Az, hogy szeptemberi Szőlőskörön nem rendeznek maratont (50 km-t futok ott helyette és szeretnék jót is) kicsit megkavarta a dolgokat. Mivel igyekeztem időben viszonylag messze kerülni tőle így esett a választás az első hétvégére, azon belül is elsejére. Ütős kis hó kezdés az biztos. Helyszínként ismét a Duna part lett a kiválasztott, azon belül is a Dunakanyar. Az igazság az, hogy a helyszín kiválasztásánál sokat nyomott latba az Ájj Burger nevezetű hely. Igen, már megint a zabálás. Szóval a kiindulási pont Nagymaros lett és onnan fogok/fogunk jobbra-balra rohangálni. Ezúttal Dóri, Zsuzsi és Máté csatlakozott. Sajnos Zsuzsi csak bringával tudott kísérni, igaz én ezzel jól jártam, mert a frissítésben sokat segített. Konkrétan mindent is. A nagy meleg miatt 8h-ás rajt volt tervezve ezt majdnem sikerült is tartani. Ezúttal a frissítésben tesztnapot tartottam. Minden bogyó, gél meg ki tudja még mi Hammer termék volt. A csodás rajtfotó után már indulhatunk is. Tempóban a kicsivel 5 perc alatti volt a terv, meglátjuk meddig bírom.  

Verőce fele (úgymond visszafele) indulunk. A múlt heti bringás pályabejárás alkalmával ez nem szeretem rész volt így igyekeztem hamar túl lenni rajta. Futás közben persze megy az ökörködés, röhögés, egyelőre még könnyedén megy mindkettő. egy pisiszünetre azért meg kell állni, de nem zökkenünk ki a ritmusból. Dóri kicsit lemarad, neki csöppet gyors a tempó és mivel még a lába sem100%-os így majd visszafele becsatlakozik.

 Az már látszik, sőt érződik, hogy ma sem lesz hideg. Már most izzadok, mint k...a a templomban. Sebaj igyekszem odafigyelni a frissítésre és sokat inni. Zsuzsi remek ritmusban nyomja a kezembe a soft kulacsokat. Máté meg lazán elvan a számára könnyed kocogós tempóban. Neki mára 30 kili van, 21 km-ig jön velem aztán visszafordul. Mi is fordulunk, azaz fordultunk, de még csak Verőcénél. Dóri vár minket az útszélén, hmm mit mondhatnék, elhangzik pár olyan poén...

Na haladjunk tovább mert sok van még hátra. Megvan a táv harmada és még minden rendben. A tempó továbbra is 4:55 körül és még egész jól is esik. Már elhagytuk a kiindulási pontot. Igazából csak el kell futni Szobig és vissza. Na jó, ott kell egy kicsit kacskaringózni, hogy meglegyen a táv és ne kelljen sokat futni Verőcéig amerre kezdtünk. A táj, maga a Dunakanyar csodaszép. Elképesztő színekben pompázik. A másik oldalon ott magasodik a Visegrádi vár meg maga az egész Pilisi és Visegrádi hegység. De ez az oldal is szép, hangulatos, Nagymaroson például rózsabokrokkal van kirakva a sétány. Elhagyjuk ezt a részt és indul a kacskaringós részt Zebegény felé. Jó pár éve jártam erre egy Panoráma futás alkalmával. Annó iszonyat meleg volt. 37-et mutatott a kocsi hőmérője. Nem nagyon akaródzott kiszállni akkor. Most ennyi nem volt, de nem fáztam. Jön egy kis emelkedő és a hosszú végelláthatatlan kanyar. Nem mondom, hogy jól esik. Zebegénynél fürdünk közlöm a többiekkel. A kék kút megváltóként hat. Nagyon jól esik megmosni a fejem. Na igen, a sapka az otthon maradt. Most már mindegy irány tovább. Máté visszafordul én meg elérem a táv felét. 1:45-ön belüli félmarcsi. Nem rossz, de azt érzem, hogy ez nehezen lesz fenntartható. Főleg, hogy jön a hullámvasutas rész. Emelkedő-lejtő-emelkedő, így haladunk szépen. A tempó már inkább csak 5:20-5:30, de sebaj csak haladjunk előre. Viszont meg kell állni, szoros a cipőm...lazítok rajta és megyek tovább. Beérünk Szobra ahol van egy kis kacskaringózás, mondhatni városnézés. Az emberek is néztek, hogy ez a hülye mit rohangál a 30 fokban. Ez a rész már kifejezetten rosszul esett. Egy újabb kék kútnál ismételt megálló van. Egy nem annyira gyors zuhany után megint neki kell indulni. Nem nagyon akaródzik. Zsuzsi szerencsére tovább rugdos. Messzire nem.jutok mert a cipőfüzőm kilazul. Ez az egész kezd nagyon vontatott lenni. Pláne akkor amikor egy hajót vízre bocsátani igyekvő autós elkezd rutinozni a bringaúton ahol éppen haladnék. Ez van. A frissesség már messze van, de darálni kell a métereket. A zebegényi kútnál megint fürdés van, de a kálvária csak ezután jön. Elegem van és nem nagyon akarom én ezt az egészet. Megint megállok cipőt lazítani, talán harmadszor. Fáj a talpam is, egyszóval minden bajom van. Zsuzsi igyekszik lelket önteni belém. Egy biztos, végigmegyek, a kérdés a hogyan. Szűk 1 kilit sétálok, Zsuzsi mögöttem csendben teker. Úgy érzi ezzel segít. Összekaparom magam és kocogásra váltok. A szemem előtt nemcsak a cél, hanem a hamburger is lebeg. 

10 kilin belül vagyunk. Megint dobunk egy pisiszünetet, hát látszik, hogy kicsit ki vagyok száradva. Ezen nagyon már nem tudunk változtatni inkább menjünk. Ahogy számolgatom a 3:50-es célidő meglehet az meg nem annyira szar. A hátralévő időben azt is megfejtjük Zsuzsival, hogy mi a baj. Nem vagyok elég motivált és hajszolom az időeredményeket. Végülis igen. Az, hogy nincs verseny sokat számít, mintha nem lenne miért küzdenem. Nekem pedig elég sokat számít a verseny hangulat és ezek most nincsenek meg. De majd eljön ennek is az ideje. Ahogy annak is, hogy beérünk Nagymarosra. Ez már a véghajrá. Dóri és Máté szurkol a pálya szélén. Nekem még van 1,5 km hátra. Zsuzsi megáll a célnál. Egyedül maradtam. Csak én és a hátralévő táv. Nagy dolgok itt már nincsenek. Megyek ahogy bírok. Még valami hajrá félére is futja az erőmből. 

Fordulok, na innen már csak tényleg vissza kell futni a kajáldáig. 500 métert valahogy még kipréselek magamból. A többiek már ott állnak a célban és a befutóra várnak felizzított kamerákkal. Arcomra kiül a mosoly is és beérek, átérek a kapu alatt. Megvan az augusztusi is! Az idő nem is lényeges. 

Zsuszi cola-val vár. Jajj, de mennyit sírtam neki érte. Megígérte és a célban hozta is. Vágytam rá...

Kicsit rendbe szedem magam és mehetünk enni. Közlik velünk, hogy 2 óra múlva fáradjunk vissza, addigra lesz kész. Hogy mi a ... Valahogy elütjük addig az időt. Bemereszkedünk a Dunába is, nekem, főleg a combjaimnak különösen jól esett a víz. Ezután egy kis séta következett valamint az, hogy beülünk a Piknik-be.  Én a magam részéről egy frissítő limonádét tettem magamévá. 

Lassan visszabattyogtunk az Ájj Burgerhez, abban reménykedvén hátha korábban meglesz a kajánk. Nem nyertünk. A pultos lány kategorikusan kijelentette, hogy akkor amit még az elején mondott. Ahhoz képest azért 7 perccel hamarabb meglett. Szerencsére helyünk is pont lett így kényelmes környezetben tudtuk elfogyasztani jól megérdemelt ételünket. Nagyon finom volt, de abban korántsem vagyok biztos, hogy megérte 2 órát várni rá...

Ezek után sok minden már nem maradt elindultunk hazafelé. Jó kis napot zártam, mégha nem is pont így képzeltem az egészet. Szerettem volna jobbat futni, de ebben most ennyi volt. Vagyis ki tudja, rengeteget picsogtam Zsuzsinak, kész csoda, hogy nem hagyott ott a picsába. Ami viszont biztos, hogy alaposan megfőztem magam a napon. Ez a rákövetkező két nap érzése alapján pláne bebizonyosodott. Kellett volna az a nyűves sapka. Így az sem nagyon derült ki, hogy a Hammer frissítés mennyire vált be. Na mindegy, 8 megvan, még 4 van hátra. Vagy már csak 4?