Ezúttal is más tollával ékeskedek. Még a végén rendszer lesz belőle.Most Zsuzsitól olvashattok egy remek kis beszámolót, hogy Ő hogyan élte meg az első maratonját.

Az elmaradt K&H Balaton maraton reggele. Ma valahogy a hét fok nem is olyan borzasztó hideg. Szokásos dilemma … hosszú,  háromnegyedes vagy rövid?!?!

Egy héttel ezelőtt még a helyszínen agonizáltam. Siófokról Fonyódra települt át a szervezés, amit második otthonomnak is nevezhetnék, ismerem minden zugát. És ha pont ez lesz a bökkenő? Röpke egy éve várom, kis túlzással a három részletben maratont. Tavaly még nem volt jóváhagyva ez a táv ilyesforma teljesítése … egybe maratonra meg reményeim és még akarásom se volt. Aztán jött a hír kedden, nem lesz verseny. Semmi probléma, ez az év -annyiszor hallottuk már! – ilyen, zökkenőmentesen életbe lép a B terv. A B terv pedig a nyárra tervezett és oly áhított Balathlon II. szakasza Fonyód-Keszthely 33 km egyben. Annyira szerettem volna! De az a fránya sérülés a nyár közepén pár héttel a teljesítés előtt taccsra vágott úgy három hónapra. Na de most!!

Kilenc órai indulás hogy hogy nem, most sem tartható. Félreértések elkerülése végett nem csak miattam, de én se parázok rá, tulajdonképpen kész vagyok. Dari még a frissítésével molyol, így van időm kilométerről kilométerre átgondolni az útvonalat. Nem ismeretlen, gyerekkorom felét itt töltöttem, bár a fenyvesi pizzérián túl már Mordornak tekinthető a Máriafürdő végeláthatatlan nyílegyes kilométerei … főleg érzésre!! Idén nyáron párszor volt szerencsém ehhez a röpke 33 km-hez. UB-n, Balaton körön is, ha már futni nem tudok legalább egy fagyira ugorjunk át Szigligetre bicajozás keretében!

9:27 - na jó most már indulni kéne. A reggeli kevéske magőrlemény sokáig nem tart ki és mostanában rosszul bírja a hasam a frissítést. El kell indulni, mielőtt megéhezem. Márpedig én már csak a kajára tudok gondolni. Az előre kinézett hambizó volt a fő-fő úticél, mi más?!

Induljunk mert már nincs mire fogni a maradást. Fonyódig egy kis bemelegítő 3,3 km…az első kilométer kicsit gyors, fogjuk rá, hogy be kell melegíteni magunkat. 2,7 km-nél megalapozom a napot egy négylevelű lóhere társaságával, amit eskü futás közben veszek észre jobbra lent a járda mellett, pont felém fordulva. - "Na, én mindent megtettem a nap sikeres teljesítéséhez!"- gyorsan leszögezem Darinak! Ezzel mosom kezeim!

Fonyód vasútállomás várója egyik ablakának alig eldugott jobb felső sarkában leolvassuk az első QR kódot, megkezdjük a 33 km-t. Jó kedvvel elmélkedve vajon hány lelkes futóval találkozunk...őszintén nem emlékszem talán ha ötnek intettünk pacsit a távon.

A hosszabb futásokat rendszeresen részekre szedem. Itt adott volt, hogy a QR kódok lesznek a támpontjaim, vagyis mindig csak odáig kell eljutni. A fenyvesi pont egész hamar közelített. Egy kisebb kitérőt kell csak eszközölni egy csinos bokorral megfűszerezve….sok volt a reggeli tea. Jönnek a pillanatképek a múltból, elmélázok rajtuk és felelevenítem Darinak. Halacskás tábor az első csókkal, Marci UB-s aranyköpése a Sashegyi Gepárdokkal, Esztis váltópont Berényben, ahol a cipőmet az induláskor a kocsi tetején hagytuk, a nyitott csomagtartót már meg se említve, no meg a nyári 100 km feletti magányos étlen-szomjan öngyilkos biciklis túrám. Lelkesen hallgatja, vagy legalábbis nem ellenkezik. Szerintem már mind hallotta valamelyik terepfutáson, vagy élménybeszámoló alatt. Hihetetlen, hogy ez alatt milyen gyorsan csippan az óra kilométerenként. Egyre csak azt veszem észre, hogy újabb és újabb kilométert teljesítünk. Marcsipancsi (Dari nyelvújítónk új találmányával élve) hosszú, hozza a hozzá fűzött reményeket. De valahogy ez is olyan gyorsan elsuhan. Fenékpusztán utolér egy kis mélypont. Igazából úgy voltam vele mára akár elég is lehetne, nem is igazán fizikailag inkább mentálisan. Figyelem a pulzusom, rá akarom kenni, hogy az miatt, de teljesen jó zónában mozgolódik, ezzel nem takaródzhatok. Manóba! Menni kell tovább! Magam elé helyezem a tekintetem és a jól bevált fókuszálással előttem terem a keszthelyi utolsó checkpoint. Megcsináltuk! ....na de Forrest Gumposan élve...ha már idáig eljöttünk .... és még egész tűrhető a pulzusom futhatnánk is 40-ig hogy kerek legyen...vagy 42,2-ig… Dari már korábban sem volt elragadtatva a kósza ötletemtől, amit elejtettem pár kilométerrel ezelőtt és ami előző este megágyazott magának a gondolataimban. De könnyű volt “táncba” vinni. Nem lett volna túlzás azt se mondani, hogy nem is lepődött meg, ismer már ennyire. Kaptunk hét perc gondolkodási időt a Balathlon szervezőjének hívásával, aki gratulált a teljesítéshez. Jól estek a szavai. Pár korty víz, Cola-hoz még nem nyúlunk. A futóhátitáskát leszaggatva magamról indulunk is, nehogy teljesen kihűljünk. Csak három oda három vissza és már meg is vagyunk. Semmi extra fordulat, csak a teljesítés gondolata bélel ki, maximális összpontosítás! Letudtuk szó nélkül, csak Dari mint egy élő számláló az utolsó nyolcszázon száz méterenként óramű pontossággal számolt vissza és a kijelzőn megjelent a 42,2! El se hiszem. Nagyjából az “Ok, megvan”-ig jutottam el! Megjegyzem így pár nap után, már kezdem megérteni és örülni neki.

Minden történetnek van egy íve. Kezdete és vége, benne sok megélt pillanattal. Ennek a történetnek a fénypontja pedig az volt, mikor Zoli megdicsért. Volt bennem félsz mit fog szólni, de erre nem számítottam. Mesés, egyben felemelő érzés fogott el. Kellett mint macinak a méz. Ki másnak ha nem az edzőnek szeretne megfelelni az ember. No meg magának, de ezt még tanulnom kell. És itt fordulnék utazótársam felé. Köszönöm hogy bár nem tudtad maraton lesz, végig kísértél egy zokszó nélkül! Tudtam, hogy Neked ez nem kihívás, sima ügy, számodra könnyed futás …az már csak hab a tortán, amit az út közben találtál ki, miszerint a Maratoni év 11. havi teljesítését én fogalmazzam meg. Ahogy ígérted, végig kísértél az első ilyen távon. De legfőképpen azt köszönöm, hogy így bízol és bíztok bennem! Nagyon sokat jelent Nekem. 

Eljátszottam a gondolattal korábban, fel-fel ötlött bennem mikor vagy egyáltalán kéne e ilyen hosszút futni még idén. Igazán nem terveztem, az érzést vártam. És az most volt itt! Ez az év ilyen “véletlenekből” táplálkozik. Hol egy véletlen félmaraton PB, hol egy gondolatban eljátszott és valósággá vált maraton. Nem így terveztem, de van hogy jobban jön ki terv nélkül.

Szombat délután van és a frissen kisült burgonyámat majszolom. Jó-jó tömöm befele. Futásaim alatti gondolataim nagy részét az teszi ki hogy a büntetlenül megehető ételre gondolok. Azért futok, hogy ehessek!! De valószínű nem vagyok ezzel egyedül! Ugyanakkor ez szöges ellentétben van azzal a ténnyel, hogy futás alatt csak egy gélt tuszkoltam le…azt is csak háromnegyedig, saccperkábé tíz kilométeren keresztül. Erre még nagyon rá kell feküdni.

Mindeközben arra gondolok mi minden történt. Sokat tanultam, tapasztaltam, barátságok fejlődtek és érzések éledtek fel. Amit csak bele lehetett zsúfolni egy napban, annak hullámhegyeivel és völgyeivel együtt. Nem tudtam mit is jelent a 42 kilométer, de többet adott mint azt gondoltam. Jó volt ellenni a gondolatokkal, megjelent jelen és jövő, emberek és érzések. Volt időm álmodozni, amit olyan régen engedtem meg magamnak. Ez egy olyan futás volt a számomra amit tényleg magamban utazhattam végig.

Summa summarum a négylevelű tette a dolgát!