Most inkább a képek beszélnek helyettem. Jöjjön az éremkavalkád.

 A jövőbeli célok már megvannak. Röviden összefoglalva többet, gyorsabban és jobban.

Apu halála érthető módon sok mindent megváltoztatott. Kihatott minden területre. A futást illetően a november lett a legerősebb, 305km-t magába foglaló hónapom. Talán menekülés volt. Magam elöl, az érzéseim elöl. Eléggé magamba fordultam. A Piros85 ugye nem sikerült, de nem éltem meg kudarcként. Erről még született post, de utána nagy lett a csend. Nagyképűen mondhatnám, hogy alkotói válság van/volt. Szimplán nem sok kedvem volt semmihez. Versenyek azért voltak, most itt rendhagyó módon egy bejegyzésben, blokkonként veszem őket végig.

Intersport terepfutás:

3 éve voltam már akkor nagyon bejött. Menni is akartam már korábban is csak mindig közbejött valami. Most azonban nem volt akadály/sérülés és mivel szép érmet is osztogattak ott volt a helyem. Timi és Ati is jött bár utóbbi csak a túrára nevezett és azt tervezte lefutni mint sokan mások. A futóknak reggel 8h-kor volt szakaszos, vonalkód leolvasós rajt.

Jó korán ott voltam már a rajtközpontban így kényelmesen elintéztem a rajtszám átvételt és az öltözést. A csomag megőrzőnél hatalmas sor volt, itt összefutottam Timivel. Irány a rajt mert már csak pár perc van addig. Sajnos nem sikerült kellően előre állni ez az elején, a szűk lépcsős részen visszaütött. Előzetesen a 2 óra alatti idő volt belőve ez a 750 méter szinttel dúsított távon elég merész ötlet volt.

Indulás! Az elején aszfalton próbáltam minél többet előzni, hogy elkerüljem a későbbi szűk részen való sorban állást. Nem jött össze. Mindegy legalább a kilátás szép. Ja, az sem mert köd van. A Kevélyig felfele vezető út ismerős volt a Pirosról. Tudtam nem szabad nagyon megindulni mert visszaüt. Sokan másképp gondolták. Nem nekik lett igazuk. Aki felfele megelőzött azt később simán visszaelőztem. Ha-ha, nem hiába a rutin meg az évek, na és a terepfutó tapasztalat. Lefelé magam sem értem hogyan de nagyon zúztam. Sokkal bátrabb voltam mint egy hete. Tartottam az egész jó tempót, de a 2 óráról letehettem. Sebaj, megyünk ahogy tudunk. Amúgy nagyon szép helyeken mentünk, gyönyörű a Pilis is ősszel. Az egyik lejtőn talán az egri vár előttin találkoztam egy mezítlábas futóval. Ó te jó ég! Ezeken a köveken,sziklákon? Basszus, kemény vagy csoki felkiáltással ott is hagytam. A várnál gyors frissítés és már húztam is tovább. A felfele azért bele-bele sétáltam, mind pulzus (nem akartam laktát fölé menni) mind kondicionális hiányosságok okán. Lefele és síkon viszont téptem mint a gép. A pálya vége ugyanaz volt mint 3 éve. Az utolsó 3 km aszfalt is, lejtő is. Ugyan van benne egy meredek emelkedő de az rövid. Mentem is mint a meszes. 4:20-ban toltam és előztem az emberkéket. Itt már nem számított semmi és senki. Már hallom a szpíkert, már látom az iskolát, az utolsó egyenes jön. Vége! 2:08:32. Se 2 óra alatti, se nem 6-os pace, de le van szarva nagy ívben. A célban meleg tea és zsíros kenyér. Be is verek vagy két szelettel. Felmegyek átöltözöm és melegszem. Meg persze várom a többieket. Egyszer csak megjön Timi. 2:55-el csekkol. Én megmondtam neki már előtte. Atira várunk rohadt sokat. Közben beesik Szami aki szintén túrázott egy kellemeset. Ati persze nem jön. Mondjuk ha tudnánk mikor indult... Na jó várjunk félig aztán irány haza mert kockára fagyunk. Erre ez a jó ember Sipivel karöltve 15 másodperccel fél előtt beesik a célba. Kicentizte rendesen. Nem őszinte a mosolya. Igazából mosoly sincs. Azért jót szaladt. Hideg van irány haza. Jó volt ez a kis terep félmaraton. A férfiak között 30-ik, abszolútban pedig 33-ik lettem. Százalékosan itt végeztem a legjobban az idei versenyeket tekintve. Nem gondoltam volna.

Siófok félmaraton:

Az eredeti terv a 2 nap, 2 fm, 2 egyéni csúcs volt. Szombatra nekem az 1:30 alá, vasárnap meg Timinek nyulazok egy 2 óra alattit. Ezt még tavalyra ígértem meg neki csak  akkor sérülés és nem készülés okán egyikünk sem futott. Szombaton volt apu temetése így értelemszerűen nem indultam. Miután vége lett a búcsúztatónak, elmentek a vendégek és elpakoltunk rám tört egy érzés. Futnom kell. Egy beledöglőset. Legyen 5k pb! Holnap ugyan fm, de sebaj az úgyis könnyebb tempó most ez belefér. Ki is mentem és megcsináltam. Ő érte... Másnap reggel Timi jött értem, levitt-hazahozott. Jó dolgom volt. Időben leértünk és a rajtszám átvétel is gyorsan megvolt. Közben ment a körkérdés, hogy mit vegyünk fel. Naná, hogy rövidben alul-felül. 10 fok volt nem kell a hosszú ujjú. Beálltunk a rajtzónába, eggyel előrébb mint Timi szerette volna, de mondtam neki jó lesz ez. A tervezett tempó az 5:35 volt. Rajt. Nekiindulunk a mezőnnyel, próbálom visszafogni a lovakat. Ne fussuk el az elejét ha nem muszáj. Így sem sokan előznek meg. Nahát mégis jól választottam zónát? Múlnak a km-ek mi meg nagyon stabil egyenletes tempót megyünk talán kicsit gyorsabb is mint a tervezett. Jön is az első kör vége 59:15-el haladunk át a kapun. Remek, még akár lassulhatunk is. De nem, Timi konokul megy előre és gyorsulunk. Már inkább 5:20-5:30-as ezreket megyünk. Még bedob egy 15-től gyorsíthatunk ha bírom szöveget, de aztán ez hamar elmúlik nála. Kiérve a partra jön egy kis holtpont. Fáj a lába, elfáradt és még az út is szar. Semmi gond mondom neki, innen egy dolgod van jönni mögöttem és kész. Ez lett amúgy a leglassabb kilink (5:38). 18-nál járunk mikor véget ért a partszakasz. Ideje volt. Innen már csak 3km! Egy befutás a munkahelyére. Gyorsan javít, hogy inkább hazafele futna. Igaza van, az jobban hangzik. Már az sem érdekli időben hogyan állunk csak fut, fut és fut. Ráfordulunk a célegyenesre és ugyan látszik rajta, hogy teljesen elfáradt de akkor is tovább tolja. Gyorsít. Így is kell a befutónál. Vége! Beértünk! 1:57:07. Simán, lazán 2 óra alatti fm! Én megmondtam előre csak soha nem hisz nekem. Találkoztunk még Dórival, Vikivel, Endrével és Zolival. Kis beszélgetés után mindenki megy a dolgára. Nekem ezzel meglett a négy évszak, négy félmaraton is, így még egy éremmel leszek gazdagabb. Aztán öltözés és irány haza.

Szegedi jótékonysági félmaraton:

Kacsa rángatott bele az egészbe. Na jó, olyan nagyon nem kellett neki. Amolyan év végi, utolsó bónusz verseny. Két dolgom volt. Megjelenni reggel a Népligetnél és nyulazni egy kényelmes 4:40-es tempót neki. Az első sikerült. Végre megismerhettem Snow Andit a Csemete (Team Heart) alapítvány egyik alapítóját. Az Ő kisbuszukkal mentünk le 8-an. 1 sofőr, 1 szurkoló (Bejja asszonyság) és a 6 futó. Az út gyorsan elröppent és már a versenyközpont melletti parkolóban voltunk.

A rajtszám átvétel is flottul ment. Gyorsan dobtunk egy öltözést a kocsiban aztán irány a rajt. 2-es zóna legeleje, én előrébb álltam volna, de Kacsa nem akart. Mindegy is volt, mert végül egyben rajtolt a 2 zóna.

Rajt! Nekiindulunk igyekszünk nem elfutni az elejét. Ennek ellenére is inkább 4:30-as kiliket megyünk. Nem lesz ebből baj? Kacsa annyira nem élvezi, nekem elég kényelmes. Most még. Erősnek érzem magam ez úgy 6 km környékén kezd elmúlni. Itt már Kacsa is fel van pörögve, inkább Ő diktálja a tempót ami gyorsul. Érzem, hogy nem kéne se laktát fölé, se 4:30 alá menni. Ez a kettő most a limit. 10 km-nél brutális 45:30-al csekkolunk. Innen nehéz lesz elrontani az 1:40-et. Itt frissítek is, de csak egy cola-t veszek el. Nem kellett volna. Hideg is és nagyon szénsavas. A végét ki is köpöm. Haladunk tovább Kacsa erősnek tűnik, bár állítása szerint csak a túlélésre játszik. Az jó mert én is. 16-17 körül szólok, hogy menjen nyugodtan mert nagy idő mehet. Ott is hagy. 18-nál visszaköszön a cola egy kis hányingerrel karöltve. Végem van. Elfogytam. Igaz ez még így is 4:40-es tempó. Kacsát látom egyre távolodni innen már nem érem utol. Nem is tudnám, mert gyorsítani nincs erőm. Azért az utolsó 100 métert megtolom és kész. Vége! 1:37:05! Kacsa vár a célban 1:35:55-öt ment. Elképesztő. Kis pihi után visszakocogunk Andiék elé. Levezetésnek jó lesz meg ugye meg is ígértük. Azt nem mondom, hogy az eleje jól esett. Nagyon fáztam. Kb. 3 km-t mehettünk visszafele amikor mosolyogva jönnek szembe a lányok. Innen négyesben haladunk a cél felé. Útközben megállunk a Dómnál fényképezkedni.

Ráérünk, nem sietünk sehová a nap is szépen süt tehát miért ne. Jókedvűen szaladunk tova a cél felé. A befutó után összeállunk egy közös képre majd mindenki átöltözik és irány haza. Jó kis verseny volt. Az eredmény lehetett volna jobb is, de olyan nagy baj nincs ha egy 1:37-el elégedetlen vagyok.

Idén több verseny már nincs. Csak öröm és bulifutásként egy 2 napos Balaton kerülés (amin már túl is vagyok) és jó eséllyel egy Velencei tó kör. Hosszú edzéseknek megteszi. És persze indul a téli km gyűjtés.

Balatoni hétvégék harmadik felvonás.

Ultrabalaton: 6-ik alkalommal voltam idén, ebből 3-szor bringán mentem körbe, aztán egy 5 fős majd tavaly egy 3 fős csapat tagjaként. Mindegyik remek volt a maga nemében és ez is egy olyan verseny lett amin részt kell venni. Az idei évre is a trióban teljesítés volt a cél. A csapat elég hamar össze is állt, hiszen Lepke mester maradt, ugyan Kacsa kiszállt, mert Ő idén Bejjával, Vikivel és Elivel tekerte körbe a Balatont. A helyére Giorgione jött. Ezzel megvolnánk, nincs baj. Aztán lett. Lepke sajnos már egy ideje szenved a bokájával, fáj neki és nem tud annyit futni amennyit szeretne. 2 héttel a verseny előtt lemondta, nem mer kockáztatni és biztos benne, hogy nem tud 70km-t futni vele. Korrekt és teljesen érthető döntés. Sikerült 1 nap alatt megtalálni Dórit, Giorgione ismerősét aki vállalta a szereplést a trió tagjaként. És akkor szerdán, 3 nappal a verseny előtt jött az újabb rossz hír. Giorgio lánya, Vanda beteg és így nem merik Ágival, aki az UBUL csapatában szintén futott volna, itthon hagyni egész hétvégére a nagyszülőkre a testvérével együtt. Szerencsére azóta jobban van a kislány. Hoppá. Ez szar ügy. Szerencsére Ati aki amúgy nem szereti ezt az egész UB dolgot, aminek én tudom az okait (Voldemort-Jolly Joker) igent mondott (már Lepkénél is gondolkozott). Ezért örök hála Neki! Plusz jó hír, hogy az UBUL is talált 5-ik embert, igaz csak egy nappal később csütörtökön, de talált. Nem tudom, hogy tudták-e mire vállalkoznak egészen pontosan, de hittem bennük még akkor is ha egy kis bizonytalanság volt az egészben. A verseny előtt még nagy volt a pofám, ha ketten mennek 120-at a többit onnan már behúzom. Szerencsére annak a bizonyítására, hogy ez valóban menne-e, nem került sor. Szóval csak összeálltunk mint a túrós kicsi lego-k. Köxi a bringás és Sanyi a sofőr, azaz a két kísérőnk, akik Lepke miatt jönnek egyáltalán, szerencsére megmaradtak. Ezért nem lehetünk elég hálásak nekik. Péntek dél körül indulás, de mire mindenkit összeszedtünk volt vagy fél 5 mire leértünk a Hotel Fridába. Gyorsan elfoglaltuk szobáinkat és irány a versenyközpont. Közben megérkeztek Kacsáék is, így kicsit nehezebben indultunk el, de sebaj. Mire kiértünk a parkolóba már Zolikáék is megjöttek, de őket már nem vártuk meg, majd a versenyközpontban. Még nem voltak sokan a tésztaparty-n, könnyen találtunk annyi helyet, hogy mind elférjünk. Én szeretem ezeket, amikor a barátok, ismerősök, futóbarátok együtt esznek-isznak beszélgetnek. Jó szokott lenni a hangulat. Közben befutottak Pityáék és Dvorcsák Laciék (akinek köszönet a szállásért).

mosolygósan, mind megdöglünk projekt indul

Még lőttünk néhány fotót a naplementéről meg a Balatonról és irány vissza a szállásra pihenni. Persze itt még bandáztunk egy jót, majd mindenki nyugovóra tért.

a pokol? holnap tán ez vár ránk?

a banda fele, a többi ki tudja merre jár

Szombaton korán van ébresztő, mert a Kata, Fish, Pitya, Zolika, Jozy és Balázs által képviselt Nem Lassítunk Idén SE 6:40-kor rajtol. Ott a helyem ez nem kérdés.

Nem Lassítunk Idén SE

Mivel mi csak 9:30-kor indulunk, így bőven van még idő reggelizni és összekészülni. Bepakolunk a kocsiba, mindent ami kellhet valamint rengeteg olyan dolgot is amire semmi szükségünk nem lesz. Egy biztos, a kocsi csomagtartója tele volt.

a rajt előtt

készen állunk?

Rajt! Mindannyian nekilódulunk majd 100méter után lecsatlakozunk Dóriról, aki a kezdő ember nálunk. 25km-es szakasza van, kényelmesen ráérünk odagurulni a váltópontra. Így is teszünk bár van egy kis dugó, de összességében hamar átérünk. Egyre melegebb van és látszik, ez innen már csak rosszabb lesz. Közben híreket kapunk Dóriról is, 5:36-os átlaggal tolja az első felét. Hú, lehet picit gyors lesz, mert sok van még hátra. Dóri közelít, Ati felkészül. Közben UBUL is elrajtol így már 3 ismerős csapa van a pályán.

UBUL 5: Kati, Timi, Evetke, Geri, Brezkó és Lepke a spongyabringás kísérő

Elbattyogunk a váltópontra és várunk. Dél körül járunk és brutál meleg van. F@sza lesz így, ebben az időben.

 Ati nem boldog, k...a meleg van

Váltunk, Ati nekilódul. Dóriról ömlik a víz, de jól néz ki, nem futotta ki magát, ez jó hír a továbbiakra nézve. 2:38-at ment a több mint 25km-es távon.

párosgyakorlat

 Továbbgurulunk Aszófőre ahonnan majd én következem. Találunk parkolóhelyet igaz csak a kocsi eleje van árnyékban, de ez is több a semminél. Atit figyeljük a LiveTrack-en szépen, egyenletesen halad, gyűri a kilométereket. Lassan összeszerelem magam, innen már tényleg nekem kell futni nincs mese.

az NPT is elindult, viharvert egy sereg annyi biztos

Már látom Atit, eléggé melege van közli is, hogy vigyázzak és ne nyírjam ki magam. Ha nem szólt volna akkor is tudnám, mert ömlik a forróság fentről és lentről is. Egyből emelkedő, ez a következő kb. 10-14km az egész Ultrabalaton legnehezebb része. A szitokszavak: Aszófő-Pécsely-Vászoly-Dörgicse. Hírhedt szakaszok az egyszer biztos. Jó tempóban, de a pulzusomra abszolút figyelve megyek. Előzöm sorban a többi futót, egy pillanatra fel is merül bennem, hogy talán túl gyors.

De jól érzem magam, minden ponton frissítek és vizezem a sapkám. Jó az átlagtempóm és a pulzusom is megfelelő. Dörgicse után jön egy hosszú egyenes ami kutya unalmas volt, de túlélem majd egy kis lejtő, hű de jól érzem magam és már látom a Zánkai tábor épületeit. Távban azért még jó pár kilométer, ráadásul mi a második zánkai ponton váltunk. Ráfordulok a 71-es útra és paff. Elmúlik a jókedvem, rendesen fejbe ver a meleg.

Visszaveszek, igyekszem figyelni magamra, de az utolsó 4-5km nem volt annyira komfortos. Beérek, csippantunk és Dóri már robog is tovább. Túl vagyunk az első körön.

nem annyira mosoly, de őszinte

1.rész: Aszófő-Pécsey-Vászoly-Dörgicse-Zánka

Nyújtás közben ismét megállapítjuk, hogy kib...t meleg van. Kicsit érzem a fejem, de, a lábaim rendben vannak. Úgy véljük, hogy még ezt a szakaszt kell túlélni utána már lemegy a nap és kellemesebb lesz a klíma. Irány a Varga pincészet! Ez a rész tavaly került bele a főszponzor miatt és a vége nem könnyű. 2-3 emelkedő az egész, de az meredek. Tavaly én futottam (már amikor nem sétáltam) így tudtam mi vár Dórira. Atival és Sanyival könnyen voltunk, mi mehettünk kocsival majd feszült várakozásba kezdtünk.

épp nagyon feszülten várakozunk :)

Csigás várakozós

Köxi hív, hogy már csak 2-3km, készülhetünk a váltásra. Ati készen áll, bár nem örül, hogy futnia kell, engem sem szeret most annyira, hosszú lesz ez még innen és még a napnak is van ereje. Jön felfele Dóri és Köxi, váltanak Atival, majd iszik pár kortyot és rendesen lenyújt.

ha egyszer szomjas volt, na jó, nem itta meg az egészet

És még mindig jól néz ki. Fáradtnak biztos fáradt, de nincs kikészülve. Sanyi még gyorsan lefürdik aztán irány a Balatongyöröki váltópont. Szerencsére elég közel meg tudunk állni, bár a szervező srác elsőre el akar küldeni minket, de sikerül meggyőznünk, maradhatunk. Később aztán arrébb kellett állnunk, mert az egyik csapatban rosszul volt egy lány és mentőt hívtak hozzá. Láttam a lányt, rázta a hideg rendesen, jól döntöttek. Persze Atit is figyeltem a Live Track-en, szép egyenletes tempót jön. Viszont itt elkövettem talán az egyetlen hibát. Túlságosan megbíztam a technikában. Nem értem oda időben a váltópontra és volt egy kis kommunikációs zavar is. Amikor Köxi hívott én meg voltam győződve róla, hogy még nem értek oda. Pedig de, sőt már túl is mentek rajta. Mondom akkor állj, ott ahol vagytok megyek. Nagyon nekiindultam 5perc alatti tempót toltam, 2,5km után kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmel. Már utol kellett volna érnem őket, hol a ...ban vannak. Ati hív is, hogy egy utcával feljebb vannak, várjak Köxi hozza a chipet. Így is lett, gyerünk nyomjuk tovább. Ezzel kb. 5-6percet veszthettünk. Viszont ez a kis intermezzo nagyon felpörgetett, tolom tovább az 5-ös kiliket. Magamban azért próbálom helyrerakni, hogy lassítani kellene, mert 25km-en keresztül ez nem fog menni, pláne, hogy utána van még két szakaszom. Sikerül is visszaállni 5:30-ra. 14km-ig jó utána viszont mintha elvágták volna. Eddig is szédültem, de ez most erősebben jelentkezik. Zavar minden, a fejlámpa, a sötét, a szűk kerékpárút. Egyedül ami jó volt, azok a fákra vetített rajzok voltak.

élőben sokkal jobban nézett ki

A huszadik kilométer után picit jobb lett, ez eltartott vagy 10 percig. Aztán azt éreztem soha nem érek be a faluba. A tempó ennek ellenére egész jó volt és valahogy csak megérkeztem a váltópontra.

2.rész: Balatongyörök-Gyenesdiás-Keszthely-Balatonberény

A második kör is megvan és innen már csak 80km van hátra. Dórinak most egy 17 km-es szakasza van és Ati is kb. annyit fog futni, így bőven lesz időm pihenni. Miközben Dóri falja a kilométerek mi Atival próbálunk pihenni ami nem annyira sikerül. Inkább átmegyünk a következő pontra, Alsóbélatelepre. Éjfél már bőven elmúlt a kocsiban mindenki elég fáradt már. De nincs mese, Dóri közelít, Atinak futnia kell és Köxi is cserét kér a bringán. Sanyit álmából azzal ébresztjük, hogy most innen tekernie kell. Gyorsan kiszámoltam, hogy akkor nekem meg vezetnem, mert se Dóri, se Köxi nem tud. Sebaj, megoldunk mindent. Ati megindul és előzetes elmondása ellenére stabil, jó tempót megy. Én pedig a két csapattárssal a kocsiban Balatonlelle felé veszem az irányt. Leparkolás után a srácok egyből be is alszanak. Én is próbálok, de fél szemmel figyelnem kell a telefont, hogy Ati merre jár. Összeszedem magam és elbattyogok a váltópontra, mert pár perc és jönnek is Sanyiék. Ati ekkor még nem tudta, hogy innen neki kell vezetnie, a lényeg az, hogy átértek a következő pontra. A részleteket most fedje jótékony homály. Én meg csak futok és futok. Kezd világosodni, talán ez is segít abban, hogy egész jól megy.

ennél azért jobb volt :)

Pulzusom rendben, tempó rendben és jól is érzem magam. Ennek köszönhetően hamar elérem a következő váltópontot. Dóri megkapja a chipet és elindul a 7km-es távjára.

3.rész: Balatonlelle-Balatonszemes-Balatonszárszó-Balatonföldvár

Innen kicsit pörgősebb lesz az egész, de már az utolsó szakasza jön mindenkinek. Nem is nagyon tudok lenyújtani, de nem is akarok, menjünk, haladjunk tovább. Ati véleménye szerint az Ő utolsó 13km-es része nem lesz sétagalopp, vagyis pont az lesz. Jó, akkor menjen el 5km-ig ott leváltom és megyek amíg tudok max. az utolsó 3km-t valaki átveszi tőlem. Igazából meg nem egyezünk benne, de ez tudjuk be mindkettőnk fáradságának.

pedig lelkes, örül hogy futhat :)

Sietünk is, hogy időben átérjünk Balatonszéplakra. Innen még egy szűk húszas. Soknak tűnik, de ez van, behúzzuk bármi is legyen. Lelkesen magamra csatolom a pulzusövet és a rajtszámövet. Ati már fel is tűnik a horizonton. Fejben elrendezem a dolgokat és mehetünk. Igen ám, de Ati másképp gondolja és nem adja oda a chip-et. Jól van akkor futok mellette. Közben megbeszéljük, hogy innen már minimum 70km-ig eltolja, de az egész szakaszt is akarja, ha sétával hát úgy. Így haladunk kb 2 kilit mikor búcsút int nekem. Húzzak el, Ő befejezi a saját harcát, egyedül, telefon nélkül. Teljesen meglepett ezzel, de megértem és hatalmas király ezért is!

aki nem lép egyszerre, nem is kaptunk rétest

Én haladok tova a saját tempómban nem annyira komfortos már, de ha csak ennyire lesz szar az még belefér. Már erősen reggel van így kezd meleg lenni. Ráadásul mivel minden ponton ittam össze-vissza mindent + a szakasz előtt bevertem két sótabit egy magna shot-al a gyomrom kezd rendetlenkedni. Kínosan számolom vissza a kilométereket a következő frissítőpontokig.

itt éppen futok, hamarosan elmúlik

Nem szabad belesétálni mantrázom magamban. Majd a combomat elönti a görcs így mégis sétára váltok. Kb. 4km lehet hátra ez már így fog menni a végéig. Amikor tudok futni akkor egész jó 5:40-es tempót megyek, de egy egész kilit már nem bírok megtenni séta nélkül. Nem baj mindjárt bent vagyunk és jöhet az örömmámor. Már látom a Frida-t, ó igen, innen kb. 500 méter és az mind lefelé. Mindkét combom belső része összeállt, de már nem érdekel, látom a többieket. Még egy kanyar, 100 méter és csippantunk a végén. Itt már együtt futunk mind az öten. Beérünk! Kész! Vége! Megcsináltuk! Még sorba kell állni ez talán rosszabb mint futni. Nekiindulunk a célfotónak, de közben jön egy egyéni versenyző. Természetesen előre engedjük majd végre mi jövünk.

4.rész: Balatonszéplak-Siófok-Balatonvilágos-Club Aliga

Még Mindig Futunk Ahogy Jól Esik avagy Ez Egy Hülye Ötlet Volt : 22:48:47

Először Kacsával, aki volt oly kedves és kijött elénk a befutóhoz pacsizok le majd megkapom az érmemet és a hideg sört. Meglátok egy üres padot és egyedi járással afelé veszem az irányt. Közben kis könnycseppek jelennek meg a szememben. Nem tudom mi lehet, talán öregségemre ilyen érzékeny fószer leszek? Vagy csak a buktatók utáni teljesítés okozta örömkönnyek? Ez most totál nem érdekel. Megcsináltuk! Kurva nagy hősök vagyunk mind! Dóri: hihetetlen a csaj, már az is hogy 4 ismeretlen férfival bevállalta ezt az egészet. Jó amikor igent mondott legalább 1 embert, Giorgione-t ismert. Nem volt nyafogás, amit vállalt azt letolta. Ati: tudom miért nem szereti az UB-t és mégis igent mondott. Miért mondott végül is igent? Hogy magának bizonyítson vagy nekem segítsen a szarban? Nem érdekel. Jött, látott és győzött. Bíztam benne, tudtam hogy képes rá és most már Ő is elhiszi. Van egy olyan sejtésem, hogy nem ez volt az utolsó UB-ja. Köxi: a Terminátor, élő szövet a fém vázon. 190km-t tekert mellettünk egy idegen, neki kényelmetlen kerékpárral. Közben ha kellett frissített, szóval tartott minket, de ha épp nem voltunk beszédes kedvünkben akkor csendben hátrahúzódott. Sanyi: a sofőr, a navigátor, a fotós és pótbringás. Mindig ott voltunk mindenhol időben, épségben. Mindkettejüknek sokat, nagyon sokat köszönhetünk. Lehet, hogy 3 ember futott, de ez rohadtul egy 5 fős csapat volt. Csapat, amely mondhatni vadidegenből állt össze és mégis teljes összhangban tudott együtt működni. Sajnálom Lepke és Giorgione kiesését és az a trió is megérdemelne egy esélyt, de közben örülök is, hogy ilyen csapat része lehettem. Jöjjenek a számok: hivatalosan 22:48:47 lett az időnk a 220,9km-es körön, ez 6:12-es átlag. Ezzel a 34-ikek lettünk a 69 beért páros és trió között. Nem hivatalosan kicsit többet mentünk, kb 228km-t köszönhetően az Atival közösen megtett 2km-nek valamint Ati még befejezte azt a szakaszt. Mert mi ilyen csapat vagyunk. Ami engem illet a saját méréseim szerint 80,78km-t tettem meg, 7:50:29 alatt. Átlagban nem értem el azt amit szerettem volna (a tavalyinál is rosszabb lett), de a meleg miatt nem is lett volna reális az a tempó.

bringás szekciónk

Nem Lassítunk Idén SE : 22:14:31

UBUL 5 a parton: 22:29:49 alatt értek körbe

Konklúzióként még annyit le lehet vonni, hogy a frissítésre jobban oda kell figyelni. Különösen az ásványi anyagok pótlására. Mert nem fizikálisan fogytam el, hanem a görcsök miatt nem tudtam futni a végén. Mind a 4 szakaszon rengeteget izzadtam, igaz sok folyadékot is ittam, de ezzel is csak a szervezet további kiürülését segítettem elő. 2 napra rá már voltam futni, igaz csak egy laza átmozgatót. Nem fáj és közben sem fájt semmim, még a térdeim sem, hogy ez miként lehetséges? Fogalmam sincs.

És hogy mit hoz a jövő? A legnagyobb esélye egy párosnak van Kacsával, még akkor is ha az idei alapján nem tudom hogyan mentem volna még 30kilit. Valószínűleg nagyon lassan. De szívem szerint az eredeti triónak is adnék egy esélyt, meg Lepkével is mennék duót. A bőség zavara. Az év első főversenyén túl vagyok és ha most nem is sikerült, Nagyatádon tuti megdöglök. :)

Alapvetően ez egy sportról, versenybeszámolókról szóló blog (amely még eléggé gyerekcipőben jár), de vannak esetek amikor kivételt kell, lehet tenni. Ez olyan.
Ráadásul azért szorosan köthető hozzá, hiszen mindkettejüket a sport révén ismertem meg. Fish-t a futásnak, Pityát a focinak köszönhetem. Ők egymást meg a túrázásnak és talán egy picit nekem.
De leszögezem, ártatlan vagyok.

csodás pár egy csodás helyen

Balatoni hétvégék második rész.

Előre lelövöm a poént és nem lesz senkinek meglepetés. Óriási élmény volt!
Szóval a fiatalok elhatározták, hogy összeházasodnak. Erre ezen remek hétvégét találták, kicsit ugyan megvolt kötve a kezük a Pünkösd és az Ultrabalaton miatt. Mondhatni, ez maradt Nekik, de jól sült el.
A helyszín a szépen felújított Hotel Halászkert panzió és étterem Badacsonyban. Ottalvós a buli, így kényelmesebb lesz. Kocsival terveztem menni, Eli és Egon társaságában, de 1-2 nappal előtte úgy alakult, hogy Andi és Jozie is csatlakozik Tök jó, sok kis ember jó helyen is effektus.
A tervezett program szerint a vendégfogadás 14:30-tól van addig kellene leérni és átöltözni így ha 11h-kor indulok, összeszedek mindenkik még kényelmesen leérünk. Tévedtem, nem így lett. Köszönhetően egy, az M7-esen történt balesetnek Tárnok után. Jó sokat araszoltunk, a navigáció kétszer is felajánlotta a kerülőutat. Én a másodiknál hallgattam rá, nem kellett volna. Átvitt a 7-es főútra ahol szintén dugó, hiszen mindenki ott kerül és az a nyamvadt martonvásári lámpa is be szokott kavarni. Most szerencsére kikapcsolták és rendőr irányította a forgalmat, de nagy szívás volt. Mikor visszatértünk az autópályára a navigáció 14:49-es érkezési időt jósolt. Ez nem jó, nem hiszem, hogy miattunk csúsztatják az egész programot, így bele kell húzni.

itt még időben

A pályán még nagy volt a forgalom, haladni ugyan lehetett, de nem abban a tempóban amit szerettem volna. Jött a 71-es út, ezen hmm, fogalmazzunk úgy, hogy kihasználtam az autó adottságait és a sebességhatár dolgot is egyénileg értelmeztem. Annyival mentünk amennyit az óra mutatott. Biztonságban és időben leértünk, bőven át lehetett öltözni. A társaságtól nem tartottam, hisz Fish barátaiból párat már ismertem, ők jó fejek, gondoltam a többiekkel sem lehet baj. Pitya részéről még a családot is ismerem, így nem érhetett meglepetés. Kezdődik a vendégfogadás, jönnek is sorban a hölgyek, csinosak és szépek, mindenfelé vannak, bármerre is nézek. És itt vannak persze a férfiak, kik elegánsak és sármosak. Ha már ilyen szépen mind összegyűltünk kezdődhet is a lánykikérés. Szegény Pityánk izzadt közben rendesen, pedig fogadták Őt elég kedvesen. Aztán még nekiállt válogatni, az első három lányt nem volt hajlandó elfogadni.

nem értem mi volt vele a baj? :)

 De negyedszerre végül csak megkapta a magáét, a csodaszép leendő feleségét.

Mehetünk is a templomba. Ekkor ért az a megtiszteltetés, hogy én vezethettem a menyasszonyi autót amely nagyon szépen fel volt díszítve.

Király, abban úgyis jó vagyok. Haladtunk  konvojban, dudálva, felhívva a figyelmet, hogy most fog elkelni a falu legszebb leánya. Sőt miután leparkoltunk még a gyűrűket is rám bízták, hogy adjam oda Karesz atyának.

két gyűrű mind felett :)

Ő is nagy figura, nem az a tipikus pap kinézetű forma. Jó kis szertartást celebrált, látszott nem csak a sablon szöveget mondja, hanem úgyis gondolja azt. A templomban amúgy Pitya apukájának a kórusa énekelt fantasztikusan, élmény volt hallgatni őket.

az ifjú pár és Karesz atya

násznép

Irány vissza a hotelbe, jöjjön a polgári szertartás. Ez is szépen, rendben lezajlott. Aláírásukkal ellátták a nagykönyvet, így már hivatalos papírjuk is van a közös jövőjükről.

Kezdődjék hát a vacsora, mely olyan lesz, mint egy fenséges lakoma. De előtte még az örömapák beszédet tartottak, a fiataloknak minden jót kívánva mondatokat alkottak.

Hajrá Fradi?

Jöhet a kaja! Hozták is nagy ibrikekben az Újházy tyúkhúslevest. Nagyon finom volt. Ezután a Hortobágyi húsos palacsinta jött, látott és elfogyott.

hú, de finom volt

Én már itt tele voltam és még csak most jönnek a rántott dolgok meg a desszert! Becsülettel helytálltam és ettem mindenből. Azt nem mondom, hogy nem voltam tele. Atyaég és nekem így kell majd táncolni? A térdem miatt amúgy sem terveztem sokat, de ráadásul még a hasam is tele van. Ebben is tévedtem. Kis akklimatizálódás után szinte egész éjszaka nyomtam. Néha azért megálltam vagy leültem, mert mondjuk ki, rohadtul fájtak a lábaim. Mindkét térdem és talpam.

az a bizonyos Jäger, de hát egy IronMan-ek nem lehet nemet mondani. :)

Külön ki kell emelnem még a Vőfélyt. Egy esküvőn nagyon fontos szerepe van. Ő, ott és akkor ezt remekül ellátta. Csinálta a hangulatot, meg a jó értelemben vett fesztivált. Vele is szerencséje volt az ifjú párnak.

Eszembe jutott Szami aki a múltkor szintén tánc közben csinálta ki a térdét. De innen nem volt visszaút, a jó társaság, főleg a csinos lányok lendülete vitt, sodort magával és ha már veszni kell, hát harcban vesszünk el! Hogy érzékeltessem milyen nagy buli volt háromszor próbálkoztak idegenek bejönni, valószínűleg potya piában reménykedve. Egy alkalommal Kata a maga 45 kilójával dobta ki őket. Mikorra én odaértem már javában osztotta a 2 embert, igyekszem pontosan idézni az elhangzottakat: "el lehet húzni a picsába srácok". Óriási volt. Szerencsére el is takarodtak, így folytatódhatott a buli. Meg kell említenem a zenész párost akik remekül keverték a zeneszámokat és fantasztikusan énekeltek.

Sokat, nagyon sokat lehetne mesélni a buliról. Jó volt na!  Remek társaság jött össze. Hajnal 5-ig tartott, de csak azért szerintem, mert eddig volt leszervezve. A kemény mag még lement a partra napfelkeltés selfie-t csinálni.

a kemény mag!

Én aludni mentem, mert még majd délután haza is kell vezetni és azt illik pihenten. Nem nagyon jött össze, hiszen már világos volt, nem is voltam álmos és hétköznap ilyenkor már bőven fent vagyok így csak kb.2,5 órát pihentem. Fél 9 körül már mentem is reggelizni Kacsáék társaságában. Jó kis svédasztalos reggeli volt, ettem én szinte mindent. Virslit, rántottát, nutellás kiflit lefojtva gyümölcslével és mézes teával. Közben szépen lassan botorkáltak le a többiek is, Szamiék, Atiék és Zolikáék. Atival meg is dumáltuk hogy elmegyünk futni. Így is lett, tettünk egy szép karikát a Badacsonyban, útba ejtve a mólót, borudvarokat magában foglaló domboldalt és a templomot ahol az esküvő volt. Kicsivel több mint 10km-szaladtunk a ragyogó napsütésben. Mivel a szobakulcsot Elinél hagytam, visszaérvén a hotelbe elindultam megkeresni. Kacsaládot találtam meg elsőnek a wellnessben. Nagyon hívogató volt a medence, nosza rajta csobbanjunk is egyet. Nagyon jól esett, felfrissültem tőle. Még beültem a jacuzziba is pár percre, ezzel én erre az évre le is tudtam ezt a dolgot. Kicsekkolás, fizetés, kocsiba bepakolás következett a sorban. Időnk volt még indulásig, a terv a csoportos levonulás volt a partra. Mivel volt még teendője az ifjú párnak ezért ezt nehéz volt kivitelezni. Végül Elivel Kacsáékhoz társultunk, beültünk egy vendéglátóipari egységbe ahol a gyerekek zsíros lángossal birkóztak eredményesen.

Eljött a búcsúzás és az indulás ideje. Megkerestük Fish-t és Pityát, hogy elköszönjünk tőlük. Michaela is velük volt így őt külön nem kellett összeszedni. A hazaút meglehetősen unalmas volt, se baleset, se semmi. Útitársaim hamar elaludtak, néha ugyan felébredtek pár percre, de inkább csukva volt a szemük. Épségben és időben tettem ki Micha-t a Népligetnél, neki innen még 6 óra busz Brno-ig ahonnan majd másnap kocsival megy haza ami még 2 óra. Nem lakik közel az egyszer biztos. Még Eli keripapát is leszállítottam csak utána vettem hazafelé az irányt.
Fantasztikus hétvége volt. Remek emberekkel, gyönyörű helyen, jó zenészekkel/zenével, finom ételekkel és az időjárás is kegyes volt a násznéphez. Jó lett volna még maradni és bandázni a többiekkel. Mindenkinek ilyen esküvőt kívánok! 

ui.: eddig külön-külön is szerettem Őket, de most így együtt....

Idén 2 napos kaland lett belőle, nézzük is miért és mi történt.

Azt már tudtam előre, hogy egyedül fogok menni, az viszont csak a héten derült ki, hogy autó nélkül leszek. Semmi gond, busz illetve vonat is van, megyek azzal nincs gond, Az ott kezdődött, hogy mivel 10h-kor van rajt, 9h-ig lehet rajtszámot átvenni és ilyen korán meg nem volt egyik sem. Hoppá, akkor előtte napon kell lemenni viszont így nem csak minimum cuccal kell menni hanem szállásra is szükség lesz. Azt viszont 1 főre, 1 éjszakára, a Pünkösdi hosszú hétvégén találni nem lesz könnyű. Nem is volt az, de végül lett. Igaz kicsit drágábban, mint szerettem volna, de ez van. Konkrétan egy komplett lakást, teljesen felszerelve (mikro, hűtő, TV, klíma, wi-fi) sikerült egymagamnak kivenni. 3 hálórészes, akár 5 fő részére is megfelelne. Szerencsére az állomástól és a versenyközponttól sem volt messze. Szóval szombat délután busszal le. Az út nagy részén szakadt az eső, itt már kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy ezen a versenyen megyek ahogy bírok. Ha már szar az idő, egyedül megyek és kicsit többe is kerül mint számoltam akkor már b...unk neki oda rendesen. Nyugodt út után Keszthelyen napsütés fogadott. A szállásra menet útba ejtettem a Fő téren lévő versenyközpontot ahol felvettem a rajtszámot. A szállást gyorsan megtaláltam, ahol nagyon szívélyesen fogadtak a háziak. Gyorsan lepakoltam és vissza sétáltam a tésztaparty-ra ahol egy jó kis bolognai-t sikerült elfogyasztani. Közben átgondoltam a további étkezéseket és arra jutottam, hogy reggelire megeszem a magammal vitt pizzát, így csak estére kell valami kis kaja, meg a hazaútra. Egy volt a lényeg, beleférjen majd minden a hátizsákba amit le kell adnom a ruhatárban. A Lidl lett a kiválasztott ahova egy kellemes sétálva jutottam el.

 holnap majd hátulról is megnézem, kétszer is.

Bevásárlás után vissza a szállásra, jöhet a lazulás. Csoki, keksz, üccsi, focimeccs a tv-ben. Kicsit később még sikeresen elaludtam a Batman - Sötét Lovag című filmen aztán irány az ágy. Nem aludtam túl jól, sokszor felébredtem éjszaka, Köszönhetően a kint tomboló viharnak. Hogy mi a jó büdös franc történik? Nem erről volt szó. Szakad az eső és óriási szél van. Komolyan bennem még az is felmerült, hogy ebből nem lesz verseny, mert lefújják. Reggelig azért valamennyire normalizálódott a helyzet, bár bentről hidegnek tűnt az idő és ugye nálam csak rövid cuccok voltak a helyhiány miatt. Ez van. Kényelmesen megreggeliztem, összepakoltam és irány a verseny. Kilépve az utcára már nem is volt olyan rossz idő, fújt ugyan a szél, de az eső már nem esett és annyira hideg sem volt, a szelet leszámítva ideális futóidő. Jó lesz ez. Átöltözés, cucc leadás gyorsan, gördülékenyen ment. Még megettem a szokásos mars csokit, kicsit melegedtem az egyik épületben, majd 10perccel a rajt előtt beálltam a rajtzónába. Sokan még nem voltak az 1-2-es zónában így sikerült eléggé az elejére állni. Itt találkoztam egy futó ismerőssel Attilával.

Tarjányi Attilával (sárgában) a tavalyelőtti 4Run sorozat nyertesével

Rajt! Nosza induljunk neki. Visz a tömeg, első érzésre jó a tempó, de ránézve az órára elszörnyülködöm. kereken 4 perces pace. Azta k...a,. ez erős lesz. Jön az 1km-es tábla 4:12, ajaj ez még mindig sok. Épp lefelé megyünk, tempó marad. Úgy érzem ezt nem fogom végigbírni. Jön a hosszú, egyenes szembe szeles szakasz. Ráállok egy lassabb 4:25-4:30-as tempóra. Egy srác beáll mögém szélárnyékba, tegye, bár idegesítő a lihegése. Meg is előz én viszont tudatosan nem állok be mögé, hadd menjen nekem saját magammal van harcom. Vívom is rendesen, még mindig soknak tűnik. 7 km-nél kezdem azt érezni, hogy talán ebben a tempóban végig tudom tolni. Lehet csak mostanra melegedtem be? Közben a női 3-ik helyezett is lehagy, de vele már tudok menni. Visszaelőzöm, most Ő jön mögöttem.

Élvezem, de tényleg!

Egy tempót megyünk, így ismeretlenül is egymást húzzuk, motiváljuk. Jön a Fő térre vezető kis emelkedő, ez nem szokott jól esni, de most pikk-pakk felérek és már kezdem is a második kört. Az órámra csak később néztem így csak tippelni tudom az első kör idejét. Nem sokkal több, mint 46 perc. Hogyaza...! Bakker, ha tudok még egy ilyet futni, akkor... Az már itt biztosnak tűnt, hogy rekord lesz ebből, a kérdés megint csak az volt, hogy mekkora. Tudom tartani az eddigi tempót, lefele talán egy kicsit gyorsabb is vagyok. A női dobogó már távolodik, de szépen lassan érem utol azokat akik megelőztek az első körben. Ez újabb erőt ad, tolom is, még épp a nem annyira kényelmes, de nem belehalós határon. Közben fejben azért számolok, hogy mi lehet a vége, megállapítom, hogy 1:33 alatt is meglehet, ha nem lassulok a végén. Nem fogok, érzem, tudom. Jön a kacskaringós rész, onnan meg már a kikötő és a sétány, majd át a síneken az meg már a 20-ik km. Kicsit tartok az emelkedőtől, de legfeljebb ott majd gyorsítok, úgyis vannak szurkolók az meg mindig segít. Még 500 méter, gyerünk, induljunk neki. Tempót váltok és csak úgy felszáguldok 4 percesben, nézem az órát 1:31 körül járok, te atyaég ez tényleg meglesz 1:33-on belül! Jól esik a hangos buzdítás, még három kanyar és felfuthatok a színpadra. Figyelem a célvonal melletti órát miközben beérek: 1:32:12!! Igeeen! Megvan. Megcsináltam. Több mint két perccel jobb mint a bécsi időm.

Éppen örülök, jól látszik ugye?

Úgy néz ki fekszenek nekem a szeles versenyek. Megkapom az érmet meg a befutócsomagomat. Boldogság van. Nekiállok nyújtani, most rendesen meg is csinálom. Fish-el és Pityával meg volt beszélve, hogy találkozunk. Voltak oly kedvesek és meghívtak ebédre Fish szüleihez. Gyorsan megyek is a cuccaimért, letusolok és átöltözöm. Hamar megtaláljuk egymást és irány a szülői fészek ahol nagyon kedvesen fogadnak. Ebédre nagyon finom húsleves és rántott hús van rizzsel. Engem ezzel meg is lehet venni.Megy a sztorizgatás, jót beszélgetünk, de sajnos lassan indulni kell vissza a buszhoz. A leendő ifjú pár (jövő héten már esküvő!) elszállítmányoz a keszthelyi buszállomásra. Megvárom a kicsit késve érkező járatot, kényelmesen elhelyezkedem és irány haza. Jó kis hétvége volt.

lassan jöhet az 1-es zóna

Nézzük a számokat: A hivatalos időm 1:32:11 lett, első kör: 46:03, a második: 46:08. Nem negatív split, de szerintem azért túlélem, pláne, hogy csak 5másodperc a differencia. Helyezések: abszolút 35.hely az 535-ből, a férfiak között 32-ik a 340-ből, kategóriában pedig 16.hely a 124-ből.