulok tovább. 4:50-5:00-ös tempó még megy, azért ez még nem a világ vége. A frissítőpontokon a víz-iso kombót iszom a szokásos belesétálással (nem nagyon tudok inni pohárból futás közben). Megint jön a Lánchíd, bízom benne, hogy újra találkozom Szamival és akkor legalább egy közös képet csinálunk. Nem látom semerre, de legalább egy apró célnak jó volt idáig. Haladjunk tovább, pulzusom rendben, a tempó is megfelelő. Itt már sűrűsödnek a szurkolók ami jól esik mindenkinek. Nem hiába, már közel járunk a végéhez. Nekem a következő kis cél a Suhanj! szurkolói pont és ott Cögével már tuti nyomok egy selfie-t!  Közeledik a Margit híd, hú még arra kell felfutni, egészen pontosan a szigeti bejáróig onnan meg lejtő és sík. Jön egy kis emelkedő, de a kanyarban ott tombolnak a Suhanj-os szurkolók. Elképesztőek, mint mindig. Erőt adnak, kell is. Gyors fotó Cögével, legalább Ő legalább jól néz ki a képen.

                                               Cögével a Suhanj! szurkolói ponton

Mivel az idő már nem számít, így ez bőven belefér, de ezzel együtt is 5:05-ös kili lett. Fogalmam sincs hogyan állok, de most nem is érdekel. Lesz amennyi lesz és kész. Befutok a szigetre, jöhet a vég. De a félmaraton vége nem az enyém! Kicsit gyorsítok, már amennyire tudok és már látom is a célkaput. Beérek, óra leállít. 1:42:01. A francba, legalább 1 másodperccel lehetett volna gyorsabb. De igazából nem gond. Túl vagyok rajta, nem hajtottam szét magam és még járni is tudok. Kapok érmet meg befutócsomagot.

Megkeresem Elit, lepakolok melléjük és most rendesen lenyújtok. Utána leülök a fűbe ahol megeszem a befutócsomagban található ehető dolgokat és élvezem a napfényt. Persze közben azért várom a többieket, de nagyon jönnek, igaz nem is lett megbeszélve semmi. Elkezdem böngészni az eredményeket. Nocsak, mit látok, hivatalos idő:1:41:59! Mégis csak jobban hangzik, mint az 1:42:01. Nosza, keressünk rá a többiekre. Mint kiderül már beértek, na de akkor hol vannak? Ági: 2:13:30! Reggel meg még szerénykedett, hogy 2:30-at fog futni, na persze. Később kiderül ez neki egyéni csúcs! Kata és Zolika: 2:30:03, hú, itt valami gond lehetett, de megvan ez a lényeg. Lilla: 2:09:57, jót ment, neki is majdnem pb, csak pár másodpercen múlt. Krisztián kollégám akinek ez volt az első, be is volt rezelve rendesen: 1:51:41! Igen, megcsinálta! Közben befut Kacsa is, aki kibringázott szurkolni nekünk, eddig jól elkerültük egymást. Most itt van és ez jó. Kicsit még beszélgetünk, aztán mindenki hazafelé veszi az irányt. Jó kis nap volt ez, bár felemás érzéseim vannak. Maga az eredmény egy picit csalódás, de a tegnapi Gerecsével a lábaimban abszolút nem rossz. Sőt, önmagában az 1:42-es idő sem az, de eléggé teljesítmény kényszeres vagyok és az utóbbi időben, igaz pihenten, ennél jobbakat mentem.

Tavaly jó volt, gondoltam idén sem hagyom ki. Sajnos megint egy hétvégére esett a Vivicitta-val (ami majd külön sztori lesz), de ez persze nem gátolt meg az indulásban. Viszonylag könnyen rábeszéltem Atit és Kacsát így hármasban mentünk le. A terv a 2 órán belüli teljesítés volt, ami azért elég húzós tempó ennyi szinttel, de reálisnak tűnt. Ati érthetően (jövő héten Óbudán FM pb-t szeretne futni, nem mellékesen meg is lesz neki simán) egyből el is zárkózott ettől. Maradt Kacsa aki vevő minden hülyeségre, de mint kiderült, pénteken sokáig fog dolgozni. Ebből végül az lett, hogy szombaton hajnali 4:50-re sikerült hazaérnie. 6:45-re mentem érte, nagyjából 75 percet tudott aludni. Maradjunk annyiban, ez nem sok.

                                                                                        álmos, nem kicsit.

Nagyjából 8h-ra leértünk menjünk a sátorba az itinerekért. Tavaly bazi nagy sor volt a helyszíni nevezésnél ezért mi előneveztünk. Nos, most ott is sokan voltak. 30 perc után Ati megunta és elindult Sipivel akinek már megvolt az itinere. Nekünk még kb. újabb 30perc volt mire hozzájutottunk. Számolgattunk utolérjük-e Atit, de nem tartottuk lehetségesnek. Nem is értük.

Végre indulás. Az eleje még a városban haladt, könnyedén mentünk úgy 5:15-ös tempóval, igaz egy lámpánál kapásból buktunk 2 percet. Jön a terep és a tömeg. Folyamatosan előzünk, ami azért nem meglepő, hiszen ez alapvetően egy teljesítménytúra és egy-két kivételtől eltekintve mindenki gyalogol. Emelkedik és szűkül az út. Nehezen haladunk, sokszor kell belesétálnunk és nem csak az emelkedők miatt, hanem mert nem férünk el a túrázók mellett. Ezzel a futás-séta kombóval is gyorsan felérünk a csúcsra. Innen van egy-két meredekebb lefelé, lehet csapatni. Kacsa kicsit lemarad itt már látszik rajta erősen az alváshiány okozta fáradtság. A felénél van egy pecsételő állomás, szám szerint a második. Igen, az elsőt kihagytuk. Nem vettük észre a nagy rohanásban. A kedves nénik megnyugtatnak, hogy semmi gond, aki ide eljut az már jó, a pecsét hiánya meg nem fog senkit zavarni. Pár perc múlva Kacsa is megjelenik, az Ő papírját is lepecsételtetem és megyünk tovább. Kis vizet még iszunk a kulacsból aztán futás. Féltáv megvan 1:10 alatt. 50 perc a maradék 10 kilire. Húzós lenne. Kacsa félrebeszél mert elküld, hogy menjek nyugodtan húzzam be 2 óra alá. Több dolog is ellene szól, nem szívesen hagynám hátra Őt, az összes víz, mindkét itiner nálam van, valamint nem tűnik reálisnak már a 2 óra alatti teljesítés és azért, hogy esetleg meglegyen komoly tempót kellene menni, ami nem jó ötlet a Vivicitta előtt, még akkor is ha ott nincs konkrét célom a teljesítésen felül (igazából van, de aki ismer az amúgy is tudja) Innen egy kis nyugis 4-5km jön kevés szinttel csak az erős szél ami kicsit zavaró. Meleg van, eltudnánk viselni egy hideg cola-t. Újra leérjük az erdőt és ezzel megint elindulunk felfelé. Sok szint már nincs a pályában, de azért bele-bele sétálunk. 17,5-nél újabb checkpoint, itt kapunk egy műzli szeletet is ami valljuk meg jól jött. Jól futható erdei ösvényeken haladunk és hipp-hopp máris a Turul-nál vagyunk ahol az uccsó pecsételős hely van. Innen sajnos egy jó adag lépcső vezet le az útig, emlékszem ez tavaly sem volt a kedvencem, idén azért jobban esett. Kacsa is majdnem, pofára. Mondom is neki, hogy ne most törje ki a nyakát amikor már csak 1,5km van hátra, Végre leérünk az aljára, közel a vég. Még találkozunk a szembejövő Sipivel és barátnőjével akik a 10km-es távra indultak. A srác futott Atival egy húszast és mot meg egy 10-est sétál. Jó, tavaly az 50-esen ment, Neki ez nem ügy. Nekünk meg még egy kili, aszfalton, síkon, sikerül egész jó tempót is mennünk. Ati már csápol nekünk majd nekiáll fotózni.

Beérünk, vonalkódunkat leolvassák ezzel meg is volnánk. 2:16:48. 9 perccel rosszabb mint tavaly. Kapunk még egy kitűző és egy oklevelet a teljesítésről.

Jöhet a jól megérdemelt hideg cola valamint a srácoknak a sör. Kis nyújtás (hiba) közben kitárgyaljuk az eseményeket. Ati is hasonló időt ment mint mi, mondjuk én nagyjából erre is számítottam.

                                                           jajj, de szépek vagyunk

Biztos vagyok benne, ha Kacsa kipihent állapotában van akkor ez jó eséllyel egy 2 órás futás, de így sem volt rossz. Megcsináltuk ez a lényeg, Kacsa meg egy hős! Én jólesően elfáradtam és nem csaptam szét magam. Egyszer azért ki kellene próbálni mit lehetne kihozni ebből a pályából, bár felmerült az 50-es táv is. Hazavittem a srácokat majd ki a Margitszigetre a holnapi rajtszámért. Utána haza és jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Gondoltam én. Helyette egy jó kis tetőbádog szerelés, rögzítés.

                                                  a fiúk a bányában, ja nem, a tetőn dolgoznak.

Holnap meg Vivicitta. Az idei a harmadik lesz és úgy néz ki most először nem kísérek rajta senkit így mehetek ahogy a csövön kifér. Már csak az a kérdés mekkora lesz a cső holnap.

Idén is Bécs! (jövőre is terv, de az már egy másik történet) Ismét Evetke, Timi és Lepke társaságában mentem. Ez tavaly már bejött, minek változtassunk. Közben kiderült, hogy valami rejtélyes okból Evetke még sincs benevezve. Mivel ezt az fm-t neki ígértem, így buktam bő két óra mókát és kacagást, ezért új terv kellett. Persze gyorsan eldőlt, hogy megyek a saját tempómban aztán meglátjuk mi lesz. Igazi win-win szituáció.

Igen, megint nem bírok magammal.

Szombat reggel 8h-kor van találka az Árpád hídnál. Az nekem 1 óra utazás így nem lehet sokáig aludni, 6h-kor ébresztő. Na nem mintha tudnék. 4:13-kor felébredtem, mondhatni menetrendszerűen. Fasza. Azért még arra a szűk két órára sikerült visszaaludni. Mindig előtte való este összepakolok, de most valamiért olyan koki voltam, hogy hagytam a francba. Mindegy, így is simán elkészültem. Még arra is volt időm, hogy Kökin bemenjek a Tesco-ba vízért és üccsiért. A táskám már kurva nehéz, mert unokatesóm barátnőjének a notebook-ja is benne van amit majd az autópályán fogok átadni nekik. Lassan ebből is hagyomány lesz, mert tavaly meg a másik "marhának" cipeltem egy kuplungszettet a kocsijához. Találka a többiekkel, a kocsiban meg várt a welcome cola. Köszi Evetke és Lepke. Kb. 2,5-3 óra az út, de még beugrunk Parndorf-ba körülnézni, Timinek kellenek a mamutok. Na ezt a részt nem részletezem mert egy laza 3 órát eltébláboltunk és igazából nem vettünk semmit. Enni ettünk meg beesett még egy hosszú felső Timinek mert hideg idő volt várható.

                            azok a bizonyos mamutok és a hangulat sem megvetendő

A szállás könnyen megtaláltuk hála Lepkének és a navigációnak. Menjünk az expo-ra ahol találkozunk Attikával és vegyük át a rajtszámot meg ugye a nem veszünk semmit opció. Most sem sikerült betartani, mert a fantasztikus GU gél-ből találtam uborkás-mentolosat. Igen, olyat. Volt még egy-két érdekes íz, így 7db-ot vettem 10 euro-ért. Csak tudnám mikor fogom megenni, mert nem nagyon élek vele és még a tavalyi UB-ról is maradt pár darab. Majd beletömöm Kacsába. Gyors boltozás majd beültünk egy étteremben inni valamit. Végül mivel sok időt eltöltöttünk itt, ettünk is. A többiek az itteni specialitást, a csülköt rendelték. 5-en, kettőt. Jó döntés volt mert darabja 1,3kg volt. Nem is bírták megenni.Én maradtam a jó öreg húsnál, ezúttal tojásba forgatva. A rizs hideg volt, de sebaj. Vissza a szállásra a Práter vidámparkon keresztül ahol egy-két felülős dolgot megcsodáltunk. Meg is beszéltük, hogy majd jövőre a maraton után felülünk párra.

                                                                         a csülök

                                                               párizsi szeletem

A korán fekvést nem sikerült abszolválni, de Timivel jót beszélgettünk. Úgy éjfél körül azért sikerült lefeküdni. Reggel 6:15-ös ébresztő, könnyen kipihenten ébredtem. Az idő valóban nem tűnt jónak, de legalább nem esett az eső. Azért farmerban és melegítő felsőben indultam a rajthoz. Igazából csak a szél miatt éreztem hidegnek. Ezt leszámítva ideális futóidő volt. Csomag leadás, mars csoki evés és utolsó pisilés gyorsan letudva. Állhatunk be a megfelelő zónába. Nagyjából a közepébe sikerült, így számítottam rá, hogy az elején kerülgetni kell majd az embereket. Meg is történt, de nagyjából sikerült tartani a tervezett 4:30-as tempót úgy kb. 35 másodperccel voltam elmaradva tőle. Ez 5km-ig tartott onnan jelentősen javult a helyzet. Érdekes volt, hogy simán mentem át a mezőnyön pedig elvileg olyan nagy tempókülönbségnek nem lett volna szabad lennie. Nagyon jól éreztem magam sikerült beállni a 4:25-30-as tempóra. 10km-nél kezdtem el számolgatni, hogy ha nem lassulok, akár egyéni rekord is lehet. Ez minden egyes kilométerrel egyre közelebbinek tűnt és magával a számolással is telt az idő. Fújt ugyan a szél, főleg a Duna parton, de nem volt vészes. 11km körül Eperszem szurkolt nagy lelkesedéssel, szerencsére kiszúrt engem így nekem is jutott belőle egy adag. 15-16km körül már PB részidőn belül voltam. Ismerve a pályát (tavaly is ugyanez volt a végét leszámítva) tudtam, hogy 18-tól szinte csak lefele. Éreztem az erőt és onnan mennie kell a 4:20-nak is. Na azért egy kis emelkedő akadt vele együtt meg talán az egyetlen holtpont. Beszúrt az oldalam. Lassítsunk picit felfele, lefele úgyis behozom, 20-nál meg úgyis mindjárt vége, onnan mehet ami a csövön kifér. Eperszemet nagyjából itt látom újra, még mindig óriásit szurkol, kell is az energia. A 20-as km-t csak chipszőnyegből vettem észre, a táblát nem láttam, lehet nem is volt. Óra kicsit korábban csippan (kb.200méter eltérés volt benne már jó ideje): 4:16-os 1 kili.Ez jó tempó nem akarok belehalni és már csak 1100 méter. Tudom, hogy a kanyar után kis szakasz egyenesen majd egy balos és ott már vár a cél, kicsit ugyan közelinek tűnik, mikor leérek, már látom is miért. Máshol van a befutó. Tovább a Ring-en a Városháza felé. Sebaj, tolom neki már látom az órát. 500méter lehet még. Újabb csippanás: 4:08! Te jó isten! Még jól is esik ez a tempó. Óra, Cél, Vége! Karom lendül a magasba, beértem. 1:34:34! Megvan! Nemcsak hogy új PB, de 1:35 alatti! Fújok egy nagyot, kapok egy szép érmet a nyakamba és terelnek tovább. Ez nagyon jó volt, elfáradtam, de nem vagyok totál kész. Nem fáj semmim, lazán, könnyedén sétálok. Megkapom a befutócsomagot átveszem a rajt előtt leadott zsákot is. Igyekszem rendesen lenyújtani, emiatt most nem érheti szó a ház elejét. Ez nagy szó nálam. Hívom Evetkék merre vannak, azt mondja  most jönnek fel a metróból mindjárt itt lesznek és az "F" betűnél találkozunk. Ez az ami viszonylag sokáig tartott. Az később derült csak ki hogy Ők is a régi célhoz igyekeztek. Nézegetem az órámat, bőven negatív split, utolsó 5kili 4:19-es átlag, a részkilométer tempója meg 3:53! Aztak…a, ez nagyon jó!

Attikának lassan jönnie kellene, pár perc és csörög is a telefonom, most kap érmet, jön kifele. Megérkezik, nem néz ki túl jól. Készen van, mint a házifeladat. Ideje 2:12:58. Megnéztem a track-jét, hát szépen elfutotta az elejét, 13-nál vége volt, mint a botnak. Lepkéék is megjönnek, a srác akit kísért 2órán belüli egyéni csúcsot futott. Timi is megérkezik, kicsit nehezen találjuk meg egymást, de végén ezt az akadályt is sikerrel vesszük. Kiderül Ő is PB-t futott. Nem számított rá, mert állítása szerint mostanában nem megy neki annyira a futás. Jól rácáfolt saját magára. Nosza, gravíroztassuk is bele mindketten az érembe. Visszaérve már Evetke is megvan így nincs akadálya a továbbhaladásnak. Enni kéne valamit. Vissza a kocsihoz, cuccok lepakolása, szerencsére a közelben van a Fiorino nevű olasz étterem (a Csigák 3 éve jól megjárták itt). Tele van, csak a konyhával szemben a pultnál van hely, de jó lesz az is. Ha nem is túl gyorsan, de kapunk kaját így mindenki elköltheti jól megérdemelt ebédjét. Én szolidan egy óriás hamburgert kértem. Mindössze 340gramm hús volt benne.

                                                           Fiorino "giant" burger

Indulás haza kis intermezzoval, mert az eredeti útvonalon valami rendőrségi lezárás van, de Lepke és a navigáció ismét bizonyít. A kocsiban még kitárgyaljuk, hogy ki-mikor-melyik maratonra nevez be.

Nagyon jó volt ez a két nap, a hangulat ismét zseniális volt, köszönhetően a társaságnak. Maga a futás csak a pont volt azon a bizonyos i-n.

                                               az érem nem változik, de az idő....

Úgy érzem maradt a pályában egy kicsi, főleg az elején a kerülgetések miatt és magán az időn is lehet még javítani. Mindezt az átlagpulzusra alapozom, ami csak 169 lett (ebbe a viszonylag hűvös idő is belejátszhatott) és arra, hogy közben is úgymond éreztem az erőt, hogy menne ez még gyorsabban is, csak 13-14 km-nél még nem mertem megnyomni.

Jöjjenek egy picit a számok: abszolút 767-ik hely a 13211 célba érkezőből, 715-ik hely a férfiak között a 8667-ból és kategória 114-ik hely az 1227-ből. Ez azért nem rossz egy ekkora versenyen.

Jövőre meg maraton! Mert Bécs azért még lóg nekem eggyel!

Mikor az év elején összeraktam az idei versenyeket, akkor már tudtam, ide megyek, a táv kérdéses. A maratont soknak éreztem, nem is beszélve az ultráról így maradt a félmaraton. Eddig összesen 2 terepfutó versenyen voltam (egy BSI-s Pilisben tartott középtávú 18,3km még 2013-ban és tavaly a Gerecse 20, ami igazából túra, csak lehet rajta futni)

Szóval az első Terepfutás.hu által szervezett verseny. Tervben volt már egy ideje, de vagy az időpont nem volt jó, vagy valami más kifogásom akadt. De most, mondhatni elvették a szüzességemet!

Mivel Dóri aki a maratoni távon ment (nagyon jót, 40,5km 4:05, 1000m szinttel!) velem jött le, így korábban indultam. 7h-re nála, 8:05-re lent voltunk. Gyors rajtszám átvétel, készülődés. Én ugyan nagyon ráértem (csak 10h-kor volt rajtom, nekik 9h-kor), de azért összekészültem. Egy-két ismerőssel találkoztam, köszönés-pacsi, ennyi.

Az eredeti cél a 2 órán belül teljesítés volt (1:59:59), ez a mostani jó formám és az ott hallottak, gyors a pálya, jelentsen bármit is, módosult 1:50 alattira is. Herczku Timi (nem rossz terepfutó, tavaly az UTH-n a „kis”távon 55km-en Ő nyert, meg nyomott Dupla Élményt is, 77km, 3300m szinttel!!) is ilyen tervvel vágott neki. Nekem, ha vele tudom tartani a lépést az bőven elég. Rajt előtt még vacilláltam a hosszú és a rövid felső között. Végül a rövid nyert és igazam lett.

Rajt! Nagyjából a közepe táján indulhattam, de már az elején törtem felfele, mint a talajvíz. Az első 2km aszfalton megy, emelkedik ennek ellenére egy cipőkötéssel (mivel a Nike Pegasus 31-es cipőmben mentem számítottam is rá, ez után a másik lábamon lévőre is) is 5:20 és 5:10 lett. Hoppá, csak nem elfutom az elején. De kényelmes a tempó, nyomjuk tovább, igaz most meg a jobb lábamon kellett cipőt kötni. Amatőr. Elértem az erdőt, kezdődik a terep, de nem lassulok. Itt megint felmerül bennem egy pillanatra, nem lesz ez gyors? Jön is az emelkedő meg a séta. 2km futás-séta kombináció. Fura, mert sétálva is folyamatosan előzök és Timi is egyre közelebb van, pedig Ő fut. Utol is érem, kicsit beszélünk, aztán elhagyom. Sík rész jön és megint az 5 perces tempó. Basszus, de jól megy. Sok van még ugyan hátra a pulzusom meg 170 felett, de ezt én elviselem sokáig, így mehetünk. Páran, (köztük Timi is, aki közli velem, hogy már a túlélésre megy és bazi melege van a hosszú ruhákban, de jelenleg így is harmadik!) utolérnek, megelőznek, de csak pár méterre engedem el őket. Jön egy kis meredeken való lezúzás, amin meglepő módon és lecsapatok, mint az állat. Tök jó, a térdeimet nem sikerült kinyírni (azért ettől tartottam egy picit a Balboa után)! Éljen!

A tereppel sincs baj, kicsit (nagyon) traktornyomos, de ez van, ezt kell szeretni. Sár akad egy kicsi, de mindenhol kikerülhető. A talpamon viszont már érzek egy vízhólyagot. Bakker. Haladás tovább, sík és kicsit lejtős részek követik egymást. Egy sráccal futok együtt, beszélgetünk (miközben kényelmes 4:50-es ezreket megyünk), hogy lesz még ennek a lefelének böjtje, biztos nemsokára jön az emelkedő. Van még 8-9km jól érzem magam, az idő meg fantasztikus. Süt a nap, kicsit ugyan fúj a szél, de nem vészes. Elérjük az utolsó pontot, ahol dugókázni kell, itt Csipi (3-szor ment végig a Körön, 152km, 7200méter szint, szóval egy állat!) bátorít, hogy már csak 5kili, innen lazán bevitorlázunk. Az órámra nézek, basszus, 1:35-nél járok és még 5kili az kb. 25perc. Necces lesz az az 1:50. Egyszer csak Lilla, aki éppen 3-ik volt ekkor a lányok között beelőz (na, jó, egy ideje már láttam, hogy közelít). Hú, be kéne állni mögé (nem csak a látvány miatt), mivel nagyon jó tempót, 4:30 körülit mehet. Így is teszek, jön a srác is akivel eddig együtt futottam. Nem tudom tudatosan-e, de Lilla picit lassul, kénytelen vagyok megelőzni. Érzem, a tempót innen végigbírom, mert ezek szerint emelkedő már nem lesz, amikor beérünk a faluba meg tuti lejtő, tehát nagy gond már nem lehet. Épp aszfalton futunk, de ez gyorsan változik, megyünk megint a földútra. Lilla visszaelőz, megy mint a meszes, mert már látja maga előtt a 2-ikat. Próbálom tartani vele a lépést, de nem megy. Sebaj, majd a faluban, az aszfalton utolérem őt is, meg azt a pár embert akit látok még magam előtt. Elárulom, nem sikerült végül. Pedig haladok rendesen, jöttek is az egyre gyorsuló ezrek. 4:40, 4:30, 4:26, 4:15, a 600 méteres részidő meg 4:10-es pace, pedig a célkapu már egy kis emelkedőn van a sportcsarnoknál.

Atyaég! Ilyet tudok még a végén? Igaz lejtő, de akkor is.

Célba érés, csippantok órámat megállítom és ránézek: 1:45:20! Igen! Nagyot fújok, érmet kapok a nyakamba, meg Cögétől a dugóka letétjét vissza.

Megcsináltam! Elfáradtam, de ez iszonyat jó volt!

Hivatalos időm: 1:45:18. Ezzel a 115 célba érkező (többeket kizártak, nem fejezték be) közül a 17-ik lettem a férfiak között.

Kis beszélgetés a nagyjából velem együtt beérkezőkkel, kölcsönös gratulálás. Meg is érdemeljük, jót szaladtunk. Mindenki fáradt, de boldog. Jöhet a nyújtás, itt újabb delikvensekkel beszéljük meg a történteket.

A végén gulyás, amiből csak keveset ettem (nem nagyon tudok futás után enni) meg beszélgetés a Pesterzsébeti futókkal. Ők is jót mentek.

Jól szervezett, profi verseny, kedves és tapasztalt segítőkkel, akik maguk is futnak. Olyan nagy nevek, mint pl. Csipi, Maráz Zsuzsi stb.

Ide és más versenyekre is megyek még az tuti!

Utószó: Van 3 vízhólyagom (nem szokott, lehet a Nike cipő+a terep a ludas, régen volt rajtam), kicsit érzem a combizmomat, de ennyi. Már ott is simán futottam volna még. Most, így pihenés után meg pláne. Annak ellenére, hogy szinte nem is frissítettem (tudom hiba, de minimális vízivással csináltam meg) nem csaptam szét magam. Úgy néz ki elég jó formában vagyok.

Még 2 évvel ezelőtt vittek bele a jóba. Volt egy 4Run nevű sorozat aminek a debreceni Rotary futófesztivál az első állomása. Akkor még eléggé szenvedtem a térdemmel és egy küzdelmes 2:04-t sikerült produkálni, de annak is örültem, mert kiderült FM-ig jó a lábam (ez mondjuk akkor és ott annyira nem volt igaz, de később másként lett). Közben a Debrecen élő futóismerősökből barátok lettek és tavaly már a verseny előtti napot is náluk töltöttem. Kaptam minden jó étket és ennek is köszönhetően szaladtam egy egyéni csúcsot jelentő 1:40:32-t. De térjünk vissza a mába. Barátaim ismét voltak oly kedvesek és szívesen láttak, volt minden féle jó: nutellás kalács, kenyérlángos, lasagne. Mondhatni szokásosan szombaton érkeztem, gyorsan átvettük a rajtszámot, Lepke helyszínen benevezett majd kaja-pia, pihenés-szórakozás, ez volt az aznapi program. Reggel 11h-kor volt rajt így nem hajtott minket a tatár. 7h körül ébredés, ezután a magamhoz térés volt a cél. Nem tudom ezt mi okozhatta, talán a szombati foci, meg az elmúlt heti spanyol kiruccanás egy maratonnal megspékelve. Van is róla egy remek kép ahogy éppen nem stresszeljük szét magunkat rajt előtt. 

Reggelire a finom kis nutellás kalácsból ettem. Eljött az idő, kocogjunk ki a rajthoz. Kb. 3km volt, de megint nem akaródzott megindulni. Abban bíztam (és igazam lett), hogy mire kiérünk és rajtolunk pont bemelegszem és jó lesz. Álljunk be a rajtba, itt azt éreztem, hogy sikerült kicsit hátra állni, de itt nincs akkora tömeg, hogy ez gondot okozzon. Először a kerekesszékesek rajtoltak, majd a negyedmaratonisták. Utána mi felesek, aztán meg a teljes távot teljesítő egyéniek és váltók. Konkrét tervem az időt tekintve nem volt, bár 1:40-en belül szerettem volna futni, az órámat végül ennek megfelelően a 4:45-ös pace-ra állítottam. 4db 25perces kör. Erre biztos képes vagyok. Aki jól ismer az viszont már tudja, igen, nem bírtam magammal. Nem tudok nem versenyezni magammal ha egyedül futok. Ez van, ez az én keresztem. Első 2-3km alatt azt éreztem tudnék ennél gyorsabban is futni, de most nem kell. Kényelmesnek tűnt (akkor még). A kör végén 23:51-nél jártam, hinnye, ez 4:31-es pace. Ez az egyéni csúcsom átlaga is amit 2 hete futottam az Optivitán. Itt már erősen felmerült bennem, hogy talán meglehet az újabb rekord. Mindegy is, nem ezért jöttem lesz ami lesz nyomom tovább. Második kör végén 47:41-nél járt az óra. Igen, ez most egy 23:50-es kör.

Jól álltam, az átlagpulzusom is ezt mutatta, mondjuk a 174 nem éppen a zsírégető, de éreztem azt is hogy fáradok. Jött is a holtpont. Ugyan csak annyi hogy 4:40-es tempóig sikerült lassulni (talán még a barcelonai maraton is bennem volt), de a nagyobb baj az volt, hogy 3-an is visszaelőztek. Ezt én nem hagyhatom. Azzal nyugtattam magam, hogy annyival nem megyek lassabban, biztos gyorsítottak. Beálltam mögéjük és utaztam velük, abból baj nem lehet. A kör vége felé éreztem, hogy tovább lassulunk. Lépnem kellett és léptem is. Mivel túlléptem a holtponton így kicsit gyorsítottam. Egy emberke már ekkor messze járt, a maradék kettőből egy meg nem bírta a tempóváltást. Közben 2-en megint megjelentek a semmiből. Basszus, zöld rajtszám volt rajtuk. Ez az FM színe. Megint 3 embert kellett üldöznöm. A végére értünk a körnek: 1:12:07. Ez picit lelombozott, 24:26-os kör. Éreztem, hogy lassú, az is volt. Mondjuk nagyjából ilyenekkel terveztem, úgyhogy rinyálást abbahagyni és futás. Még 1 kör. Tudtam, bőven 1:40 alatt vagyok/leszek hacsak már bocsánat, de be nem fosok. Ragadtam a 3 srácra (rossz az aki rosszra gondol), nem engedhetem el őket messzire. Utazom velük és majd a vége előtt 1,5-2km-el gyorsítok akkor biztos megelőzöm őket. Nem is frissítettem 3-al a vége előtt, nehogy kiessek a ritmusból. Még 2km, korainak éreztem a hajrát, lehet nem bírnám ki várjunk még. 1,5km-el a vége előtt viszont eljött az én időm. Toljuk ami a csövön kifér. Igazam lett. Mindhárom emberkét bedaráltam, nem tudtam velem jönni, tartani a lépest. Yess! Erősebb vagyok náluk. Ez ott és akkor k...a jó érzés volt még akkor is ha épp mindenhol levegőt akartam venni. Már a stadionban jártunk, innen már a lendület is bevisz. Persze én nem ilyen vagyok. Tovább gyorsítottam. Csak 250méter, mi az nekem 4percesben? Beértem! Az órámon ez áll 1:36:17! Tyűha ez jó lett. Igaz nem PB, de csak 50 másodperccel rosszabb. Uccsó kör 24:07. Sikerült érdemben gyorsulni az előző körről. A végén még az egyik megelőzött sráccal beszéltem pár percet így kiderült,1:30 a legjobbja, de most lenyomtam. 

A nettó időm végül 1:36:16 lett! Abszolút 28-ik hely, férfi 26-ik és kategória 8-ik! Ezen meglepődtem, de igen! Ez már valami! Plusz az órám még megajándékozott egy új rekorddal: 55-ös VO2Max.
Jó kis verseny volt. Ugyan az óra 200 méterrel kevesebbet mért, de hivatalosan FM volt ez a lényeg. Érzések? Nem futottam magam ki teljesen. Talán nem is ment volna a múlt heti maraton után. Kb. 90-95%-ra tenném főleg az első 2 kör, meg az átlagpulzus alapján. Meg a végén sem éreztem magam annyira késznek, mint az Optivita után. Úgy néz ki (lehet ezt korai még kijelenteni), hogy stabilan tudok 1:40 alatti félmaratonokat futni. Ez nekem jó dolog.

Elégedett vagyok ez a lényeg.

Nem lesz rövid.

Még Berlinben beszélgettünk a többiekkel, hogy hova kellene legközelebb menni. Barcelona lett a befutó, de mivel én egy picit lesérültem így egyelőre nem neveztem csak a szállás+repjegy lett beszerezve. Azért is, mert még nem jártam ott és régi vágyam volt eljutni oda. Közben Kacsa is beneveződött valahogy sőt, még repjegye és szabadsága is lett azokra a napokra. Micsoda véletlen. Persze Ő erről mit sem tudott. Azért 2 héttel előtte szóltunk neki.

Magamnak a Yours Truly-t szabtam meg tesztnek, ha le tudom futni és utána még járni is tudok akkor nevezek, ha meg nem akkor nem. Legfeljebb a srácok nyernek egy szurkolót. Szerencsére nem volt gond az YT alatt-után így neveztem.

Végül felvirradt a nagy nap és irány Barcelona. A futás előtti napon a szokásos rajtszámátvétel+végigjárjuk az Expo-t, de úgysem veszünk semmit volt a terv.

kis csapatunk

Versenyen ugye nem próbálunk ki új dolgokat, de azért én beszereztem egy Compressport-os szárat 25 euro-ért (mint kiderült elég jó áron sikerült), amit otthon biztos nem tettem volna meg, de itt csak simán az volt a kérdés, hogy melyik kéket vegyem meg.  Az Asics-es pultnál azért nyomtattunk magunknak egy-egy race/pace time-os karszalagot. Az enyém a 3:33:33 lett.

Igen, Atinak majdnem igaza lett, hogy majd úgysem bírok magammal, de erről majd később.

Délután/este még elmentünk egy Barcelona-Getafe spanyol bajnoki meccsre a Camp Nou-ba. Nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus volt. Közel 90ezer ember abban a palotában! Ráadásul a Barca simán gurított egy laza 6-ost úgy, hogy meg sem izzadtak igazán.

Másnap 8:30-kor rajt tehát 7:30-ra ki kellene érni, így cél a korán fekvés-alvás, amit nagyjából sikerült is tartani.

Reggel időben indulás, csomagleadás és az elmaradhatatlan Mars csoki is megvolt. Pluszban lenyomtunk még egy MagnaShot-ot is (persze ez is új dolog volt) amit lehet nem kellett volna, de szerencsére nem lett gond a barna riasztásból.

Beálltunk a saját kis zónánk végére, már csak azért is, mert oda fértünk be, voltak páran. Közben döntöttünk, én neki megyek a 3:33:33-nak (igen Ati, tudom, Te megmondtad) Kacsa meg majd jön velem amíg tud aztán lassít.

A rajt során a Barcelona című szám szólt végig, én már ekkor imádtam az egészet!

Az első 2km egyből emelkedő és tömeg mindenfelé, valamint 5:35-ös pace. Nagyjából itt tettem le a 3:33-ról. Igazából nem esett jól a futás, a lábaim valahogy nem akarták ezt az egészet. Később szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz lett helyette másik. A már emlegetett barna riasztás.
Haladunk tovább, kicsit sikerült gyorsulni,  úgy egészen 5:20-ig. 5km-nél kb.1 perces pisi szünet. Na, itt dobtuk el a Kacsa karján lévő időeredményt (3:37:59). Innen a 'C' variáció volt a cél, ami a 3:45 volt. 20km-ig igazából semmi nem történt azt leszámítva, hogy szinte állandóan felfelé futottunk. 22,5-nél volt az első olyan frissítő ahol osztogattak gel-t is, GU fajtát. Naná, hogy ezt is kipróbáltuk. Nem kellett volna, olyan sűrű volt, hogy alig bírtam kiszívni s tasakból és lenyelni, a felét nem is ettem meg. Megállapítottuk, több ilyet nem eszünk, max hozunk haza emlékbe, meg persze ajándékba, ha valaki szeretné kipróbálni. J Szaladjunk is tovább tartva az 5:20 körüli kényelmes tempót. Teljesen jól voltam, a pulzusom is erről árulkodott, 150 alatt volt még mindig az átlag, egészen addig, amíg nem kezdett el hülyeséget mérni (itthon aztán kiderült, hogy merülőben az elem). Egy picit kezdtünk távolodni már az akkori célidőnktől és nem éreztük azt, hogy tudnánk érdemlegesen gyorsítani, hogy visszahozzuk az időkülönbséget. Nem baj, volt egy tartaléktervünk, Kacsának legyen egyéni csúcs. Közben azért megjöttek a holtpontok is. Nem nagyok, de azért voltak. Szerencsére felváltva volt másképp jó, így hamar túlléptünk ezeken. Amikor meg éppen nagyon nem volt jó egyikünknek se, úgy kb.37-38km-nél egy emelkedő végén, akkor a legjobbkor, a legjobb helyen ott csápolt nekünk a főszurkolónk Eli-Keripapa! Nagyon kellett az az energy amit adott! Ugyan már fáradtak voltunk, de innen tartottuk az 5:10-5:20-at. Meg persze folyamatosan számolgattunk, ezzel is ment az idő. Még lezúztunk a tengerpartra és éreztük közel a vég. Kacsa csúcsához képest időben jól álltunk, de tudtuk, hogy az utolsó 2km ismét emelkedik. De ami ott várt ránk arra nem számítottunk. Fergeteges volt a hangulat. Nagyjából 1,5-2 méteres sávban lehetett futni, a két oldal meg tele volt őrjöngő, üvöltő, szurkoló embertömeggel! Itt még nem volt kordon, de nem is volt baj. Olyan volt, mint egy Tour De France-os hegyi szakasz. Elképesztő! Kibányásztam a hátsó zsebemből a reggel beletuszkolt zászlót és azzal a kezünkben futottunk be. Kész, vége, megcsináltuk! Első közös maratonunk Kacsával! Öröm, boldogság és érem a nyakba!

A hivatalos időnk 3:47:47 lett, ráadásul negatív split-tel!

A céljaimat elértem: kényelmes, városnézős futás volt, nem csaptam szét magam és egyelőre úgy néz ki megúsztam sérülés nélkül. Nem tudom ment-e volna gyorsabban. Valószínűleg igen, de ezt közben azért nem éreztem. Ez az amit már sosem fogunk megtudni. Nem baj, jó volt ez így, együtt. A kompressziós szár viszont nagyon bejött! A vádlimnak semmi baja nem volt. Másnap minimális izomláz azért akadt, de a városnézésben jobban elfáradtam. Konkrétan majd leszakadt a derekam. A talpam ugyan kicsit fájdogál, de nem vészes.

Visszamegyek még, ez biztos.

Összességében, eltekintve a kisebb hibáktól egy nagyon jól szervezett verseny volt. A pálya nagyon szép helyeken visz, a város főbb látványosságait érinti, de szerintem nehéz a sok emelkedőtől. A Garmin 270 métert mért szintemelkedésnek. A szervezők/segítők kedvesek, aranyosak. 2,5km-ként van frissítés, flakonos víz, powerade (kék) gyümölcsök, 3 ponton gel, több állomáson meg masszőrök segítettek az arra rászorulóknak.

Közben ez az örült barátom benevezett Brüsszelbe (eddig csak 'B' betűs városban futottam maratont) így őszre is jutott valami, amit túl kell élni.

Huh, tényleg hosszú lett, mondjuk én szóltam előre.

Köszönöm a figyelmet.

A babatávon indultam, mert jövő héten Barcelona Maraton. Ati és Sipi a 6 óráson szívatta magát, Attika meg volt oly rendes, hogy levitt és frissített minket. Köszönöm!

Ha már így alakult akkor egyértelmű cél volt az egyéni csúcs. Volt még egy titkos cél, a dobogó, de mivel a többieket nem ismertem így erősen kétséges volt. Előre elárulom ez nem sikerült. 6-ik lettem végül (a helyezések már az első körben kialakultak).  3, 7km-es kört (a 6 órások és a 100km-es OB résztvevői 5km-es körön mentek, annyiban volt más, hogy nekünk messzebb volt a fordító) kell megtenni. Csak 3 kör, ezzel nyugtattam magam, bár olyan nagyon nem kellett.

A rajtzónában (tömegrajt, chipszőnyeg nélkül, ami csak a célban és a körök végén volt) előre helyezkedtem. Minden másodperc számít, meg ne kelljen kerülgetni a lassabbakat címszóval. Megindulunk, jól kalkuláltam, egyből tudok iramot futni, nincs dugó. Jó páran elmennek mellettem, egy-két félmaratonos, a többi az 100kilis. Első km 4:26! Hűha, ez lehet erős lesz és így sem bírok menni a nagyokkal. Mondjuk nem is kell, én nem velük versenyzem, hanem magammal. Fejben ezt könnyen és gyorsan helyretettem. Nincs gond. A fordítónál úgyis kiderül ki az aki velem egy távon indult. Kiderül, hogy a 6-ik helyen állok, az első nagyon messze van, de a többiek talán elérhetőek. Gondolom én. Nem így lesz. De nem baj, harcoljunk az órával. 4:27-es átlagom van, kicsit gyorsnak tűnik, de menni kell. Első kör 31:18! Azta k...a! Ha ezt bírom végig akkor.... Itt már tudtam, (na jó már a verseny előtt is sejtettem) hogy csúcs lesz, a kérdés csak az volt, hogy mekkora. Viszont érzem lassulok, nem vészes, de érezhető. A pálya hullámzik (nincs benne nagy szint), ez sem segít, de mit lehet tenni. A második kör vége felé találkozom Atival, látja rajtam, de mondom is neki, hogy szar az egész. Ekkor tényleg másképp volt jó. De Ati bátorít, hogy meglesz az 1:36 alatti idő.

Ő már itt tudta! Itt érzek egy kis holtpontot, de már csak egy kör. Kibírom! Köridő: 32:03, versenyidő: 1:03:21. Innen csak elb...i tudom. Ha nem állok teljesen fejre akkor meglesz a csúcs. Utolsó kör, 7km, ennyit kell még futni. Azért felosztom két részre, a fordítóig, meg vissza. Érzésre kicsit jobb, nem lassulok tovább. Innen, ha csak 5 percesben megyek akkor is nagyon jó! Zolika rekordjának megdöntésére is volt esélyem, de ahhoz nem szabad lassítani. Jön a frissítőpont (ahol a nagyok fordulnak), innen még 1kili a fordító, onnan meg 3,5km a cél. Közeledek. Visszafele nem is frissítek, nem kell, tudom, hogy elvagyok a maradék 2,5 kilin minden nélkül. Próbálok és sikerül is egy picit gyorsítani. Ráfordulok a bringaútra (még 1km), itt éppen egy kisebb lejtő van, nem mondom, hogy jól esik, de ez betudható a 4 perces tempónak. 3 kanyar és cél! Nézem az órát, látom, hogy meglehet Zolika ideje. Futok ahogy bírok itt már nem számít semmi. Vége! 1:35:26 (harmadik kör 32:04)!! Álomidő! Hatalmasat ordítok, készen vagyok teljesen. Megkapom a meglepetés érmet (nem volt benne a kiírásban, de jól esik). Nagyon fáradt, de nagyon boldog vagyok. Megcsináltam!

Jó kis versenyek ezek az Optiviták. Családias, talán ez a legjobb szó rá.  Nincs nagy tömeg, nyugis. Alapból ultrafutó versenyek, de vannak rövidebb betétszámok. Tavaly nem sikerült futnom a 6 óráson sérülés miatt, de Atit lekísértem és frissítettem. Ő most is nagyot ment. Egyéni csúcsot futott, 54,5km-t ment. Volt egy nagyon komoly holtpontja. 35-nél ki akart szállni, de továbbment. Kemény a srác (talán egy kis befolyásom volt rá)!

Utószó: A fogyás nagyon meglátszik a tempón (meg talán az edzés is), és végre élveztem, hogy nem kell finomkodni, úgymond kényelmetlenül futni. Nyomhattam, mint süket a csengőt, és aki ismer, az tudja, hogy ez az én világom. Az eleje talán picit gyorsabb lett, mint kellett volna, de nagyon sokat nem lassultam. 7 másodperc különbség van az átlagban.