A múlt heti Rotary után, ahol nem sikerült megfutni az 1:30 alattit most a Vivicittán megint ez volt a cél. Az időjárás előrejelzés nem volt megnyugtató, mert 20 fokot és napsütést ígértek. Majdnem igazuk lett. Úgy voltam vele, hogy megyek Zolival aki 1:30-as iramfutó volt és lesz ami lesz. Szombaton nagyjából megint csak a pihenésé volt a főszerep egy kis úszást leszámítva. Délután viszont pihi és csokizabálás. Reggel 8:30-ra beszéltük meg a találkát a többiekkel. Eszter, Timi, Kacsa és Zolika. Szurkolóként befutott még Ditke, Dóri, Kata és Attika. Atiról meg tudtam, hogy 11 km körül vár csőre töltött fényképezőgéppel. Kényelmesen, nyugodtan készülődtem. Az idő pedig tökéletesnek tűnt. Nem süt a nap, nincs meleg. Kis szél ugyan van, de az nem baj. Aztán 9h után egyszer csak felhők el és a napocska meg előkerül. Fasza. No mindegy, ez van ezt kell szeretni.

nem teljes csapat

Kacsával elindulunk a ruhatár felé, hogy leadjuk a cuccokat. Közben nagy örömünkre összefutunk Kockapuval. Dobunk egy gyors kisdolgot is és irány vissza a többiekhez. Még 20 perc a rajtig, de menjünk álljunk be. Mindenki jön mögöttem aztán egyszer csak sehol senki. Mi a tosz? Hova tűntek? Egyedül maradtam, de lehet nem is baj. Magányosan, több ezer ember között. Csak én és a gondolataim. Beállok az 1-es zónába, köszönök Zolinak és 2 méterrel mögötte elhelyezkedem és várok. Várom a rajtot aminek eljön az ideje. Indulás! Kis toporgás után meglódulunk, mint a karámból kiszabadult versenylovak. Jó sokan vannak Zoli körül, úgy látszik másnak is az 1:30 a cél. Kicsit jobban lemaradok, mert nem akarok senki lábában felbukni. Hopp már itt is az első kili:4:14. Jó, még jó. Gyorsan jönnek a következők is. 4:08, 4:05. Azta büdös kurva. Ez gyors lesz, ezt nem fogom végig bírni annak ellenére, hogy most még menne, tudnék gyorsabban futni. Igaz nem pont a táblánál csippan, de ez brutál eddig. Nem is esik jól felfutni a Lánchídra. Bazzeg pedig ez elvileg nem is emelkedő. Szimpla edzésen kiröhögném. Belegondolva a pályarajzba rájövök, lesz még itt szopó rész. Várkert Bazár előtt gyors frissítés és egy újabb emelkedő majd az Alagút, de ez már lejt. Ennek ellenére lassulok már csak 4:20-4:25 a tempó, igaz még így is jó vagyok ahogy számolgatom az időt. Zoliék már messze járnak, de mindig találok magamnak másik iramfutót. Irány le a rakpart és ott végigzúzunk a Kopaszi gátig. Hosszú lesz, nagyon hosszú és ráadásul szembe fúj a szél. 7-10 km-ig tartom nagyjából a tervezett tempót, 4:18-as átlag. 10-nél 42:51-el csekkolok. Jól van csak 30 másodperc a hátrányom ez nem vészes. Igaz, hogy rohadt melegem van, de menni kell és megyek is. Még előzök is egy párat. Köztük Vincze Zsófit akinek tolok egy közepesen gyenge hajrát aki cserébe a hátamra akar ülni, hogy vigyem. Kössz, épp meg akarok halni. Aztán feltűnik Ati sziluettje. Király, hogy én ezt milyen rohadtul vártam. Főleg azért, bocs Ati, mert ez akkor már a fele! Kellemes meglepetésemre, Tini és Ziti is kint vannak szurkolni. A kiscsaj nagyon cuki volt.

repülök

Mondhatnám, hogy erőt adott, de ekkor éppen nagyon másképp volt jó. Összejön 3 szinte egyforma 4:25-ös kili miközben még a Szabadság hidat is meg kellett mászni. Olyan érzés mintha a Kékesre kellene felfutni. Kivagyok, mint a liba. A hídról lefele a rakpartra még összerakok egy viszonylag normális km-t, de aztán vége. Beszúr az oldalam. Szerencsére jön egy frissítőpont ahol belesétálok. Amúgy sem tudok futás közben inni, de most még jól is jön a kis szünet. Ezalatt persze sokan visszaelőznek. Óra csippan, 4:44-es km. Baj lesz, ha ez így megy tovább. Még a pb időmön belül vagyok, de vészesen fogy a különbség. A Lánchídnál feltűnnek a lelkes szurkolóink. Ditke, Kata, Attika és Kockapu is feltűnik.. Erőm nem nagyon van, de azért sikerül valamit reagálni. Közben kiszámolom, hogy innen nem futhatok 4:20-nál lassabban és akkor legalább a pb meglesz. Na, ezt konkrétan 2 km alatt nullázom le, nem hiába a Nyugati téri felüljáró megfogott. De már csak négy nyamvadt kilométer. 18-nál nem állok meg frissíteni, próbálok futás közben inni. Több-kevesebb sikerrel abszolválom ezt a projektet. 19-nél újraszámolok 22 másodperc hátrányom van a csúcshoz. Innen nagyon kell teperni, hogy meglegyen. Gyorsítok, már amennyire tudok. Egy, az Optivitáról ismerős lány megelőz, na vele most menni kell, mert jó a tempója. Így is lesz egészen a Hősök teréig ahol nem tudom hol, de találok még egy kis erőt és tovább fokozom a tempót. Nyomom, mint süket a csengőt. Beérünk a Városligetbe, 4:10-es kili. Hallom a szpíkert. Már csak két kanyar és megvan. Legalábbis maga a félmaraton, mert az órára nézve tudom, hogy nem lesz pb. Kicsit csalódottan hajrázok, tán még előzök is és vége! Bent vagyok. 1:32:30. Francos 17 másodperc. Szomorú vagyok. Kapok érmet meg csomagot, de szerintem minden az arcomra van írva. Összefutok Dórival és Zolival, majd nem sokára megjön Kacsa is. 1:37-et ment. Még jó, hogy be volt szarva attól, hogy nem fogja bírni. Itt a kijáratnál le is táborozunk, várjuk a többieket. Szép lassan mindenki megjön. Futók, szurkolók. Zolika: 1:47, Eszter: 1:52:56 PB!! Zsófi: 2:11. Csak Timi nem akar megjönni. Atitól aztán megtudjuk, hogy már beért 2:06-al. Mindenkinek gratula.Ez is megvolt. Irány haza.

Nézzük a számokat. A hivatalos időm 1:32:29 lett. Ami egyébként kurva jó. Majdnem bármikor elfogadnám. Ezzel az idővel abszolút 252-ik lettem a 6864-ből. Ez 3,67%. A férfiak között 237-ik a 4303-ból, 4,76%. A kategóriámban pedig 51-ik a 790-ből, 6,46%. Hogy elégedett vagyok-e? Is-is. Igen, mert nem sok olyan perc volt amit élveztem. Ez meg ugye azt jelenti, hogy elmentem a maximumig. Így is érzem. Az idő miatt viszont elégedetlen vagyok. Na, de én általában mindig az vagyok. Ez visz előre, újra és újra. Mindig gyorsabban, többet.. És ezért is fogom megcsinálni. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Mondjuk jó eséllyel csak ősszel, mert az látszik, hogy a meleg nem a barátom. De most amúgy is a hosszabb versenyekre gyúrunk. 2 hét múlva Bécs maraton ahol a 3:20-nak továbbra is nagyobb esélyt adok, mint ennek a nyamvadt 1:30-nak. Ja, azért egy 10 km pb-t csak sikerült összehoznom.

Debrecen, Rotary. Tavaly a Barcelona maraton után is jót mentem idén meg egyértelműen a pb, sőt az 1:30 alatti idő volt a cél. Plusz Ati első maratonja is ide esett, amit parádésan futott meg. Remélem írni fog róla. Eszter és Timi szintén félmaratont futottak, Eszter egyéni csúcsot is ment. Idén nem Evetkénél és Lepkénél aludtam előző este, hanem reggel indultunk Timivel és Kacsával aki a meglepetés szurkoló volt. Szóval korai indulás és egy kis kitérő miatt, 9h-re lent is voltunk. Már ekkor kezdtem érezni, hogy ma meleg, nagyon meleg lesz. Ezt a ruhatárba sorban állva érzékelem is. Meg fogunk dögleni. Szóltak, hogy álljunk be a rajtba. Idén ez kicsit nehézkesen ment, mert át kellett verekedni magunkat a kerekesszékeseken, a mini és a negyedmaratonos mezőnyön. Azért valahogy csak sikerült. Eljött a mi időnk. Előre sétáltunk a startvonalhoz. Konkrétan a második sorból rajtoltam. Indulás! Kilőttem, óriási elánnal indultam meg. 7-8-ik helyen haladhattam néztem is az órámat, 3:30-as pace. Na ez biztos gyors lesz. Vissza is veszek miközben iszonyat fáradtságot érzek a combjaimban. Hinnye, már itt az elején?

itt még minden jó, minden szép

Tolom tovább és a szembeszél is csak kicsit zavar. Ott viszont ahol nem fúj vagyis nem szembe rohasztó meleg van. Az egy frissítéses terv megy a kukába. 4 km-nél Tini és Kacsa szurkol lelkesen. Itt még a tartom a tervezett tempót, de olyan érzéseim vannak, mintha a verseny utolsó körében lennék. De sajnos ez még csak kurvára az első. Beérve a stadionba nyakon ver a hőség. Olyan mint egy katlan. Szerencsére csak pár száz métert kell benne futni majd ki és jöhet is a második kör. 22:07 az első. Ez jó bár nincs meg a kellő táv az óra is csak 5,1 km-t mért. Sebaj még 3 ilyen és megvagyok. Akad azonban egy bökkenő. Nem bírom tartani a tempót. Lassulok. Gyors frissítés után nem tudok visszaállni. 4:25-4:30-ban megyek tovább. Semmi gond majd a végén amikor jön az erő akkor behozom. Óriásit tévedek. Újabb lassulás. Basszus ez már csak 4:40 körüli. Próbálok gyorsítani, de nem igazán sikerül. Apró, pár száz méteres szakaszokra elérem a 4:25-öt is. Tartósan azonban nem tudom tartani. Tudom ez már nem lesz meg. A kör végén Kacsa látja rajtam, hogy kész vagyok, mint a házifeladat. Közlöm vele ha ez így megy tovább akkor pb sem lesz. 45:24-el haladok át a leendő célkapun. Csak nyamvadt 24 másodperc a hátrányom. A valóságban viszont sokkal több. Ha jól lennék és érezném az erőt ez innen sima liba lenne. Most másképp van. Tudom, hogy innen már nem lesz meg. Kényelmesen frissítek minden ponton, kell is mert szinte éget a nap. Tovább lassulok az eddig sem acélos tempóból. 4:40-4:50, de a maxon megyek. A 3-ik kör megint egy perccel rosszabb mint az előző. Kacsa kínál minden földi jóval, de nem kérek. Egy rohadványos kör van hátra azt valahogy csak végigszenvedem. Persze azért is így folyamatosan előzöm a lassabb futókat azonban nem velük vagyok versenyben. A saját távom mezőnye már beállt. Az utolsó körben újabb próbálkozás egy nagy hajrára, de gyorsan elhal. Bele kell törődnöm, hogy mára ennyi jutott. A kör felétől már nézegetek előre hátha meglátom Atit hátha utolérem és legalább hátba veregethetem a maradék 5 körére. A fordítónál Tini közli velem, hogy kb. 6 perce ment el. Jól megy a srác. Nekem meg innen már csak 1 km. A stadionba beérve megnyomom így legalább szépen fejezhetem be. Vége! Végre.1:34:13 azaz nem sikerült. Kacsa vár a célban és próbál lelket önteni belém. Nincs gond csak bosszant.

Végstádium

Elmegyek a ruhatárba a cuccomért és innentől szurkolója leszek Atinak, aki egyenletesen rótta köröket és tolt egy 3:51-es maratont. Elsőre. Profi munka.

jól látszik minden a részidőkön

Óriási köszönet a szurkolóknak. Tininek, Csigunak, Evetkének, Gergőnek és Kacsának. Nélkülük még mindig ott köröznék.

ilyen szép transzparenst kaptam

Ha csak a számokat nézzük és elfogadjuk, hogy a 600 méter mínusz ellenére félmaraton volt, mert hivatalosan az volt akkor nincs gond. Életem második legjobb fm-je, abszolútban (16-ik), nemenként (14-ik) és kategóriában (6-ik) is jobb helyen végeztem, mint tavaly. És nehogy már egy 1:34-es fm után szomorkodjunk. Nem is kudarcként élem meg, mert a maximumot hoztam ki magamból. Most ez ennyire volt elég. De ez akkor is egy rohadt nagy fos futás volt. És, hogy mi vezethetett idáig. Jó kérdés. Nagyrészt a meleg, valamint még a korán kelés, az utazás és a kajálás is közrejátszott. De nincs dráma, előbb-utóbb elérem a célomat. Talán már a Vivicittán!

Tavaly egész jól sikerült annak ellenére, hogy akkor még ennél is kövérebb voltam. :) Így szinte amint lehetett beneveztem. Teltek-múltak a napok és eljött ennek is az ideje. A tavalyi év végén most elmaradt a szokásosnak mondható sérülés miatti kényszerpihenő. Igaz most ősszel volt egy hullámvölgy, de az ugye mint ismert inkább a lelkemre volt/van hatással. A decemberi hónap nagyon jól sikerült futás szempontjából bőven 300km felett futottam és inkább hosszabbakat alacsony pulzussal.

Előzetesen megbeszéltük Kacsával, hogy legyen 1:40 alatt a többi nem számít. Ez az időjárásra és a pályaviszonyokra való tekintettel még kiegészült két dologgal: éljük túl valahogy valamint nem kéne balfasz módjára az év első versenyén megsérülni gondolván az UB párosunkra is. Pénteken még kimentem az esőben egy tízesre, hogy szokjam a jeget. Gondoltam nem oszt nem szoroz az időeredményt illetően, ha emiatt 1-2 perccel rosszabb lesz az meg nem érdekel. Reggel időben kiértem, még az utcán tali Kacsával, Attika meg Ditke már bent várnak. Gyors rajtszám átvétel után helyet foglalunk az egyik padon és várunk. Szép lassan megjött mindenki. Eszter, Timi, Dóri, Gergő és Zoli.

igen, nagy a hasam

A hangulat remek, semmi izgulás, de hát miért is lenne. Nem az első félmaratonom (idén igen), mondhatni rutinból futjuk. Irány a rajtzóna, mindenki elfoglalja a saját helyét. Mi Kacsával a 2-es elejére állunk és megállapodunk egy 4:40-es tempóban, jó lesz ez nekünk felkiáltással. Rajt! Megiramodunk kiérvén a csarnokból mondom Kacsának félig viccesen, hogy elfáradtam. Akkor tényleg ezt éreztem. Jön is az első km óra szerint 4:16, de tábla alapján "csak 4:25". Húbazze ez erős lesz! Kacsa persze nem lassít én próbálok visszaállni a tervezett tempóra. Naná, hogy nem sikerül. 4km-nél is 4:30 alatti átlagunk van. 5-nél végre sikerül elérni a 4:40-et, Kacsa ekkor már 10 méterrel előttem fut. Talált magának másik iramfutót, egy lila nadrágos lány személyében. Igaza volt. :) Attikát néha látjuk a fordulóknál, jó tempóban jön, reméljük meglesz neki amit szeretne. Az első kör végére utolérem Kacsát, gyors frissítés után nyomás ki az Albertirsai úti aszfaltos részre. Itt azt érzem, hogy nem haladok. A körülöttünk lévők is meglépnek, a lány akit eddig követtünk pedig már messze jár. Óra szerint viszont jó a tempónk és elkezdjük számolgatni a várható célidőt és az előttünk lévőket. Kb. a 60-ik helyre tesszük magunkat. Jó lesz ez, próbáljuk megtartani. Vissza az expo területére itt egy-pár lassabb futót kell kerülgetni, de nem vészes. Frissítésnél megfelezünk egy pohár iso-t, hogy legyen mit visszaböfögni. Nem volt annyira jó ötlet meginni.

A harmadik kör elején megosztjuk egymással ugyanazon érzésünket, bedobták a vasmacskát és bakker pont minket találtak el vele. Na akkor most kell elkezdeni tolni neki ami a csövön kifér. Így is teszek és most jönnek is könnyedén a 4:30-as kilik. Kacsa kicsit lemarad, de jön utánam és kezdjük bedarálni az előttünk lévőket. Egy, csak egy srác tudja felvenni a tempónkat és próbál visszaelőzni. Abból aztán nem eszel barátom. Nincs azaz isten, hogy engem az uccsó körben bárki is megelőzzön. Az órát már nem nézem, csak az utat magam előtt és tolom ahogy bírom. Már látom a csarnok bejáratát, még átslisszolok két-három lassabb futó között és fordulok be az ajtón. Vége! Beértem! 1:36:59! Óriási! Bevárom Kacsát, jöhet az elmaradhatatlan pacsi. Megkapjuk a jól megérdemelt jegesmedvés érmünket és a befutó csomagot is. Készül jó pár vállalhatatlan fotó is miközben a többieket várjuk.

nem az aminek látszik. :)

jók voltunk, ha szépek nem is

Megjön Attika. 1:46-ot ment és nem boldog. Ja, végülis csak 8 percet javított az eddigi legjobbján, igaz a végére nagyon elfáradt és sokat lassult. Nekiállunk nyújtani, igen, még én is mostanában szoktam. Biztos öregszem azért. Megjönnek a lányok is, nekik most csak a teljesítés volt a cél nem stresszelték magukat holmi időeredményekkel. Lehet nekik volt igazuk. Szép lassan összeszedjük magunkat és irány haza. Jó volt ez a Zúzmara főleg a talajviszonyokat is számításba véve, bár én rosszabbra számítottam. Nem is csúszott annyira. Sok nem maradt benne talán 1 perc. Szegeden hasonló időt mentem, de az érzésre sokkal rosszabb volt. Itt ha volt is holtpont akkor átgázoltam rajta. Stabil, nagyjából végig egyenletes tempót mentem és újra azt éreztem, hogy el tudok menni a végső határig.

Nézzük a száraz számokat: a hivatalos időeredményem 1:36:57 (4:36-os pace) ez az abszolút 46-ik helyre volt elég az 1363-ból, ez 3,37%. A férfiak között 42-ik hely a 861 indulóból (4,88%) és beesett egy kategória 9-ik helyezés 163-ból (5,52%). Ezek az eddigi legjobb százalékos eredményeim életem 5-ik legjobb idejével. Az is jó, hogy most így kis túlsúllyal is ment az 1:40 alatti idő. De tény, hogy az 1:29:59 még messze van, de nagyon biztatóak a jelek.