Mikor az év elején összeraktam az idei versenyeket, akkor már tudtam, ide megyek, a táv kérdéses. A maratont soknak éreztem, nem is beszélve az ultráról így maradt a félmaraton. Eddig összesen 2 terepfutó versenyen voltam (egy BSI-s Pilisben tartott középtávú 18,3km még 2013-ban és tavaly a Gerecse 20, ami igazából túra, csak lehet rajta futni)

Szóval az első Terepfutás.hu által szervezett verseny. Tervben volt már egy ideje, de vagy az időpont nem volt jó, vagy valami más kifogásom akadt. De most, mondhatni elvették a szüzességemet!

Mivel Dóri aki a maratoni távon ment (nagyon jót, 40,5km 4:05, 1000m szinttel!) velem jött le, így korábban indultam. 7h-re nála, 8:05-re lent voltunk. Gyors rajtszám átvétel, készülődés. Én ugyan nagyon ráértem (csak 10h-kor volt rajtom, nekik 9h-kor), de azért összekészültem. Egy-két ismerőssel találkoztam, köszönés-pacsi, ennyi.

Az eredeti cél a 2 órán belül teljesítés volt (1:59:59), ez a mostani jó formám és az ott hallottak, gyors a pálya, jelentsen bármit is, módosult 1:50 alattira is. Herczku Timi (nem rossz terepfutó, tavaly az UTH-n a „kis”távon 55km-en Ő nyert, meg nyomott Dupla Élményt is, 77km, 3300m szinttel!!) is ilyen tervvel vágott neki. Nekem, ha vele tudom tartani a lépést az bőven elég. Rajt előtt még vacilláltam a hosszú és a rövid felső között. Végül a rövid nyert és igazam lett.

Rajt! Nagyjából a közepe táján indulhattam, de már az elején törtem felfele, mint a talajvíz. Az első 2km aszfalton megy, emelkedik ennek ellenére egy cipőkötéssel (mivel a Nike Pegasus 31-es cipőmben mentem számítottam is rá, ez után a másik lábamon lévőre is) is 5:20 és 5:10 lett. Hoppá, csak nem elfutom az elején. De kényelmes a tempó, nyomjuk tovább, igaz most meg a jobb lábamon kellett cipőt kötni. Amatőr. Elértem az erdőt, kezdődik a terep, de nem lassulok. Itt megint felmerül bennem egy pillanatra, nem lesz ez gyors? Jön is az emelkedő meg a séta. 2km futás-séta kombináció. Fura, mert sétálva is folyamatosan előzök és Timi is egyre közelebb van, pedig Ő fut. Utol is érem, kicsit beszélünk, aztán elhagyom. Sík rész jön és megint az 5 perces tempó. Basszus, de jól megy. Sok van még ugyan hátra a pulzusom meg 170 felett, de ezt én elviselem sokáig, így mehetünk. Páran, (köztük Timi is, aki közli velem, hogy már a túlélésre megy és bazi melege van a hosszú ruhákban, de jelenleg így is harmadik!) utolérnek, megelőznek, de csak pár méterre engedem el őket. Jön egy kis meredeken való lezúzás, amin meglepő módon és lecsapatok, mint az állat. Tök jó, a térdeimet nem sikerült kinyírni (azért ettől tartottam egy picit a Balboa után)! Éljen!

A tereppel sincs baj, kicsit (nagyon) traktornyomos, de ez van, ezt kell szeretni. Sár akad egy kicsi, de mindenhol kikerülhető. A talpamon viszont már érzek egy vízhólyagot. Bakker. Haladás tovább, sík és kicsit lejtős részek követik egymást. Egy sráccal futok együtt, beszélgetünk (miközben kényelmes 4:50-es ezreket megyünk), hogy lesz még ennek a lefelének böjtje, biztos nemsokára jön az emelkedő. Van még 8-9km jól érzem magam, az idő meg fantasztikus. Süt a nap, kicsit ugyan fúj a szél, de nem vészes. Elérjük az utolsó pontot, ahol dugókázni kell, itt Csipi (3-szor ment végig a Körön, 152km, 7200méter szint, szóval egy állat!) bátorít, hogy már csak 5kili, innen lazán bevitorlázunk. Az órámra nézek, basszus, 1:35-nél járok és még 5kili az kb. 25perc. Necces lesz az az 1:50. Egyszer csak Lilla, aki éppen 3-ik volt ekkor a lányok között beelőz (na, jó, egy ideje már láttam, hogy közelít). Hú, be kéne állni mögé (nem csak a látvány miatt), mivel nagyon jó tempót, 4:30 körülit mehet. Így is teszek, jön a srác is akivel eddig együtt futottam. Nem tudom tudatosan-e, de Lilla picit lassul, kénytelen vagyok megelőzni. Érzem, a tempót innen végigbírom, mert ezek szerint emelkedő már nem lesz, amikor beérünk a faluba meg tuti lejtő, tehát nagy gond már nem lehet. Épp aszfalton futunk, de ez gyorsan változik, megyünk megint a földútra. Lilla visszaelőz, megy mint a meszes, mert már látja maga előtt a 2-ikat. Próbálom tartani vele a lépést, de nem megy. Sebaj, majd a faluban, az aszfalton utolérem őt is, meg azt a pár embert akit látok még magam előtt. Elárulom, nem sikerült végül. Pedig haladok rendesen, jöttek is az egyre gyorsuló ezrek. 4:40, 4:30, 4:26, 4:15, a 600 méteres részidő meg 4:10-es pace, pedig a célkapu már egy kis emelkedőn van a sportcsarnoknál.

Atyaég! Ilyet tudok még a végén? Igaz lejtő, de akkor is.

Célba érés, csippantok órámat megállítom és ránézek: 1:45:20! Igen! Nagyot fújok, érmet kapok a nyakamba, meg Cögétől a dugóka letétjét vissza.

Megcsináltam! Elfáradtam, de ez iszonyat jó volt!

Hivatalos időm: 1:45:18. Ezzel a 115 célba érkező (többeket kizártak, nem fejezték be) közül a 17-ik lettem a férfiak között.

Kis beszélgetés a nagyjából velem együtt beérkezőkkel, kölcsönös gratulálás. Meg is érdemeljük, jót szaladtunk. Mindenki fáradt, de boldog. Jöhet a nyújtás, itt újabb delikvensekkel beszéljük meg a történteket.

A végén gulyás, amiből csak keveset ettem (nem nagyon tudok futás után enni) meg beszélgetés a Pesterzsébeti futókkal. Ők is jót mentek.

Jól szervezett, profi verseny, kedves és tapasztalt segítőkkel, akik maguk is futnak. Olyan nagy nevek, mint pl. Csipi, Maráz Zsuzsi stb.

Ide és más versenyekre is megyek még az tuti!

Utószó: Van 3 vízhólyagom (nem szokott, lehet a Nike cipő+a terep a ludas, régen volt rajtam), kicsit érzem a combizmomat, de ennyi. Már ott is simán futottam volna még. Most, így pihenés után meg pláne. Annak ellenére, hogy szinte nem is frissítettem (tudom hiba, de minimális vízivással csináltam meg) nem csaptam szét magam. Úgy néz ki elég jó formában vagyok.