Eljött a szeptember és ezzel újra a versenyek. Szálka után volt egy kis kényszerpihenő, nagyjából be lett tartva az egy hétig nem csinálok semmit ígéretem, csak a bringát toltam, de azt azért rendesen. Utána azonban szépen fokozatosan újra elkezdtem futni és mivel a lábam jónak ítéltetett így nyugodt szívvel mentem el a Maratonman által szervezett NN Family Run-ra, ahova mint UB trió indulók ingyen nevezést kaptunk. Ati mindenképpen menni akart én meg ugye nem vagyok semmi jónak/rossznak az elrontója. A "nagy pihenésnek" és a viszonylag sok szabinak köszönhetően a súlyom picit elszaladt a rossz irányba, így nem vártam magamtól nagy eredményt, bár a héten a Normafa nyuszika kört bezúztam egy óra alá. 11,5km, 58 perc, 5:03-as pace. Nem azért mentem, nem is nagyon hittem benn és mégis. Pénteken napközben futottam egy nem annyira jól esőt plusz szombat reggel még elmentem és tekertem egy laza 50km-t. Este 20:30-kor volt rajt így bőven belefért. Ati reggel még tolt egy 10km-t a reptéren Timivel, majd utána meggyőzte, hogy Ő is jöjjön este. Tiszta FutóBolondok! Viszonylag korán, 1 órával a rajt előtt kint voltam már Atival, pár perc múlva Timi is megérkezett. Innentől hármasban üldögéltünk, beszélgettünk a fűben. Pár perccel indulás előtt beálltunk a sorba, nagyjából a közepének a végére sikerült. Ez ugyan felvetette a hogyan fogok előrébb jutni problémát, de olyan nagy gond nem lett belőle. Rajt! Jött a szokásos topogás, indulás, megállás. A pálya is kicsit szűk volt, de azért valahogy elfértem. 1 km után ami a nyomorgás ellenére is 5:05 lett, már kényelmesen lehetett saját tempót menni. A körön 3 frissítési pont volt, az én tervem az volt, hogy csak a versenyközpontnál lévőnél iszom. Jöttek sorba a kilik, 4:30-4:40 körüliek. Érzésre teljesen jó volt, tudtam, ebben végigbírom. Az első kör végén az utolsó kanyarnál Cöge köszönt rám, tök jó volt látni. Meglepetésre az 5-ik km-t csak a célvonal után csippantotta az órám. Hoppá, ez nem lesz félmaraton, de még 20km se nagyon. Mindegy, haladjunk tovább. Sorba előztem az emberkéket, nagyon jó érzés volt. A tempóm továbbra is megvolt. Mondhatni kényelmes volt. Próbáltam Lepke Mester tervét teljesíteni, amit az IramCsigákban diktált le igazából csak poénból. A második kör is hamar eltelt, nem történt semmi izgalmas közben hacsak az nem, hogy a kitervelt közös selfie-t Cögével nem tudtam kivitelezni, mert nem volt már ott. Hová tűnhetett?. A harmadik körben ketten is megelőztek, bár a tempóm nem változott. Igaz az egyiküket még a kör vége előtt visszaelőztem. Na nem mintha nagyon számítana. De igen, számít. A negyedik körben sem lassultam, de így is megelőzött egy emberke. Na, őt már nem engedhetem el, menni kell utána. A második emelkedőn jöttek szembe Timiék, itt lett biztos, hogy nem érem utol őket. Na nem mintha reális esély mutatkozott volna rá. Ezen az emelkedőn kicsit közelebb kerültem az iramfutómhoz, de a lefele megint meglógott. Jött az utolsó kili, én meg szépen lassan elkezdtem megint lopni a távolságot. A sötét kanyar részen már-már úgy éreztem meglesz, de onnan kiérve ő is nekiállt hajrázni így nem sikerült visszaelőzni. Sebaj, megnéztem, abszolútban így is mögöttem végzett. Beértem! Óra leállít, megnéz, 1:30:13, 4:34-es pace. Azt a mindenit! Ez jó lett. Igaz csak 19,73km-t mértem, de nem érdekel.

Kaptam egy szép érmet a nyakamba majd nekiálltam rendesen lenyújtani amíg a többikre vártam. Igen, én, fogtam magam és nyújtottam. Eléggé hihetetlen és mégis. Miután ezzel végeztem elindultam a srácok irányába visszafele a pályán. Gyorsan meg is lettek, kb. 600 métert tudtunk is együtt futni. A végén szétváltunk, Ők be a cél felé én meg a kordon kívül mentem arra, még a rendezők rám is szóltak, hogy mit csinálok, de mutattam az érmemet, hogy köszi, de én már korábban végeztem. Timi és Ati is megkapta a jól megérdemelt érmét, tartalmas napon voltak túl. Reggel 10km, 5:28-ban, este meg egy közel 2 órás futás. Kis beszélgetés után jöhettek a közös képek.

jól áll nekem a távolság

Viszont az, hogy ez nem FM volt felvetett egy problémát, Timinek így nem lett meg a heti 40km, konkrétan 910 méter hiányzott hozzá. Mit tesz ilyenkor a nem normális futó? Hát persze, hogy lefutja. És ha már, akkor legyen kerek 1km. Így szépen hármasban kocogtunk a parkolóban 1 km-t. Néhányan furán néztek ránk, biztosan viccesek lehettünk. Nem volt ez rossz verseny, ráadásul nekem ingyen volt. A távot nagyon elmérték, de ettől még jól alszom. Talán a körök vége felé a sötét részre rakhattak volna egy-két lámpát, mert az, hogy két szervező ott állt és mobillal világított olyan sokat nem ért. És a számok: hivatalosan 1:30:06-ot futottam, ez szerintük 4:16-os pace, szerintem meg csak 4:34.

még félmaraton sem volt, nem hogy 21,5km

Ez a jelentős eltérés abból fakad, hogy én csak 19,73km-t mértem a félmaraton helyett. Ezzel abszolútban a 27-ik helyen végeztem (a női dobogó végére felfértem volna) a 258 célba érkezőből. A férfiak között a 25-ik lettem 177-ből.

ha tényleg fm lett lett volna, szétbaszna az ideg amiatt a 7 másodperc miatt

Ez és a kedden futott Normafa rekord alapján úgy érzem, hogy nem sokat romlott a kondim., annak ellenére, hogy az augusztus csak 153 km lett és nem saját bevallásom szerint nem vagyok formában. Kis túlsúly most van rajtam, de ezt november közepéig le lehet dobni és akkor meg lehet az amit szeretnék. Most majd jön a WizzAir, ahol egyéni iramfutó leszek, meg egy terepverseny Biatorbágyon,a WadKanz. De ezek előtt még egy spontán szervezett Balaton kör bringával.