Még 2 évvel ezelőtt vittek bele a jóba. Volt egy 4Run nevű sorozat aminek a debreceni Rotary futófesztivál az első állomása. Akkor még eléggé szenvedtem a térdemmel és egy küzdelmes 2:04-t sikerült produkálni, de annak is örültem, mert kiderült FM-ig jó a lábam (ez mondjuk akkor és ott annyira nem volt igaz, de később másként lett). Közben a Debrecen élő futóismerősökből barátok lettek és tavaly már a verseny előtti napot is náluk töltöttem. Kaptam minden jó étket és ennek is köszönhetően szaladtam egy egyéni csúcsot jelentő 1:40:32-t. De térjünk vissza a mába. Barátaim ismét voltak oly kedvesek és szívesen láttak, volt minden féle jó: nutellás kalács, kenyérlángos, lasagne. Mondhatni szokásosan szombaton érkeztem, gyorsan átvettük a rajtszámot, Lepke helyszínen benevezett majd kaja-pia, pihenés-szórakozás, ez volt az aznapi program. Reggel 11h-kor volt rajt így nem hajtott minket a tatár. 7h körül ébredés, ezután a magamhoz térés volt a cél. Nem tudom ezt mi okozhatta, talán a szombati foci, meg az elmúlt heti spanyol kiruccanás egy maratonnal megspékelve. Van is róla egy remek kép ahogy éppen nem stresszeljük szét magunkat rajt előtt. 

Reggelire a finom kis nutellás kalácsból ettem. Eljött az idő, kocogjunk ki a rajthoz. Kb. 3km volt, de megint nem akaródzott megindulni. Abban bíztam (és igazam lett), hogy mire kiérünk és rajtolunk pont bemelegszem és jó lesz. Álljunk be a rajtba, itt azt éreztem, hogy sikerült kicsit hátra állni, de itt nincs akkora tömeg, hogy ez gondot okozzon. Először a kerekesszékesek rajtoltak, majd a negyedmaratonisták. Utána mi felesek, aztán meg a teljes távot teljesítő egyéniek és váltók. Konkrét tervem az időt tekintve nem volt, bár 1:40-en belül szerettem volna futni, az órámat végül ennek megfelelően a 4:45-ös pace-ra állítottam. 4db 25perces kör. Erre biztos képes vagyok. Aki jól ismer az viszont már tudja, igen, nem bírtam magammal. Nem tudok nem versenyezni magammal ha egyedül futok. Ez van, ez az én keresztem. Első 2-3km alatt azt éreztem tudnék ennél gyorsabban is futni, de most nem kell. Kényelmesnek tűnt (akkor még). A kör végén 23:51-nél jártam, hinnye, ez 4:31-es pace. Ez az egyéni csúcsom átlaga is amit 2 hete futottam az Optivitán. Itt már erősen felmerült bennem, hogy talán meglehet az újabb rekord. Mindegy is, nem ezért jöttem lesz ami lesz nyomom tovább. Második kör végén 47:41-nél járt az óra. Igen, ez most egy 23:50-es kör.

Jól álltam, az átlagpulzusom is ezt mutatta, mondjuk a 174 nem éppen a zsírégető, de éreztem azt is hogy fáradok. Jött is a holtpont. Ugyan csak annyi hogy 4:40-es tempóig sikerült lassulni (talán még a barcelonai maraton is bennem volt), de a nagyobb baj az volt, hogy 3-an is visszaelőztek. Ezt én nem hagyhatom. Azzal nyugtattam magam, hogy annyival nem megyek lassabban, biztos gyorsítottak. Beálltam mögéjük és utaztam velük, abból baj nem lehet. A kör vége felé éreztem, hogy tovább lassulunk. Lépnem kellett és léptem is. Mivel túlléptem a holtponton így kicsit gyorsítottam. Egy emberke már ekkor messze járt, a maradék kettőből egy meg nem bírta a tempóváltást. Közben 2-en megint megjelentek a semmiből. Basszus, zöld rajtszám volt rajtuk. Ez az FM színe. Megint 3 embert kellett üldöznöm. A végére értünk a körnek: 1:12:07. Ez picit lelombozott, 24:26-os kör. Éreztem, hogy lassú, az is volt. Mondjuk nagyjából ilyenekkel terveztem, úgyhogy rinyálást abbahagyni és futás. Még 1 kör. Tudtam, bőven 1:40 alatt vagyok/leszek hacsak már bocsánat, de be nem fosok. Ragadtam a 3 srácra (rossz az aki rosszra gondol), nem engedhetem el őket messzire. Utazom velük és majd a vége előtt 1,5-2km-el gyorsítok akkor biztos megelőzöm őket. Nem is frissítettem 3-al a vége előtt, nehogy kiessek a ritmusból. Még 2km, korainak éreztem a hajrát, lehet nem bírnám ki várjunk még. 1,5km-el a vége előtt viszont eljött az én időm. Toljuk ami a csövön kifér. Igazam lett. Mindhárom emberkét bedaráltam, nem tudtam velem jönni, tartani a lépest. Yess! Erősebb vagyok náluk. Ez ott és akkor k...a jó érzés volt még akkor is ha épp mindenhol levegőt akartam venni. Már a stadionban jártunk, innen már a lendület is bevisz. Persze én nem ilyen vagyok. Tovább gyorsítottam. Csak 250méter, mi az nekem 4percesben? Beértem! Az órámon ez áll 1:36:17! Tyűha ez jó lett. Igaz nem PB, de csak 50 másodperccel rosszabb. Uccsó kör 24:07. Sikerült érdemben gyorsulni az előző körről. A végén még az egyik megelőzött sráccal beszéltem pár percet így kiderült,1:30 a legjobbja, de most lenyomtam. 

A nettó időm végül 1:36:16 lett! Abszolút 28-ik hely, férfi 26-ik és kategória 8-ik! Ezen meglepődtem, de igen! Ez már valami! Plusz az órám még megajándékozott egy új rekorddal: 55-ös VO2Max.
Jó kis verseny volt. Ugyan az óra 200 méterrel kevesebbet mért, de hivatalosan FM volt ez a lényeg. Érzések? Nem futottam magam ki teljesen. Talán nem is ment volna a múlt heti maraton után. Kb. 90-95%-ra tenném főleg az első 2 kör, meg az átlagpulzus alapján. Meg a végén sem éreztem magam annyira késznek, mint az Optivita után. Úgy néz ki (lehet ezt korai még kijelenteni), hogy stabilan tudok 1:40 alatti félmaratonokat futni. Ez nekem jó dolog.

Elégedett vagyok ez a lényeg.

Nem lesz rövid.

Még Berlinben beszélgettünk a többiekkel, hogy hova kellene legközelebb menni. Barcelona lett a befutó, de mivel én egy picit lesérültem így egyelőre nem neveztem csak a szállás+repjegy lett beszerezve. Azért is, mert még nem jártam ott és régi vágyam volt eljutni oda. Közben Kacsa is beneveződött valahogy sőt, még repjegye és szabadsága is lett azokra a napokra. Micsoda véletlen. Persze Ő erről mit sem tudott. Azért 2 héttel előtte szóltunk neki.

Magamnak a Yours Truly-t szabtam meg tesztnek, ha le tudom futni és utána még járni is tudok akkor nevezek, ha meg nem akkor nem. Legfeljebb a srácok nyernek egy szurkolót. Szerencsére nem volt gond az YT alatt-után így neveztem.

Végül felvirradt a nagy nap és irány Barcelona. A futás előtti napon a szokásos rajtszámátvétel+végigjárjuk az Expo-t, de úgysem veszünk semmit volt a terv.

kis csapatunk

Versenyen ugye nem próbálunk ki új dolgokat, de azért én beszereztem egy Compressport-os szárat 25 euro-ért (mint kiderült elég jó áron sikerült), amit otthon biztos nem tettem volna meg, de itt csak simán az volt a kérdés, hogy melyik kéket vegyem meg.  Az Asics-es pultnál azért nyomtattunk magunknak egy-egy race/pace time-os karszalagot. Az enyém a 3:33:33 lett.

Igen, Atinak majdnem igaza lett, hogy majd úgysem bírok magammal, de erről majd később.

Délután/este még elmentünk egy Barcelona-Getafe spanyol bajnoki meccsre a Camp Nou-ba. Nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus volt. Közel 90ezer ember abban a palotában! Ráadásul a Barca simán gurított egy laza 6-ost úgy, hogy meg sem izzadtak igazán.

Másnap 8:30-kor rajt tehát 7:30-ra ki kellene érni, így cél a korán fekvés-alvás, amit nagyjából sikerült is tartani.

Reggel időben indulás, csomagleadás és az elmaradhatatlan Mars csoki is megvolt. Pluszban lenyomtunk még egy MagnaShot-ot is (persze ez is új dolog volt) amit lehet nem kellett volna, de szerencsére nem lett gond a barna riasztásból.

Beálltunk a saját kis zónánk végére, már csak azért is, mert oda fértünk be, voltak páran. Közben döntöttünk, én neki megyek a 3:33:33-nak (igen Ati, tudom, Te megmondtad) Kacsa meg majd jön velem amíg tud aztán lassít.

A rajt során a Barcelona című szám szólt végig, én már ekkor imádtam az egészet!

Az első 2km egyből emelkedő és tömeg mindenfelé, valamint 5:35-ös pace. Nagyjából itt tettem le a 3:33-ról. Igazából nem esett jól a futás, a lábaim valahogy nem akarták ezt az egészet. Később szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz lett helyette másik. A már emlegetett barna riasztás.
Haladunk tovább, kicsit sikerült gyorsulni,  úgy egészen 5:20-ig. 5km-nél kb.1 perces pisi szünet. Na, itt dobtuk el a Kacsa karján lévő időeredményt (3:37:59). Innen a 'C' variáció volt a cél, ami a 3:45 volt. 20km-ig igazából semmi nem történt azt leszámítva, hogy szinte állandóan felfelé futottunk. 22,5-nél volt az első olyan frissítő ahol osztogattak gel-t is, GU fajtát. Naná, hogy ezt is kipróbáltuk. Nem kellett volna, olyan sűrű volt, hogy alig bírtam kiszívni s tasakból és lenyelni, a felét nem is ettem meg. Megállapítottuk, több ilyet nem eszünk, max hozunk haza emlékbe, meg persze ajándékba, ha valaki szeretné kipróbálni. J Szaladjunk is tovább tartva az 5:20 körüli kényelmes tempót. Teljesen jól voltam, a pulzusom is erről árulkodott, 150 alatt volt még mindig az átlag, egészen addig, amíg nem kezdett el hülyeséget mérni (itthon aztán kiderült, hogy merülőben az elem). Egy picit kezdtünk távolodni már az akkori célidőnktől és nem éreztük azt, hogy tudnánk érdemlegesen gyorsítani, hogy visszahozzuk az időkülönbséget. Nem baj, volt egy tartaléktervünk, Kacsának legyen egyéni csúcs. Közben azért megjöttek a holtpontok is. Nem nagyok, de azért voltak. Szerencsére felváltva volt másképp jó, így hamar túlléptünk ezeken. Amikor meg éppen nagyon nem volt jó egyikünknek se, úgy kb.37-38km-nél egy emelkedő végén, akkor a legjobbkor, a legjobb helyen ott csápolt nekünk a főszurkolónk Eli-Keripapa! Nagyon kellett az az energy amit adott! Ugyan már fáradtak voltunk, de innen tartottuk az 5:10-5:20-at. Meg persze folyamatosan számolgattunk, ezzel is ment az idő. Még lezúztunk a tengerpartra és éreztük közel a vég. Kacsa csúcsához képest időben jól álltunk, de tudtuk, hogy az utolsó 2km ismét emelkedik. De ami ott várt ránk arra nem számítottunk. Fergeteges volt a hangulat. Nagyjából 1,5-2 méteres sávban lehetett futni, a két oldal meg tele volt őrjöngő, üvöltő, szurkoló embertömeggel! Itt még nem volt kordon, de nem is volt baj. Olyan volt, mint egy Tour De France-os hegyi szakasz. Elképesztő! Kibányásztam a hátsó zsebemből a reggel beletuszkolt zászlót és azzal a kezünkben futottunk be. Kész, vége, megcsináltuk! Első közös maratonunk Kacsával! Öröm, boldogság és érem a nyakba!

A hivatalos időnk 3:47:47 lett, ráadásul negatív split-tel!

A céljaimat elértem: kényelmes, városnézős futás volt, nem csaptam szét magam és egyelőre úgy néz ki megúsztam sérülés nélkül. Nem tudom ment-e volna gyorsabban. Valószínűleg igen, de ezt közben azért nem éreztem. Ez az amit már sosem fogunk megtudni. Nem baj, jó volt ez így, együtt. A kompressziós szár viszont nagyon bejött! A vádlimnak semmi baja nem volt. Másnap minimális izomláz azért akadt, de a városnézésben jobban elfáradtam. Konkrétan majd leszakadt a derekam. A talpam ugyan kicsit fájdogál, de nem vészes.

Visszamegyek még, ez biztos.

Összességében, eltekintve a kisebb hibáktól egy nagyon jól szervezett verseny volt. A pálya nagyon szép helyeken visz, a város főbb látványosságait érinti, de szerintem nehéz a sok emelkedőtől. A Garmin 270 métert mért szintemelkedésnek. A szervezők/segítők kedvesek, aranyosak. 2,5km-ként van frissítés, flakonos víz, powerade (kék) gyümölcsök, 3 ponton gel, több állomáson meg masszőrök segítettek az arra rászorulóknak.

Közben ez az örült barátom benevezett Brüsszelbe (eddig csak 'B' betűs városban futottam maratont) így őszre is jutott valami, amit túl kell élni.

Huh, tényleg hosszú lett, mondjuk én szóltam előre.

Köszönöm a figyelmet.