Szálka, 2 év után újra. Tavaly kimaradt, de idén mindenképpen menni akartam. Timit két évig győzködtem, hogy jöjjön, Viki sorsa Zakopane-ban dőlt el, Kacsa meg viszonylag gyorsan beadta a derekát és még úszott is nekem. Sajnos úgy alakult, hogy Nagyatád és a Suhnaj6 után jött a sorban. Ezek külön-külön is emberes versenyek, de 2 héten belül tényleg sok(k). Én meg vagyok olyan hülye, hogy nem csak benevezek, de el is megyek ezekre. És persze megcsinálom. Az már más kérdés, hogy milyen áron. A héten ezért sem vittem túlzásba az edzést, egyszer, kedden futottam egy lazát, meg 3-szor voltam bringázni. A Suhanj6-on megfájdult térdem jónak tűnt, így nem volt akadálya az indulásnak. Kora reggel felszereltem a kocsit, összeszedtem Timit és Kacsát és irány Szálka. Időben megérkeztünk, Laci már pénteken átvette a rajtszámokat, nekünk nem sok dolgunk volt. Felkészítettük a bringákat és betettük őket a depóba.

Merida Team, szponzornak jöhetnének...

Timi és Kacsa bement a vízbe, hisz mindjárt rajtolnak. Viki Mukival a főszurkolónkkal beszélgetett míg én elmentem átöltözni. Visszaérvén csatlakoztam Mukihoz. Jöttek is az első úszók ami gyanús volt, mert még csak 19-20 perc környékén jártunk és ennyire jót nem szoktak úszni. Pár perc után bementem a depo-ba és leültem, vártam Kacsát. Timi jött meg közben, 36 percet úszott, remek kezdés. Meglepetésre 5 perc múlva Kacsa is megjelent, chip átvesz, kis duma aztán usgyi és már toltam is ki a bringát a depo-ból. Kezdődik! Gyorsan fel is vettem a fordulatszámot és jó tempóban haladtam. Éreztem a szembeszelet, mint később kiderült ezt nagyon benéztem, mert ekkor még hátszél volt. 5km után derült ki miért is érezhettem ezt, konkrétan azért mert 8:53-nál csippan az óra. Kis fejszámolás után kiderül ez jobb mint 33-as átlag! A következő 5 kili is gyorsan elrepül 8:38! Atyaég ez nagyon gyors, túl gyors. Nézem az órámat 34,2-es átlagsebességet ír. Azta a k...a! Vissza kéne venni, de nagyon jól érzem magam. A fordító után lassulok, köszönhetően a szélnek.  Azért így sem megy a tempó 30km/m alá. Vége is az első körnek, ez gyorsan ment, 32,2-es átlag. Szami és Muki veszettül szurkolnak a pálya szélén ez nagyon jól esik. A második kör már kicsit lassabb, mondhatnám, hogy tudatosan, de nem feltétlen lenne igaz.

emelkedik, de nem eshet a pace

Nyomom ahogy bírom, lesz ami lesz, nem érdekel. A vádlimat kicsit érzem, folyamatosan be akar görcsölni, próbálok rá vigyázni, végül nem lett gond. Timi, Viki, Kacsa, Laci is jól halad, jól néznek ki a bringán. A harmadik és a negyedik körben tovább lassulok, az utolsó visszafele már szinte szenvedés. Érzem, hogy gond lehet a futásnál, de nem veszem el, megyek ahogy bírok. Végül saját mérésem szerint 31,1-es lett az átlag, ezt jónak ítélem. El is fáradtam, de nincs mese menni kell tovább. Egy nem olyan gyors depozás után irány a futópálya. Itt bekóstoltam az előre eltervezett időhöz (kicsit nagyképűen 1:40) tartozó tempót. 2 km-ig bírtam a 4:45-öt utána 5 percesig lassulok. Az első kör 25:05, ez jó. A másodikban már jönnek a problémák. Kisütött a nap és a térdem is fájdogál. A kör végén nagyon jól esik, hogy Zoli futott velem kb. 500 métert. 55 percnél fordulok a harmadikra, ez még mindig vállalható, de már tudom, hosszú két kör lesz ez még. Viki és Timi nagyon jól megy, próbálok valami biztatót mondani nekik, de nem tudom mennyire sikerült. Az utolsó körükben már gratulálhatok is, mert nagyon ügyesen végigcsinálták. Melegem van, a kör közepén kezdek szédülni is. Túltoltam, ez biztos. A fordító előtti emelkedőn a combom is jelez. Jól van, akkor ezen most felsétálunk. Az emelkedő után újra futás, de ez már csak bő 6 perces tempó. A fordítónál frissítek, majd tovább csoszogok. Innen már az összes emelkedőn tempósan sétálok, síkon és lefelé viszont futok.

egész boldog vagyok, pedig biztos éppen másképp jó

Sikerül is kb. 6:40-es tempót így összehozni. Volt egy halvány gondolatom, hogy az utolsó kört végig, tempósan futom, de nem éreztem rá magam képesnek. Az utolsó fordítónál elköszöntem még a frissítő fiataloktól és elindultan az utolsó 2,5km-re. Az utolsó kilit azért megnyomtam, sikerült is 5 percesben megtenni. A befutónál a meredek lejtő nem esett annyira jól, de ha ez van nincs választásom. Lefutok rajta, még a csapatnevünket is bemondják és kész. Vége! Megvan!

Érem helyett egy üveg bort kapok, majd Timi és Viki gratulál. Szomorúan konstatálom, hogy nincs víz. Dinnye az akad bőven, be is tolok gyorsan két-három szeletet, aztán később még egy párat. Leülök, mert bazira fáradt vagyok és a térdem nagyon fáj. Megint máshol és másképp. Várjuk Kacsát, jön is pár perc múlva. Nagyot ment Ő is. Mivel a lányok megígérték, hogy ha túlélik akkor belehajítanak a tóba, így ezt megelőzvén és mert állítólag jót tesz a fáradt izmoknak a hideg víz magamtól mászok bele. Persze csak addig, amíg a lábam is leért és a fejem is kint volt. Amúgy tényleg jól esett. Ezután összeszedtük a depóban hagyott cuccokat és elindultunk a kocsi felé. Jöhet az átöltözés és a bringák felrakása a szállítóra. Megkértük a mellettünk lévő srácokat egy after fotóra, készült vagy 10 db mire lett egy nagyjából használható.

Megcsináltuk! És még jól is nézünk ki!

Viki vissza is ment a szállására, mi Timivel és Kacsával hármasban még toltunk egy hamburgert és pótoltuk a folyadékot. Ki sör, ki fröccs formájában.

Ha egyszer szomjas volt...

Mondjuk a hamburger kérése majdnem nagyobb kihívás volt, mint maga a verseny. A nő nem nagyon tudta észben tartani, hogy pontosan melyiket mivel is kértük. Még megnéztük eredményeket a versenyközpontban. Kielemeztünk mindent. Kacsával egy-két perc különbséggel ugyanazt tekertük és futottuk. És megint bebizonyosodott, hogy Timi egy ufo. Hazafele a kocsiban természetesen átbeszéltük a versenyt, Timit meg győzködtük az IronMan megcsinálhatóságáról. Úgy érzem nem nagyon hitt nekünk. Így szépen el is telt a hazaút. Először Kacsát majd Timit raktam ki és már erősen sötét volt mire hazaértem. Jó kis napot zártunk, még ha rendesen el is fáradtunk.

Találó névválasztás...

Jó kis verseny ez, de idén több negatívum is beárnyékolta az eseményt. Talán a legfontosabb, hogy az előzetes ígéretek ellenére nem volt befutóérem. Ez gáz. Ahogy az is, hogy a célba érés után csak dinnye volt. Jól esett, meg minden, de a víz nagyon hiányzott. Az, hogy a kerékpáros és futó fordítóknál nincs chipszőnyeg tudott volt, de így benne van a csalás lehetősége. Ami engem nagyon zavart az a bolyozás a bringapályán. Ha már tiltjuk akkor tartsuk/tartassuk be. Maga az út minősége is szar volt, meg nagy autóforgalom is volt, de ez ellen nehezebb tenni. A magam részéről nagyon örülök Timinek és Vikinek, hogy az első triatlon versenyüket sikeresen teljesítették és úgy gondolják lesz ennek folytatása. Kacsa óriási egyéni csúcsot ment, pedig szegény el is esett a bringával és pluszban még megállt segíteni egy defektet kapó sporttársnak. Jó volt Szamit újra a pályán látni a térdműtétje után valamint Lacit az önkéntes száműzetésből visszatérve. Én félig elégedett vagyok, a bringa nagyon jó lett, talán túl jó is, már közben is éreztem, hogy a futásnál baj lehet. Lett is, ha nem is nagy és nem feltétlen a fáradtság miatt. Vagyis igen, de nem a bringa miatt, hanem az elmúlt 2 hétvége éreztette hatását. Főleg a térdem mondta be az unalmast 11 km után. Ez van. Az elejét tudatosan megnyomtam (4:45-ös pace), mert ilyen vagyok és ez csak egy bónusz verseny volt. 2:05-öt mértem ami összességében nem is rossz idő csak egy picit teljesítmény kényszeres vagyok. Na jó, nem kicsit. Számoljunk: hivatalosan a bringa 31,53-as átlag a 90 km-en, saját mérés szerint 31,1km/h a 87,63 km-en. A futás szerintük 20 km volt ami 2:04:45 lett, mérésem szerint 21,01 km volt és 2:05:04. Nem világverő idő, de most ebben ennyi volt. Sok(k) volt ez az elmúlt 2 hét.

Eljött megint a Suhanj ideje. Nekem nagyon bejött ez az éjszakai futás dolog. 2km-es oda-vissza körön szaladgálunk 6 órán keresztül Szigetmonostoron a töltésen. Nagyon szép a környezet. A tavalyi év után egyéni és párosa után idén is így alakult, Katit sikerült rávenni egy jó kis 3 órás futásra, bár olyan nagyon azért nem kellett győzködni. Én mindenképpen szerettem volna jobbat menni a tavalyi 53,85-nél, erre azért elég jó esély volt, de egy héttel Nagyatád után nem tudtam mire leszek képes. Mivel Katinak sok lett volna egyben a 3 óra és nem volt cél a sérülés, így ketté osztottuk a részét. Fut az elején meg a végén is, 1,5-1,5 órát. Nem a legideálisabb felbontás ha egy egyéni versenyző a párja, de biztosak voltunk benne, hogy megoldjuk. Nekem jó dolgom volt, mert jött értem és kifuvarozott. Elég korán, 21h után nem sokkal már kint voltunk, hogy jó helyünk legyen. Nem volt nehéz választani, mert ekkor még nem sokan voltak. Gyorsan átvettük a rajtszámokat és vártuk a többieket.

Szép lassan megjött mindenki, előbb Dóri és Zoli, aztán Ati és Attika majd Fejérvári Dóri és végül Sipi is beesett. Ági és Giorgione most sajnos nem tudott jönni. Kezdett alakulni a tömeg és a hangulat is majd eljött a rajt ideje.

 A rajt!  Fotó: Kovács Attila

Az elejére nem terveztem nagy tempót, próbáltam 5:30-5:40 környékére beállni. Ez egész jól sikerült is. Az elég hamar kiderült, hogy Kati remek tempót megy (nem volt meglepő) én meg nem tudtam/akartam annyira tolni, hogy utolérjem így megvártam a váltózónában. Ekkor 16km-nél jártunk, ez megfelelt a várakozásunknak. Fejérváry Dóri ekkor már kiállt 12 km-el, nincs formában, nem volt értelme erőltetnie. Ez igaz volt Attikára is, Ő egészen 2 óráig kihúzta, ezalatt 16km-t tett meg, most volt annyi esze, hogy nem csapta szét magát. Én mentem tovább tartva az 5:40-es tempót, ekkor még egész jól voltam. Eközben Kati, F.Dóri és Attika sorban aludtak a pokrócon. 3 óra és 26km után Ati is kiállt, ami az előzmények ismeretében szintén nem volt meglepő. Neki most ennyi volt benne. Én 3 óra után 31 km-nél jártam, de itt már éreztem, hogy a 60 nem lesz meg. Az első, kisebb holtpontom 3:20 körül jött el, egyre hosszabb frissítések és egy-két belesétálás után átlendültem rajta. Sokat segített, hogy Sipit itt köröztem le, pár kilit futottunk/beszélgettünk ez nekem akkor nagyon jól esett. Valamint az a tudat, hogy már csak kb. 70 perc és újra váltunk. Igazából itt csak a Katival alkotott párosunk miatt nem váltottam át teljesen sétára. Egyértelműen kijött szerintem a fáradtság és a sok fordító miatt a térdem is megfájdult. Ha a tempó is nem volt nagy azért becsülettel mentem előre. Közeledve a váltási időhöz lementem a helyünkre ahol Kati már felkelt, de szegény teljesen átfagyott a nyirkos időben és nem nagyon volt kedve futni. Megegyeztünk abban, hogy még 2 kört megyek, addig összeszedi magát és viszi tovább a párosunkat. Nagy meglepetésemre már a következő körben ott volt a váltóponton. Gyors chip átadás és már szaladt is. Én ekkortól váltottam át sétára, ez volt a második, a nagyobb holtpont. Itt már nem csak a térdem, hanem a vádlim is fájt. Teljesen összeállt, igazából a séta sem esett jól. Sipi és Dóri is itt vette vissza a körét. Magam sem tudom hogyan, de csak kb. 2 km-ig tartott ez az állapot utána megint jött a most már szinte szokásosnak mondható feltámadás. Kati ekkor ért utol, szerintem ez is közre játszott, mert így vele már tudtam tempót menni. Megint tudtam futni, bár fájni fájt, de egész jó volt. Két dolog egészen biztosan motivált: 1; menjek jobbat mint tavaly, 2; Dóri és Sipi ne előzzön meg. Nagyjából 1 vagy 2 kört mehettünk így amikor is jött a barna riasztás. Nincs mit tenni, ki kell állni és elintézni amit kell. Megkönnyebbülve szaladtam tovább, de ekkor már csak a kicsivel 6 perc feletti kilik mentek, de már biztos volt, hogy jobb lesz, mint a tavalyi. Közben figyeltem a többieket, ki, merre jár hozzám képest. Katinak fájt a térde, de ment rendületlenül. Sipi rutinosan, erejét rendesen beosztva haladt, de nem került hozzám közelebb. Nem úgy, mint Dóri aki nem tudom mit vett be az utolsó órára, de km-ről km-re közelebb került. Ez azért rendesen felpörgetett, kénytelen voltam tolni a végét amennyire lehetett. Ez egy 5 percesben meg is jelentkezett, ezt utólag is köszönöm neki! Megszólalt a duda! Végre megállhatok. Leteszem a saját kis lufimat a földre és elcsigázott testemet összekaparva visszaindultam a versenyközpont felé. Katival nagyjából itt találkoztam és a kölcsönös gratuláció után magunkhoz vettünk egy kis forró teát és egy-egy szelet bundás kenyeret. Majd leültünk a pokrócra. Persze a nyújtás megint elmaradt. Ez is hagyomány már nálam. Kis idő múlva Dóri és Zoli is megjött.

after fotó, ahogy Dóri fogalmazott: a sok hippi

Kicsit még beszélgettünk főleg a versenyről, arról, hogy szinte mindenki órája többet mért, mint a valós kilométer. Sipivel is sikerült összefutni, most jobbat ment mint tavasszal, de ez nem az ő világa. Megvártuk a tombolát (nem nyertünk semmit) majd összepakoltunk és irány haza.Engem épségben leszállítottak amit köszönök még egyszer. És akkor számoljunk egy kicsit: a Katival alkotott párosunk 57,618km-t ért el (Kati ebből 29,618-at én meg 28-at), ezzel a 20-ik helyen végeztünk a 2-3 fős váltók között. Dóri 56,488km-el 5-ik lett a nők között!! Sipi 56,056km-t futott (20.hely), míg én 56,649-et, ezzel csakúgy mint tavaly a 17-ik lettem. Az órám 57,65-öt mért, de igazából mindegy, mindkettő egyéni rekord. Egyértelmű, hogy Nagyatád nagy befolyással volt a teljesítményemre. Ha pihent vagyok szinte biztos 60km fölé megyek. De nem vagyok elégedetlen (talán a páros rám eső része miatt egy kicsit) hiszen egyéni csúcsot futottam. Sokkal jobban igénybe vett ez a 6 órás, mint a nagyatádi verseny. Pedig időben az tovább tartott. Vasárnap a járás nehezemre esett, főleg a térdem jóvoltából. A hétfői és keddi bringa viszont jót tett neki. Kis izomlázam még van és a frissesség hiányzik még, de remélem hamar elmúlik, mert szombaton már megyünk Szálkára ahol egy féltáv vár ránk. Ez lesz a nyár bónusz versenye.

3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és egy maraton, azaz 42,195 km futás. Ez az eredeti Ironman táv. Nekem ez az egész igazából 2 éve kezdődött. Szami már ekkor is triatlonos körökben mozgott és szeretett volna indulni. Egyedül akkor még sok volt neki (tavaly megcsinálta és idén is csak a térdműtétje miatt nem lett meg neki) így Fish-el hármasban megalakult az I(ra)Mcsigák nevű csapat. Eddig egy fellépésünk volt, ahol 12:00:41-es idővel és Fish első, s eddigi egyetlen maratonjával sikeresen szerepeltünk. Tavaly úgymond csak segítőként szerepeltem, de örömmel láttam, voltam részese Kacsa első IM-jének. Idén viszont ismét aktív szereplője lettem/voltam, köszönhetően Kacsának. Ő ugyanis rábeszélte Eli barátunkat, hogy ússzon helyettem, a többit meg megcsinálhatom. A feladat tehát adott volt, felkészülni erre a nem kis feladatra. Eli elképesztő erővel és lelki ismeretesen készült. Tavasszal megvettem az országúti bringámat is, így szinte minden adott volt a jó szerepléshez. A nagy napig kb. 2100 km bringát és 1700 km futást sikerült összehozni. Bíztam benne, hogy végig megyek, ha kell kúszva-mászva, de végigcsinálom. Kacsa még beszervezte Tibit, hogy segítsen nekünk meg elintézte a szállást Csurgón, ugyanott ahol tavaly is voltunk. A pénteki indulás előtt még elmentem Zolihoz a masszőrhöz (ez az UB előtt is bejött) meg elhoztam a bringámat a szervizből ahol a garanciális átvizsgálást végezték. Kacsa jött értem dél körül, majd felvettük Elit és Tibit. Irány Nagyatád! Az autópályán volt egy kis dugó, de leértünk, bár útközben valamelyik faluban majdnem összeszedtünk egy bringást.

megjöttünk

 Leparkolunk a versenyközpont közelében, a srácok gyorsan letolnak egy sört én meg egy cola-t. Átvesszük a rajtcsomagokat és már kezdem érezni a versenyhangulatot. Jó itt lenni. Mivel már mindannyian éhesek voltunk, meg az idő is nagyjából úgy állt így beültünk a mondhatni megszokott helyre. Nagy nehezen ettünk-ittunk, mert rohadt sokáig tartott. Tény, tele volt az étterem, de akkor is. Mindegy, jóllaktunk ez a lényeg. Átgurultunk a szállásra ahol összekészültünk a szombatra. Rajtszámok felragasztgatása a bringákra és fejvédőkre, zselék, sótabik és energiaszeletek elrakása. Bezacskóztuk a kerékpáros és futó cuccot majd éjfél körül le is feküdtünk aludni. Reggel 5:15-ös kelés, hát nem voltam friss és fiatal, pedig hozzá vagyok szokva a korai ébredéshez. Kicsit reggeliztem (én ráértem bőven) majd becuccoltunk a kocsiba és felpakoltuk a bringákat. Előre Gyékényesig! Eseménytelen út a végén kis dugó, mert itt már mindenki ide. Igen, itt valami történni fog. A nagy placcon leparkolunk, Kacsa bringája le, irány a depó majd az úszás check-in. És jöjjön aminek jönnie kell. Felcsendül Vangelis és egyszer csak eldörren az ágyú. Raajt!! Több mint 600 versenyző rohan-sétál bele a tóba. Elképesztő!

egyéni rajt, felemelő, hátborzongató, remélem jövőre...

Ideje nekem is bedepóznom a bringát. Vissza a kocsihoz, gyors öltözés után indulok is. Eli meg elindul a váltók úszás check-injéhez. Én Tibivel, teljes menetfelszerelésben állok a parton. Basszus, le kéne ülni pihentetni a lábaimat, mert azokra még szükség lesz a mai napon. Így is teszek, de nem tart sokáig és megint falállva nézelődöm. Egyszer csak a hangosbemondó Kacsa nevét említi. Hűha, mit keres ez itt ilyen korán? Első köréről jön ki és még csak 51 perc telt el. Jó, nagyon jó! Negyed óra múlva újabb ágyúszó, indulnak a váltók. Közben folyamatosan jönnek az egyéni versenyzők kifele, és egyszer csak megjelenik Kacsa. 1:44-es úszás! 13 perccel jobb mint tavaly! Indul bringázni amitől valljuk meg, rendesen be volt fosva. Én azért hittem benne. Megint eltelik kis idő és jön Eli, 46 perces első körrel. Amikor megtudja dühösen csapja össze kezeit. Jót úszott, de nem elégedett és elképesztő erőt látok benne. Nem kérdés számomra, hogy már bocsánat, de a szart is ki fogja magából hajtani. Van még időm, elintézem amit el kell azután meg Tibivel beszélgetünk kicsit majd leülök a depóba és várom Elit. Egy-két ismerőssel találkozom, de igyekszem koncentrálni. Egyszer csak Eli alakja tűnik fel, eljött a várva várt pillanat. Indulni kell. Eli diadalittasan közli, hogy 1:35 alatt úszta le a 3,8 km-t. Szenzációs a srác! Mindent bele kell adnom nekem is. Mivel abban biztos voltam, hogy az órám nem bírja végig track-elni az egészet (vagyis nem vagyok elég gyors hozzá) így a kerékpárt a telefonon futó endomondo-val mértem. Az órán csak az időt és a pulzusomat figyeltem. Ezzel nem láttam a sebesség adatokat, de valamit valamiért és a körök végén már nagyjából ki lehet számolni az átlagokat. A pályát tavalyelőttről már ismertem, nagy meglepetés nem volt. A nagy, 75 km-es körön sikerült jó kis tempót menni, sokan nem előztek meg, aki meg igen, nos azok nagyon mentek. Érzésre 30 körüli tempó volt, de teljesen kényelmesen. Pulzusom rendben és figyeltem a pedálütemre is. Emelkedőn folyamatosan visszaváltottam így tartva a megfelelő fordulatot. A frissítéseknél nem sokat tököltem, 2 kulacs eldob, vizes majd iso-s elvesz, utána banán és energiaszelet. A vizet igazából csak saját magam locsolására, hűtésére használtam. Ezt a metódust végig megtartottam. Még egy fontos frissítési alapelvem volt, a 40 percenkénti 2db sótabletta. Itt kitérnék egy két szóra a frissítési pontokra. Mindenhol, tényleg mindenhol profi volt. Hideg vizet és iso-t adtak fel. Ez nagyon sokat számított. Le a kalappal a szervezők előtt. Telnek-múlnak a percek-órák és fordulok is rá a Nagyatádra vezető útra. Itt két dolog fogad: a második frissítési pont és a szembe szél. Nem kérdés melyiknek örültem. Az jó, hogy már 50 kilinél vagyok, de ugye innen még 130 km és ez a szél mindhárom kis körön meglesz. Jön a harmadik, segesdi frissítő illetve fordító, na itt legalább már van hangulat. Épphogy átérek a síneken és Kacsa jön szembe. Aztaa! Majdnem egy kör, 35km előnye van. Nagyon jót megy és teljesen egyben van még. Csak tudnám mitől tartott? Beérek Nagyatádra, Eli és Tini a megbeszélt helyen várnak és szurkolás közben is azt kérdezik mit kérek. Egy cola jól esne közlöm, de elég lesz a következő körben. Az órát elfelejtem megnézni a kör végén így csak később tudok számolgatni. 29,3-as átlagot számolok (tévesen, mert hivatalosan 29,8 lett). Ez jó, nagyon jó. A 3db, 35 km-es kör közben sok említésre méltó nem történik. Inkább előzök, mint engem előznek. A második körben a segesdi fordító után pisilnem kell, bármennyire is akartam nem tudtam elintézni menet közben. Nem baj, ennyinek bele kell férnie. Kacsához közelítek, mert egyre később találkozom vele. Tibiék hideg cola-val várnak, istenem de jól esett. A harmadik körre azért már nem nagyon volt kedvem elindulni, de mit lehet tenni. Kezdem érezni a napot is, de ezen felül semmi bajom. A tempó is megfelelő, a pályán már nem sokan vannak itt már sokan szenvednek. Én viszont jól vagyok, folyamatosan haladok el a többiek mellett. Azért már nagyon várom a végét és úgy kb. 5 km-el a vége előtt még rápakolok egy kicsit. Leérek a versenyközponthoz, irány a depó, óra leállít: 2:10! Hinnye. Ez de kurva jó volt/lett. A bringát elveszik tőlem én meg besétálok a depóba. Azt mondják, hogy pihenten kell elkezdeni a futást, mintha semmit sem csináltál volna addig. Nos ez rám annyira nem volt igaz. A depóban egy lassú átöltözés után nem nagyon akartam kimenni a futópályára. De mivel nem volt más választásom neki indultam. Az órát talán kicsit korán indítottam el, de sebaj. A depóból kifele jövet rengeteg az ember, szurkolnak is hangosan. Fáradtságot érzek a lábaimban, de talán ez normális. Figyelem a pulzusom és tetszik amit látok. Jön is az első kili:5:10 húbazzeg ez gyors lesz, bár egyelőre kényelmesnek tűnik. Kb. 2 perc után jön szembe Kacsa. Nagyon egyben van, legalábbis az én meglátásom szerint. Majdnem 2 kör az előnye, ha nem borul meg akkor nem érem utol. Majd kicsit később jön Dóri (UB csapattárs) aki Zolival, a párjával csinálja duóban és Ő futja a maratont. Kicsit lassulok egészen 5:30-ig. Közben rájövök arra is, hogy felesleges a pulzusomat néznem mert a fáradtság miatt nem fog feljebb menni. Nem baj, jól haladok és még jól is vagyok. Minden ponton frissítek és locsolom magam, miközben próbálom nem szétáztatni a cipőmet. Rohasztó meleg van én meg közben fokozatosan lassulok. Vége is az elsőnek 28 percen belül, ez 5:16-os pace. Erős lesz. A második kör elején megint tali Kacsával csak most később, a Cöge féle magán frissítőponton ahol Lizától kapok egy kis jeget. Ez a kör is eltelik 28:44 alatt. 1 percet lassultam, de ez még simán belefér.  A harmadik körben nincs mese, megállás, mert pisilni kell. Gyorsan elintézem és haladok tovább. Kacsával egyre később találkozom, ezt jó jelnek veszem. A harmadik kör már csak 32 perces, de ez még mindig 6:05-ös átlag. Beleférek még a 4 órás tervbe. A negyedikben azonban már jelentősen lassulok, ez már csak 35 perces, így a fele kb. 2:04. El kell engednem az előzetes tervet. Annyira már nem is érzem jól magam. Sétára váltok, nem baj ez, csak menjek végig, ha 5 óra alatt akkor annyi alatt. Eli és Tibi egy alkoholmentes sörrel várnak a kör végén, a felét le is húzom egyből. Végre nem víz, iso vagy az a fertelmes pepsi ami a fordítónál van.

De ettől még váltok futásra, pedig Szami, Eperszem és Timi is nagyon szurkol. Döntök, 2 kört sétálok majd az utolsó kettőt megfutom. Fájnak a talpaim meg bal térdem. De talán ezek csak béna kifogások, hogy ne kelljen futnom. Ezzel telik el az ötödik kör és a hatodik eleje. Megint pisilni kell, sebaj pont jön a toi-toi kár hogy vannak benne. Jó lesz nekem a park is. Normális a színe, jó, legalább nem vagyok kiszáradva. Kacsa a fordító előtt utolér. Utolsó köre, iszonyat nagyot ment. Megindulok vele egy kicsit, hogy ne tartsam fel. Amikor visszaváltok sétára, Ő is sétálni kezd. Mondom neki, ne szarozzon fusson, mert ebből bazi nagy idő lesz neki. Sikerül meggyőznöm, ott is hagy gyorsan. Hirtelen belém hasít a gondolat, hogy bakker így lemaradok a befutójáról! Nosza szedjük a lábainkat talán utolérhető még. Ezen gondolatot gyorsan kiveri a fejemből az állapotom. Nem megy, akarom, de nem. Megint séta. Eszembe jut Fish itt futott öröm maratonja, meg örökbecsű kifejezése a puding. Nem lehetek ennyire puding, futnom kell! Törnek elő az újabb gondolatok, a szekszárdi Borvidék "Fuss Baszod" szlogenje meg egy, a facebook-on látott pólófelirat: Kussolsz, nem sírsz, csinálod! Ezek bejöttek! A nap is lement! Újra futok! Tudom a srácok nem lesznek ott, mert Kacsát szedik össze, de nem is baj, ez az én harcom. Egész jó tempót sikerül menni olyan 5:40 körüli, csak a frissítések miatt 6-os az átlag. Még 2 kör akár a 4:40-es maraton is meglehet. Emberek! Megy a futás és jól érzem magam. A 7-ik kör is végén már Kacsa is ott áll az út szélén és elnézést kér, hogy nem kísér el az utolsó körre. Nem is kell, nem szeretném, meg amúgy sem bírná az újjászületett tempómat. Uccsó körben csak a fordítónál frissítek, hogy ne húzzam tovább az időt. Darálom be sorba az embereket, itt azért már nagy halálok vannak. Jön a tér és az utolsó pont. Innen már csak 1200-1300 méter. 7-8 perc és bent vagyok. Már szürkület van, az út szélén a szurkolók is megritkultak, de nem számít. Itt és ekkor már nem. Nincs ami megállítson. Látom már a versenyközpont fényeit, közeledik a kordon és igen Eli már ott kiabál, hogy megcsináltam! Elérem a Welcome to the Finish Line kaput, kicsit utána Eli vár rám, kocogásra készen. És igen! Megcsináltuk! Kurva jók vagyunk! Megkapjuk jól megérdemelt érmeinket, bár én azt hittem nem kapunk.

Gyorsan gratulálok Kacsának majd leülünk szinte az első erre alkalmas helyre. Ne szépítsük, bazira elfáradtam. Próbálok kicsit nyújtani, de se kedvem, se energiám hozzá.

Eltelik jó pár perc, mire összeszedjük magunkat és átváltunk a keressünk valami kaját projektre. Az Athlete's Garden-ben az indulók kapnak kaját, ráadásul én előre vettem plusz két jegyet. Ez most jól jött, mert így 5 tál ételünk volt, meg 5 italunk. Ezzel a vacsora kérdést ki is pipáltuk. Evés közben befutott még Szebeni Bandi bá, az élő legenda. 73 éves és 26 teljesített nagyatádi IM-je van! Volt oly kedves és engedte, hogy közös képet csináljunk. Óriási megtiszteltetés.

Ideje lenne menni, irány a depó a bringákért, Tibi meg közelebb hozza a kocsit. Mire fel és bepakolunk már majdnem éjfél van. Maradunk még, mert mindjárt kezdődik a tűzijáték. Idén már ezt is látjuk.

Miután vége elindulunk vissza a szállásra. Kis beszélgetés, zuhanyzás után mindenki nyugovóra tér, hosszú volt ez a nap. Vasárnap ráértünk felkelni, mert csak 11h-kor kezdődött az eredményhirdetés. Összepakoltunk mindent, beugrottunk még egy kis reggeli vásárlásra a helyi élelmiszer ellátóba és Nagyatád felé fordultunk. Maga a ceremónia jó hangulatú és vannak megható pillanatai is.

A TTT azaz a tízen túliak társasága a színpadon

Amikor az első bálozókat név szerint kiszólítják hát az nagyon felemelő. Az eredményhirdetés maga sokáig tart, de nem számít, ez itt és most az ünneplés ideje. Nagyjából 2,5-3 órán keresztül tartott utána indulhattunk haza. Még bevásároltunk az útra, kaját-piát, ez mint később kiderült jól tettük, mert az autópályán volt sor rendesen. Félúttól én vezettem, Tibit hazadobtuk majd én következtem és így véget is ért a nagy kaland. Szuper hétvége volt, remek eredményekkel. Óriási köszönettel tartozom Tibinek a support-ért, Elinek az úszásért és a support-ért. Nélkülük biztosan nem lett volna ilyen jó. Kacsa meg szimplán egy állat!

Jöjjenek a számok: kezdjük Kacsával, elképesztő amit ez az ember csinált. 12:47:20-at ment, közel két órával jobbat, mint tavaly. 1:44:08-at úszott (529-ik hely), 6:12:51-et tekert (311-ik hely) és a végén futott egy 4:29:09-es maratont (167-ik), a többi időt a depóban töltötte el. Ez neki a 275-ik helyre volt jó egyéniben. Mi Elivel párban 12:32:15-öt mentünk. Eli fantasztikus, 1:34:35-öt úszott (187-ik hely). Nekem a bringa 6:10:06 lett (29,18km/h-s átlag, 97-ik hely a váltók közt) a maraton pedig 4:36:25 (167-ik hely). Ezzel a váltók között a 150-ik helyen végeztünk. Egyéni összegzésként csak annyi, hogy elégedett vagyok. A bringa brutálisan jó lett és még lehet rajta javítani. A futás nem lett olyan, mint szerettem volna, elvettem mikor úgy éreztem, hogy baj lehet. Idén ez már harmadszor (Vivicitta, Hortobágy) fordul elő, talán érettebben, okosabban versenyzem. Nem csaptam szét magam, kis izomfáradtság ugyan van, de kibírható. 6 nap telt azóta, 2 nap pihenés után túl vagyok négy munkából hazafutáson és csak az első, a keddi volt fos. Nem is annyira a tempó, inkább érzésre. Tapasztalatnak mindenképpen jó volt. Eddig is hittem benne, most már azonban tudom is, hogy készen állok egy IronMan-re, már persze ha megtanulok úszni. Nem lesz egyszerű az biztos, de az út maga a cél.