Most inkább a képek beszélnek helyettem. Jöjjön az éremkavalkád.

 A jövőbeli célok már megvannak. Röviden összefoglalva többet, gyorsabban és jobban.

Brüsszel: Kacsa "bosszúja" Barcelonáért. Már a hazaérkezünk hetében elintézte a szállást, a nevezést és a repjegyeket. A közlést követő napon volt a reptéri robbantás, mondtuk is neki Elivel, hogy egész jó helyre sikerült szerveznie. Teltek-múltak a napok, hetek miközben azért ismerkedtem az útvonallal és a szinttérképpel. A közel 400 méter szintemelkedés nem tette túl gyors pályává. A nyáron és az ősz elején messze nem voltam olyan formában, mint tavasszal, de ennek ellenére egyre erősebbé vált bennem a gondolat: egyéni csúcsot kéne futni. Nem lesz könnyű, de nincs mit veszítenem. 1,5 héttel az utazás előtt kiderült, hogy Tibi is jön és ha lehet félmaratont fut. Így végül négyesben vágtunk neki a brüsszeli utazásnak. Persze, hogy ne menjen minden simán a keddi hazafutás során megfájdult a talpam. Igen, az ami tavaly is előjött, akkor Berlin után. Fasza. Gyorsban két okot is találtam rá, az új Nike Vomero cipőm vagy a túlterhelés. De simán lehet ezen okok kettős hatása is. Szerda délután kétségbeesve hívtam Zolit, a masszőrt, hogy tudok-e menni hozzá másnap vagy pénteken, hátha az segít. Egy darab szabad időpontja volt, biztos rám várt. Biztató volt amit mondott, futni fogok tudni, de akkor, ott helyben beszarok a fájdalomtól és 2 napig még érzékeny lesz. Király! Jó lesz, jöhet. Nagyjából össze voltam pakolva, így pénteken belefért, hogy új cipő után rohangáljak amit meg is találtam, de csak hétfőn mehetek érte. Nem baj, amúgy sem futnék abban, jó lesz a régi Asics-om is. Ennyit még elbír. A gépünk este ment, Kacsa már előre becsekkolt online, így ráérősen, kényelmesen kibuszoztunk, gyorsan átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, toltunk egy szendvicset majd felültünk a gépre. A közel 2 órás út eseménytelen volt, a kinti reptéren még pont elcsíptünk egy shuttle buszt ami bevitt minket a városba. A reptéren magát ajánlgató taxisban valamiért nem bíztunk, pedig majdnem 20 euro-val olcsóbban vitt volna négyünket. Buszról le, irány gyalog a 1,5km-re lévő szállásra.

séta a brüsszeli éjszakában

A kulcsok a postaládában voltak felragasztva a láda kulcsával egyetemben. Kacsa ezt kiügyeskedte, így erőszak nélkül jutottunk be a lakásba. Amely két szobából és egy fürdőszobából állt, kellemesen berendezve. A szállásadónk egy fiatal hölgy aki amúgy itt lakik a hűtőből és a fürdőből ítélve, de most valahol máshol tartózkodott. Kicsit körbenéztünk a környéken, beültünk vacsorázni egy hamburgereshez majd kis bevásárlás után a szálláson még átbeszéltük a másnapi látnivalókat.

hálószoba

nappali

Elsőként az Atomium-hoz mentünk, érdekes kis építmény, jó messzire ellátni belőle. A fényjátékos teremben mondjuk érdekes érzéseim voltak. Tuti besugároztak valami információt a fejünkbe. Láttuk, lépjünk tovább.

Atomium

éppen zajlik az elme befolyásolása

Mini Europa

Heysel stadion

Következő célunk a Sacre Coeur (Szent szív) bazilika volt. Útközben beugrottunk egy Lidl-be egy kis elemózsiáért. Útban a bazilika felé egy ilyen remekbe szabott szoborba botlottunk. Már ezen séta alkalmával is látszott, hogy elég hullámos a város.

pisilő fiú helyett köpködő vaddisznó

Maga a bazilika nagyon szép, főleg belülről. Nem túl nagy csicsa, egyszerűen nagyszerű. Nekem bejött. Kacsa még elmondott egy imát a másnapra vonatkozóan. Ártani nem árthat. Sőt!

 Szent Szív bazilika

egyszerű, letisztult, szép

Diadalív

Mivel már a délutánban jártunk így az expo felé vettük az irányt, hogy meglegyenek a rajtszámok is holnapra. Egy sima sátor volt csak maga az expo, pár kiállítóval. Nem egy berlini hangár az tuti. Nem baj, ennek ez a varázsa és legalább nem tökölünk sokat. Egyből irányba álltunk a megfelelő sorba, bár sor nem igazán volt. Egy magyar szó ütötte meg a fülem, de először arra gondoltam biztos rosszul hallottam. Aztán kiderült, hogy mégsem. A két segítő magyar volt! Basszus, tényleg mindenhol ott vagyunk. Tibit mégy gyorsan beneveztük a félmaratonra valamint egy kicsit elidőztünk a Garmin óráknál aztán továbbálltunk. Itt volt még az Autoworld, egy nagy autós kiállítás, de ez annyira nem hozott lázba minket így kihagytuk. Jöjjön az Európai Parlament valamint a Parlamentárium.

tényleg nem nagy és nincsenek sokan

piros is, Ferrari is...

A Parlamentbe menet megéheztünk, így előbb egy bolt, aztán kiültünk egy parkba "csövezni".

de szépek vagyunk, na jó inkább sármosak

A Parlamentáriumba a bejutás pont ugyanolyan szigorú, mint a reptéri biztonsági check. Mindent ki kell pakolni a zsebekből és a detektoros kapun átmenni. Szerencsére itt sem akadtunk fent. Bent egy fantasztikus interaktív kiállítás van, a második világháborútól napjainkig lehet végig követni az eseményeket. Képekkel, szöveggel és audio kommentárral. Természetesen mindezt minden tagállam saját anyanyelvén. Jó hosszú, nem tudom mennyi időt töltöttünk bent, de a végén már Tibivel az alvás határán voltunk. Ezt is kipipáltuk. Kérjük a következőt!

Ezután az Eddy Merckx metró állomásra mentünk ami jól kint van a város szélén, utaztunk vagy 15 megállót, de megérte. Ugyanis itt van kiállítva Merckx azon kerékpárja amivel 1972-ben megdöntötte az 1 órás kerékpározás világcsúcsát. Mai szemmel nézve elég retro darab. Sehol egy patent pedál csak jó a öreg szíjas rögzítés. Egy áttétel, de ez ugye a kísérlet miatt. Igaz jó nagy áttétel. Azért ez a kerékpársport történelem egy darabja, egy legenda bringája. Látni kellett. Sajnos csak ennyi fért bele a városnézéses napba, ha lesz legközelebb akkor talán többet is látunk a városból. Így irány vissza a szállás ahol lepakoltunk majd irány valami kajálda. Együnk valamit. Kis töprengés után a tegnapi helyre ültünk be megint. Én a már bevált dupla húsos maxi burgert kértem. Ehhez járt két pohár üdítő és egy adag sült krumpli. Finom volt ismételten. 

 egy bringással kötelező látnivaló

vacsora

Este a szálláson még összekészítettem a felszerelést, kicsit nassoltuk, beszélgettünk és egyeztettünk Elivel, hogy hol fog nekünk szurkolni. Ebből a szempontból nem túl barátságos a pálya vonalvezetése, mert csak két helyen tud ott lenni. 15km-nél és a célban. Ezután nyugovóra tértünk. 9-kor lesz rajt, így reggel ráérősen 7 órakor keltünk. Kényelmesen megreggeliztünk és felöltöztünk. Kb. 20-30 perces út volt ki a diadalívhez. Fura módon egy budapesti versenyen hamarabb kimegyek, mint itt. A rajthoz menet elég hűvös idő volt, de nem akartunk Elinek nagy pakkot így csak egy felsőt vittem magammal. Végül elég is volt. Magában a rajtzónában már nem is fáztam, a körülöttem lévő emberek testhője nagy segítség volt. Még elintéztük a kis és nagy dolgokat, itt szerencsére volt még papír a budiban. Jöhetett a szokásos mars csoki, mert ugye anélkül egy métert sem.

rajt előtt

Kb. 1700 induló volt a maratonon, így elég közel voltak az iramfutók egymáshoz. A tervünk az volt Kacsával, hogy megyünk a 3:30-assal aztán lesz ami lesz. 3km-ig tartottuk is a kicsivel 5 perc alatti tempót aztán jött az alagút. Már a lefele menetben látszott, hogy ebből baj lesz. Meredek volt, sejtettük, hogy felfelé "érdekes" lesz. Igazunk lett. Annyira nem esett jól, ez a kilink csak 5:30-as lett. Meg is beszéltük Kacsával ha sok ilyen lesz még az szar. Nos, mire befejeztük az elmélkedést már jött is a következő alagút. Aztán a következő.  Ezen 3 alagútnak köszönhetően elvesztettük szemünk elől az iramfutónkat és kb. 1,5 perces hátrányt szedtünk össze a 3:30-hoz képest. Nem baj, megyünk tovább a saját tempónkban. 6 km-nél behaladunk egy szép parkba, naná, hogy megint felfelé. Kacsa jobbra el, pisilnie kell. Nekem is, de még tartogatom az esetleges holtpontra. A kis felfele után egy meredekebb lefele következik. Itt sikerül bőven becsúszni 5 perces alá. Kacsa utolér és köszöni, hogy megvártam. Nem vártam, egész egyszerűen gyorsan fut. Kikeveredünk a parkból jön a 10 km-es chip kontroll. 51:14-el haladunk át. Jól állunk és még frissek vagyunk, de ugye rengeteg van még hátra. Bármi lehet. 12-nél Kacsa megint jobbra el. Igen, pisilős fiút játszik Brüsszelben. Jön egy jó hosszú, kényelmesen megfutható lejtő mindjárt jót tett a pace-nak. 4:45! Egy percet hoztam az iramfutón. Kacsa most kicsit lassabban ér utol pedig tolta neki rendesen egy 4:27-es kili formájában. Közeledünk Eli felé akinek a hangját már messziről halljuk. Igazi energiafröccs ez nekünk. 

15km-nél frissen és üdén

Ezzel a plusszal megyünk tovább. Még mindig jól esik és jó a tempónk, tartjuk az 5 perces kiliket. Biztató. 17,5 körül dobunk egy jobbost, itt lesz a nagyon hosszú oda-vissza rész. Visszafele ugyanis már majdnem 35km-nél fogunk járni. Basszus, 9 kili oda, majd 9 kili vissza, szarul hangzik, de hát ezért jöttünk. Meg a következő emelkedőért ami soha nem akar véget érni. Lassulunk is a szokásos 5:30-as tempóig. Abban azonnal megegyeztünk, hogy ezt nem fogjuk tudni lefele visszahozni. Nagyjából itt engedtük el a 3:30-as célidőt. Az emelkedő 19km-ig, a frissítőpontig tart, legalábbis mi ezt hisszük és látjuk. Utólag nézegetve a szintrajzot igazából 20 km-ig. Így már érthetőbb ott miért lassú ez a km is. 20-tól viszont tényleg megint lefele haladunk és megint mennek az 5 alatti km-ek. Jön a féltáv, 1:47:17-el csippantunk. Kurva jó, egy kényelmes, beszélgetős fm nem túl szar idővel.

féltávnál

Azért itt már fájnak a talpaim és a vádlim is kezd összeállni, de még bírható. Itt már látjuk a visszafele futókat is. Nincsenek sokan, ez még bőven a mezőny eleje. Jön egy kis erdős rész egy tóval és nagyon meredek lefelével, de legalább rövid. Az erdőben elég szar az út, plusz tele van a gesztenyefákról lehullott cuccossal is. Nem volt annyira komfortos már a futás, de a tempó még mindig vállalható volt. És mellettünk nem nagyon mentek el, inkább mi előztünk. kiértünk az erdőből jöhet a hosszú, sunyi emelkedő, bónuszként egy kis szembe széllel. Kacsa próbál mindig valaki mögé beállni szélárnyékba, meg hogy tempót menjenek nekünk. Nem találunk senkit aki ugyanazt a tempót futná. Egy hölgy van, de ő gyorsabb, nem tudunk és nem is lenne érdemes vele elmenni. A 30 km-es kontrollnál is jó idővel haladunk át. 2:33:34. Jó, nagyon jó. Ugyan végleg letehetünk a 3:30-ról, de egy jó kis 3:36-3:37 még össze jöhet ami mindkettőnknek egyéni csúcs.

30 kilinél, már nem annyira őszinte a mosolyunk

Biztosak vagyunk benne, hogy az emelkedőkön időt veszítünk amit lefele nem tudunk behozni. A közel 4 km-es emelkedő viszonylag hamar eltelik. A 33 km-es frissítőpont után benyomunk 2-2 sótabit. Jól jöhet. Itt már noszogatom Kacsát, hogy húzzon, mert látom rajta, tudna jobb tempót menni. De marad, együtt jöttünk-együtt futunk. Jön a csatlakozási pont ahol találkozunk a félmaratont futókkal, hirtelen tömeg lesz és persze megint egy kis emelkedő. Kacsa szól, hogy figyeljünk, ne ragadjunk be a lassabb futók mögé. Látunk egy iramfutót, Kacsa persze egyből meg akarja nézni melyik az. Asszem itt elég durván szóltam rá. Hagyjon már bakker, 5 percesben megyünk fel az emelkedőn, sorra előzzük az embereket aztán még gyorsítsak és nézegessek mindenfelé? L...t! Persze ez nem komoly harag, no para. Már csak 7 km, ezt féllábon is kibírom.Kacsának már tuti a brutális egyéni csúcs és jó eséllyel nekem is meglesz. A combom is elkezd rendetlenkedni és a gyomrom is háborog, de fejben erősnek érzem magam. Marad a kicsivel több mint 5 perces tempó. Közeledünk a rajt helyszínéhez, innen már csak 3 km és meglesz. Biztosan meglesz. Elég szűk a hely, néha a padkán vagy a fűvőn futunk, mert csak ott férünk el. A pálya vége ismerős lesz hiszen ugyanaz mint a legeleje. A lejtőt nem szeretik a lábaim, de ez talán normális is. Persze a felfele meg egészen más miatt nem esik jól. Nincs bennem több, szerettem volna gyorsítani, de nem igazán sikerül. Kacsát végül 41 km körül sikerül rábírni, hogy menjen. Villámgyorsan eltűnik a szemem elől. Én küzdök a közeggel, a szűk úttal, az éles kanyarokkal és a macskakővel. Eli hangját hallom ahogy bőszen szurkol nekem és odaadja a zászlót a befutóhoz. Mindenre figyel Keripapa. Megvan az utolsó kanyar is jön a célegyenes. Még valami hajrá félét is produkálok, a zászlót a magasba emelem és beérek! Igen, megcsináltam! PB!!! 3:37:45! Kacsa vár a célban egy pacsival. Óriásit mentünk. Majdnem két perccel jobb, mint tavaly Berlinben, ami ugye egy sík maraton. Nagyon örülök és iszonyat fájnak a lábaim. A vádlim betonkemény, a talpaim zsibonganak, de megérte. Megkapom a befutócuccokat, érem, víz, iso, waffel. Az érmet a nyakamba akasztom, a folyékonyakat azonnal megiszom. Séta a lépcső felé. Elitől kapok egy cola-t. Tényleg mindenre gondol. A legjobb szurkolónk. Főtörzsszurkoló! Ez az eredmény az övé is. Sokat köszönhetek neki. Tibi is bent van már, örömmel közli, hogy Ő is egyéni csúcsot ment. Össze is állunk egy közös fotóra. jól nézünk ki. mintha semmit nem is csináltunk volna. Csak akkor tudnám mi a francba fáradtam el annyira és mitől fájnak a lábaim?

3 futó, 3 egyéni csúcs

Irány vissza a szállás, ami Kacsának köszönhetően nagyon közel, kb. 200 méterre volt. Igazán előrelátó. A gépünk 17:55-kor indult, így nyugodtan le tudtunk zuhanyozni és átöltözni. Pakolom a hátizsákba a holmimat, gyorsan meg is telik. Baj van. Ki van tömve, mint a déli busz, de a papucsom meg rajta. Kis dilemmázás után a futócipőnek mennie kell. Futni nem hiszem, hogy fogok még benne, akkor meg minek vigyem haza. Maradnia kell. Jött még a szokásos zászló aláírás. A lakásban rendet vágunk, főleg Tibinek köszönhetően. A házigazdánk biztos elégedett lesz, nem hagytunk nagy rumlit magunk után. Később kiderül így is volt, tökéletes vendégnek értékelt minket.

haza már nem jött, mert kitelt az ideje, na meg kellett a hely a sok csokinak

van még hely rajta...

Indulnunk kell, hogy elérjük a 15:30-as shuttle buszt. Na ez annyira nem sikerült. Igaz viszonylag gyorsan bevásároltunk az útra, de sikerült rossz metróra szállni. Ezt elkúrtuk. A következő 30 perc múlva megy, igaz meg is kéne találni, hogy honnan. Összefutunk egy magyar sráccal aki szintén a buszt keresi. Sok információt nem találunk a környéken. Felmerül a taxi, mint alternatíva. Meg is kérdezünk egyet mennyiért visz ki minket a reptérre. Kicsit sokkol a 150 euro-s ár amit hallunk. Inkább megkeressük a buszt. Elindulunk a leszállóhely felé ahol ismét egy taxiállomásba botlunk. Egyből meg is talál minket egy taxis. 15 euro/fő-ért kivisz minket. Olcsóbb, mint a busz, mi meg sietünk így áll az alku. Gyorsba verbuvál még pár embert mellénk. Bepakolja a táskáinkat a csomagtartóba és közli üljünk hátra mind a négyen. Hogy mi van? Megismétli újra, jól van elsőre is értettük csak nem hittünk neki. Szóval mi négyen hátul, a magyar srác meg négy ismeretlen meg középen és elől. 10-en egy 9 személyes autóban. Maximális profit. Jól csinálja. Nem is szarozik sokat ahol lehet 150-el hasítunk az autópályán. Hamar ki is érünk, fizetünk, minden rendben irány a terminál. Az előtérben még átesünk valami fura vizsgálaton aztán jöhet a security check. Bent veszünk még pár szendvicset meg üdítőt. Na meg egy-két csokit a duty free-ben. Mondjuk Kacsa nagyjából az összes gumicukrot felvásárolta. Beállunk a 14-es kapuhoz ahonnan a gépünk fog menni. Itt már sűrű a magyar beszéd, oda kell figyelni mit mondunk. Lassan, nagyon lassan jutunk be, de hát csak nem megy el nélkülünk. Felszállunk, eszünk, iszunk jól érezzük magunkat. Hamar eltelik az a szűk két óra amit repüléssel töltöttünk. Itthon a reptéren a szakadó eső fogad. Szar ügy. A Köki Terminál-ig még együtt megy a banda, onnan meg ki amerre lát.

emberünk sietett hazafele

Jó kis menet volt. Elfáradtam, főleg a lábaim. Pulzusadatokat figyelve sok maradt benne, de nem éreztem azt, hogy sokkal jobbat tudtam volna futni. 1-2 perc talán. Ez egy picit zavar, meg kell fejtenem, hogy mi lehet az oka. A tavaszi formámtól messze vagyok. A szeptember elég zaklatott volt, hiányoznak a minőségi edzések és 3-4 kiló plusz is van rajtam. Ezek is mind közre játszhatnak ebben. Pár szó a többiekről. Kacsa: egy nem normális állat. 3 pisililéssel is jobbat ment, mint én. Ha korábban otthagy akkor talán meg lehetett volna neki a 3:30. Elképesztő. Tibi: a bringás srác. Aki nulla edzéssel is szalad egy 1:48-at egy nem könnyű pályán. Lenyűgöző. Van még benne...Eli: A SZURKOLÓ, így végig nagybetűvel. Óriási köszönet, hogy ismételten elkísért minket, szurkolt és támogatott minket. Köszönöm. Azért felmerült bennünk, hogy mire lett volna ez elég egy sík maratonon. Nehéz átszámolni, de közel lettünk volna a 3:30-hoz. Hogy alulról vagy felülről az már más kérdés. Kacsa fogalmazta meg úgy, hogy megtanultunk ésszel futni. Nem csapjunk szét magunkat, ami igaz is. Másnap csak a vádlimat éreztem és egy kis izomlázam volt a combomban. Ez nem sok. Maga ez a szűk 3 nap remek volt. Jó emberekkel, jó barátokkal tölthettem. Várost néztünk, futottunk, jól éreztük magunkat. Nagyon szeretem ezeket az utazásokat. Most meg jön a SPAR maraton. Csak a nem normálisak futnak egy héten belül két maratont. Nem tudom mi lesz, de nekimegyek. Lepkével és Kacsával elindulunk a 3:30-as iramfutóval. Lepke biztos megfutja, Kacsa talán, én a magam részéről az érjünk végig kategóriába sorolnám magam. A héten nem futottam sokat, igyekeztem pihenni. Meglátjuk mi lesz, de vagyok olyan makacs, hogy végigcsináljam. És így is lesz, mindmegdöglünk jeligére!

Immár 10 éve, hogy elöszőr ott jártam. Hamar megfogott a hely varázsa és nem meglepő módon ebből is hagyomány lett. Másoknak is nagyon bejött, így minden évben akadnak első bálozók. Most Bejja-Kacsa plusz a 3 gyerek és Timi is beadta végre a derekát. Idén Zolika világ körüli úton van így egy őstagot nélkülöznünk kellett. Azonban volt oly kedves és a szállás ügyét elindította. Ez a része valamiért elég nehézkesen ment. Konkrétan egyik levelemre sem válaszoltak. Utaltam előleget is nekik, de semmi reakció. Fasza lesz ez így. Közben voltak változások a létszámban meg az éjszakákban is így végül a telefonos segítség mellett döntöttünk. Drága Fish-ünk felhívta emberünket és ledumált vele mindent. Köszi! Na szóval eljött at indulás napja. Kacsáék már hajnalban nekivágtak a számukra ismeretlennek. Mi, Timi, Viki, Ati és én a mondhatni szokásos 8h-i indulásnál döntöttünk már csak azért is mert Timi 7h-ig dolgozott. Kifele szinte eseménytelen utunk volt leszámítva egy kis eltévedést és azt hogy a lányok nehezen viselték ha egy kicsit közelebb mentem az előttünk haladóhoz. Kiérvén gyorsan elfoglaltuk a szobákat és még a Kacsaláddal is sikerült összefutni. Mivel mindannyian éhesek voltunk ezért bevágódtunk a szokásos étterembe.

korai vacsi vagy késői ebéd?

Ezután jöhetett a szokásos program, gyalog végig a sétálóutcán, gofrizabálás és felvonózás a Gubalówka hegyre.

a másnapi fő cél, nevezzük Ati keresztes hadjáratának

Az a bizonyos gofri

Fent van minden. Étterem, söröző, minibob és innen egész jó kilátás nyílik a hegygerincre.

nem csúnya az egyszer biztos

panoráma a Gubalowka hegyről

a Kasprowy Wierch

Este egy kis közös jóleső futkorászás után összegyűltünk a közösségi szobában ahol biliárd és youtube diszkó mellett átbeszéltük a másnapi tervet. Maradt az eredeti cél a Giewont, a keresztes hegy.

buli van

Reggel 7h-kor indulás, hogy ne legyenek sokan. Még bementünk a boltba útravalóért majd elindultunk felfelé. Az eleje aszfaltúton halad egészen a Kasprowy-ra menő felvonóig. Innen indulnak a különböző jelzések. Nekünk a kék kellett, ez visz oda ahova megyünk. Itiner szerint kb.3 órás az út, az oda-vissza kb. 6 óra, teljesen jó lesz. A második háznál Viki nem érezte jól magát így ő nem folytatta az utat. Négyesben folytattuk, rövid idő után elértük a hosszú, lépcsős, caplatós emelkedős részt. Ati 5 éve valahol itt adta fel, de ez most nem volt opció.

Szép lassan előbukkant a felhők közül a cél, maga a Kereszt. Innen kicsit mászósabb, láncos szakasz jön, de nem vészes.

Bejja picit be volt fosva (tériszonyos), de hősként felmászott, még akkor is ha nem mindig volt őszinte a mosolya.

fenn a csúcson

Lefele még óvatosabb volt többekkel egyetemben. Nem hiába mondják, hogy egy hegy akkor van megmászva ha le is érsz róla épségben. Mivel én Kacsától megkaptam utasításba, hogy vigyázzak rá nagyon így ezt tettem. Ahol kellett és tudtam, mondtam mikor-hova tegye a lábát. Leértünk ez a lényeg.

pedig elég széles volt az út

Az elágazásnál akadt egy kis dilemmánk. Induljunk vissza amerről jöttünk vagy menjünk tovább a Kasprowy felé, megmászván közben egy 2000 méter feletti csúcsot. Bejja a lefele, Timi a tovább mellett volt, Atival nekünk igazából mindegy volt. Így innen már csak 3-an folytattuk. Viccesen meg is jegyeztük, hogy a végén csak egy maradhat! Szépen, kényelmesen felmásztunk a következő csúcsra, nem mondom, hogy nem volt meredek, de felértünk.

idén csak ilyen magasra

 a magasság stimmel

Jókedvűen folytattuk utunkat a Kasprowy felé. Közben Timiből előtört a túraterminátor, ne felvonózzunk, hanem menjünk le teljesen gyalog. Atinak lejtmenetben fájdogált a térde, így Ő szinte biztosan nem fog/tud lesétálni. Nekem meg teljesen mindegy volt. Az időjárás kellemes volt, igaz amikor elbújt a nap és csak a felhők meg szél volt akkor azért nem volt olyan meleg. Ideális túraidő. Viszonylag gyorsan elértünk a Kasprowy-ig ahol bizonyossá vált, Ati utazik, Timi és én sétálunk lefelé. Az órám ugyan vészesen merült, de mindegy, menjünk aztán lesz ami lesz.

A lefele út igazából eseménytelenül telt, leszámítva, hogy az elején kerülgetni kellett a tömeget. Miután ezen túl voltunk tényleg nem nagyon történt semmi. A házig tartó, térkép szerint valamivel több mint 3 órás utat 2 óra alatt tettük meg és még az órám is végigtudta track-elni, igaz a vége felé már veszettül csipogott. A szálláson gyorsan rendbe szedtük magunkat, majd kiegészülve Vikivel és Atival beültünk kajálni.

 nem éppen helyi specialitás

Jóllakottan visszaérve örömmel konstatáltuk, hogy megérkezett a harmadik turnus is. Kriszti, Fish, Balázs, Pitya, Egon és Feri. Remek! Teljes a banda. Ők is elmentek harapni valamit, de este összeverődtünk a biliárd szobában. Megvolt már a másnapi terv is, bár elég rossz időt mondtak. Mindegy 7:30 körül indulás. Na ebből nem lett semmi, mert másnap reggel konkrétan szakadt az eső. A többieknek nem nagyon akaródzott elindulni, de a kemény mag készen állt. Lementünk mindannyian a fánkoshoz, sütizni és kávézni. Kb. 1 órát lehettünk bent, majd Timi, Ati és én a túra mellett döntöttünk. Kuznice-től végül a zöld jelzésre esett a választásunk, ez vezet fel a tengerszemekhez ahonnan fel lehetne mászni a Swinica-ra majd a Zawrat-ra ami az eredeti cél volt. Az út eleje nagyon kellemes volt, ezt a részt még futva is megtehettük volna. Később ez elmúlt és jött a meredekebb, köves, lépcsős rész. Ez az esővel kombinálva igazán fantasztikus volt, de tényleg. Na jó, nem annyira. Kurvára csúszott.

esik és szar idő van, de a kedvünk...

Megint előjött a meddig menjünk kérdés. Timi megint üzemmódot váltott, Ati meg fosott a visszafele úttól. Végül megegyeztünk az 5km-ben, utána visszafordulunk. Így is lett, ami utólag még jobb döntésnek bizonyult, mert lefele, amikor már nem igazán végeztünk fizikai munkát eléggé fáztunk. Ez annak tudatában, hogy rommá áztunk nem annyira meglepő. Vissza evickéltünk a szállásra és mindenki vett egy forró zuhanyt majd irány ismét a vendéglátóipari egység. Közben kint az utcán szerveződött egy kis tömeg a lengyel kerékpáros körverseny miatt ami pont erre járt. Láttuk a táblákat előtte is, csak nem tudtuk mikor jönnek. Hát most jöttek. Számtalan kísérő autó, azokon szebbnél-szebb bringák, kerekek. Szép bringám van, de azért tudtam volna választani közülük.

Tour de Pologne

Este jöhetett a záróbuli, ahol igyekeztünk minden maradékot elfogyasztani, legyen az szilárd vagy folyékony. Marci be is karmolt rendesen. Természetesen csak bealudt, mert már késő volt, de az apja nem hagyhatta ki ezt a ziccert.

ezek a mai fiatalok

Mivel másnap is esett az eső, így nem nagyon maradt más választásunk, mint beülni a fánkoshoz, reggelizni. Mi még tettünk egy halvány próbát a sétálóutca felé, de nagyon szar idő volt. Eljött az idő a haza indulásra. Pityával konvojban jöttünk, mert Matyi kocsi kicsit betegeskedett és hátha segíteni kell valamiben. A hazaúton sem történt semmi, igaz vagy 5-ször megálltunk pisilni.

Sajnálom, hogy ilyen szar időt sikerült kifognunk, főleg a többiek miatt, mert így nem tudtak túrázni, de az időjárásra nincs befolyásom (még, de dolgozom rajta). Remélem jövőre jobb lesz, mert az tuti, hogy én megyek és ahogy a beszélgettük legalább egy hétre. Kacsával még az is felmerült bennünk, hogy kibringázunk. Szép és nagy feladat, de megoldható.

Inkább képes beszámoló lett, de haladjunk is. Écó, Eli, Jani. Velük mentem négyesben. Nagyjából tudtam mire számíthatok aztán mégsem. De jó volt ez. Nagyon. Januárban már minden meg volt szervezve. Repjegy, vonatjegy, szállás. Köszönöm Nekik! Nem volt occsó (kicsit drágább lett mint számítottam), de ez van. Alapból ugye kocsival és minél kevesebb szabival akartam megoldani. Utólag átgondolva jobb volt a repülős megoldás. Párizsig repültünk, így elmondhatom hogy már ott is jártam.

Air France ellátmány

Onnan TGV-vel kocogtunk (csak 300-al megy) Marseille-be.

most épp csak ennyi

Kora este érkeztünk meg, gyorsan vettünk egy 3 napos pass-t (amit én frankón elhagytam valahol-valamikor) az utazáshoz és irány a szállás.

Saját tésztám van! Híres lettem! :)

Metroval gyorsan eljutottunk, majd könnyen meg is találtuk a szállást ahol már Magali a házigazda várt minket nagy lelkesen. Elmagyarázta még mi-merre hány méter és már ment is a dolgára.

Welcome selfie

Megjöttünk, itthon vagyunk!

A szállás maga kicsit fura volt, nevezzük érdekes stílusúnak. Nagyjából tiszta is volt, bár az ágyneműnek fura, bagó szaga volt. Toltunk egy frankó vacsorát egy étteremben, nagyjából az elsőben ami az utunkba került.

finom volt

Még elugrottunk bevásárolni a Monoprix nevű helyre, ami nagyjából Lidl, Aldi kategória csak kicsit nagyobb. 21h-ig volt nyitva, de 20:40-kor már a biztonsági őr kergetett minket, hogy húzzunk kifelé mert zárnak. Azért a reggelinek valót sikerült megvenni.

Másnap irány a kikötő, elsősorban If vára és a Notre Dame bazilika érdekelt minket. A 83-as buszt választottuk utazásunkhoz, mert az pont a kikötőbe megy és végig a parton halad. Mit mondhatnék, lenyűgöző és fantasztikus látvány a tenger. A kikötő is jól nézett ki, rengeteg hajó, sok turista és még egy óriáskereket is raktak ide.

Vettünk hajójegyet a szigetre, a várba belépőt majd ott kell megvenni. Volt még időnk az indulásig, így beültünk egy helyre, a többiek ittak egy sört én meg ettem egy sajtos-paradicsomos szendvicset. Eljött a mi időnk, be is álltunk a sorba. Pár perc után mikor a kapuhoz értünk közölték velünk, hogy a vár ma zárva van. Hogy mi van? Bakker, ezt a jegyet eladó csaj nem tudta volna megemlíteni? Újabb sorban állás, hogy visszaadják a pénzt. Szerencsére ez gördülékenyen ment. Mivel időnk volt, így bejártuk egy kicsit a környéket.

Segway-es rendőrök. Menők!

Notre Dame bazilika. Oda majd megyünk.

Sok szép épületet, templomot láttunk és még dinnyét is ettünk.

ezekből hogy nem ettünk?

ez most épp befelé

Nos akkor irány a hegy. A 60-as busz pont oda megy, igaz mi egy kicsit metróztunk előtte. Jól van na. Egy picit eltévedtünk. Amúgy ennek a vonalnak a buszvezetőjének nem lennék a helyében. Kanyargós, szűk utcák, bonyolult útvonal meg persze az idióta francia sofőrök. Azért felértünk épségben. Megérte! Lenyűgöző, mind a bazilika, mind a kilátás. De beszéljenek inkább a képek.

pazar kilátás

Stade Velodrome. Holnap...

If vára. Végülis láttuk. :)

Lefele megint a 60-as busszal mentünk és mivel kezdtünk éhesek, szomjasak is lenni, meg eleget is sétáltunk így beültünk egy étterembe. Megint kb. az elsőbe ami az utunkba került, plusz úgy láttuk kapni ott hamburgert. Nem volt rossz hely, csak egy kicsit sokat kellett várni a piákra. A kaja már gyorsabban jött. Egyébként finom volt, árnyékban ültünk Marseille kikötőjében. Mi bajunk lehet? Jó volt ott nekünk. Volt 15euro-ért menü, ami egy salátát, egy hamburgert és egy desszertet tartalmazott. Mindannyian ilyet kértünk végül.

csoki mousse-t kértünk, ez lett belőle. Sima puding kávés-karamell öntettel.

Szép idő volt ezért úgy döntöttünk egy darabig sétálunk, aztán ha már ki van a lóláb akkor buszra szállunk. Útközben találtunk egy jó kis parkot, amit fentről is láttunk már. Padok, virágok, zöld fű meg gyér kilátás fogadott benne minket.

I.világháborús emlékmű

A reggeli futást nem akartam kihagyni, mert edzeni csak kell, meg ha már a cuccot is cipeltem. Hiba is lett volna. Bár későn volt fekvés azért csak felkeltem korán, 7h-kor már indultam is. Nem mondom, hogy az első kilométer jól esett. Utána aztán jobb lett és persze a látvány is kárpótolt mindenért.

Nagyjából 14-15km volt a terv, így ebből aztán megint kikötő lett. Mit lehet tenni ha követve a 83-as busz vonalát kb. 7,5km-re van? Rengeteg futóval találkoztam, visszafele meg már ébredeztek a magyar szurkolók. Sokan kávézókban ültek, reggeliztek, de jó páran éppen kocsikból szálltak ki meglehetősen nyúzottan. Kicsit felpörgettem a tempót, jól esett.

Tengerparti futika

Mire visszaértem a többiek már felkeltek, éppen reggeliztek, egy gyors zuhany után én is csatlakoztam hozzájuk. Majd elkezdtünk ráhangolódni a meccsre. Sétálgattunk a városban, megnéztük a stadiont és egyre több magyar szurkolóval találkoztunk. Zászlók, hajak stb. Minden piros-fehér-zöldbe borult. De megint inkább a képek.

Mi

Forrás: Index, Indavideo

megjöttek a magyar szurkolók, feketében nem a jó fiúk járnak

bent és mégsem

A Velodrome üres, még

állítólag 30 ezer magyar volt!

rohamrendőrös

A hangulatot nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus, hátborzongató, egészen elképesztő volt. Nemcsak a magyarok, de az izlandiak is remek hangulatot csináltak Én ezt még át akarom élni, jó párszor! A meccs maga amúgy nem volt jó. Nekem úgy tűnt mindkét csapatnak megfelel a döntetlen. Ez az izlandi tizenegyessel megváltozott. Nyomtunk, de nagy átütőerő nem volt a csapatban. De csak azért is begyötörtük az egyenlítő gólt! Bedaráltuk őket!! És az, hogy az ultrák előtti kapuba sikerült betalálni (még ha öngól is volt) külön jó volt. Felrobbant a stadion!  A meccs után még jó pár percig ünnepeltük a csapatot. Az izlandiak már hazakullogtak, de mi magyarok még a helyünkön maradtunk. Végül azért el kellett hagyni a stadiont. Kiültünk a körforgalomba a kőre, ettünk-ittunk, kicsit befáradtunk. Úgy volt, hogy visszamegyünk a szállásra és az esti meccset ott nézzük meg. Nem így lett, mert benéztünk oda ahol a reggeli kávét itták a többiek. Jól tettük. Az elején még nem volt nagy buli aztán fergeteges lett. Énekelés, ivás, ismerkedés a más országokból érkezőkkel. Az angolok a végén már tudták a Ria-ria, Hungáriát. Az éjjel soha nem ér véget viszont bonyolult volt nekik. :) Eli és Jani az egyiknek még a Fradi indulót is megpróbálták megtanítani, de az első sor után elakadt. Végül kb. éjfélig maradtunk nekem meg totál elment a hangom. De kib...t nagy buli és élmény volt.

Long Island, végre! Ezt akarták egész hétvégén. Aztán ebből lett a buli!

angolok, lengyelek, franciák és mi, magyarok. Örökké emlékezetes este lesz!

Másnap reggel 10h-ig kellett volna elhagynunk a szállást, ezt majdnem sikerült is tartanunk. Eli annyira nem volt jól az éjszaka, bár miután rendesen kihányta magát már tudott aludni és ezt reggel is addig gyakorolta amíg lehetett. Még intéztünk egy bevásárlást és elindultunk a vasútállomásra.

egy francia kis srác rohangált magyar zászlóval

emeletes TGV, most ilyennel megyünk

megyünk haza

Időnk bőven volt a reptéren is, ettünk-ittunk aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. Én hülye nem vettem ki a hátizsákomból a folyadékokat, de meglepő módon, nem ez akadt fent a rostán, hanem a kajás szatyor. Megvizsgálták és minden rendben volt vele így átengedték. Legalább éhen nem halunk a váróban és a gépen. Sima utunk volt, igaz a pilóta landoláskor rendesen odaverte a gépet, szar volt erre ébredni. Kacsa volt oly kedves és kijött Eliért és értem. Écót és Janit Écó szülei vitték haza. Így is közel éjfélre értem haza ami a hajnali 4:15-ös kelés fényében nem tűnt annyira kellemesnek. Maradjunk annyiban, hogy volt egy nehéz napom. Fantasztikus 4 nap volt! Utólag sajnálom, hogy a Lyon-i meccsre nem maradtam, nem tudtam menni. Pláne az eredmény ismeretében. Még tettem egy gyenge próbálkozást a nyolcaddöntőre kijutni, a létszám össze is jött (1900km és 21óra lett volna kocsival), de a meccsjegy rohadt drága volt és ez már nem fért bele a keretbe. Remélem lesz még lehetőségem.

Idén is Bécs! (jövőre is terv, de az már egy másik történet) Ismét Evetke, Timi és Lepke társaságában mentem. Ez tavaly már bejött, minek változtassunk. Közben kiderült, hogy valami rejtélyes okból Evetke még sincs benevezve. Mivel ezt az fm-t neki ígértem, így buktam bő két óra mókát és kacagást, ezért új terv kellett. Persze gyorsan eldőlt, hogy megyek a saját tempómban aztán meglátjuk mi lesz. Igazi win-win szituáció.

Igen, megint nem bírok magammal.

Szombat reggel 8h-kor van találka az Árpád hídnál. Az nekem 1 óra utazás így nem lehet sokáig aludni, 6h-kor ébresztő. Na nem mintha tudnék. 4:13-kor felébredtem, mondhatni menetrendszerűen. Fasza. Azért még arra a szűk két órára sikerült visszaaludni. Mindig előtte való este összepakolok, de most valamiért olyan koki voltam, hogy hagytam a francba. Mindegy, így is simán elkészültem. Még arra is volt időm, hogy Kökin bemenjek a Tesco-ba vízért és üccsiért. A táskám már kurva nehéz, mert unokatesóm barátnőjének a notebook-ja is benne van amit majd az autópályán fogok átadni nekik. Lassan ebből is hagyomány lesz, mert tavaly meg a másik "marhának" cipeltem egy kuplungszettet a kocsijához. Találka a többiekkel, a kocsiban meg várt a welcome cola. Köszi Evetke és Lepke. Kb. 2,5-3 óra az út, de még beugrunk Parndorf-ba körülnézni, Timinek kellenek a mamutok. Na ezt a részt nem részletezem mert egy laza 3 órát eltébláboltunk és igazából nem vettünk semmit. Enni ettünk meg beesett még egy hosszú felső Timinek mert hideg idő volt várható.

                            azok a bizonyos mamutok és a hangulat sem megvetendő

A szállás könnyen megtaláltuk hála Lepkének és a navigációnak. Menjünk az expo-ra ahol találkozunk Attikával és vegyük át a rajtszámot meg ugye a nem veszünk semmit opció. Most sem sikerült betartani, mert a fantasztikus GU gél-ből találtam uborkás-mentolosat. Igen, olyat. Volt még egy-két érdekes íz, így 7db-ot vettem 10 euro-ért. Csak tudnám mikor fogom megenni, mert nem nagyon élek vele és még a tavalyi UB-ról is maradt pár darab. Majd beletömöm Kacsába. Gyors boltozás majd beültünk egy étteremben inni valamit. Végül mivel sok időt eltöltöttünk itt, ettünk is. A többiek az itteni specialitást, a csülköt rendelték. 5-en, kettőt. Jó döntés volt mert darabja 1,3kg volt. Nem is bírták megenni.Én maradtam a jó öreg húsnál, ezúttal tojásba forgatva. A rizs hideg volt, de sebaj. Vissza a szállásra a Práter vidámparkon keresztül ahol egy-két felülős dolgot megcsodáltunk. Meg is beszéltük, hogy majd jövőre a maraton után felülünk párra.

                                                                         a csülök

                                                               párizsi szeletem

A korán fekvést nem sikerült abszolválni, de Timivel jót beszélgettünk. Úgy éjfél körül azért sikerült lefeküdni. Reggel 6:15-ös ébresztő, könnyen kipihenten ébredtem. Az idő valóban nem tűnt jónak, de legalább nem esett az eső. Azért farmerban és melegítő felsőben indultam a rajthoz. Igazából csak a szél miatt éreztem hidegnek. Ezt leszámítva ideális futóidő volt. Csomag leadás, mars csoki evés és utolsó pisilés gyorsan letudva. Állhatunk be a megfelelő zónába. Nagyjából a közepébe sikerült, így számítottam rá, hogy az elején kerülgetni kell majd az embereket. Meg is történt, de nagyjából sikerült tartani a tervezett 4:30-as tempót úgy kb. 35 másodperccel voltam elmaradva tőle. Ez 5km-ig tartott onnan jelentősen javult a helyzet. Érdekes volt, hogy simán mentem át a mezőnyön pedig elvileg olyan nagy tempókülönbségnek nem lett volna szabad lennie. Nagyon jól éreztem magam sikerült beállni a 4:25-30-as tempóra. 10km-nél kezdtem el számolgatni, hogy ha nem lassulok, akár egyéni rekord is lehet. Ez minden egyes kilométerrel egyre közelebbinek tűnt és magával a számolással is telt az idő. Fújt ugyan a szél, főleg a Duna parton, de nem volt vészes. 11km körül Eperszem szurkolt nagy lelkesedéssel, szerencsére kiszúrt engem így nekem is jutott belőle egy adag. 15-16km körül már PB részidőn belül voltam. Ismerve a pályát (tavaly is ugyanez volt a végét leszámítva) tudtam, hogy 18-tól szinte csak lefele. Éreztem az erőt és onnan mennie kell a 4:20-nak is. Na azért egy kis emelkedő akadt vele együtt meg talán az egyetlen holtpont. Beszúrt az oldalam. Lassítsunk picit felfele, lefele úgyis behozom, 20-nál meg úgyis mindjárt vége, onnan mehet ami a csövön kifér. Eperszemet nagyjából itt látom újra, még mindig óriásit szurkol, kell is az energia. A 20-as km-t csak chipszőnyegből vettem észre, a táblát nem láttam, lehet nem is volt. Óra kicsit korábban csippan (kb.200méter eltérés volt benne már jó ideje): 4:16-os 1 kili.Ez jó tempó nem akarok belehalni és már csak 1100 méter. Tudom, hogy a kanyar után kis szakasz egyenesen majd egy balos és ott már vár a cél, kicsit ugyan közelinek tűnik, mikor leérek, már látom is miért. Máshol van a befutó. Tovább a Ring-en a Városháza felé. Sebaj, tolom neki már látom az órát. 500méter lehet még. Újabb csippanás: 4:08! Te jó isten! Még jól is esik ez a tempó. Óra, Cél, Vége! Karom lendül a magasba, beértem. 1:34:34! Megvan! Nemcsak hogy új PB, de 1:35 alatti! Fújok egy nagyot, kapok egy szép érmet a nyakamba és terelnek tovább. Ez nagyon jó volt, elfáradtam, de nem vagyok totál kész. Nem fáj semmim, lazán, könnyedén sétálok. Megkapom a befutócsomagot átveszem a rajt előtt leadott zsákot is. Igyekszem rendesen lenyújtani, emiatt most nem érheti szó a ház elejét. Ez nagy szó nálam. Hívom Evetkék merre vannak, azt mondja  most jönnek fel a metróból mindjárt itt lesznek és az "F" betűnél találkozunk. Ez az ami viszonylag sokáig tartott. Az később derült csak ki hogy Ők is a régi célhoz igyekeztek. Nézegetem az órámat, bőven negatív split, utolsó 5kili 4:19-es átlag, a részkilométer tempója meg 3:53! Aztak…a, ez nagyon jó!

Attikának lassan jönnie kellene, pár perc és csörög is a telefonom, most kap érmet, jön kifele. Megérkezik, nem néz ki túl jól. Készen van, mint a házifeladat. Ideje 2:12:58. Megnéztem a track-jét, hát szépen elfutotta az elejét, 13-nál vége volt, mint a botnak. Lepkéék is megjönnek, a srác akit kísért 2órán belüli egyéni csúcsot futott. Timi is megérkezik, kicsit nehezen találjuk meg egymást, de végén ezt az akadályt is sikerrel vesszük. Kiderül Ő is PB-t futott. Nem számított rá, mert állítása szerint mostanában nem megy neki annyira a futás. Jól rácáfolt saját magára. Nosza, gravíroztassuk is bele mindketten az érembe. Visszaérve már Evetke is megvan így nincs akadálya a továbbhaladásnak. Enni kéne valamit. Vissza a kocsihoz, cuccok lepakolása, szerencsére a közelben van a Fiorino nevű olasz étterem (a Csigák 3 éve jól megjárták itt). Tele van, csak a konyhával szemben a pultnál van hely, de jó lesz az is. Ha nem is túl gyorsan, de kapunk kaját így mindenki elköltheti jól megérdemelt ebédjét. Én szolidan egy óriás hamburgert kértem. Mindössze 340gramm hús volt benne.

                                                           Fiorino "giant" burger

Indulás haza kis intermezzoval, mert az eredeti útvonalon valami rendőrségi lezárás van, de Lepke és a navigáció ismét bizonyít. A kocsiban még kitárgyaljuk, hogy ki-mikor-melyik maratonra nevez be.

Nagyon jó volt ez a két nap, a hangulat ismét zseniális volt, köszönhetően a társaságnak. Maga a futás csak a pont volt azon a bizonyos i-n.

                                               az érem nem változik, de az idő....

Úgy érzem maradt a pályában egy kicsi, főleg az elején a kerülgetések miatt és magán az időn is lehet még javítani. Mindezt az átlagpulzusra alapozom, ami csak 169 lett (ebbe a viszonylag hűvös idő is belejátszhatott) és arra, hogy közben is úgymond éreztem az erőt, hogy menne ez még gyorsabban is, csak 13-14 km-nél még nem mertem megnyomni.

Jöjjenek egy picit a számok: abszolút 767-ik hely a 13211 célba érkezőből, 715-ik hely a férfiak között a 8667-ból és kategória 114-ik hely az 1227-ből. Ez azért nem rossz egy ekkora versenyen.

Jövőre meg maraton! Mert Bécs azért még lóg nekem eggyel!

Nem lesz rövid.

Még Berlinben beszélgettünk a többiekkel, hogy hova kellene legközelebb menni. Barcelona lett a befutó, de mivel én egy picit lesérültem így egyelőre nem neveztem csak a szállás+repjegy lett beszerezve. Azért is, mert még nem jártam ott és régi vágyam volt eljutni oda. Közben Kacsa is beneveződött valahogy sőt, még repjegye és szabadsága is lett azokra a napokra. Micsoda véletlen. Persze Ő erről mit sem tudott. Azért 2 héttel előtte szóltunk neki.

Magamnak a Yours Truly-t szabtam meg tesztnek, ha le tudom futni és utána még járni is tudok akkor nevezek, ha meg nem akkor nem. Legfeljebb a srácok nyernek egy szurkolót. Szerencsére nem volt gond az YT alatt-után így neveztem.

Végül felvirradt a nagy nap és irány Barcelona. A futás előtti napon a szokásos rajtszámátvétel+végigjárjuk az Expo-t, de úgysem veszünk semmit volt a terv.

kis csapatunk

Versenyen ugye nem próbálunk ki új dolgokat, de azért én beszereztem egy Compressport-os szárat 25 euro-ért (mint kiderült elég jó áron sikerült), amit otthon biztos nem tettem volna meg, de itt csak simán az volt a kérdés, hogy melyik kéket vegyem meg.  Az Asics-es pultnál azért nyomtattunk magunknak egy-egy race/pace time-os karszalagot. Az enyém a 3:33:33 lett.

Igen, Atinak majdnem igaza lett, hogy majd úgysem bírok magammal, de erről majd később.

Délután/este még elmentünk egy Barcelona-Getafe spanyol bajnoki meccsre a Camp Nou-ba. Nem nagyon lehet leírni. Fantasztikus volt. Közel 90ezer ember abban a palotában! Ráadásul a Barca simán gurított egy laza 6-ost úgy, hogy meg sem izzadtak igazán.

Másnap 8:30-kor rajt tehát 7:30-ra ki kellene érni, így cél a korán fekvés-alvás, amit nagyjából sikerült is tartani.

Reggel időben indulás, csomagleadás és az elmaradhatatlan Mars csoki is megvolt. Pluszban lenyomtunk még egy MagnaShot-ot is (persze ez is új dolog volt) amit lehet nem kellett volna, de szerencsére nem lett gond a barna riasztásból.

Beálltunk a saját kis zónánk végére, már csak azért is, mert oda fértünk be, voltak páran. Közben döntöttünk, én neki megyek a 3:33:33-nak (igen Ati, tudom, Te megmondtad) Kacsa meg majd jön velem amíg tud aztán lassít.

A rajt során a Barcelona című szám szólt végig, én már ekkor imádtam az egészet!

Az első 2km egyből emelkedő és tömeg mindenfelé, valamint 5:35-ös pace. Nagyjából itt tettem le a 3:33-ról. Igazából nem esett jól a futás, a lábaim valahogy nem akarták ezt az egészet. Később szerencsére ez az érzés elmúlt, igaz lett helyette másik. A már emlegetett barna riasztás.
Haladunk tovább, kicsit sikerült gyorsulni,  úgy egészen 5:20-ig. 5km-nél kb.1 perces pisi szünet. Na, itt dobtuk el a Kacsa karján lévő időeredményt (3:37:59). Innen a 'C' variáció volt a cél, ami a 3:45 volt. 20km-ig igazából semmi nem történt azt leszámítva, hogy szinte állandóan felfelé futottunk. 22,5-nél volt az első olyan frissítő ahol osztogattak gel-t is, GU fajtát. Naná, hogy ezt is kipróbáltuk. Nem kellett volna, olyan sűrű volt, hogy alig bírtam kiszívni s tasakból és lenyelni, a felét nem is ettem meg. Megállapítottuk, több ilyet nem eszünk, max hozunk haza emlékbe, meg persze ajándékba, ha valaki szeretné kipróbálni. J Szaladjunk is tovább tartva az 5:20 körüli kényelmes tempót. Teljesen jól voltam, a pulzusom is erről árulkodott, 150 alatt volt még mindig az átlag, egészen addig, amíg nem kezdett el hülyeséget mérni (itthon aztán kiderült, hogy merülőben az elem). Egy picit kezdtünk távolodni már az akkori célidőnktől és nem éreztük azt, hogy tudnánk érdemlegesen gyorsítani, hogy visszahozzuk az időkülönbséget. Nem baj, volt egy tartaléktervünk, Kacsának legyen egyéni csúcs. Közben azért megjöttek a holtpontok is. Nem nagyok, de azért voltak. Szerencsére felváltva volt másképp jó, így hamar túlléptünk ezeken. Amikor meg éppen nagyon nem volt jó egyikünknek se, úgy kb.37-38km-nél egy emelkedő végén, akkor a legjobbkor, a legjobb helyen ott csápolt nekünk a főszurkolónk Eli-Keripapa! Nagyon kellett az az energy amit adott! Ugyan már fáradtak voltunk, de innen tartottuk az 5:10-5:20-at. Meg persze folyamatosan számolgattunk, ezzel is ment az idő. Még lezúztunk a tengerpartra és éreztük közel a vég. Kacsa csúcsához képest időben jól álltunk, de tudtuk, hogy az utolsó 2km ismét emelkedik. De ami ott várt ránk arra nem számítottunk. Fergeteges volt a hangulat. Nagyjából 1,5-2 méteres sávban lehetett futni, a két oldal meg tele volt őrjöngő, üvöltő, szurkoló embertömeggel! Itt még nem volt kordon, de nem is volt baj. Olyan volt, mint egy Tour De France-os hegyi szakasz. Elképesztő! Kibányásztam a hátsó zsebemből a reggel beletuszkolt zászlót és azzal a kezünkben futottunk be. Kész, vége, megcsináltuk! Első közös maratonunk Kacsával! Öröm, boldogság és érem a nyakba!

A hivatalos időnk 3:47:47 lett, ráadásul negatív split-tel!

A céljaimat elértem: kényelmes, városnézős futás volt, nem csaptam szét magam és egyelőre úgy néz ki megúsztam sérülés nélkül. Nem tudom ment-e volna gyorsabban. Valószínűleg igen, de ezt közben azért nem éreztem. Ez az amit már sosem fogunk megtudni. Nem baj, jó volt ez így, együtt. A kompressziós szár viszont nagyon bejött! A vádlimnak semmi baja nem volt. Másnap minimális izomláz azért akadt, de a városnézésben jobban elfáradtam. Konkrétan majd leszakadt a derekam. A talpam ugyan kicsit fájdogál, de nem vészes.

Visszamegyek még, ez biztos.

Összességében, eltekintve a kisebb hibáktól egy nagyon jól szervezett verseny volt. A pálya nagyon szép helyeken visz, a város főbb látványosságait érinti, de szerintem nehéz a sok emelkedőtől. A Garmin 270 métert mért szintemelkedésnek. A szervezők/segítők kedvesek, aranyosak. 2,5km-ként van frissítés, flakonos víz, powerade (kék) gyümölcsök, 3 ponton gel, több állomáson meg masszőrök segítettek az arra rászorulóknak.

Közben ez az örült barátom benevezett Brüsszelbe (eddig csak 'B' betűs városban futottam maratont) így őszre is jutott valami, amit túl kell élni.

Huh, tényleg hosszú lett, mondjuk én szóltam előre.

Köszönöm a figyelmet.