Idén is Bécs! (jövőre is terv, de az már egy másik történet) Ismét Evetke, Timi és Lepke társaságában mentem. Ez tavaly már bejött, minek változtassunk. Közben kiderült, hogy valami rejtélyes okból Evetke még sincs benevezve. Mivel ezt az fm-t neki ígértem, így buktam bő két óra mókát és kacagást, ezért új terv kellett. Persze gyorsan eldőlt, hogy megyek a saját tempómban aztán meglátjuk mi lesz. Igazi win-win szituáció.

Igen, megint nem bírok magammal.

Szombat reggel 8h-kor van találka az Árpád hídnál. Az nekem 1 óra utazás így nem lehet sokáig aludni, 6h-kor ébresztő. Na nem mintha tudnék. 4:13-kor felébredtem, mondhatni menetrendszerűen. Fasza. Azért még arra a szűk két órára sikerült visszaaludni. Mindig előtte való este összepakolok, de most valamiért olyan koki voltam, hogy hagytam a francba. Mindegy, így is simán elkészültem. Még arra is volt időm, hogy Kökin bemenjek a Tesco-ba vízért és üccsiért. A táskám már kurva nehéz, mert unokatesóm barátnőjének a notebook-ja is benne van amit majd az autópályán fogok átadni nekik. Lassan ebből is hagyomány lesz, mert tavaly meg a másik "marhának" cipeltem egy kuplungszettet a kocsijához. Találka a többiekkel, a kocsiban meg várt a welcome cola. Köszi Evetke és Lepke. Kb. 2,5-3 óra az út, de még beugrunk Parndorf-ba körülnézni, Timinek kellenek a mamutok. Na ezt a részt nem részletezem mert egy laza 3 órát eltébláboltunk és igazából nem vettünk semmit. Enni ettünk meg beesett még egy hosszú felső Timinek mert hideg idő volt várható.

                            azok a bizonyos mamutok és a hangulat sem megvetendő

A szállás könnyen megtaláltuk hála Lepkének és a navigációnak. Menjünk az expo-ra ahol találkozunk Attikával és vegyük át a rajtszámot meg ugye a nem veszünk semmit opció. Most sem sikerült betartani, mert a fantasztikus GU gél-ből találtam uborkás-mentolosat. Igen, olyat. Volt még egy-két érdekes íz, így 7db-ot vettem 10 euro-ért. Csak tudnám mikor fogom megenni, mert nem nagyon élek vele és még a tavalyi UB-ról is maradt pár darab. Majd beletömöm Kacsába. Gyors boltozás majd beültünk egy étteremben inni valamit. Végül mivel sok időt eltöltöttünk itt, ettünk is. A többiek az itteni specialitást, a csülköt rendelték. 5-en, kettőt. Jó döntés volt mert darabja 1,3kg volt. Nem is bírták megenni.Én maradtam a jó öreg húsnál, ezúttal tojásba forgatva. A rizs hideg volt, de sebaj. Vissza a szállásra a Práter vidámparkon keresztül ahol egy-két felülős dolgot megcsodáltunk. Meg is beszéltük, hogy majd jövőre a maraton után felülünk párra.

                                                                         a csülök

                                                               párizsi szeletem

A korán fekvést nem sikerült abszolválni, de Timivel jót beszélgettünk. Úgy éjfél körül azért sikerült lefeküdni. Reggel 6:15-ös ébresztő, könnyen kipihenten ébredtem. Az idő valóban nem tűnt jónak, de legalább nem esett az eső. Azért farmerban és melegítő felsőben indultam a rajthoz. Igazából csak a szél miatt éreztem hidegnek. Ezt leszámítva ideális futóidő volt. Csomag leadás, mars csoki evés és utolsó pisilés gyorsan letudva. Állhatunk be a megfelelő zónába. Nagyjából a közepébe sikerült, így számítottam rá, hogy az elején kerülgetni kell majd az embereket. Meg is történt, de nagyjából sikerült tartani a tervezett 4:30-as tempót úgy kb. 35 másodperccel voltam elmaradva tőle. Ez 5km-ig tartott onnan jelentősen javult a helyzet. Érdekes volt, hogy simán mentem át a mezőnyön pedig elvileg olyan nagy tempókülönbségnek nem lett volna szabad lennie. Nagyon jól éreztem magam sikerült beállni a 4:25-30-as tempóra. 10km-nél kezdtem el számolgatni, hogy ha nem lassulok, akár egyéni rekord is lehet. Ez minden egyes kilométerrel egyre közelebbinek tűnt és magával a számolással is telt az idő. Fújt ugyan a szél, főleg a Duna parton, de nem volt vészes. 11km körül Eperszem szurkolt nagy lelkesedéssel, szerencsére kiszúrt engem így nekem is jutott belőle egy adag. 15-16km körül már PB részidőn belül voltam. Ismerve a pályát (tavaly is ugyanez volt a végét leszámítva) tudtam, hogy 18-tól szinte csak lefele. Éreztem az erőt és onnan mennie kell a 4:20-nak is. Na azért egy kis emelkedő akadt vele együtt meg talán az egyetlen holtpont. Beszúrt az oldalam. Lassítsunk picit felfele, lefele úgyis behozom, 20-nál meg úgyis mindjárt vége, onnan mehet ami a csövön kifér. Eperszemet nagyjából itt látom újra, még mindig óriásit szurkol, kell is az energia. A 20-as km-t csak chipszőnyegből vettem észre, a táblát nem láttam, lehet nem is volt. Óra kicsit korábban csippan (kb.200méter eltérés volt benne már jó ideje): 4:16-os 1 kili.Ez jó tempó nem akarok belehalni és már csak 1100 méter. Tudom, hogy a kanyar után kis szakasz egyenesen majd egy balos és ott már vár a cél, kicsit ugyan közelinek tűnik, mikor leérek, már látom is miért. Máshol van a befutó. Tovább a Ring-en a Városháza felé. Sebaj, tolom neki már látom az órát. 500méter lehet még. Újabb csippanás: 4:08! Te jó isten! Még jól is esik ez a tempó. Óra, Cél, Vége! Karom lendül a magasba, beértem. 1:34:34! Megvan! Nemcsak hogy új PB, de 1:35 alatti! Fújok egy nagyot, kapok egy szép érmet a nyakamba és terelnek tovább. Ez nagyon jó volt, elfáradtam, de nem vagyok totál kész. Nem fáj semmim, lazán, könnyedén sétálok. Megkapom a befutócsomagot átveszem a rajt előtt leadott zsákot is. Igyekszem rendesen lenyújtani, emiatt most nem érheti szó a ház elejét. Ez nagy szó nálam. Hívom Evetkék merre vannak, azt mondja  most jönnek fel a metróból mindjárt itt lesznek és az "F" betűnél találkozunk. Ez az ami viszonylag sokáig tartott. Az később derült csak ki hogy Ők is a régi célhoz igyekeztek. Nézegetem az órámat, bőven negatív split, utolsó 5kili 4:19-es átlag, a részkilométer tempója meg 3:53! Aztak…a, ez nagyon jó!

Attikának lassan jönnie kellene, pár perc és csörög is a telefonom, most kap érmet, jön kifele. Megérkezik, nem néz ki túl jól. Készen van, mint a házifeladat. Ideje 2:12:58. Megnéztem a track-jét, hát szépen elfutotta az elejét, 13-nál vége volt, mint a botnak. Lepkéék is megjönnek, a srác akit kísért 2órán belüli egyéni csúcsot futott. Timi is megérkezik, kicsit nehezen találjuk meg egymást, de végén ezt az akadályt is sikerrel vesszük. Kiderül Ő is PB-t futott. Nem számított rá, mert állítása szerint mostanában nem megy neki annyira a futás. Jól rácáfolt saját magára. Nosza, gravíroztassuk is bele mindketten az érembe. Visszaérve már Evetke is megvan így nincs akadálya a továbbhaladásnak. Enni kéne valamit. Vissza a kocsihoz, cuccok lepakolása, szerencsére a közelben van a Fiorino nevű olasz étterem (a Csigák 3 éve jól megjárták itt). Tele van, csak a konyhával szemben a pultnál van hely, de jó lesz az is. Ha nem is túl gyorsan, de kapunk kaját így mindenki elköltheti jól megérdemelt ebédjét. Én szolidan egy óriás hamburgert kértem. Mindössze 340gramm hús volt benne.

                                                           Fiorino "giant" burger

Indulás haza kis intermezzoval, mert az eredeti útvonalon valami rendőrségi lezárás van, de Lepke és a navigáció ismét bizonyít. A kocsiban még kitárgyaljuk, hogy ki-mikor-melyik maratonra nevez be.

Nagyon jó volt ez a két nap, a hangulat ismét zseniális volt, köszönhetően a társaságnak. Maga a futás csak a pont volt azon a bizonyos i-n.

                                               az érem nem változik, de az idő....

Úgy érzem maradt a pályában egy kicsi, főleg az elején a kerülgetések miatt és magán az időn is lehet még javítani. Mindezt az átlagpulzusra alapozom, ami csak 169 lett (ebbe a viszonylag hűvös idő is belejátszhatott) és arra, hogy közben is úgymond éreztem az erőt, hogy menne ez még gyorsabban is, csak 13-14 km-nél még nem mertem megnyomni.

Jöjjenek egy picit a számok: abszolút 767-ik hely a 13211 célba érkezőből, 715-ik hely a férfiak között a 8667-ból és kategória 114-ik hely az 1227-ből. Ez azért nem rossz egy ekkora versenyen.

Jövőre meg maraton! Mert Bécs azért még lóg nekem eggyel!

Mikor az év elején összeraktam az idei versenyeket, akkor már tudtam, ide megyek, a táv kérdéses. A maratont soknak éreztem, nem is beszélve az ultráról így maradt a félmaraton. Eddig összesen 2 terepfutó versenyen voltam (egy BSI-s Pilisben tartott középtávú 18,3km még 2013-ban és tavaly a Gerecse 20, ami igazából túra, csak lehet rajta futni)

Szóval az első Terepfutás.hu által szervezett verseny. Tervben volt már egy ideje, de vagy az időpont nem volt jó, vagy valami más kifogásom akadt. De most, mondhatni elvették a szüzességemet!

Mivel Dóri aki a maratoni távon ment (nagyon jót, 40,5km 4:05, 1000m szinttel!) velem jött le, így korábban indultam. 7h-re nála, 8:05-re lent voltunk. Gyors rajtszám átvétel, készülődés. Én ugyan nagyon ráértem (csak 10h-kor volt rajtom, nekik 9h-kor), de azért összekészültem. Egy-két ismerőssel találkoztam, köszönés-pacsi, ennyi.

Az eredeti cél a 2 órán belül teljesítés volt (1:59:59), ez a mostani jó formám és az ott hallottak, gyors a pálya, jelentsen bármit is, módosult 1:50 alattira is. Herczku Timi (nem rossz terepfutó, tavaly az UTH-n a „kis”távon 55km-en Ő nyert, meg nyomott Dupla Élményt is, 77km, 3300m szinttel!!) is ilyen tervvel vágott neki. Nekem, ha vele tudom tartani a lépést az bőven elég. Rajt előtt még vacilláltam a hosszú és a rövid felső között. Végül a rövid nyert és igazam lett.

Rajt! Nagyjából a közepe táján indulhattam, de már az elején törtem felfele, mint a talajvíz. Az első 2km aszfalton megy, emelkedik ennek ellenére egy cipőkötéssel (mivel a Nike Pegasus 31-es cipőmben mentem számítottam is rá, ez után a másik lábamon lévőre is) is 5:20 és 5:10 lett. Hoppá, csak nem elfutom az elején. De kényelmes a tempó, nyomjuk tovább, igaz most meg a jobb lábamon kellett cipőt kötni. Amatőr. Elértem az erdőt, kezdődik a terep, de nem lassulok. Itt megint felmerül bennem egy pillanatra, nem lesz ez gyors? Jön is az emelkedő meg a séta. 2km futás-séta kombináció. Fura, mert sétálva is folyamatosan előzök és Timi is egyre közelebb van, pedig Ő fut. Utol is érem, kicsit beszélünk, aztán elhagyom. Sík rész jön és megint az 5 perces tempó. Basszus, de jól megy. Sok van még ugyan hátra a pulzusom meg 170 felett, de ezt én elviselem sokáig, így mehetünk. Páran, (köztük Timi is, aki közli velem, hogy már a túlélésre megy és bazi melege van a hosszú ruhákban, de jelenleg így is harmadik!) utolérnek, megelőznek, de csak pár méterre engedem el őket. Jön egy kis meredeken való lezúzás, amin meglepő módon és lecsapatok, mint az állat. Tök jó, a térdeimet nem sikerült kinyírni (azért ettől tartottam egy picit a Balboa után)! Éljen!

A tereppel sincs baj, kicsit (nagyon) traktornyomos, de ez van, ezt kell szeretni. Sár akad egy kicsi, de mindenhol kikerülhető. A talpamon viszont már érzek egy vízhólyagot. Bakker. Haladás tovább, sík és kicsit lejtős részek követik egymást. Egy sráccal futok együtt, beszélgetünk (miközben kényelmes 4:50-es ezreket megyünk), hogy lesz még ennek a lefelének böjtje, biztos nemsokára jön az emelkedő. Van még 8-9km jól érzem magam, az idő meg fantasztikus. Süt a nap, kicsit ugyan fúj a szél, de nem vészes. Elérjük az utolsó pontot, ahol dugókázni kell, itt Csipi (3-szor ment végig a Körön, 152km, 7200méter szint, szóval egy állat!) bátorít, hogy már csak 5kili, innen lazán bevitorlázunk. Az órámra nézek, basszus, 1:35-nél járok és még 5kili az kb. 25perc. Necces lesz az az 1:50. Egyszer csak Lilla, aki éppen 3-ik volt ekkor a lányok között beelőz (na, jó, egy ideje már láttam, hogy közelít). Hú, be kéne állni mögé (nem csak a látvány miatt), mivel nagyon jó tempót, 4:30 körülit mehet. Így is teszek, jön a srác is akivel eddig együtt futottam. Nem tudom tudatosan-e, de Lilla picit lassul, kénytelen vagyok megelőzni. Érzem, a tempót innen végigbírom, mert ezek szerint emelkedő már nem lesz, amikor beérünk a faluba meg tuti lejtő, tehát nagy gond már nem lehet. Épp aszfalton futunk, de ez gyorsan változik, megyünk megint a földútra. Lilla visszaelőz, megy mint a meszes, mert már látja maga előtt a 2-ikat. Próbálom tartani vele a lépést, de nem megy. Sebaj, majd a faluban, az aszfalton utolérem őt is, meg azt a pár embert akit látok még magam előtt. Elárulom, nem sikerült végül. Pedig haladok rendesen, jöttek is az egyre gyorsuló ezrek. 4:40, 4:30, 4:26, 4:15, a 600 méteres részidő meg 4:10-es pace, pedig a célkapu már egy kis emelkedőn van a sportcsarnoknál.

Atyaég! Ilyet tudok még a végén? Igaz lejtő, de akkor is.

Célba érés, csippantok órámat megállítom és ránézek: 1:45:20! Igen! Nagyot fújok, érmet kapok a nyakamba, meg Cögétől a dugóka letétjét vissza.

Megcsináltam! Elfáradtam, de ez iszonyat jó volt!

Hivatalos időm: 1:45:18. Ezzel a 115 célba érkező (többeket kizártak, nem fejezték be) közül a 17-ik lettem a férfiak között.

Kis beszélgetés a nagyjából velem együtt beérkezőkkel, kölcsönös gratulálás. Meg is érdemeljük, jót szaladtunk. Mindenki fáradt, de boldog. Jöhet a nyújtás, itt újabb delikvensekkel beszéljük meg a történteket.

A végén gulyás, amiből csak keveset ettem (nem nagyon tudok futás után enni) meg beszélgetés a Pesterzsébeti futókkal. Ők is jót mentek.

Jól szervezett, profi verseny, kedves és tapasztalt segítőkkel, akik maguk is futnak. Olyan nagy nevek, mint pl. Csipi, Maráz Zsuzsi stb.

Ide és más versenyekre is megyek még az tuti!

Utószó: Van 3 vízhólyagom (nem szokott, lehet a Nike cipő+a terep a ludas, régen volt rajtam), kicsit érzem a combizmomat, de ennyi. Már ott is simán futottam volna még. Most, így pihenés után meg pláne. Annak ellenére, hogy szinte nem is frissítettem (tudom hiba, de minimális vízivással csináltam meg) nem csaptam szét magam. Úgy néz ki elég jó formában vagyok.

Még 2 évvel ezelőtt vittek bele a jóba. Volt egy 4Run nevű sorozat aminek a debreceni Rotary futófesztivál az első állomása. Akkor még eléggé szenvedtem a térdemmel és egy küzdelmes 2:04-t sikerült produkálni, de annak is örültem, mert kiderült FM-ig jó a lábam (ez mondjuk akkor és ott annyira nem volt igaz, de később másként lett). Közben a Debrecen élő futóismerősökből barátok lettek és tavaly már a verseny előtti napot is náluk töltöttem. Kaptam minden jó étket és ennek is köszönhetően szaladtam egy egyéni csúcsot jelentő 1:40:32-t. De térjünk vissza a mába. Barátaim ismét voltak oly kedvesek és szívesen láttak, volt minden féle jó: nutellás kalács, kenyérlángos, lasagne. Mondhatni szokásosan szombaton érkeztem, gyorsan átvettük a rajtszámot, Lepke helyszínen benevezett majd kaja-pia, pihenés-szórakozás, ez volt az aznapi program. Reggel 11h-kor volt rajt így nem hajtott minket a tatár. 7h körül ébredés, ezután a magamhoz térés volt a cél. Nem tudom ezt mi okozhatta, talán a szombati foci, meg az elmúlt heti spanyol kiruccanás egy maratonnal megspékelve. Van is róla egy remek kép ahogy éppen nem stresszeljük szét magunkat rajt előtt. 

Reggelire a finom kis nutellás kalácsból ettem. Eljött az idő, kocogjunk ki a rajthoz. Kb. 3km volt, de megint nem akaródzott megindulni. Abban bíztam (és igazam lett), hogy mire kiérünk és rajtolunk pont bemelegszem és jó lesz. Álljunk be a rajtba, itt azt éreztem, hogy sikerült kicsit hátra állni, de itt nincs akkora tömeg, hogy ez gondot okozzon. Először a kerekesszékesek rajtoltak, majd a negyedmaratonisták. Utána mi felesek, aztán meg a teljes távot teljesítő egyéniek és váltók. Konkrét tervem az időt tekintve nem volt, bár 1:40-en belül szerettem volna futni, az órámat végül ennek megfelelően a 4:45-ös pace-ra állítottam. 4db 25perces kör. Erre biztos képes vagyok. Aki jól ismer az viszont már tudja, igen, nem bírtam magammal. Nem tudok nem versenyezni magammal ha egyedül futok. Ez van, ez az én keresztem. Első 2-3km alatt azt éreztem tudnék ennél gyorsabban is futni, de most nem kell. Kényelmesnek tűnt (akkor még). A kör végén 23:51-nél jártam, hinnye, ez 4:31-es pace. Ez az egyéni csúcsom átlaga is amit 2 hete futottam az Optivitán. Itt már erősen felmerült bennem, hogy talán meglehet az újabb rekord. Mindegy is, nem ezért jöttem lesz ami lesz nyomom tovább. Második kör végén 47:41-nél járt az óra. Igen, ez most egy 23:50-es kör.

Jól álltam, az átlagpulzusom is ezt mutatta, mondjuk a 174 nem éppen a zsírégető, de éreztem azt is hogy fáradok. Jött is a holtpont. Ugyan csak annyi hogy 4:40-es tempóig sikerült lassulni (talán még a barcelonai maraton is bennem volt), de a nagyobb baj az volt, hogy 3-an is visszaelőztek. Ezt én nem hagyhatom. Azzal nyugtattam magam, hogy annyival nem megyek lassabban, biztos gyorsítottak. Beálltam mögéjük és utaztam velük, abból baj nem lehet. A kör vége felé éreztem, hogy tovább lassulunk. Lépnem kellett és léptem is. Mivel túlléptem a holtponton így kicsit gyorsítottam. Egy emberke már ekkor messze járt, a maradék kettőből egy meg nem bírta a tempóváltást. Közben 2-en megint megjelentek a semmiből. Basszus, zöld rajtszám volt rajtuk. Ez az FM színe. Megint 3 embert kellett üldöznöm. A végére értünk a körnek: 1:12:07. Ez picit lelombozott, 24:26-os kör. Éreztem, hogy lassú, az is volt. Mondjuk nagyjából ilyenekkel terveztem, úgyhogy rinyálást abbahagyni és futás. Még 1 kör. Tudtam, bőven 1:40 alatt vagyok/leszek hacsak már bocsánat, de be nem fosok. Ragadtam a 3 srácra (rossz az aki rosszra gondol), nem engedhetem el őket messzire. Utazom velük és majd a vége előtt 1,5-2km-el gyorsítok akkor biztos megelőzöm őket. Nem is frissítettem 3-al a vége előtt, nehogy kiessek a ritmusból. Még 2km, korainak éreztem a hajrát, lehet nem bírnám ki várjunk még. 1,5km-el a vége előtt viszont eljött az én időm. Toljuk ami a csövön kifér. Igazam lett. Mindhárom emberkét bedaráltam, nem tudtam velem jönni, tartani a lépest. Yess! Erősebb vagyok náluk. Ez ott és akkor k...a jó érzés volt még akkor is ha épp mindenhol levegőt akartam venni. Már a stadionban jártunk, innen már a lendület is bevisz. Persze én nem ilyen vagyok. Tovább gyorsítottam. Csak 250méter, mi az nekem 4percesben? Beértem! Az órámon ez áll 1:36:17! Tyűha ez jó lett. Igaz nem PB, de csak 50 másodperccel rosszabb. Uccsó kör 24:07. Sikerült érdemben gyorsulni az előző körről. A végén még az egyik megelőzött sráccal beszéltem pár percet így kiderült,1:30 a legjobbja, de most lenyomtam. 

A nettó időm végül 1:36:16 lett! Abszolút 28-ik hely, férfi 26-ik és kategória 8-ik! Ezen meglepődtem, de igen! Ez már valami! Plusz az órám még megajándékozott egy új rekorddal: 55-ös VO2Max.
Jó kis verseny volt. Ugyan az óra 200 méterrel kevesebbet mért, de hivatalosan FM volt ez a lényeg. Érzések? Nem futottam magam ki teljesen. Talán nem is ment volna a múlt heti maraton után. Kb. 90-95%-ra tenném főleg az első 2 kör, meg az átlagpulzus alapján. Meg a végén sem éreztem magam annyira késznek, mint az Optivita után. Úgy néz ki (lehet ezt korai még kijelenteni), hogy stabilan tudok 1:40 alatti félmaratonokat futni. Ez nekem jó dolog.

Elégedett vagyok ez a lényeg.

Nem lesz rövid.

Még Berlinben beszélgettünk a többiekkel, hogy hova kellene legközelebb menni. Barcelona lett a befutó, de mivel én egy picit lesérültem így egyelőre nem neveztem csak a szállás+repjegy lett beszerezve. Azért is, mert még nem jártam ott és régi vágyam volt eljutni oda. Közben Kacsa is beneveződött valahogy sőt, még repjegye és szabadsága is lett azokra a napokra. Micsoda véletlen. Persze Ő erről mit sem tudott. Azért 2 héttel előtte szóltunk neki.

Magamnak a Yours Truly-t szabtam meg tesztnek, ha le tudom futni és utána még járni is tudok akkor nevezek, ha meg nem akkor nem. Legfeljebb a srácok nyernek egy szurkolót. Szerencsére nem volt gond az YT alatt-után így neveztem.

Végül felvirradt a nagy nap és irány Barcelona. A futás előtti napon a szokásos rajtszámátvétel+végigjárjuk az Expo-t, de úgysem veszünk semmit volt a terv.

kis csapatunk

Versenyen ugye nem próbálunk ki új dolgokat, de azért én beszereztem egy Compressport-os szárat 25 euro-ért (mint kiderült elég jó áron sikerült), amit otthon biztos nem tettem volna meg, de itt csak simán az volt a kérdés, hogy melyik kéket vegyem meg.  Az Asics-es pultnál azért nyomtattunk magunknak egy-egy race/pace time-os karszalagot. Az enyém a 3:33:33 lett.

Igen, Atinak majdnem igaza lett, hogy majd úgysem bírok magammal, de erről majd később.

Délután/este még elmentünk egy Barcelona-Getafe spanyol bajnoki meccsre a Camp Nou-ba. Nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus volt. Közel 90ezer ember abban a palotában! Ráadásul a Barca simán gurított egy laza 6-ost úgy, hogy meg sem izzadtak igazán.

Másnap 8:30-kor rajt tehát 7:30-ra ki kellene érni, így cél a korán fekvés-alvás, amit nagyjából sikerült is tartani.

Reggel időben indulás, csomagleadás és az elmaradhatatlan Mars csoki is megvolt. Pluszban lenyomtunk még egy MagnaShot-ot is (persze ez is új dolog volt) amit lehet nem kellett volna, de szerencsére nem lett gond a barna riasztásból.

Beálltunk a saját kis zónánk végére, már csak azért is, mert oda fértünk be, voltak páran. Közben döntöttünk, én neki megyek a 3:33:33-nak (igen Ati, tudom, Te megmondtad) Kacsa meg majd jön velem amíg tud aztán lassít.

A rajt során a Barcelona című szám szólt végig, én már ekkor imádtam az egészet!

Az első 2km egyből emelkedő és tömeg mindenfelé, valamint 5:35-ös pace. Nagyjából itt tettem le a 3:33-ról. Igazából nem esett jól a futás, a lábaim valahogy nem akarták ezt az egészet. Később szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz lett helyette másik. A már emlegetett barna riasztás.
Haladunk tovább, kicsit sikerült gyorsulni,  úgy egészen 5:20-ig. 5km-nél kb.1 perces pisi szünet. Na, itt dobtuk el a Kacsa karján lévő időeredményt (3:37:59). Innen a 'C' variáció volt a cél, ami a 3:45 volt. 20km-ig igazából semmi nem történt azt leszámítva, hogy szinte állandóan felfelé futottunk. 22,5-nél volt az első olyan frissítő ahol osztogattak gel-t is, GU fajtát. Naná, hogy ezt is kipróbáltuk. Nem kellett volna, olyan sűrű volt, hogy alig bírtam kiszívni s tasakból és lenyelni, a felét nem is ettem meg. Megállapítottuk, több ilyet nem eszünk, max hozunk haza emlékbe, meg persze ajándékba, ha valaki szeretné kipróbálni. J Szaladjunk is tovább tartva az 5:20 körüli kényelmes tempót. Teljesen jól voltam, a pulzusom is erről árulkodott, 150 alatt volt még mindig az átlag, egészen addig, amíg nem kezdett el hülyeséget mérni (itthon aztán kiderült, hogy merülőben az elem). Egy picit kezdtünk távolodni már az akkori célidőnktől és nem éreztük azt, hogy tudnánk érdemlegesen gyorsítani, hogy visszahozzuk az időkülönbséget. Nem baj, volt egy tartaléktervünk, Kacsának legyen egyéni csúcs. Közben azért megjöttek a holtpontok is. Nem nagyok, de azért voltak. Szerencsére felváltva volt másképp jó, így hamar túlléptünk ezeken. Amikor meg éppen nagyon nem volt jó egyikünknek se, úgy kb.37-38km-nél egy emelkedő végén, akkor a legjobbkor, a legjobb helyen ott csápolt nekünk a főszurkolónk Eli-Keripapa! Nagyon kellett az az energy amit adott! Ugyan már fáradtak voltunk, de innen tartottuk az 5:10-5:20-at. Meg persze folyamatosan számolgattunk, ezzel is ment az idő. Még lezúztunk a tengerpartra és éreztük közel a vég. Kacsa csúcsához képest időben jól álltunk, de tudtuk, hogy az utolsó 2km ismét emelkedik. De ami ott várt ránk arra nem számítottunk. Fergeteges volt a hangulat. Nagyjából 1,5-2 méteres sávban lehetett futni, a két oldal meg tele volt őrjöngő, üvöltő, szurkoló embertömeggel! Itt még nem volt kordon, de nem is volt baj. Olyan volt, mint egy Tour De France-os hegyi szakasz. Elképesztő! Kibányásztam a hátsó zsebemből a reggel beletuszkolt zászlót és azzal a kezünkben futottunk be. Kész, vége, megcsináltuk! Első közös maratonunk Kacsával! Öröm, boldogság és érem a nyakba!

A hivatalos időnk 3:47:47 lett, ráadásul negatív split-tel!

A céljaimat elértem: kényelmes, városnézős futás volt, nem csaptam szét magam és egyelőre úgy néz ki megúsztam sérülés nélkül. Nem tudom ment-e volna gyorsabban. Valószínűleg igen, de ezt közben azért nem éreztem. Ez az amit már sosem fogunk megtudni. Nem baj, jó volt ez így, együtt. A kompressziós szár viszont nagyon bejött! A vádlimnak semmi baja nem volt. Másnap minimális izomláz azért akadt, de a városnézésben jobban elfáradtam. Konkrétan majd leszakadt a derekam. A talpam ugyan kicsit fájdogál, de nem vészes.

Visszamegyek még, ez biztos.

Összességében, eltekintve a kisebb hibáktól egy nagyon jól szervezett verseny volt. A pálya nagyon szép helyeken visz, a város főbb látványosságait érinti, de szerintem nehéz a sok emelkedőtől. A Garmin 270 métert mért szintemelkedésnek. A szervezők/segítők kedvesek, aranyosak. 2,5km-ként van frissítés, flakonos víz, powerade (kék) gyümölcsök, 3 ponton gel, több állomáson meg masszőrök segítettek az arra rászorulóknak.

Közben ez az örült barátom benevezett Brüsszelbe (eddig csak 'B' betűs városban futottam maratont) így őszre is jutott valami, amit túl kell élni.

Huh, tényleg hosszú lett, mondjuk én szóltam előre.

Köszönöm a figyelmet.

A babatávon indultam, mert jövő héten Barcelona Maraton. Ati és Sipi a 6 óráson szívatta magát, Attika meg volt oly rendes, hogy levitt és frissített minket. Köszönöm!

Ha már így alakult akkor egyértelmű cél volt az egyéni csúcs. Volt még egy titkos cél, a dobogó, de mivel a többieket nem ismertem így erősen kétséges volt. Előre elárulom ez nem sikerült. 6-ik lettem végül (a helyezések már az első körben kialakultak).  3, 7km-es kört (a 6 órások és a 100km-es OB résztvevői 5km-es körön mentek, annyiban volt más, hogy nekünk messzebb volt a fordító) kell megtenni. Csak 3 kör, ezzel nyugtattam magam, bár olyan nagyon nem kellett.

A rajtzónában (tömegrajt, chipszőnyeg nélkül, ami csak a célban és a körök végén volt) előre helyezkedtem. Minden másodperc számít, meg ne kelljen kerülgetni a lassabbakat címszóval. Megindulunk, jól kalkuláltam, egyből tudok iramot futni, nincs dugó. Jó páran elmennek mellettem, egy-két félmaratonos, a többi az 100kilis. Első km 4:26! Hűha, ez lehet erős lesz és így sem bírok menni a nagyokkal. Mondjuk nem is kell, én nem velük versenyzem, hanem magammal. Fejben ezt könnyen és gyorsan helyretettem. Nincs gond. A fordítónál úgyis kiderül ki az aki velem egy távon indult. Kiderül, hogy a 6-ik helyen állok, az első nagyon messze van, de a többiek talán elérhetőek. Gondolom én. Nem így lesz. De nem baj, harcoljunk az órával. 4:27-es átlagom van, kicsit gyorsnak tűnik, de menni kell. Első kör 31:18! Azta k...a! Ha ezt bírom végig akkor.... Itt már tudtam, (na jó már a verseny előtt is sejtettem) hogy csúcs lesz, a kérdés csak az volt, hogy mekkora. Viszont érzem lassulok, nem vészes, de érezhető. A pálya hullámzik (nincs benne nagy szint), ez sem segít, de mit lehet tenni. A második kör vége felé találkozom Atival, látja rajtam, de mondom is neki, hogy szar az egész. Ekkor tényleg másképp volt jó. De Ati bátorít, hogy meglesz az 1:36 alatti idő.

Ő már itt tudta! Itt érzek egy kis holtpontot, de már csak egy kör. Kibírom! Köridő: 32:03, versenyidő: 1:03:21. Innen csak elb...i tudom. Ha nem állok teljesen fejre akkor meglesz a csúcs. Utolsó kör, 7km, ennyit kell még futni. Azért felosztom két részre, a fordítóig, meg vissza. Érzésre kicsit jobb, nem lassulok tovább. Innen, ha csak 5 percesben megyek akkor is nagyon jó! Zolika rekordjának megdöntésére is volt esélyem, de ahhoz nem szabad lassítani. Jön a frissítőpont (ahol a nagyok fordulnak), innen még 1kili a fordító, onnan meg 3,5km a cél. Közeledek. Visszafele nem is frissítek, nem kell, tudom, hogy elvagyok a maradék 2,5 kilin minden nélkül. Próbálok és sikerül is egy picit gyorsítani. Ráfordulok a bringaútra (még 1km), itt éppen egy kisebb lejtő van, nem mondom, hogy jól esik, de ez betudható a 4 perces tempónak. 3 kanyar és cél! Nézem az órát, látom, hogy meglehet Zolika ideje. Futok ahogy bírok itt már nem számít semmi. Vége! 1:35:26 (harmadik kör 32:04)!! Álomidő! Hatalmasat ordítok, készen vagyok teljesen. Megkapom a meglepetés érmet (nem volt benne a kiírásban, de jól esik). Nagyon fáradt, de nagyon boldog vagyok. Megcsináltam!

Jó kis versenyek ezek az Optiviták. Családias, talán ez a legjobb szó rá.  Nincs nagy tömeg, nyugis. Alapból ultrafutó versenyek, de vannak rövidebb betétszámok. Tavaly nem sikerült futnom a 6 óráson sérülés miatt, de Atit lekísértem és frissítettem. Ő most is nagyot ment. Egyéni csúcsot futott, 54,5km-t ment. Volt egy nagyon komoly holtpontja. 35-nél ki akart szállni, de továbbment. Kemény a srác (talán egy kis befolyásom volt rá)!

Utószó: A fogyás nagyon meglátszik a tempón (meg talán az edzés is), és végre élveztem, hogy nem kell finomkodni, úgymond kényelmetlenül futni. Nyomhattam, mint süket a csengőt, és aki ismer, az tudja, hogy ez az én világom. Az eleje talán picit gyorsabb lett, mint kellett volna, de nagyon sokat nem lassultam. 7 másodperc különbség van az átlagban.