Bécs végeztével mondhatni minden teher lekerült rólam. Jöhetnek az örömfutások, persze beledöglünk mindegyikbe, de csak kicsit. Idén szeretném megcsinálni a Nyúlcipőbolt trail sorozatot amelynek 4 állomása van. Mecsek, Börzsöny, Mátra és a Buda. Ha mindegyiken azonos távon indulok és befejezem akkor év végén plusz egy érmet kapok. Ennek a sorozatnak a Mecsek volt az első állomás. Előtte való napon tartottuk Eli 40-ik születésnapjának alkalmából a kerti party-t. Előtte még elmentünk vele közösen egy kör edzésre. Én az edzőteremig tartó utat oda-vissza futva tettem meg. Így utólag belegondolva hiba volt. A verseny napján éktelen izomlázam volt. Nem hiába, a paraszt nem szokta a szántást. Mindegy ha menni akkor menni kell. 10h-kor volt rajt, 7h-re mentem Eszterért, hogy 9h-re kényelmesen leérjünk. Az út igazán izgalmas volt az M6-oson. Ja, nem is. A rajtszámátvétel gyorsan lezajlott, kényelmesen összekészülődhettünk. Az látszott, hogy ma is rendesen befűtenek nekünk. Rohadt meleg volt na.

Sikerült jó előre állni valahogy nem volt nagy tömeg most az L-es távon. Ennek köszönhetően a rajt után sem volt nagy tolongás én meg egy kb.8-10 fős csoport mögött találtam magam meglepően egyedül. Kis előjáték után már az aszfaltos részen belecsaptunk a jóba. Kegyetlen mászás jött, szívem szerint már itt sétáltam volna, de mivel még 2 km-nél sem jártunk így maradt a kocogás. Már ekkor arra gondoltam, hogy én ezt mennyire várni fogom a végén. Közben elkezdtek előzgetni. Nem nagyon foglalkoztam velük, hadd menjenek majd lefele utol érem őket. Kényelmesen haladtam nem akartam kitolni a szemét két okból sem. Még soha nem jártam a Mecsekben, nem tudtam mi vár rám valamint igyekeztem élvezni. Azért a Zengőre vezető 5 km 500 méter szinttel minden volt csak nem kellemes, de felértem.

Lefele hasonlóan meredek volt én meg nem kíméltem a tegnapi naptól izomlázas combjaimat. Verettem rendesen szinte sírtak az izmaim. 4-5 embert vissza is előztem akik persze a következő mászásnál megint elém kerültek, de úgy nagyjából beálltak a pozíciók és a távolságok a mezőnyben. 7 km után jön az első check és frissítőpont ahol gyors kulacstöltés után robogtam is tovább. Kiérve a nyílt pusztára mellbe vág a meleg. Kicsit vissza is veszek amolyan fussunk ahogy jól esik stílusban megyek. Visszaérve az erdőbe jön az egyik kedvenc részem. Egy patak mellett futunk. Kellemes hűvös van és lenyűgöző a táj. Szerencsére körülöttem senki így egyedül, magányosan élhetem át ezt az élményt. Az egyik kanyarban félreállok elintézni a kisdolgomat. Jó jel nem vagyok kiszáradva. A technikai szünetnek köszönhetően újra emberek között, előtt-mögött futhatok. Nem vagyunk sokan azok is kb. 100 méteren szétszóródva. Így szépen vonatozunk a lejtőn. Itt jött a másik kedvenc részem. A patakátkelések. Imádtam őket. Bokáig, vádliig gázolni a hideg vízben. Igazán frissítő volt. Mondtam is az egyik sporttársnak ha lesz egy ami elég mély talán még bele is ülök. Végül csak megmostam a fejemet benne. Szembe rengeteg túrázó jött, jó volt látni milyen sokan választották az erdőt a mai napon. Kiértem egy kis aszfaltos részre valami falu része lehetett. Emberek jönnek szembe fagyival a kezükben. Húú, de ennék egyet. Lelombozza a kedvemet, hogy pénz viszont nincs nálam. Ez van, haladok tovább. 18 km környékén van a második frissítőpont. Itt pár percet időzök és beszélgetünk a ponton lévőkkel. Megállapítjuk, hogy kurva meleg van és ha ez lesz az UTH-n is akkor végünk. Kulacstöltés, kis csoki az arcomba és irány tovább. Még akadt egy-két patakátkelés ahol továbbra sem finomkodtam. Jaj, de jó volt. A következő emelkedő alján egy másik futóval Tomival egymás mellé keveredtünk. Szóba is elegyedtünk egymással. A tempó mindkettőnknek megfelelő volt, így jó sokáig együtt mentünk. Ő már többször volt itt, mondhatni rutinos Mecsek járó. Ez is jól jött, de persze elsősorban a társaság volt a fontos. Újfent bebizonyosodott, hogy együtt könnyebb. Ha van kihez szólni észre sem veszed és csak úgy repülnek a kilométerek.

Tudta mi merre mikor, tényleg jól elbeszélgettünk. A harmadik és egyben utolsó frissítőpontot azonban mindketten nagyon vártuk, mert eléggé fogyóban voltunk a folyadékot illetően. 24 km környékén volt végül, úgy érzem kicsit későn, de mit lehet tenni. Egy kulacs cola azonnal lecsúszott majd kis beszélgetés után haladtunk is tovább az utolsó emelkedő felé. Szépen nyugodtan felsétáltunk rajta. A teljesítés innen szinte tuti +- pár percért meg minek szaggassam szét magam. Így lefele sem hagyom el Tomit, bár érezhetően tudnék gyorsabban futni. De ez most így jó. Beérünk a faluba az aszfalt hihetetlen módon veri vissza a meleget. Még kb. 1,5 km van hátra amikor végül csak otthagyom. A meredeken tempót váltok és nyomom ami a csövön kifér. Egyre többet futok terepen, de valahogy még az aszfalt az én otthonom. Leérek még van egy kis sík rész és ott a cél. Vége! Bent vagyok! 3:39:24! Ez de nagyon jó volt! Kapok egy érmet a nyakamba majd irány a terem. Bent azonban még a kintinél is melegebb van így inkább leülök a betonra. Pár perc után elindulok visszafele a pályán Eszter elé. Szurkolok a szembejövőknek miközben folyamatosan iszom. 3 vagy 4 kulacs víz is elfogy. Az egyik útszéli kék kút alá még a fejemet is berakom. Igazi hideg zuhany. Kis idő elteltével Eszter megjelenik. A testem ugyan tiltakozik ellene, de beszállok mellé futni. Ezt a kb. 1 km-t csak kibírom valahogy. Eszter sincs túl jó állapotban kicsit bele is kell sétálnunk. A meleg mindenkit kicsinált. A hajrára újra összeszedi magát és meglódul. Ő is bent. Kap érmet meg minden jót. Jöhet a móka része. Az eszem-iszom dínom-dánom. A kaja után irány a zuhany. Mivel csak hideg víz volt így ezzel gyorsan végeztünk. Még bevertünk egy fagyit a szomszédos kávézóban majd elindultunk haza a tűzforró autóval. Kint laza 32 fok volt. No comment.

 A számokat nézve nem ez volt életem versenye, de nem is annak szántam. A férfi mezőny közepén végeztem a 3:39:24-es időmmel. De nem döglöttem bele és simán tudtam volna még futni. Ez így volt jó ahogy mondjuk az esti és másnap reggeli barnás vizeletet kihagytam volna. Szinte biztosan nem a kiszáradás miatt volt, mert ilyen mértékűt lábon nem hordtam volna ki és egyéb más tünet sem volt. Mindenesetre fura volt. Most jön majd az egyik ha nem a kedvenc versenyem a Borvidék félmaraton+ Szekszárdon. De ez már egy másik történet...

Eljött a nagy nap. Az, amire igazából egész télen készültem. Mondhatni a szent cél. Bécs 3:10. Igazából Londonba szerettem/szeretnék menni, de sosem sorsolnak ki, így jobb híján marad Bécs (ha már egy napon vannak). Tavaly is így volt, és az egész jól sült el. Azt tudtam előre, hogy kicsi az esélye a tervnek, de egy pb-nek volt realitása. Szokás szerint szombaton mentünk, ezúttal Anyu és Kriszti is elkísért. Reggel még felvettük Kacsát és irány a hanyatló nyugat. Útközben még beugrottunk Parndorfba az outlet-be körbenézni. Laza 4,5 órát töltöttünk ott. Én egy pár cipővel lettem gazdagabb, de mindenki vett valamit. Az átmozgatás megvolt.

Lindt csokimennyország

Bécsbe érve elfoglaltuk a szállást, ami nagyon jó helyen volt. Közel a rajt és a cél is. Ezután az expo fele vezetett az utunk, ahol kicsit később már Ditke és Attika is csatlakozott hozzánk. A rajtszám átvétel gyorsan lezajlott. Sokan panaszkodnak itthon a rajtcsomagokra. Nos itt kint konkrétan semmi nincs benne. Egy programfüzet, egy kuponfüzet és ennyi.

Az expo után átmentünk vásárolni a Sparba, majd a szálláson lepakoltunk és elmentünk vacsorázni. Attika talált egy jó kis grill-es éttermet, ahol ráadásul óriás hamburger is van. Asszem meglennénk. Kis tanakodás után Attika rendelt is. Naná, hogy a saját feje után ment. Ugyanis rendelt egy óriás hamburgert és 2 db 2 személyes tálat. Mindezt 6 emberre. Hát ő tudja. Kacsa biztos ami biztos alapon bevert még egy levest is. Aztán kihozták a hambit. Húbazmeg. Ez volt az első ami eszembe jutott. Majd megjött a 2 tál is. Aztapicsa. Tálanként 6 szelet rántott hús és 1kg sült krumpli. Az tisztán látszott, hogy ezt nem bírjuk megenni. De hát nincs mit tenni mint nekigyürkőzni még akkor is, ha nem a legjobb ötlet a maraton előestéjén halálra zabálni magunkat. Ciki vagy nem ciki, de kb. a fele kaja megmaradt, a sült krumpli meg majdnem teljesen. Ez van, de legalább finom volt.

A csapat

Big Mama's burger és ez nem a legnagyobb...

Vacsora után visszamentünk a szállásra, ahol fogyott még egy kis nasi, chips és csoki formájában, valamint Attika kiszúrta, hogy az órám szíja eltört. Na ez aztán hiányzott mint kígyónak a térdzokni. Kapott egy kis ragtapaszt gyógyításként, majd szépen lassan lefeküdtünk aludni.

ellátott beteg

Vasárnap reggel 6:30-kor volt ébresztő. A tervek szerint 8h körül akartunk kiérni a rajthoz, ami közel, mindössze 4 metró megállónyira volt, így nem kellett kapkodni. Kényelmesen össze lehetett rakni mindent. Rajtszámövbe a gel-eket, sótabit meg zsebre. Végül úgy döntöttünk, hogy egyikünk sem ad le csomagot, ezzel is nyervén 20 percet. Ezt ki is használtuk, mert ennyivel később is indultunk el.

Kilépve a hotelből érzékeltük azt, amit tudtunk előre. Kurva meleg van. Nem éppen ideálisak a viszonyok. A metrón a szokásos tömeg, de azért felfértünk az elsőre. Leszállás után egyből beálltunk a wc-re várakozó sorba. Kb.10 perc alatt végeztünk, majd irány a rajtzóna ami az út másik oldalán van. Akkora volt a tömeg, hogy nem tudtunk beállni, így a kordonon kívül vártuk a rajtot. Meleg volt, emlegettük is, hogy tavaly ilyenkor kukás zsákban is fáztunk. Rajt! Másodpercre pontosan 9h-kor lövik el, és megindul az emberáradat. Igyekszünk Kacsával felvenni az utazótempót, de ehhez rengeteget kell kerülgetni. Attika visszafogottabban kezd, hamar el is hagyjuk ezáltal. 4:47-re sikerül az első kili. Nem baj ezt tudtuk, hogy ilyen lesz. A második már 4:29 lett. Közlöm is Kacsával, hogy ha az összes többi ilyen lesz, akkor jók vagyunk. 2 km után kicsivel anyuék szurkolnak a jobb oldalon. Az első olyan külföldi versenyem, ahol ott vannak és hamar átvették a hangulatot.

A harmadik részidő is 4:29 lett, ha nem tudok gyorsítani, azért ez elég necces lesz a végére, számolván a frissítésekkel és a lassulással. Kacsának nem volt túl komfortos, mondta is, hogy ő ennél nem bír gyorsabban futni. Aztán valahol az első frissítésnél el is hagytuk egymást. 5km-nél jártunk és már most fél perc hátrányom volt a tervhez képest. Kicsit fokoztam a tempót, de valahogy ez az részidőkön nem látszott. A pulzusom rendben, 170 körüli volt és folyamatosan előztem a mezőnyt. A második ponton 10km előtt kevéssel bevettem az első gel-t valamint egy sótabit. Viszont valahogy elbénáztam, mert a sótabis tartót nem sikerült visszarakni a zsebembe. Vissza biztos nem fordulok érte, de ennek még lehet következménye. Tudtam, hogy a Anyu, Krisz és Ditke 11km-nél várnak. Ott is voltak a megszokott szurkolói helyen. Ekkor sikerült összeraknom a legjobb kilimet 4:20 formájában, de még mindig több, mint fél perc a hátrányom. Nemsokára utolértem Verát, akit a garmin-os kihívásból ismerek. Megállapítottuk újfent, hogy nagyon meleg van, ő speciel elengedte már a célját. Mondtam, hogy annyira szarul azért nem áll. Kicsit próbált velem jönni, de nem ment neki. Jön a Schönbrunn-i rész, ami után kanyarodunk fel a Mariahilfer-re. Ez a rész nem esett jól, ahogy tavaly sem. Már csak 4:50-5:00-ös tempó ment. Bíztam benne, hogy majd lefele összeszedem magam. A lejtő végén, ahol szétválik a félmaraton a maratontól, úgyis megint ott lesznek anyuék, és különben is az meg már majdnem a fele. Szóval próbáltam pozitív gondolatokkal erősíteni magam, de nem ment igazán. Bevertem a második gel-t a tervnek megfelelően. 20 után gyors pacsi Krisztivel, majd irány tovább.

Óriási volt a kontraszt. A Mariahilferen tomboló szurkolás, majd a két táv szétválása után csak a léptek zaja maradt. A hosszútávfutó magányossága. Megvan a fele. 1:38:42 hát ez bizony szar és a tavalyinál is rosszabb. Tudtam a pb sem lesz meg. Nem éreztem magamban annyi erőt. Mindegy, menjünk toljuk lesz ami lesz. Ezzel nyugtattam magam. Tempóban 5 perc környéki kiliket futottam, nagyon szar nem volt, de nem is esett jól. Középszar. Folyamatosan számolom az célidőmet. Jó lenne a 3:30, de majd 30-nal okosabb leszek. Előkotrom a harmadik gel-t is, kisebb nehézségek árán kibontom és lenyelem. Jön a Práter, megint. Kurva hosszú egyenes benne egy kurflival, majd egy szintén hosszú oda-vissza rész. Már tavaly is utáltam. Ez idén se volt másként. Mivel lassultam, néha-néha hátranézek hátha Kacsa utolér. Persze azon is gondolkozom, hogy neki ugyanilyen szar és pont úgy lassul ahogy én. 29 km-nél viszont meglátom Verát. Utolért. Nahoppá. Nekem pont kapóra jött, mert be tudtam állni mellé beszélgetni, és rögtön sikerült is egy 4:50-es km. 30-nál a stadionnál Anyu és Kriszti lelkesen szurkol, én meg próbálok értelmes fejet vágni nekik. Nem hiszem, hogy sikerült. Ditkét nem látom, de mint kiderült, ott volt, csak én vagyok a vak. A frissítés után nem bírom tartani Vera tempóját. Mindegy nekem, hogy 3:25 vagy 3:35 lesz. Mondjuk a 3:30-ra sincs már esélyem. 1 óra alatt kéne 12km-t futnom hozzá. Aha, jelenleg 5:30-40-ben megyek. Meg kell kerülni azt a torony biz-baszt, és akkor már visszafele futunk. Remek, talán meglátom Kacsát is. Fürkészem a szembejövőket, de semmi. Már elhagyom a 34-es táblát, amikor megjelenik. Nem őszinte a mosolya. Nem is mosoly az igazán. Szar neki is. Kb.2km van köztünk, ami nagyjából 11 perc. Utolérni nem fog, hacsak nem lesz velem valami extra gubanc. Frissítőpont jön és az utolsó, negyedik gel ideje. A koffeinest tartogattam a végére. Elveszek 2 pohár vizet meg egy pohár iso-t. Az iso-t egyből lehúzom, rá egy kis víz, a 3 poharat egyberakom, hogy ki tudjam nyitni a gel-t. Baszki ilyen béna nem lehetek. Nem bírom letépni a tasak fejét. Nagy nehezen azért sikerül, de beletelt vagy 2 percbe. Közben ugye sétálok és elérek egy következő asztalig ahol cola-t osztogatnak. Mondom is halkan na öcsém te vagy a király, az isten és a megmentőm. Érdekesen nézhettem ki. Bal kezemben egy pohár cola, jobb kezemben a gel, amíg a számban a pohár víz. Mindegy, nem szépségverseny ez, meg hát ugye azon úgyse lenne esélyem. A koffein viszont jót tett. Jobban érzem magam, bár ez a tempón nem látszik. 37-nél törnek rám az érzelmek. Volt egy célom, küldetésem amiben kudarcot vallottam. Igyekeztem Apuért is futni a mai napon, de nem tudtam azt nyújtani, elérni, amit akartam. Újabb számolás. Ha innen 6 percesben megyek, akkor 3:35 alá beférhetek. Nagyon jó lenne a 3:33:33 is de az nem reális. Még 3 pont van a maradék 5 kilin, úgy érzem felesleges mindegyiken inni. A középsőt választom, ahogy tavaly is. Tervezgetek, hogy mikor induljak meg. A 40 túl korainak tűnik, legyen 41, és talán 3:34 alá is beférek még. Érzésre tempót váltok, de ez a számokban nem mutatkozik meg. Mindegy már a Ring-en vagyunk, és közel a cél. Újra összecsatlakozik a két táv, csak egy kordon választ el minket. Vannak akik most érnek a félmaratonjuk végére. A zombihősök. Egyszer csak megelőz Superman. Vagy legalábbis egy annak öltözött futó. Nem szabad elengedni. Ezen a részen megint fergeteges a hangulat. Két oldalról üvöltenek és szurkolnak. 500 méterrel a vége előtt eljön az én időm. Oda kell baszni a végén. 4:30 alatti tempóban tolom, a pulzusom már 183, de nem számít. Itt már nem. Cél. Beértem. Óra leállít. 3:34:00! Legalább ez a kis célom megvan. Nincs katarzis, nincs öröm, helyette van csalódottság és fájdalom. Főleg a combjaim és a vádlim fáj (ez akár a sótabi hiányára is visszavezethető). Megcsináltam, de jó szar volt. Megkapom az érmem és indulok kifele a célzónából. Elveszek 3 flakon vizet. Húgymeleg mindegyik, de egyet azonnal megiszok. A csomagleadós kamionoknál volt megbeszélve a találkozó. Kisétálok, de anyuék sehol. Nem baj, majd megtalálnak. Leülök a járdára és várok. Pár perc múlva meg is jelennek. Nem tudom és nem is akarom leplezni a csalódottságomat. Vigasztalnak, hogy ez most ilyen lett, beteg is voltam. Végülis igazuk van. Várjuk Kacsát és Attikát. Kacsa 11 perccel utánam ér be, hát neki sem volt egy fáklyás menet a mai. Telnek-múlnak a percek, Attika meg sehol. Az applikáció szerint már beért, aztán valahogy Ditke kiszúrja, hogy egy másik utcában szintén a járdán ül. Ő sem néz ki túl jól. Ez ma egy ilyen nap volt. A lányok viszont fantasztikusan szurkoltak. Köszönet érte.

bécsi csendélet

Összeszedjük magunkat és irány a kocsi. A metróba vezető lépcső lefele nem volt vicces. A kocsinál rögtönzött kaja after party-t szervezünk. Eszünk egy kis tegnap esti maradékot. Hideg hamburgert se nagyon ettem még. 

 afterparty

buli van

A kajálás után elindultunk haza. A kocsiban még átbeszéljük az elmúlt 2 napot, de nagy okosságra nem lelünk. Nem ez volt életem maratonja. 12km-ig rendben volt még akkor is ha a 3:10-re egy másodpercig sem volt esélyem. 15-től viszont kifejezetten szar volt. De ez a 3:33:59 önmagában nem rossz idő. Sőt, életem harmadik leggyorsabb maratonja. Szinte biztos, ha lassabban kezdek akkor valami hasonló vagy akár kicsivel jobb időt is futhattam volna, de meg kellett próbálni. Számok-számok és számok. Hivatalosan a 845-ik helyen végeztem. A férfiak között a 783-ik, míg a kategóriámban a 146-ik lettem. Abból is látszik, hogy idén milyen rohadás meleg volt, hogy a tavalyi 14 perccel jobb időmmel is nagyjából hasonló helyen végeztem a mezőnyben. +10-15 hely a különbség. Apró megjegyzés, hogy a jelenlegi világcsúcstartó 25km-nél kiszállt.

Annak viszont nagyon örülök, hogy édesanyám és a nővérem kint volt és jól érezte magát. Talán ez a legfontosabb is. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. És nekem mit hoz a jövő? A közeli először is a Mecsek trail-t, aztán jön a brutális május Ultrabalatonnal és az Ultra Trail Hungary-vel megspékelve. A távoli meg reményeim szerint egy 3:10-en belüli maratont, de hogy hol és mikor, az nagy kérdés. Jövőre szerencsére London (ápr.28.) és Bécs (ápr.7)  nem egy napra esik, bár Bécsben szinte tuti nem futok. Londonra mindenképpen jelentkezem és Bécs helyett meg Hannover indul jó esélyekkel. De ez még nagyon messze van.

Maga a Vivicitta nem volt annyira fontos idén. Csak egy állomás a Bécsig vezető úton. Ugyanakkor úgy voltam vele ha a felkészülésem rendben zajlik akkor itt is jó eredményt érhetek el. Ha nem is az álom 1:30 alatti időt, de egy félmaratoni egyéni csúcs beeshet. Azonban egy héttel az Optivita után beütött a krach. Egy Normafás futás alkalmával eláztam az amúgy is rusnya időjárásban. Az eredmény: megfázás, torokfájással és takonykórral. Fasza. Bíztam benne, hogy gyorsan túl leszek rajta, de csalódnom kellett. 1 hét után még rosszabbul voltam igaz a körülmények sem voltak ideálisak a gyógyuláshoz. 2 teljes futásmentes hét jött mire úgymond újra elkezdtem edzeni igaz jóval alacsonyabb intenzitással. Lelkileg nem viseltem túl jól ezt az időszakot. Úgy éreztem teljesen felesleges volt az egész téli alapozás és ezért utáltam magam. A bécsi 3:10-ről is letettem, mert nem láttam rá esélyt a kimaradó edzések hatása miatt. A Vivicitta hetének az elején is nehezen mentek még az edzések aztán péntekre tervezett 4km iram jó lett, 4:20-40 helyett 4:13-ra futottam. Ez egy kicsit helyretett. Tudtam, hogy nem most fogok 1:30 alá menni, de az 1:35-36-ot elvárhatom magamtól. Szombaton a kert rendberakása volt terítéken. Sikerült is megtöltenünk minden jóval egy 8 köbméteres konténert.

szombati nap termése

Nem is csodálkoztam a verseny napjának reggelén, hogy hullafáradt vagyok. De belül éreztem, hogy ez nem fog hátráltatni. Attikával (aki szintén konténert pakolt szombaton), Kacsával és Tibivel 8h-ra beszéltük meg a találkozót a Margitsziget bejáratánál. Kényelmesen időben kiértem. A beígért nagy meleg szerencsére egyelőre sehol sem volt. Bar ez tavaly is így volt aztán 10 perccel rajt előtt bedurrantotta magág a nap. Leadtuk a cuccunkat a célnál majd irány vissza a rajthoz. Volt időnk, de még el kellett intézni a nagy dolgot. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 2 perccel rajt előtt jöttünk ki a budiból. Na akkor kocogjunk gyorsan a megfelelő zónába mert még lemaradunk az egészről. Keresztül másztunk a kordonon, körbenéztünk láttuk magunk mellett az 1:30-as iramfutóakat, mondtam is, hogy jó helyen vagyunk. Egy gyors pacsi és már indultunk is. Egyből emelkedővel kezdtünk hát nem mondom hogy jól esett. A hídról lefutni a rakpartra határozottan jobban esett. Az első kili 4:34-ét kompenzáltuk is egy 4:24-el. A tempót beállítottuk. Közben rohadtul rám jött a vizelési inger. Konkrétan fájdalmaim voltam. Mantráztam, hogy nem fáj és elmúlik de nem akart. Jó akkor nincs más hátra megállunk pisilni. A Várkert bazárnál a frissítő pontnál volt toi-toi be is rongyoltam az egyik szabadba rögvest. Kacsáéknak mondtam menjenek majd csak lesz velem valami. Kb. 30 másodpercet vesztettem ezzel a mutatvánnyal ezt megerősítette az is, hogy 5:02-es kilit csippantott az órám. Gyors fejszámolás után rájöttem, hogy Attikáékat sokára kb. 5-6km után fogom utolérni. Igyekeztem nem túltolni a tempót a pulzusom amúgy is már 180 körül volt már. Fura módon már az alagútban megláttam őket. Hmmm, én továbbra is 4:30-ban megyek ezek szerint náluk esett a pace. A budai rakpartra leérve 6km-nél utol is értem őket. Attika itt le is maradt nem tudta átvenni a gyorsabb tempómat. Ketten maradtunk Kacsával mit mondjak, nem voltunk túl beszédesek. A tempónk állandó volt ami viszont változott az a szél. Vagyis inkább mi, mert fel/visszakanyarodtunk a felső rakpartra. Ez egyben azt is jelentette, hogy a féltáv megvan. Innen viszont szinte végig szembeszelünk lesz. Nem tudok ennek betudhatóan vagy sem de Kacsa a frissítőpont után lemaradt. Közölte menjek nyugodtan. Így is tettem, próbáltam egyensúlyozni a tempó/pulzus határán. Igaz sokkal gyorsabban aligha tudtam volna futni. De azért így is előztem a mezőnyben. A szél ellenére már rohasztó hőség volt, izzadtam is rendesen. Átérve a pesti alsó rakpartra a szél egy kicsit erősebb lett, de ez a tempómat nem befolyásolta. Mantráztam, hogy már csak pár kili és fordulunk igaz utána jön két emelkedő, de az már a vége és csak be kell futni a szigetre. Közben folyamatosan számoltam, hogy mi kellene az 1:35 alatti időhöz. Meg is világosodtam, hogy innen 4:20-ban kéne repeszteni. Próbáltam kicsit gyorsítani, de eredménye nem sok volt. Jöttek sorba a 4:30 körüli idő. 17km-nél egy gyors frissítés és már közel a fordító is.

forrás: BSI

Nyomás fel a felső rakpartra. Nem nagy emelkedő, de valahogy teljesen kivette az erőmet. Mire ezt kihevertem már jött is a Margit hídra való felfutás ami közben a pulzusom úgy elszállt, mint a győzelmi zászló. 188-as értéket mutatott az órám. Kicsit visszavettem a tempóból és bíztam a bejáróban ami erősen lejtős. Valahogy csak felszenvedtem magam 4:50-ben a hídra. Juhuu, ez már a sziget! 2 kilométer és vége. A lejtő ellenére sem gyorsultam és a pulzusom is fent ragadt. Még ki kell futni a hátsó útra a büféknél vissza a központira és meg is vagyunk. A külső úton megint rám tört egy kis gyengeség, szar is lett a részidőm. Azonban az utolsó kilire összekaptam magam. Ebben sokat segített, hogy már hallottam a szpíkert és láttam a célt. A visszafordító után begyújtottam a rakétákat. Fejemet leszegtem és nyomás. Vagy 8 embert előztem meg az utolsó 100 méteren. Beértem! Megcsináltam! 1:35:25 és teljesen kihajtottam magam. Csima köszön rám a kordonok mögül én meg miután átvettem a befutócsomagot csatlakozom hozzá és együtt várjuk a többieket.

forrás: BSI

Csima amúgy egy nem gyenge1:25-öt ment. Kérdeztem is a titkát, de remélem nem igaz amit mond, mert akkor nagyon nagy bajban vagyok. Ugyanis úszni kell hozzá, sokat. Pár perc múlva beér Attika és Kacsa is, majd később Tibi is. Átvesszük a csomagjainkat és leülünk a fűbe társalogni. Kis idő után mindenki hazafele veszi az irányt.

Jöjjenek a számok: A hivatalos időm 1:35:22 lett amivel abszolút 373-ik lettem a 7367-ből. Megint jól látszik, hogy egyre erősebb mezőny van. Kategóriában is "csak" egy 76-ik helyezés jött össze. Önmagában ez az idő nekem se nem jó, se nem rossz még akkor is ha leveszem belőle a pisi időt. Ebben a versenyben ennyi volt, max pár másodperccel tudtam volna jobbat futni. Ha kivetítem Bécsre akkor ebből még egy ugyanilyet kellene futni, hogy meg legyen a cél. Ezen a napon ez biztosan nem ment volna. De van még pár Bécsig és bármi megtörténhet. Reálisan nézve azonban jelenleg nincs bennem a 3:10-es idő, de ennek ellenére meg fogom próbálni, mert túl sok munka van ebben és nincs mit veszítenem. Pluszban ott lesz édesanyám és a nővérem is, mint szurkoló és motiváló erő. Szóval nincs más hátra, mint előre!

Tavaly váltóban voltunk Eszterrel, Timivel és Atival.amit megnyertünk úgy, hogy nem is nyertünk (erről írtunk is). Akkor fogant meg az elhatározás, hogy ide egyéniben is jönni kell. Végül Eszterrel beneveztünk a 100km-re. Azért ment a dilemmázás rendesen. Sok ez a 100, nagyon sok és csak 6 héttel van Bécs előtt. De úgy véltem még pont belefér. A téli alapozás során rengeteget futottam. Többet, mint bármikor. Főleg a február lett nagyon erős: 436km a valaha volt legtöbb futott km egy hónapban. Vártam is nagyon a hóvégét, mert érezhetően elfáradtam, nem nagyon estek már jól az edzések és a térdeim is kikészültek kicsit. Egy héttel előtte még toltam a Gánt trail-en 25km-t a bokáig érő hóban ami jó felvezetésnek tűnt. A szombat elvileg munkanap lett volna, de én szabit vettem ki, hogy rá tudjak pihenni a versenyre. Fura módon egyáltalán nem izgultam a 100km miatt. Éreztem, hogy végig tudok menni csak a térdeim miatt voltak apró kétségeim. Eszter felkérte Atit segítőnek így hármasban mentünk reggel. Dóri, Zoli és Attika majd jönnek, futnak egy Velencei tókört és csatlakoznak a support-hoz. 8h-ra lőttük be a leérkezést, hogy jó helyünk legyen. Ezt sikerült is tartani, de ekkor is már sokan voltak. Találtunk jó helyet, kipakoltunk, átvettük a rajtszámokat és kezdődött a nem is annyira feszült várakozás. A rajt előtt még egy gyors pacsi és ölelés Eszterrel aztán irány a pálya. Nagy a tömeg, próbálok lazán, kényelmesen kezdeni. Megvan a tervem csak be kell tartani. A második kilométerre beáll a tempóm bár a pulzusom kicsit magasabb az eltervezettnél. De nincs gond, megy a tempó és még egész jól esik. Be is baszna ha már most szar lenne. Első körnek vége is. 26:40. Pompás. Ati sótabit és iso-t ad én meg tolom tovább. Nagyjából beállt már a sorrend. Pár emberrel kerülgetjük egymást attól függően éppen kinek mit enged a pulzusa. A második kör 26:33 lett. Jó. Meg is jegyzem Atiéknak, hogy már csak 18.

Beverek egy gel-t, keveset iszom rá és indulok a harmadikra. Jól érzem magam a meleg ellenére is. Még úgyis, hogy a kör vége fele leköröz az első helyezett Muhari Gábor. Na hoppá. Előzetesen úgy számoltam, hogy minden 4-ik körben kapok egyet, hát nem így lett, kell neki 4 perc alattiban közlekedni. A 3-ik kör végén kerek 1:19-nél járok összidőben. Meg is jegyzem a többieknek, hogy kicsit gyorsultam, nyugtatnak is, hogy lassítsak nem sprint ez. Mondanám, hogy megfogadtam a tanácsukat, de nem. Megyek ahogy kényelmes és jólesik. Ezért vagy sem ez egy picit lassabb lett, kerek 27 perc. Nincs baj jó ez még. Már csak 16 van hátra.

A kör elején jön szembe Eszter és mondja, hogy vége, kiszáll. Ne tedd csak ennyit volt időm mondani, mert mindketten folytattuk utunkat. A fordító után kíváncsian figyelem jön-e szembe. Jön. Jól van. Végre Dóriék is leértek így gyors köszönés közben nyelem le az Atitól kapott újabb gel-t. Megvan a negyede 2:13 alatt. Jól állok csak így tovább. Legalábbis jó lenne, de valami nem stimmel. Megy felfele a pulzusom. Talán a koffeines gel miatt. Az emelkedő után kicsit lassítok. Jön szembe Eszter próbálok vele pacsizini, de nem kooperál ebben. Látszik, hogy nála sem ok minden. Visszafele futva nem látom így tudom, hogy jó eséllyel befejezte. A magam részéről 28 perces kört fejezek be éppen, hát nem éppen acélos, de a még elmegy kategória. A nagyobb baj, hogy annyira nem érzem már jól magam. Épp 3:10-en belül van meg a 35km. Azzal viccelődöm magamban, hogy Bécsben ilyenkor már végeztünk.

A következő körre a hetedikre csatlakozik Dóri, Zoli és Attika. Épp egy tó körre indulnak. Nem esik jól futni. 6 percesben megyek 155 körüli pulzussal Gáz.Érzem, hogy ez nem fog végigmenni. Igyekszem uralni a helyzetet azzal, hogy rész célokat tűzök ki. Legyen meg előbb az 50 kili aztán majd a 6 óra. Megvan a 8-ik kör is. Jöhet a kilencedik.

Az eleje megint séta ezúttal Eszter kísér el. Közli Ő megkönnyebbült, hogy kiszállt és igazából csak magamért csinálom az egészet. Igaza van, nagyon is. Valahogy ráveszem magam a futásra. 6:30-ban hasítok, de legalább a pulzusom normális tartományban van. Király. A combjaim és az achilles-em is egyre jobban fáj. Vergődés, talán ez a legjobb szó rá. Számolgatok közben és a 6 óra sehogy sem jön már ki úgy, hogy pont egész kör legyen. Nem is vágyom rá. Jöhet a tizedik kör. Persze, hogy sétával kezdem. Eszter és Ati is jön velem míg Kacsa telefonon jelentkezik be. Próbál tovább hajtani, de tudom, hogy ez lesz az utolsó. Elég volt és van fontosabb célom. Félre állok pisilni először a verseny folyamán. Látszik a színén a kiszáradás. Jön a fordító innen már csak 2,5km és vége. Sajnos nem úgy ahogy terveztem. Próbálok kipréselni magamból valami hajrá féleséget ami egy 6:45-ös kiliben realizálódik is. Eddig is tudtam, hogy nincs értelme tovább menni, de ez végleg betette a kaput. Poroszkálok, csoszogok a vég felé. Átlépve a célkapun megállítom az órámat és nagyot fújtatok. Megváltás. Leveszem a lábamról a chip-et és leadom azon nyomban. Köszönöm nekem ma ennyi volt. 50km, 4:54:55 alatt. Ez önmagában egy 50-esnek is szar lenne. Nem nyújtok inkább leülök, lerogyok a padra. Jöhet a buli része a dolognak az evés-ivás. Emlegetnek valami vaddisznó gulyást is csak még várni kell rá. Nem baj én már nem sietek sehová. Mondjuk nem is tudnék. Megbeszéljük a nap történéseit a többiekkel amíg várunk. Sok okosságra nem jutottunk. Mire végzünk a gulyással és összeszedjük magunkat indulásra készen Attikáék is visszaérnek. Egyiküknek sem esett jól ez a Velencei tó kör. Nem hiába. Ez egy ilyen nap.

Sok kis apró dolog játszhatott közre abban, hogy nem sikerült. A hirtelen meleg, a kevés folyadék bevitel az elején, a 25km-nél bevett koffeines gel, a kevés pihenő a brutális február után, az esti és reggeli hasmenés sem tett jót és biztosan lehetne még sorolni. Amúgy valami rontás lehetett ezen a versenyen. Nagyon sokan szálltak ki még az élmezőnyből is. A versenyzők 50%-a feladta. Ez sok. Nem érzem azt, hogy el lett futva az eleje. Ma is ugyanúgy nekiindulnék 5:20-ban. Ezt a tempót nekem el kell bírnom ilyen távon is. Előzetesen azt gondoltam, hogy 50-60km-ig nem lehet gond. Tévedtem, volt. Ennyi. Most tovább koncentrálunk Bécsre, mert az az év fő célja. Az Optivita csak egy állomás volt az oda vezető úton. De tudom visszatérek én még ide...

Idén is a Zúzmarával nyitottam az évet. Tavaly nem túl ideális pályán is 1:36:57-et sikerült menni. Ennél jobbat szerettem volna most, ha meg összejön akkor egy 1:35-nek nagyon örülnék. Egész héten jó idő volt és belül éreztem. hogy jó esélyem van a tervezettet megfutni. Erre mi történik hétvégén? Szombaton már esik az eső és másnapra fagyokat jósolnak. Ha-ha jó vicc. Nem volt az. Ahogy a vasárnap reggeli hó sem. Sejtettem, hogy nem lesznek ideálisak a körülmények a terv megfutásához, de úgy voltam vele, hogy megyek ahogy tudok/lehet aztán lesz ami lesz. 9h körül értem ki Eszter, Ditke és Attika már ott volt. Gyors rajtszám átvétel után letáboroztunk a földre, mert szabad asztal/pad már nem volt. Valami véletlen folyamán a rajtszámon nem stimmelt a rajtzóna száma, nosza gyorsan orvosoljuk is. Attikának ez valahogy nem jött össze. Közben megérkezett Kacsa is akinek szintén sikerült módosítania. Eszter a 3-as, Attika és Kacsa a 2-es én meg az 1-es zónából indulok. Teltek-múltak a percek és eljött a rajtba állás ideje. Kacsa szokás szerint pisil valahol így Eszterrel és Attikával lepacsizok majd húzok a helyemre. Basszus, jó közel van a rajtkapu. A szpíker be is mondja, hogy azok állnak itt akik 4 perces ezreket futnak. Hogy mi? Mit is keresek én itt? Na de futni jöttünk nem polemizálni úgyhogy csapjunk is bele. Rajt! Rendesen megindul a tömeg miközben mindenki próbál helyezkedni. A csarnokból kiérve szembecsap az amit már a kocsiból kiszállva is éreztem. Jó nagy szél van. Mindegy ez van, de ennek ellenére menni kell. Igyekszem megtalálni a megfelelő tempót, pulzust nem is nézek. Az 1:35-höz 4:30-as ezrek kellenek én meg folyamatosan számolok. Az egyik kanyarban Dóri és Zoli szurkol.

3 km környékén

3km-nél 21 másodperc előnyöm van, de amint kiérünk a lóversenypályára kicsit belassulok. Páran meg is előznek, sebaj gondolom magamban ők úgyis elfáradnak én meg a végén lenyomom őket.

csúszik mint a ...

A kinti frissítőponton több okból sem iszom. Biztosan nagyon hideg a cucc, nem akarok sok időt veszteni és igazából felesleges is majd iszom bent a csarnokban a kör végén. Újra rátérünk az aszfaltos/térköves részre, ez most jobban esik. Vége is az első körnek. Ránézek az órára és látom, hogy jól állok időben. Bent gyors frissítés és futás tovább. Jön a középső, rövidebb végig aszfaltos kör.

az első kör végén alacsony magasságon repülök

Az órám csak kint csippantja a 8km-t ami alapján nincs meg a kívánt átlag, de nincs gond, mert a kirakott táblákhoz számolok.

a fele már megvan

Kicsit sikerül gyorsulni is. Sikerül pacsizni sorban Attikával, Kacsával és Eszterrel is. Tartom a 4:30 alatti tempót, de ennek ellenére a 11 km-es tábla nagyon nem akar meglenni. Aztán meglett, de voltam tőle boldog. Gyors számolás után rájöttem, hogy késésben vagyok a tervhez képest. Baj van. Közben újfent találkozom Attikával és Kacsával. Kb. 2 km után jövök rá, hogy valamit nagyon elszámolhattam. Közel 1 perc előnyöm van 13-nál és már óra szerint is jó vagyok. Király, innen nincs más dolgom, mint 4:30-as kiliket futni és megvagyok valamint felcsillant a remény, hogy akár 1:34-en belüli idő is lehet. Visszaérve a Hungexpo területére jönnek a lekörözések. Becsatlakozom az első kört éppen befejezők közé. Kicsit zsufi van, de nem vészes kb. 100 méter és megint szétválunk. Bent újabb gyors frissítés és usgyi tovább.

A kör eleje megint jól megy, de amint letérünk az aszfaltról a jeges-havas-saras földútra ismét lassulok.

ehhez képest a kovácsnál lévő fújtató smafu

Egy lánnyal folyamatosan oda-vissza előzgetjük egymást. Ez talán picit segít tartani a tempót. De ugye fokozni kéne, mert ha már ilyen közel van az a fránya 1:33-al kezdődő idő csak meg kéne csinálni. 1km -el a vége előtt azt érzem, hogy minden erőm elhagy. 3-an is megelőznek. Ne már, nem lehetek ennyire csirke. Nagyon szűkös lesz innen. Még kb. 300 méter lehet hátra. Meg kell csinálnom és kész. És jön a mondhatni szokásos óriási hajrá. Nem tudom honnan van az erő, de váltok vagy két sebességi fokozatot és nyomom, mint süket a csengőt. Szinte berobbanok a csarnokba és lesem is az órát egyből. Meglesz ez! Igen! Meg is van! 1:34-en belül. Kurva jó! Gyorsan gratulálok és kezet fogok az ekkor még ismeretlen lánnyal akiről fél perc múlva kiderül, hogy Dóri barátnője Tera. Milyen kicsi a világ. Pár perc múlva megjön Attika majd Kacsa is. Bőven 1:40-en belül. Jól tolták. 1:50 körül Eszter is megérkezik. Neki ez volt mára elrendelve. Kis bandázás után irány haza.

kis lassulás, de ez még a belefér kategória

sár, hó jég és lószar... :-D

legalább hátulról jól nézünk ki

2017-es pulzusgörbe

2018-as pulzusgörbe

Ha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei pulzusgörbét akkor nagyon hasonló. Az átlag ugyanúgy 176 mindkét esetben mégis 3 perccel sikerült jobbat futnom nagyjából ugyanolyan talajviszonyok között. A hivatalos időm 1:33:54. Ezzel abszolútban a 84-ik helyen végeztem. A férfiak között 78-ik, kategóriában pedig 13-ik helyen végeztem. Ebből is látszik, hogy a tavalyihoz képest mennyivel erősebb mezőny volt. Akkor a 3 perccel rosszabb idővel is jóval előrébb végeztem. De igazából mindegy is a lényeg az, hogy ez a 3 perc reménykeltő a szezonra nézve. Persze sok munkát és km-t kell még beletenni, de az irány jó.