Kissé rendhagyó post lesz ez, mert Eszter és Ati is írt hozzá pár sort. Ennek több okból is örülök. Számomra jó volt olvasni, hogy Ők hogyan élik meg a versenyt valamint a blog velük színesebb, több lesz. Na, kezdjünk is neki.

Az élet úgy hozta, hogy március második hétvégéjére két verseny került, az Optivita és a Dunaújvárosi Duatlon (utóbbi eredetileg egy héttel később lett volna, de ez egy másik post lesz). Az Optivitát már régebben kinéztem.100 és 50km. Az előbbi egyértelműen sok, utóbbin azért erősen gondolkodtam. Végül 3 héttel a Rotary (ami egyértelműen a főverseny tavasszal) előtt nem mertem bevállalni az 50-est, de menni mindenképpen akartam. Szerencsére lehetett váltóban is nevezni, így egy gyors körkérdés után Eszterrel, Timivel és Atival közösen megalakult a Vércsigák csapata. Ez ráadásul Timinek és Atinak egy hosszú futásnak is beillett a maraton előtt. Én egy jó, tempós 10km-t akartam az elején. Menni a mezőny elejével aztán lesz ami lesz. A rajt 9h-kor volt, mi időben, talán túlságosan is korán leértünk. Gyors rajtszám átvétel után visszaültünk a kocsiba és vártunk. Az látszott, hogy annyira jó idő nem lesz ma. Fújt a szél, de napsütésre azért volt remény.

mars csoki nélkül egy métert sem

Kipakoltuk a cuccokat a padokra, próbáltunk ráhangolódni a verseny hangulatára. Kellemes napsütés volt, már amikor volt, de a hideg szél rontott az összképen. Kis dilemma után a vékony aláöltözet mellett döntöttem.

A szpíker hívta a rajthoz Magyarország legjobb ultrafutóit. Hoppá mennem kell nekem is! A rajtban mellettem Lubics Szilvi, előttem Muhari Gábor, körülöttem Csécsei Zoli és még sokan mások. Csupa ultrafutó nagyágyú. Mit is keresek én itt? Keveset, de az legalább hasznos tapasztalat lesz.

Jó helyről indultam hamar az első tízben találtam magam. A tempó az brutális, 4 perces volt, de én akartam. 5-600 méter után beállt a mezőny eleje, ekkor már az 5-ik helyen haladtam bár én csak váltóban indultam, gondolom néztek is a többiek, hogy mit keres itt ez az ismeretlen ember ennyire az elején. Gyorsan pörögtek a km-ek tervszerűen, 4:10 körülii tempóban. Első kör vége 20:47, te jó ég, ebből nekem a Rotary-n még 3-at kell futnom! De most az Optivitán vagyunk és már csak 1 kör. A kis emelkedőn érzem, hogy fogy az erőm. Jön a lassulás is majd a fordító után a vég. Elfogytam, szúr az oldalam már csak a 4:40-4:50-es tempó megy. Ha nem verseny lenne megállnék és belesétálnék. Most ezt nem tehetem meg, futni kell tovább. Szerencsére egy kisebb csoport utolér és megelőz. Be kell állni mögéjük és tartani a tempót. Sokat segít a tudat, hogy már csak 1 km van hátra. Ezt sikerül is 4:20-ban abszolválni.

Gyors váltás után Eszter neki iramodik a saját 15 km-nek. Első etapon túl vagyok: 43:33-as 10 km, 4:19-es pace. Gyenge, nem vagyok vele elégedett. Vigaszdíjként azért beesett egy 5 km-es egyéni csúcs. Talán jobb lett volna éjszaka rendesen aludni, nem hajnal 3-kor arra ébredni, hogy még farmerban vagyok, megy a tv és a számítógép és még az ébresztő sincs beállítva. Mindegy ez már a múlt én most jó ideig nem futok. Jöhet a pihenés és az eszem-iszom.

éppen nagyon másképp jó

10 kili után, nem annyira vagyok megelégedve

Eszter közben rohamtempóban érkezik. Elképesztő 5 perc alatti átlaggal futotta az első körét. Nyerni akar a váltók között. Villámban lenyomja a 3 kört és már Ati jön. Amúgy éppen vezetünk a versenyben. Mondjuk közben kiderült az is, hogy összesen 3 csapat van a 100 km-es versenyben és a másik kettő az női páros. Ati megérkezik az első köréről, hamarabb mint vártam. Nézem az időt és szörnyülködök. Nabazzeg ez is megy mint állat 5 percesben. No comment. Nos ez így ment még 4 körön keresztül. Nem normálisak én mondom. Timi már nagyon készül, Ő nem siet amúgy is éppen betegségből lábadozik. Sajnos a pulzusöve szarakodik és a gyors elemcsere sem oldja meg a problémát. Nyugtatom, semmi gond csak tartsa az 5:50-es tempót és nem lesz gond. Nem is lett, bár nem esett neki annyira jól végig hányingere volt. De letolta az 5 kör 25 km-ét jó 5:54-es átlaggal Közben Eszterrel megszültük a további sorrendet. Jön Ő és én meg befejezhetem. Mindjárt vége pedig szinte csak most kezdtük ezt az egészet. Eszter már túl is van az első körön kezdhetek készülődni. A bal combom kicsit fáj, de csak kibírja ezt a 15 km-t. Tervem is van ám, jó lenne 4:30-as átlaggal letudni. Eszter jön is menetrendszerűen gyorsan váltunk és már indulok is.

mert minden másodperc számít avagy nem érünk rá egész nap

Kirobbanok, mint versenyló a rajtkapuból. 4:30-as pace-val. Azonban jön az emelkedő és érzem erős lesz ez a tempó. Jó, legyen inkább 4:40, de azt akkor már végigviszem. Át is állítom az órán a virtual partnert. A fordító után kicsit gyorsulok, érzésre mintha a reggelhez képest a szél is megfordult volna. Első kör végén nézem a monitort 23:03. Nem rossz, de be kéne húzni 1:09 alá. Ehhez nem kell sokat gyorsulni. Az emelkedő megint kicsit nehezen megy, de aztán a sík részen nagyon könnyűnek érzem a tempót. A pulzusom is csak 160 körül van. Ez kurva jó. A fordítónál annyira sietek, hogy a bóját is majdnem felborítom. Jó érzés az is, hogy folyamatosan előzök. Igaz a többiek egyéniben nyomják és túl vannak már 70-80 km-en. Hamar elmegy a második kör is. Ez 22:51 lett.

repülőfázis

Jó lesz. Timiék biztatnak, hogy már csak egy kör és vége. Most az emelkedős részen is megy a 4:30-as tempó, már csak 4 km. Ha beledöglök is végig tolom így. Sőt, tudom ennél bírok gyorsabban futni. A fordító után nézem az átlagot 4:33. Számolgatok, tervezgetek. Csak meg kéne csinálni azt a 4:30-at ami az előzetes terv volt. Ehhez azonban menni kell, nagyon menni. 4:25-ös majd egy 4:20 km képében ez realizálódik is. Már csak egy kili és abban van a lejtő is. Nyomom, mint süket a csengőt érzem a mindent elsöprő erőt. Már 4 perc alatt járok tempóban. Rohadt jó érzés és már csak 300 méter. Még gyorsítok egy kicsit, engem is meglep, hogy tudok. Látom a célkaput mindjárt vége! Kész! Beértünk! Megcsináltuk! 8:33:45 alatt futottunk 100 km-t. Kurva jók vagyunk!

 nagy a megkönnyebbülés

Összességében a 25 km-t 1:50:26 alatt szaladtam, 4:25-ös pace. Nem rossz, de nem is az igazi. A Rotary-t illetően még nem vagyok teljesen biztos, Bécsre viszont remekek a kilátások. Ha még egy-két kilót fogynék, nos akkor nagyon szép dolgok történhetnének...

ez azért sikerült mára, de az első két kör apró kudarcát nem feledteti

És most jön sajnos az a része a dolognak amiért nem kicsit jöttünk el rossz szájízzel. Az a nevezésekből tudható volt, hogy mi vagyunk az egyetlen 4 fős csapat. Rajtunk kívül még két páros indult a 100 km-es távon. Amikor végeztünk azt mondták, hogy várjuk meg az eredményhirdetést hiszen nekünk is lesz. Ott dekkoltunk 1,5 órát a hideg sátorban amikor nagy nehezen kiderült, amúgy csak azért mert rákérdeztünk, hogy mivel egyedüli 4 fős csapat voltunk nem jár érem, de felajánlanak ingyen nevezést a következő versenyükre. Erre Eszter csak annyit mondott: dugják fel maguknak. Irány inkább haza.

Első kör vége. Minden szép, minden jó.

Elkezdtem darálni az 5 perc körüli kilométereket. Éreztem, hogy meglehetne a tavalyi félmaraton pb, de tudtam, hogy most tovább kell menni egy kicsit, úgyhogy nem engedtem magam a mágikus öt alá. 15-ig minden tuti volt, ott jött egy kis fáradtság, és a legrosszabb, a görcs első jelzései. Túltettem magam rajta. Közben egy srác minden körben nagyon tapsolt és biztatott, a rajtszámból csak annyit látott, hogy 100km-en futok, azt nem, hogy váltóban. Körről körre egyre kellemetlenebb volt a helyzet, végül odaszóltam neki, hogy nyugi, csak váltó. Persze az egómnak jól esett, hogy kinézi belőlem a távot ebben a tempóban (meg úgy általában).
Az utolsó métereken lett elege a combomnak, de ott már nem érdekelt, kibírtam. Timi lehorgászta a chip-et a bokámról, átadtam neki a rajtszámövet, Dari meg elkergette futni. Ennek a palinak blogja van meg minden, de agresszív egy figura, én mondom.

Timi lábaim elé borul, de csak a chip kell neki.

Aztán csak nézegettük az időeredményeket, láttuk, hogy a többi csapat neve mellett "páros" szerepel. Tudtuk, hogy egyenlőtlen verseny ez így, ergo feleslegesen rohantam. Timi nem volt ennyire eszetlen, ő az eredetileg tervezett tempójában ment, bár az első kör végén nem volt őszinte a vigyora. Aztán beállt utazósebességre, és teljesítette a feladatot, bár a végén nem voltunk benne biztosak, hogy haza is kell vinnünk, nem volt egyértelmű, hogy életben marad. De aztán felállított egy gyors diagnózist, és spontán gyógyult. Eszter volt újra a pályán, még 25km volt hátra négy fős váltónknak a százból, amikor az EGYÉNI első helyezett már beért. Erre nincsenek szavak. Azért mi is haladtunk, a végén Darinak úgy kellett lassítania, hogy ne Lubics Szilvivel együtt érjen be, mert tudtuk, hogy elvinné a show-t :-D (el is vitte egy nem gyenge idővel, női elsőként) Majd bekocogott Dari a visszalassított 3:49-es utolsó kilijével, együtt örültünk a szpíkerrel, miszerint Vércsigák a célban, majd...
...majd eltűntünk az eredményjelzőről, vele együtt az utolsó kör hivatalos eredménye. Erre jött még rá a Dari által vázolt eredményhirdetős kabaré. Mindent értek, minden jogos, DE mi ott voltunk, kiálltunk, legjobb tudásunk szerint lefutottuk, szabályt nem sértettünk, kategóriánkat (100km váltó) megnyertük. Pont. Nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a többi váltó nem 4 fős, a lehetőség adott volt, a nevezésünket elfogadták, csak a verseny után jelezték, hogy gyakorlatilag versenyen kívül futottunk. Nem az érem, nem a dobogó, hanem az elv az, ami bánt. De az nagyon. Eszternek igaza lehet.

Póni monológ:

Reggel nehezemre esett felkelni. A járás sem ment könnyen, de ha már egyszer a szavamat adtam, hogy megyek és Gyulával futónagykövetünkkel is meg volt beszélve nem volt választásom. Akartam én ezt meg nem is csak ott volt ugye az Optivita ami elég húzós lett és nem tudtam mennyi maradt bennem. Amúgy a szervező hölgynek óriási szerepe volt abban, hogy végül mentem. A post-omra gyorsan reagált még magánban is megkeresett és jót beszélgettünk. Ezúton is köszönöm neki, bár jó eséllyel nem fogja olvasni ezeket a sorokat. Délben van csak rajt, Gyulához 8h-ra megyek így kapkodni nem kell. A két bringát valahogy betuszkoltuk a kocsiba és irány Dunaújváros. Hamar le is értünk épp a gyerek futam zajlott. Az látszott, hogy ma sem lesz az a hű de jó idő. Elég sokáig ment is a dilemma, hogy milyen ruhában induljunk. Én végül a hosszú futógatya, rá a bringás nadrág, felülre meg a vékony aláöltöző, futópóló és bringás mez kombinációra szavaztam. A nevezés gyorsan ment (csak a helyszínen lehetett) nem volt semmi fennakadás. Közben összefutottam Dáviddal aki a mai nap nagy esélyese volt. Mivel rengeteg időnk volt még jobb híján a meleg épületben lebzseltünk. Azért a 11h-ás női rajtra kibotorkáltunk és a mi rajtunkig ami 30 percet csúszott kint is maradtunk. Átöltözés a kocsiban, bringa be a depóba és már indulhatunk is. Próbáltam viszonylag előre állni, bár a mezőnyt egy--két embert leszámítva nem ismertem. A futásra a 4:40-es tempót lőttem be, azzal jó eséllyel végig bírom az 5+2,5km-t. A közbenső bringán meg lesz ami lesz. Összességében egy 1:10-es időt akartam. Indul a visszaszámlálás, majd eldörren a startpisztoly. Mindenki meglódul, nekem meg rohadtul nem esik jól a futás. Hú bazzeg nem baj ha 5 perces lesz csak éljem túl ezt a napot valahogy. Nézem az órát és 4:20-as tempót mutat. Már értem miért ennyire kellemetlen. De aztán ez az érzés elmúlik és elönt az erő. Kezd egészen jól esni. Folyamatosan előzök, főleg a szembe szeles szakaszon. A második körben kezdek közeledni az előttem futó Gyulához. Ez újabb löketet ad és az utolsó km-t megnyomom. Te jó ég ez már 4 perces tempó! Irány a depó. Na itt aztán rendesen eltökölök a cipőcserével. Páran vissza is előznek, köztük Gyula is. Jöhet a bringa 4 köre. Elkezdek pörgetni, pulzusom az egekben és iszonyat nehéznek érzem a lábaimat. De menni kell előre és megyek is. Óra csippan, 30-as átlag felett vagyok, ez jó, de több kéne csak nem igazán érzem az erőt. Magányosan tekerek, se előttem, se mögöttem senki a közelben. A második körben viszont utolér egy 4-es boly. Ebbe nekem most be kell csatlakoznom (itt lehet bolyozni). Sikerül is, szélárnyékban csak könnyebb. A fordítóknál azonban mindig leszakadok, sprintelni kell az újabb és újabb felzárkózásokhoz. A negyedik kör elején kezd lassulni a tempó plusz még nem is vezettem a bolyt így az élre állok és megrántom a sort. Azonban az erősebb tempót nem bírom sokáig és visszalassulok, sőt a fordító után végleg leszakadok. Fájdalmas ahogy egyre csak távolodnak. Már csak fél kör, rongyos 2,5 km és vége van a bringának. Onnan meg már csak futni kell egy keveset. Közeledik az a bizonyos zöld vonal ahol le kell pattanni a kerékpárról. Leugrom nagy merészen, de mindkét vádlim görcs közeli állapotba kerül. Bekocogok a depóba, gyors cipőcsere, bukósisak le és irány a futópálya. Iszonyat nehéznek érzem a lábaimat. Magam előtt látom azt a három sporttárasat akik a bringán megelőztek. Vissza kell őket előzni. Ketten elég messze vannak, de az előttem lévő srác biztosan meglesz. 4:40-es a tempó és megint kezd elmúlni a szar amit felvált a mindent elsöprő erő érzése. Gyorsítok is az első srácot be is darálom hamarosan, de a másik kettő elég messze van. Mindegy nyomom ami a csövön kifér ezt a fostos 1,5 km-t kibírom már. Jön az utolsó fordító onnan már csak kb. 600 méter és közeledek az előttem lévőkhöz. Tudom, hogy meglesznek, meg kell lenniük. Fokozom a tempót már bőven 4 perc alatt járok magam sem értem, hogyan és miként. 150 méter lehet hátra amikor elszáguldok a két delikvens mellett és én hülye nekiállok még sprintelni. Szinte berobbanok a célba! Igen! Megcsináltam! Kapok egy érmet a nyakamba majd frissítek egyet. Így a verseny után már nem árt. Megjön Gyula is gratulálunk egymásnak és kicsit nyújtunk.

Begyűjtjük a jól megérdemelt babgulyásunkat és bevonulunk vele a jó meleg épületbe ahol kellemesen elfogyasztjuk. Egy-két ismerőse csatlakozik hozzánk. Szép lassan összekaparjuk magunkat, bepakolunk a kocsiba és irány haza. Remek verseny volt, örülök, hogy mentem. 2000Ft volt a nevezési díj és ezért volt chip-es időmérés, kedves, ügyes segítők teljes pályazár és korlátlan babgulyás. Abszolút megérte. Elégedett vagyok az eredményemmel, különösen az Optivita után. Saját mérésem szerint az első futás 4:16-os, a bringa 32km/h a második futás pedig 4:19-es átlag lett. A nettó összidőm 1:09:58. Ha direkt akarom akkor sem sikerült volna így. Hivatalosan 11-ik lettem az 50 fős férfi mezőnyben 1:13:10-es idővel. Ebből kiderül, hogy a depózáson van még mit javítani, mert rengeteg az a 3 perc. Ja, pluszban azért ma is sikerült egy rekordot elérni:

a kis hazudós...

Szóval a Balboa, azaz 19 km és közel 900 méter szintemelkedés. Tavaly voltam először Kacsával egyetemben, sikerült is az eső miatt tökig érő sarasat kifogni. Idén Ő sajnos nem tudott jönni, mert éppen műtét után lábadozik. Én meg ugye az ominózus Piros85 óta nem futottam terepen... Végül úgy alakult, hogy Attikával mentünk ketten, persze volt ott több még száz leendő Rocky. Ez évben is szerencsés voltam, mert lehetett tudni előre, hogy jó kis jeges szakaszok lesznek. Reggel 8h-ra még elmentem az uszodába egy 1 órás oktatásra, mert ugye fáradtan kell ilyeneket szaladgálni.Rohamtempóban összeszedtem Attikát és még pont időben felértünk a rajthelyhez. Gyorsan lepakoltuk a batyukat a már púpozott asztalokra, kicsit körbenéztem, hogy találok-e ismerőst, lőttünk egy before selfie-t és már indulhattunk is.

előtte kép, ahogy Kacsa fogalmazta meg: Runcsitesók

Eléggé hátulról sikerült rajtolni, ennek az volt a hátránya, hogy az elején amikor még sűrűn voltunk nem lehetett annyira haladni. Ebbe közrejátszott az is, hogy eléggé jeges volt az út és sokan óvatoskodtak. Mi azért próbáltunk jobb tempót menni így előztünk rendesen ahol éppen tudtunk. Volt jég bőszen a Határ nyeregig, onnan felfele meg persze már bele sétáltunk. Az látszott, hogy itt visszafele érdekes lesz lejönni. Ekkor még azt hittük, hogy nem lesz rosszabb. Tévedtünk. Nem kicsit. A Hűvösvölgyi rész a Hárs hegyig jó nagy szopó volt. Konkrétan tükörjégen futásnak nevezett tánckoreográfiát adtunk elő. Felfele megint a séta volt terítéken onnan viszont le Szépjuhásznéig egészen jól futható volt a terep.

éppen futunk, de nem véletlenül a szélén. :)        fotó: Mészáros Mariann

Itt volt az egyetlen frissítőpont is kulacsunk persze nem volt, a poharakat meg elhagytuk valahol. Mindegy is irány fel a kilátóba és a fele már meg is van. Na azért nem volt ilyen egyszerű. Meredek is, csúszott is, szóval inkább séta volt, mint futás. Az alján jött szembe Dávid aki ekkor az első volt. Brutál tempót ment az biztos. Mi meg szépen kényelmesen felsétáltunk, néha-néha azért belekocogtunk. Előbb-utóbb azért csak felértünk, szépen megkerültük a kilátót ahogy illik készültek rólunk remek fotók és irány vissza. Ekkor kb. 1:12-nél jártunk időben és reálisnak tűnt a 2:20-as célidő.

itt éppen másképp jó                                    fotó: DonRazzino

a csúcson vagyunk               fotó: DonRazzino

fotó: DonRazzino

Lefele azonban nem tudunk nagy tempót menni, mert nem volt túl jó az út és sokan is voltak előttünk A frissítőnél elidőztünk egy kicsit, ettünk-ittunk és nyomás fel a Hárs hegyre. Kellemes, beszélgetős séta tempóban. Innen lefele viszont jött a Hűvösvölgyig rettegett jeges rész. Mindent elmond, hogy sikerült összehozni egy 8:30-as km-t. Igen, lefele. A lejtmenetbe belefért még fejenként egy-egy perec. Attika oldalra dőlt el, én meg seggre estem. 

jégen, de már túl a pereceken     fotó: Mészáros Mariann

Szerencsére komoly bajunk nem esett így nyomtuk tovább. Igaz óvatosan, mert megsérülni azért nem akartunk. Túl voltunk Hűvösvölgyön már csak a Határ nyereg és a cél van hátra, a nagyja szint is megvolt, innen komolyabb mászás már nem is várt ránk. De felfele séta volt. Főleg miattam, mert Attika nagyon jól bírta. El kell ismerni jó formában van mostanság. Haladunk tovább, vigyázat mozgásunk nyomokban futást is tartalmazhat. Na jó ez erős túlzás, mert inkább futás volt. Kb. 2km-el a vége előtt ahol akadt egy jól futható rész ott tudtunk 5 perc körüli tempót menni. Viszont amint jött egy kis emelkedő nálam bedobták a horgonyt. Egy rövid séta után azonban újra meglódultunk,mert ez már a célegyenes lesz. Kicsit emelkedik, de nem érdekel. Attika benyögi, hogy az előttünk lévők közül 3 embert azért megelőzhetnénk. Nos bennem pont jó emberre talált ez ügyben. Rövid hezitálás után tempó váltás és sprint. Nem számít semmi, se fáradtság, se pulzus. Csak nyomni ami a csövön kifér. Óra szerint 3 perces tempó volt az utolsó 250 méter... Ja, a 3 embert megelőztük. :) Beértünk! Vége! Óriási volt! A tüdőnk ugyan majd kiszakad a helyéről, de ez jó érzés. Megcsináltuk óra szerint 2:23:56 alatt. Attika is Rocky lett!

fotó: MenjuPhoto

utána kép a két boldog hülyével :) De Rocky mindkettő!

igen, sár is volt

Kis pihenő után eszünk-iszunk a terülj-terülj asztalkáról. Cola, müzli, csoki és banán amit az arcunkba tolunk. Gyors fotók után irány a kocsi, mert hideg van és rohadtul fázunk. A kocsinál nyújtunk egy minimálisat és irány haza. Nagyon jó volt ez a Balboa is. Sajnáltam, hogy kevés ismerőssel találkoztam, de ettől függetlenül fantasztikus élmény volt. Megyek én még ilyenre.

„Nem az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod az ütéseket, miközben csak mész előre”
(Rocky)

Tavaly egész jól sikerült annak ellenére, hogy akkor még ennél is kövérebb voltam. :) Így szinte amint lehetett beneveztem. Teltek-múltak a napok és eljött ennek is az ideje. A tavalyi év végén most elmaradt a szokásosnak mondható sérülés miatti kényszerpihenő. Igaz most ősszel volt egy hullámvölgy, de az ugye mint ismert inkább a lelkemre volt/van hatással. A decemberi hónap nagyon jól sikerült futás szempontjából bőven 300km felett futottam és inkább hosszabbakat alacsony pulzussal.

Előzetesen megbeszéltük Kacsával, hogy legyen 1:40 alatt a többi nem számít. Ez az időjárásra és a pályaviszonyokra való tekintettel még kiegészült két dologgal: éljük túl valahogy valamint nem kéne balfasz módjára az év első versenyén megsérülni gondolván az UB párosunkra is. Pénteken még kimentem az esőben egy tízesre, hogy szokjam a jeget. Gondoltam nem oszt nem szoroz az időeredményt illetően, ha emiatt 1-2 perccel rosszabb lesz az meg nem érdekel. Reggel időben kiértem, még az utcán tali Kacsával, Attika meg Ditke már bent várnak. Gyors rajtszám átvétel után helyet foglalunk az egyik padon és várunk. Szép lassan megjött mindenki. Eszter, Timi, Dóri, Gergő és Zoli.

igen, nagy a hasam

A hangulat remek, semmi izgulás, de hát miért is lenne. Nem az első félmaratonom (idén igen), mondhatni rutinból futjuk. Irány a rajtzóna, mindenki elfoglalja a saját helyét. Mi Kacsával a 2-es elejére állunk és megállapodunk egy 4:40-es tempóban, jó lesz ez nekünk felkiáltással. Rajt! Megiramodunk kiérvén a csarnokból mondom Kacsának félig viccesen, hogy elfáradtam. Akkor tényleg ezt éreztem. Jön is az első km óra szerint 4:16, de tábla alapján "csak 4:25". Húbazze ez erős lesz! Kacsa persze nem lassít én próbálok visszaállni a tervezett tempóra. Naná, hogy nem sikerül. 4km-nél is 4:30 alatti átlagunk van. 5-nél végre sikerül elérni a 4:40-et, Kacsa ekkor már 10 méterrel előttem fut. Talált magának másik iramfutót, egy lila nadrágos lány személyében. Igaza volt. :) Attikát néha látjuk a fordulóknál, jó tempóban jön, reméljük meglesz neki amit szeretne. Az első kör végére utolérem Kacsát, gyors frissítés után nyomás ki az Albertirsai úti aszfaltos részre. Itt azt érzem, hogy nem haladok. A körülöttünk lévők is meglépnek, a lány akit eddig követtünk pedig már messze jár. Óra szerint viszont jó a tempónk és elkezdjük számolgatni a várható célidőt és az előttünk lévőket. Kb. a 60-ik helyre tesszük magunkat. Jó lesz ez, próbáljuk megtartani. Vissza az expo területére itt egy-pár lassabb futót kell kerülgetni, de nem vészes. Frissítésnél megfelezünk egy pohár iso-t, hogy legyen mit visszaböfögni. Nem volt annyira jó ötlet meginni.

A harmadik kör elején megosztjuk egymással ugyanazon érzésünket, bedobták a vasmacskát és bakker pont minket találtak el vele. Na akkor most kell elkezdeni tolni neki ami a csövön kifér. Így is teszek és most jönnek is könnyedén a 4:30-as kilik. Kacsa kicsit lemarad, de jön utánam és kezdjük bedarálni az előttünk lévőket. Egy, csak egy srác tudja felvenni a tempónkat és próbál visszaelőzni. Abból aztán nem eszel barátom. Nincs azaz isten, hogy engem az uccsó körben bárki is megelőzzön. Az órát már nem nézem, csak az utat magam előtt és tolom ahogy bírom. Már látom a csarnok bejáratát, még átslisszolok két-három lassabb futó között és fordulok be az ajtón. Vége! Beértem! 1:36:59! Óriási! Bevárom Kacsát, jöhet az elmaradhatatlan pacsi. Megkapjuk a jól megérdemelt jegesmedvés érmünket és a befutó csomagot is. Készül jó pár vállalhatatlan fotó is miközben a többieket várjuk.

nem az aminek látszik. :)

jók voltunk, ha szépek nem is

Megjön Attika. 1:46-ot ment és nem boldog. Ja, végülis csak 8 percet javított az eddigi legjobbján, igaz a végére nagyon elfáradt és sokat lassult. Nekiállunk nyújtani, igen, még én is mostanában szoktam. Biztos öregszem azért. Megjönnek a lányok is, nekik most csak a teljesítés volt a cél nem stresszelték magukat holmi időeredményekkel. Lehet nekik volt igazuk. Szép lassan összeszedjük magunkat és irány haza. Jó volt ez a Zúzmara főleg a talajviszonyokat is számításba véve, bár én rosszabbra számítottam. Nem is csúszott annyira. Sok nem maradt benne talán 1 perc. Szegeden hasonló időt mentem, de az érzésre sokkal rosszabb volt. Itt ha volt is holtpont akkor átgázoltam rajta. Stabil, nagyjából végig egyenletes tempót mentem és újra azt éreztem, hogy el tudok menni a végső határig.

Nézzük a száraz számokat: a hivatalos időeredményem 1:36:57 (4:36-os pace) ez az abszolút 46-ik helyre volt elég az 1363-ból, ez 3,37%. A férfiak között 42-ik hely a 861 indulóból (4,88%) és beesett egy kategória 9-ik helyezés 163-ból (5,52%). Ezek az eddigi legjobb százalékos eredményeim életem 5-ik legjobb idejével. Az is jó, hogy most így kis túlsúllyal is ment az 1:40 alatti idő. De tény, hogy az 1:29:59 még messze van, de nagyon biztatóak a jelek.