Korintosz80 - Fejben vannak gondok.
Aki ismer az tudja már jó ideje aki nem most az is megtudja. :-D
Sosem jártam még a Korintosz-on. Hallottam róla, hogy futunk a gáton miközben meghalunk a 40 fokban, de eddig valahogy elkerült. Tavaly a 40-esre túl későn akartam nevezni és már nem lehetett. Idén a 40km az éjféli rajt miatt el lett vetve, a 160 nagyon-nagyon sok(k) így maradt a 80km. Na nem mintha olyan sok ennyire hosszút futottam volna már. Nagy okosan pont a nagy nap elé szerveztem a 6 napos Magas-Tátrai kiruccanást. Jó ötlet volt. Ja, nem. Ez akkor tudatosult bennem igazán amikor csütörtök este ültem az ágyon és néztem ki a fejemből ahelyett, hogy pakoltam volna a másnapra. :-D Végül csak összekapartam ami kellhet. Zsuzsival, aki szintén indult, reggel mentünk le Szekszárdra. A rajtszámot 10h-ig lehetett átvenni így korai indulás volt. Időben leértünk, rajtszám gyorsan felmarkol és a depózós cuccot is le tudtuk tenni. Frankó nem fizetős parkolóhelyet is találtunk (igaz időbe telt) a városban és még mindig rengeteg időnk volt a busz indulásáig, ami átvisz minket Bajára ahol majd a rajt lesz 14h-kor. Nehezen készültem, fejben nem igazán voltam ott és mintha kicsit nyomott is lettem volna, el is aludtam a buszon miközben Zsuzsi a tájban gyönyörködött. Átérvén Bajára még mindig sok időnk volt nem is nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Kicsit úgy voltam, mint a bűnös aki az ítéletére vár...Aztán csak eljött a rajt ideje. Beálltunk a zóna közepére és vártuk a sorsunkat. Eldördül a rajtpisztoly mi meg nekilódulunk a nagy utazásunknak. Párszáz méter után ki az aki rosszul lép egy műanyag bizbaszon? Naná, hogy én. No komment. Viszonylag gyorsan az élmezőny mögött találjuk magunkat. Kényelmes tempót (5:10-5:20) választunk nehogy elszaladjuk az elejét. Kanyargós földúton megyünk miközben a párától alig kapok levegőt. Hű de jó lesz ez...Addig-addig kanyargunk amíg vissza nem érünk a rajthoz csak közben eltelt 10km. Gyorsan frissítek és megyek is tovább Zsuzsi úgyis utolér. Bazi meleg van és kezd elönteni egy érzés, hogy a combjaim romokban vannak. Ehhez kicsit korán van még. Nem hiába a 6 nap Tátra meglátszik. :-D Lassítok, hátha jobb lesz a helyzet. Becsorgok a pontra ahol igyekszem gyorsan kulacsot tölteni és menni tovább. Nem jó a helyzet azt érzem. Bekúszik és egyre erősebb a gondolat a fejemben ennek így nem lesz értelme. De csak menni kéne tovább...Tipródás van mégpedig erősen.

Egyfelől szívesen megállnék, de maratonig csak el kéne menni, a csomagom meg 45-nél van akkor már odáig, ha meg már az meg van akkor az 50-et is jó lenne behúzni. De az még nagyon messze van. 21km-nél Farkas Árpiba botlom, el is panaszolom a gondom majd pár perc után elsétálok. Ja, közölte, hogy csak Bogyiszlónál tudok rendesen kiszállni ami az 55km-es pont. Zsuzsi már messze jár, menjen csak Ő most kezd el majd csak bemelegedni. A 30km-es pontra beérve megkérdezem mikor és hol lehet buszra szállni, mivel viccesen közlik, hogy pont most ment el így nincs mese tovább megyek. Még 50km...ez sétálva bazi hosszú lesz. Menni kell amíg tart a szintidő, menni kell maratonig, menni kell 50-ig, de elegem van már az egészből. Ezek pörögnek a fejemben. Séta-futás-séta ez van most. Sokan szenvednek hasonlóan, mint én, sorstárak vagyunk. A Szent László híd a Duna felett. A Duna ami végigkísér az életemen...Apura gondolok aki ebbe a folyóba lett temetve...könny szökik a szemembe.Érte kéne megcsinálni bárhogy is csak menni előre.

Leérvén a hídról már 35km-nél járok. Garai Ágit látom a ponton. Hogy mi? Mit keres itt? Eltévedt? belepusztult az erős tempóba? Kiderül ő már 45-nél jár. Ja, hogy ez kettő az egyben pont. Ebből is látszik mennyire készültem az útvonalból. Innen be kell menni Keselyűsre ami kb. 5km majd vissza. Na itt akkor fogom látni Zsuzsit hogyan is áll. Jön sorban a mezőny, számolom a lányokat, de sehol egy Zsuzsi. Addig futok amíg nem jön szembe miközben valahol arra vágyom, hogy minél később találkozzak vele mivel annál kisebb a különbség köztünk. Végül csak feltűnik a távolban. Megállunk egymásnál és megkérdem. Megyünk haza? Ő is sokat sétál már, de megy tovább. Mondom neki ha van kedve várjon meg 45km-nél aztán buszra szállunk. Most ez adja a motivációt. 6 perc körüli tempót futok, de futok! Beérek Keselyűsre. megvan a fele. Egyből töltik a kulacsomat és kapok egy szelet dinnyét a kezembe. Fullos kiszolgálás van. Kórodi Ági és Farkas Árpi jön oda kicsit beszélgetni. Szegény Ágit megcsapta a meleg és kiszállt. Én megyek tovább abban bízva, hogy Zsuzsi vár rám. Igyekszem sokat futni, hogy ne kelljen neki sokat. Persze abban is bízom, hogy továbbmegy és befejezi, mondjuk az nekem lehet a végét jelenti. A Sió gáton dobok egy sárgát amit már vagy 3 órája cipelek magammal. Húú, de rettentő hosszú lesz ez még vissza a hídhoz. Közeledem és ismerős alakot látok. Zsuzsi az! Megvárt! Na mi legyen? Menjünk tovább, ez lett a döntés, mert van még időnk. Az ide küldött csomagból felvesszük a fejlámpákat, meg a fényvisszaverőt és elindulunk. Legalább még egy pontig menjünk el. Sétálunk szépen miközben a tájat és az eget figyeljük. Ígértek esőt és nagyon úgy néz ki el fogunk ázni. Ezt egyikünk sem szeretné. Azt is megfejtjük közben, hogy nekünk nem szabad ugyanazon az ultrán indulnunk. Inkább csak kísérni a másikat.

51km-es ponthoz érünk. Kulacs töltés közben megkérdezem hol lehet kiszállni normálisan? Kedvesen közlik, hogy ne szálljak ki. Menjek tovább. Na jó, akkor menjünk. Zsuzsi szól álljunk neki futni. Legyen így. Teljesen meglep a dolog, de egész jól megy. 5:40-es tempót veszünk fel és sorra előzzük vissza azokat akik séta közben elmentek mellettünk. Most már kell az a kurva szalag! Számolgatok, hogy meddig kell még futni, hogy szintidőn belül beérjünk még. Bogyiszló. Ez az a hely ahol talán jár busz és fel lehetne adni. De ez most már nem opció. Nyomjuk tovább amíg bírjuk, na jó bírom, mert Zsuzsi erős. Nem is tökölünk sokat a ponton szinte egyből indulunk tovább. Az szarul esik, hogy a következő 10km-re van. Na mindegy, fussunk. A tempónk kicsit visszaesik, úgy 6 perc körülire, de szépen haladunk. Felérünk valami töltés félére, mondjuk sokat nem látok mert már sötét van. Ami biztos továbbra is az az előzés. Folyamatosan megyünk el a többi futó mellett. Bazi hosszú ez a rész, szívem szerint sétálnék, de valahogy mindig elvetem ezt a gondolatot. Inkább Zsuzsi fut elől én meg néha tisztes távolból követem őt. Így érünk  be a 65km-nél lévő ponthoz. A táblán azt látom, hogy még 16km. Bakker azt hittem már csak 15. Egy kili a különbség, de mégis sokat számít. Egy újabb vagy ugyanazon a töltésen megyünk, de ezen sokkal több a fű. Nekem ez most futhatatlan. Inkább séta van, de az legalább tempós. Egyszerre vagyok erős és gyenge fejben. Tudom, hogy innen már végig fogok menni, a szintidővel is jól állunk, de a futás most nem megy. Az oldalam is szúr. Végül ezt is megfejtjük, a cola lesz a ludas, amiatt vagyok tele levegővel. Kis idő elteltével javul is a helyzet, jöhet újra a futás. A talajt továbbra is rühellem és olyan mintha soha nem lenne vége az útnak közben meg úgy villámlik, mintha kötelező lenne. Szembe fejlámpák fényét pillantjuk meg, király vissza is kell futni csak jönne már az a fránya pont. Leérünk a füves részről, végre aszfalt! De mielőtt pezsgőt bontanék már fordulunk is rá újfent a gátra. Megölöm magam, hangzott el a számból. Az irányító emberke azzal biztatott, hogy mindjárt elérjük a következő pontot. Ja, csak előtte még ezen a szaron kell átvergődni ami lehet még rosszabb, mint az előző szakasz. Lemegy a redőny és beelőzöm Zsuzsit is. legyünk már túl ezen a szaron. Közben megtárgyaljuk, hogy a ponttól már csak egy tízes lesz hátra, de mennyit jelentene ha tízen belül lenne. Odaérünk és mit látunk a táblán? Igen! 9,8km a célig! Megvagyunk! Még riogatnak valami heggyel a végén, ami ismerve a környéket biztos szívás lesz, de előbb érjünk oda. Gyors frissítés és megyünk is tovább. Először sétálva mert még majszolom a perecet (ez a frissítés dolog ma nem ment fényesen, bár nem ezen múlott) majd futásra váltunk. Az aszfalt hamar elfogy és újra jön a kedvelt füves-földesút. Már ez sem érdekel csak ne törjem ki a bokám. Szar lenne most a vége felé. :-D  Különben is nézzük inkább a gyönyörű holdat ami ma nekünk ragyog ilyen szép sárgán. Sikeresen túlélik a lábaim és már az aszfaltot koptatják. Egy körforgalom és beérünk Szekszárdra. Zsuzsi a város táblát csókolná meg, de túl magasan van, én az aszfaltot, de az meg mélyen. Inkább haladjunk. Kis emelkedő van és azon tanakodunk, hogy ez már a hegy? Az utolsó checkpoint után szinte egyből kiderül, hogy nem. Az még csak most jön. Szerencsére sötét és van és semmit nem látunk mi vár ránk. 5km-en belül vagyunk szóval nagyon max 2,5 lehet felfele. Az elején felkocogunk, de amikor meredekebbé válik sétára váltunk. Nincs is jobb mint éjjel 11-kor valahol a töksötétben sétálgatni. :-D Egy lány zúg el mellettünk, könnyű neki, ő tud futni.   Mi is felérünk a tetőre, innen már csak le kell csorogni a célba. Persze ez nem mindig könnyű. Meredek is, sötét is van én meg majdnem pofára esek egy botlás következtében. Ezt a beton szart se szeretem. Sok a baj velem a mai napon...Szépen  közeledünk a város központi része felé. Már látszik a templom torony, ott lesz a cél. elkezd csöpögni az eső, de mit se számít már. Innen már csak nem fogunk ronggyá ázni. nem ez volt várható amikor még a töltésen láttuk a villámokat. 200 méterenként mondom mennyi van még hátra. Kiöntöm a soft kulacs tartalmát, már nem lesz rá szükség el is teszem a hátsó zsebembe. Jöhet smink és a mosoly! :) Garay tér, kérdezi a nevünket. Itt vannak a szalagok! Mindketten megkapjuk a magunkét! Szólnak,hogy leolthatjuk a fejlámpákat és óvatosan kocogjunk le a célkapuhoz. Megcsináltuk!

Márkus Öcsi gratulál mindkettőnknek. Ez kemény menet volt. Egyszerre vagyok/vagyunk fáradtak, boldogok meg még ki tudja mi minden kavarog a fejekben. Talán még egy kis üresség is van bennünk. Adnak valami narancsos itókát amit azonnal be is döntök. Nyomok még egy kis cola-t is rá biztos ami biztos. Zsuzsi leül a padra mert kicsit szédül. Végülis Ő se evett ma sok mindent. Pár perc után pihenő után csoszoghatunk a kocsihoz miközben imádkozunk, hogy ne essen jobban az eső ha már idáig megúsztuk, nem most kéne ronggyá ázni. Átöltözés után irány Pécsre aludni. Útközben szerzünk egy-egy szendvicset a helyi Shell kútról mert hát ugye enni is kéne valamit. Kiérvén a városból egyből megpillantok vagy 5 szarvast akik az út szélén állnak. Na innen veszett figyelemmel pásztáztam jobbra-balra, nehogy bármi is történjen. Volt már vagy fél kettő mire leérünk majd 3h körül sikerült ágyba is verekedni magunkat. Egy dolog maradt még hátra, elmenni az esti bankettra! Puccba vágjuk magunkat és jöhet a kaja-pia mulatás. :) A gálavacsoráról sok szót nem ejtenék. Az ételek finomak voltak és maga a lényeg a díjátadó is jó volt. Minden teljesítőt egyesével (hármasával) sorban felhívnak a színpadra és megkapja a maga jól megérdemelt tapsát és persze a teljesítésért járó érmet valamint a finisher pólót.

Összességében jó nagy hisztit vágtam ki, kész csoda, hogy Zsuzsi megvárt és elviselt a táv  második felében. Fejben volt gond, ez abból is látszik, hogy a combom nem lett rosszabb a végére se, amikor futottunk vállalható volt a tempó és másnap simán tudtam járni, jó persze fáradtság volt, de ez nem az az igazi szétcsapás volt. Néztem már ki rosszabbul is verseny után. Ott azt mondtam, hogy én ide a büdös életbe soha többet leszámítva Zsuzsi kísérését jövőre. Mostanra azért ott motoszkál a fejembe, hogy meglehetne ezt csinálni sokkal jobban is, 7:30-8:00 körüli idővel. Meglátjuk mit hoz az elkövetkező idő. Ami biztos, gőzerővel készülünk tovább az amszterdami maratonra ami októberben lesz. Addig már csak a Wizzair lesz, mint verseny ezen felül meg rengeteg edzés. Nyomjuk tovább!