5 éve feladtam, most eljött a revans ideje. Igaz, hogy azóta már 3-szor lefutottam, tavaly ráadásul még úgy is jó időt mentünk Kacsával (1:47:48), hogy az esti Night Run-ra tartalékoltunk. De idén, ha nem is végre, ismét 38 fok fogadott a pusztában. Emiatt is elvetettem az eredeti 1:40-en belüli tervemet. Átváltottam a menjünk ahogy jól esik. Hozzátartozik még a történethez, hogy előtte nap, pénteken szabin voltam így elmentem bringázni. 100 km lett a vége, de 60-nál már elegem volt az egészből. Rohadt meleg volt és mindenem tele volt mindennel. 2 nagyobb és 3-4 kisebb megállóval sikerült abszolválni a tekerést, ami után a délután a vádlijaim görcsöltek. Megint a megfelelő frissítés hiánya. Szerencsére ez a verseny napjára elmúlt, fáradtnak sem éreztem magam. Csak szimplán kurva meleg volt. Lefele végül még egy pesterzsébeti futóklubbos lány jött velem aki a 14 km-es távon indult. A kocsi hőmérője 34-35 fokot mutatott már indulásnál is. Nem jó hír. Időben leértünk, gyorsan átvettem a rajtcsomagot, átöltöztem és beültem az árnyékba egy jó adag folyadékkal és vártam.

rajtcsomagos póló, van már pár darab a szekrényben :)

Mit mondjak, nem nagyon akartam megmozdulni. De kénytelen voltam, mert eljött a rajt ideje. Még közölték velünk a 38 fok tényét, kösz srácok, aztán utunkra engedtek minket.

A 2-es zóna a nevezéskor még jó ötletnek tűnt. De ki az a Péter?

Viszonylag a mezőny elejéről rajtoltam és tudtam is tartani ezt a helyet, igaz nem sokáig. Kényelmes tempóban nekiindultam és a pulzusom is egész jó volt. Jött is az első km vége: 4:40! Bazz, ez biztos, hogy sok(k) lesz. Ebből vissza kell venni. Ez olyannyira sikerült, hogy a második 4:50 lett. Ez még mindig túl gyors, bár érzésre és pulzusra is jól voltam. Nem baj vegyünk még jobban vissza. Sikerült is szépen fokozatosan lelassulni az 5:25-ös tempóig. Ezt tartottam is egészen az első kör végéig, amit 36 percnél értem el. Ez még mindig jó idő lesz, de itt már éreztem, hogy ugyan bírnám, de lehet nem kellene erőltetni. A pulzusom is kezdett elszállni, igaz még a bőven vállalható zónában voltam. Minden ponton frissítettem, igaz csak húgy meleg iso-t ittam. A második kör közepén egy lány rosszul lett, őt később a mentők vitték el. Egy másik lánynak próbáltam segíteni megtalálni a kiesett fülbevalóját, de nem jártunk sikerrel. Mivel ekkor már elengedtem minden időtervemet így simán belefért ez is. Kutya meleg volt, szenvedett rendesen mindenki. Ennek a körnek a végén 1:20-nál jártam (44 perces második kör), a célegyenesben körözött le a győztes. Igen, ebben a kellemes időben 1:20-on belüli idővel nyertek. Ez 3:48-as pace-t jelent! 38 fokban! Nem ember ez kérem szépen! Na mindegy is, nekem van még egy köröm. Ezt nagyon kényelmesre vettem. Ha elértem a 175-ös pulzust belesétáltam. Az első frissítőponton igénybe vettem a toi-toi-t is. Egészen a 3 km-es tábláig sétáltam. Innen jött a futás-séta kombó. Amikor futottam akkor egész jó 5:40-es tempót tudtam, de amint elértem a pulzus határt átváltottam sétára. Még így is gyorsabb voltam azoknál akik végig futottak. Az uccsó kilire azért összeszedtem magam és odavertem egy 5:30-ast is! Jön a célkapu, tapsolnak a népek még a nevemet is bemondják! Beérek 2:09:28-as idővel (49 perces utolsó kör, 7-es pace)! A chip-et lehámozom a cipőmről majd megkapom az érmet. Ismét fából faragott, de nekem ezek tetszenek.

Felveszem a befutócsomagot, szerencsére van benne egy hideg alkoholmentes sör amit azonnal leöntök a torkomon. Elmegyek a kocsihoz a telefonomért és egy másik sörért meg iso-ért. Majd visszasétálok a célkapu környékére és leülök egy árnyékos helyre. Fáradt vagyok, de teljesen jól. Nem fáj semmim, nem kaptam hőgutát. Egyedül az a fránya Pegasus csinált egy vérhólyagot, mondhatni a szokásos helyre. Nem hiába, ritkán használom biztos így büntet érte. Beér a futóklubos lány is, még a másik lányt kell megvárni aki velünk jön fel Pestre, pont úgy mint tavaly. Ő is megvan, kis szöszmötölés után indulunk is a poroszlói szondáztatást leszámítva az eseménytelen utazásra. Nézegetvén az eredményeket abszolútban a 77-ik lettem, ez sokkal jobb mint tavaly, pedig akkor 20 perccel mentem jobbat. Ez sok mindent elmond a körülményekről. Ezzel kapcsolatban még egy érdekesség: a 14 km-es távon 5:12-es átlaggal dobogóra lehetett állni. Lehet nagyképűnek tűnik, de ez ment volna, kérdés milyen áron. De én FM-t mentem futni (már az FM mánia miatt is) és ez egy jó teszt is volt Nagyatádra, mert jó eséllyel ott is hasonló meleg lesz. Nem bánom, hogy visszavettem, úgy érzem jó döntést hoztam. Nem lett volna értelme mondjuk egy 1:50-es időért szétcseszni magam. Ennek köszönhetően a verseny másnapján, ma eltudtam menni bringázni és egész jó kis 28,4-es átlagot mentem, igaz csak 41km volt. Majd utána egy 8 km-es futás, de az szar lett. Nem is az átlag, mert 5:25 lett, hanem érzésre. És hogy a hétvége alapján készen állok Nagyatádra? Nem érzem azt. Sőt, tudom, hogy sokkal rosszabb lesz és néha vannak kétségeim. És hogy nekimegyek-e? Természetesen, ez nem is lehet kérdés! Megcsinálom, mert meg akarom csinálni!

Inkább képes beszámoló lett, de haladjunk is. Écó, Eli, Jani. Velük mentem négyesben. Nagyjából tudtam mire számíthatok aztán mégsem. De jó volt ez. Nagyon. Januárban már minden meg volt szervezve. Repjegy, vonatjegy, szállás. Köszönöm Nekik! Nem volt occsó (kicsit drágább lett mint számítottam), de ez van. Alapból ugye kocsival és minél kevesebb szabival akartam megoldani. Utólag átgondolva jobb volt a repülős megoldás. Párizsig repültünk, így elmondhatom hogy már ott is jártam.

Air France ellátmány

Onnan TGV-vel kocogtunk (csak 300-al megy) Marseille-be.

most épp csak ennyi

Kora este érkeztünk meg, gyorsan vettünk egy 3 napos pass-t (amit én frankón elhagytam valahol-valamikor) az utazáshoz és irány a szállás.

Saját tésztám van! Híres lettem! :)

Metroval gyorsan eljutottunk, majd könnyen meg is találtuk a szállást ahol már Magali a házigazda várt minket nagy lelkesen. Elmagyarázta még mi-merre hány méter és már ment is a dolgára.

Welcome selfie

Megjöttünk, itthon vagyunk!

A szállás maga kicsit fura volt, nevezzük érdekes stílusúnak. Nagyjából tiszta is volt, bár az ágyneműnek fura, bagó szaga volt. Toltunk egy frankó vacsorát egy étteremben, nagyjából az elsőben ami az utunkba került.

finom volt

Még elugrottunk bevásárolni a Monoprix nevű helyre, ami nagyjából Lidl, Aldi kategória csak kicsit nagyobb. 21h-ig volt nyitva, de 20:40-kor már a biztonsági őr kergetett minket, hogy húzzunk kifelé mert zárnak. Azért a reggelinek valót sikerült megvenni.

Másnap irány a kikötő, elsősorban If vára és a Notre Dame bazilika érdekelt minket. A 83-as buszt választottuk utazásunkhoz, mert az pont a kikötőbe megy és végig a parton halad. Mit mondhatnék, lenyűgöző és fantasztikus látvány a tenger. A kikötő is jól nézett ki, rengeteg hajó, sok turista és még egy óriáskereket is raktak ide.

Vettünk hajójegyet a szigetre, a várba belépőt majd ott kell megvenni. Volt még időnk az indulásig, így beültünk egy helyre, a többiek ittak egy sört én meg ettem egy sajtos-paradicsomos szendvicset. Eljött a mi időnk, be is álltunk a sorba. Pár perc után mikor a kapuhoz értünk közölték velünk, hogy a vár ma zárva van. Hogy mi van? Bakker, ezt a jegyet eladó csaj nem tudta volna megemlíteni? Újabb sorban állás, hogy visszaadják a pénzt. Szerencsére ez gördülékenyen ment. Mivel időnk volt, így bejártuk egy kicsit a környéket.

Segway-es rendőrök. Menők!

Notre Dame bazilika. Oda majd megyünk.

Sok szép épületet, templomot láttunk és még dinnyét is ettünk.

ezekből hogy nem ettünk?

ez most épp befelé

Nos akkor irány a hegy. A 60-as busz pont oda megy, igaz mi egy kicsit metróztunk előtte. Jól van na. Egy picit eltévedtünk. Amúgy ennek a vonalnak a buszvezetőjének nem lennék a helyében. Kanyargós, szűk utcák, bonyolult útvonal meg persze az idióta francia sofőrök. Azért felértünk épségben. Megérte! Lenyűgöző, mind a bazilika, mind a kilátás. De beszéljenek inkább a képek.

pazar kilátás

Stade Velodrome. Holnap...

If vára. Végülis láttuk. :)

Lefele megint a 60-as busszal mentünk és mivel kezdtünk éhesek, szomjasak is lenni, meg eleget is sétáltunk így beültünk egy étterembe. Megint kb. az elsőbe ami az utunkba került, plusz úgy láttuk kapni ott hamburgert. Nem volt rossz hely, csak egy kicsit sokat kellett várni a piákra. A kaja már gyorsabban jött. Egyébként finom volt, árnyékban ültünk Marseille kikötőjében. Mi bajunk lehet? Jó volt ott nekünk. Volt 15euro-ért menü, ami egy salátát, egy hamburgert és egy desszertet tartalmazott. Mindannyian ilyet kértünk végül.

csoki mousse-t kértünk, ez lett belőle. Sima puding kávés-karamell öntettel.

Szép idő volt ezért úgy döntöttünk egy darabig sétálunk, aztán ha már ki van a lóláb akkor buszra szállunk. Útközben találtunk egy jó kis parkot, amit fentről is láttunk már. Padok, virágok, zöld fű meg gyér kilátás fogadott benne minket.

I.világháborús emlékmű

A reggeli futást nem akartam kihagyni, mert edzeni csak kell, meg ha már a cuccot is cipeltem. Hiba is lett volna. Bár későn volt fekvés azért csak felkeltem korán, 7h-kor már indultam is. Nem mondom, hogy az első kilométer jól esett. Utána aztán jobb lett és persze a látvány is kárpótolt mindenért.

Nagyjából 14-15km volt a terv, így ebből aztán megint kikötő lett. Mit lehet tenni ha követve a 83-as busz vonalát kb. 7,5km-re van? Rengeteg futóval találkoztam, visszafele meg már ébredeztek a magyar szurkolók. Sokan kávézókban ültek, reggeliztek, de jó páran éppen kocsikból szálltak ki meglehetősen nyúzottan. Kicsit felpörgettem a tempót, jól esett.

Tengerparti futika

Mire visszaértem a többiek már felkeltek, éppen reggeliztek, egy gyors zuhany után én is csatlakoztam hozzájuk. Majd elkezdtünk ráhangolódni a meccsre. Sétálgattunk a városban, megnéztük a stadiont és egyre több magyar szurkolóval találkoztunk. Zászlók, hajak stb. Minden piros-fehér-zöldbe borult. De megint inkább a képek.

Mi

Forrás: Index, Indavideo

megjöttek a magyar szurkolók, feketében nem a jó fiúk járnak

bent és mégsem

A Velodrome üres, még

állítólag 30 ezer magyar volt!

rohamrendőrös

A hangulatot nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus, hátborzongató, egészen elképesztő volt. Nemcsak a magyarok, de az izlandiak is remek hangulatot csináltak Én ezt még át akarom élni, jó párszor! A meccs maga amúgy nem volt jó. Nekem úgy tűnt mindkét csapatnak megfelel a döntetlen. Ez az izlandi tizenegyessel megváltozott. Nyomtunk, de nagy átütőerő nem volt a csapatban. De csak azért is begyötörtük az egyenlítő gólt! Bedaráltuk őket!! És az, hogy az ultrák előtti kapuba sikerült betalálni (még ha öngól is volt) külön jó volt. Felrobbant a stadion!  A meccs után még jó pár percig ünnepeltük a csapatot. Az izlandiak már hazakullogtak, de mi magyarok még a helyünkön maradtunk. Végül azért el kellett hagyni a stadiont. Kiültünk a körforgalomba a kőre, ettünk-ittunk, kicsit befáradtunk. Úgy volt, hogy visszamegyünk a szállásra és az esti meccset ott nézzük meg. Nem így lett, mert benéztünk oda ahol a reggeli kávét itták a többiek. Jól tettük. Az elején még nem volt nagy buli aztán fergeteges lett. Énekelés, ivás, ismerkedés a más országokból érkezőkkel. Az angolok a végén már tudták a Ria-ria, Hungáriát. Az éjjel soha nem ér véget viszont bonyolult volt nekik. :) Eli és Jani az egyiknek még a Fradi indulót is megpróbálták megtanítani, de az első sor után elakadt. Végül kb. éjfélig maradtunk nekem meg totál elment a hangom. De kib...t nagy buli és élmény volt.

Long Island, végre! Ezt akarták egész hétvégén. Aztán ebből lett a buli!

angolok, lengyelek, franciák és mi, magyarok. Örökké emlékezetes este lesz!

Másnap reggel 10h-ig kellett volna elhagynunk a szállást, ezt majdnem sikerült is tartanunk. Eli annyira nem volt jól az éjszaka, bár miután rendesen kihányta magát már tudott aludni és ezt reggel is addig gyakorolta amíg lehetett. Még intéztünk egy bevásárlást és elindultunk a vasútállomásra.

egy francia kis srác rohangált magyar zászlóval

emeletes TGV, most ilyennel megyünk

megyünk haza

Időnk bőven volt a reptéren is, ettünk-ittunk aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Én hülye nem vettem ki a hátizsákomból a folyadékokat, de meglepő módon, nem ez akadt fent a rostán, hanem a kajás szatyor. Megvizsgálták és minden rendben volt vele így átengedték. Legalább éhen nem halunk a váróban és a gépen. Sima utunk volt, igaz a pilóta landoláskor rendesen odaverte a gépet, szar volt erre ébredni. Kacsa volt oly kedves és kijött Eliért és értem. Écót és Janit Écó szülei vitték haza. Így is közel éjfélre értem haza ami a hajnali 4:15-ös kelés fényében nem tűnt annyira kellemesnek. Maradjunk annyiban, hogy volt egy nehéz napom. Fantasztikus 4 nap volt! Utólag sajnálom, hogy a Lyon-i meccsre nem maradtam, nem tudtam menni. Pláne az eredmény ismeretében. Még tettem egy gyenge próbálkozást a nyolcaddöntőre kijutni, a létszám össze is jött (1900km és 21óra lett volna kocsival), de a meccsjegy rohadt drága volt és ez már nem fért bele a keretbe. Remélem lesz még lehetőségem.