A január hipp-hopp elrohant és már meg is érkeztünk a februári állomáshoz. Az első terv nem ez volt hanem Hollandia, Zaltbommel városa amikor végül ráakadtam erre a Bad Füssing-i maratonra és egyből megtetszett. Utazás szempontjából is jobb volt és a dátum eleve nyerővé tette. 2020.02.02. Visszafele is ugyanaz, zseniális. Az, hogy a nevezési díj nem volt tízezer sem az extra bónusz. Úgy alakult, hogy ezúttal Attika lett az útitársam, valamint egyszemélyben a frissítő, szurkoló és közvetítő, ha már szegény egyelőre nem futhat. Szombat hajnalban indultam el ki hozzájuk Ausztriába ahonnan kis pihenő után mentünk is tovább Bad Füssing-be. Ez egy helyes kis bajor falu az osztrák határ mellett. Olyan kis igazi üdülő település. Nagy nyüzsi nem volt a verseny ellenére sem. Mondjuk ez nem csoda ismervén a létszámot. A maratonon mindössze 300-an indultunk, a többi távon még kb. 1800-an. A szállásunk kis egyszerű apartman volt. 2 külön ágy, egy előszobai konyha és egy zuhanyzós fürdőszoba. Semmi extra, pont megfelel. Még gyorsan elugrottunk felvenni a rajtszámot, ez a rész gyorsan flottul lezajlott, nem úgy , mint az esemény pólójának megvásárlása. Mondjuk ki, sokat tököltem mire le tudtam dönteni kell-e. Végül megvettem. A bevásárlás után belaktuk a szobát majd elmentünk vacsorázni. Azaz mentünk volna, mert a helyen amit kinéztünk nem volt szabad asztal. Sebaj, akkor elvisszük és megesszük a szálláson. Én egy jó kis hawaii pizzát ettem. Kaja után összepakoltam a másnapi cuccokat. Cipő, ruha és a frissítés.  

 már megint egy 'B' betűs város, mi baj lehet...

A pályarajzot is ekkor kezdtük el tanulmányozni 2 különböző kör lesz, mindkettőt kétszer kell lefutni. Attika vár a rajt/célban én meg kb. 55 percenként érkezem. Ezzel az is eldőlt, hogy a sótabit és a gel-eket magammal viszem különben nem tudnám időben megenni őket. Sebaj, a Compressport-os öv ismét jó szolgálatot fog tenni. Este még néztünk egy kis tv-t, nasiztunk majd nyugovóra tértünk. Felkelni ráértünk mert csak 10h-kor volt rajt és nagyjából 1km-re kellett menni. A versenyközpont a hotel és termálfürdő aulájában volt ahol szokás szerint kilométeres sor kígyózott a budira várva. Kész szerencse, hogy kétszer is végig kellett állni. No comment...

hol máshol is fényképezkedhetnénk...

Nagyjából 5 perccel a rajt előtt mentem ki az utcára, addig bent melegedtem bár igazán hideg nem volt kint. Ennek köszönhetően nem tudtam a mezőny elejére állni na nem mintha a mostani tempóm erre predesztinálna. Az időtervem is a 3:40-45 volt és bíztam benne, hogy nem olyan lesz, mint Gútán ahol a végén már csak vonszoltam magam. Maga a rajt fantasztikus volt. Puskaklövésekre indultunk! Iszonyat hangulatos volt! És ezzel meg is kezdődött a Maratoni év második felvonása. Az elején ment rendesen a helyezkedés ami a néhol eléggé szűk helyeken nem is volt olyan könnyű. Nem baj kitisztul ez majd, pláne ha a félmaratonisták kiszállnak a buliból. A kezdés ugyanúgy volt, mint az előzőn. Kicsivel 5:10 alatt bár a második kili beesett 5 alá, de próbáltam visszafogni magam. 4,5-nél volt az első frissítés ahol csak vizet ittam. Sótabi majd jöhet 30, a gel meg 40-45 percenként. Közben kiderült számomra, hogy ez a kör 11,1km-es (míg a másik ugye 10km) így egy kicsit később érek Attikához vissza mint ahogy azt megbeszéltük. A tempóm továbbra 5-5:10, a pulzusom meg egyenesen frenetikus még az 1-es zónában van. Remek csak így tovább bár nagyjából így kezdtem Gútán is (utólag megnéztem a részidőket és szinte pontosan így). Forgolódunk itt jobbra-balra és már az első kör végén járok. Attika lelkesen fotóz én meg igyekszem jó alanyként viselkedni. Első kör vége 47 perc. Jól hangzik és jól is vagyok. Gyors frissítés után irány a következő. Minimálisan gyorsulok már inkább 5 percesnél járok, sőt 15 után, ahol megeszem a második gelt-t, jön két 4:50-es km. Vissza kell venni mondogatom magamnak. Ez nagyjából 2 kiliig tart ki, azután megint 5 alatt futok. A második kör így telik el, sőt ezzel már megkezdem a harmadikat is. Kiabálom is Atttikának, hogy 1:47 a fele és hogy kelleni fog az ötödik gel is ami a kocsiban van! Hmm, ez 50 perces 10km-t jelent. Azta! Persze nem én lennék ha nem kezdenék el számolgatni, hogy mi is lehet ebből. Ugyan sok van még hátra és Gútán is 25 km-nél jött a lassulás, de azért még megy a matek. A matek megy az égi áldás meg jön. Elkezd esni az eső. Ígérték és be is következett. 

Most mondhatnám, hogy b...a meg és miegymás, de az az igazság, hogy én szeretek esőben futni. Különben is, akkor kell futni amikor jól esik. A mezőny jelentősen megritkult így, hogy túl vagyunk már a félmarcsin. Van, hogy se előttem, se mögöttem nincs senki 100 méteres távolságon belül. Jó is ez a kis magány. Lehet küzdeni egyedül az elemekkel. Esik az eső, fúj a szél, ideális futóidő. Legalábbis nekem. A frissítőponton jöhet a sótabi, gel, víz kombó. 25-nél járok és egyelőre semmi bajom. Jól is érzem magam, bízom benne, hogy ez ki is tart a végéig.

Haladok tovább. Mindenem csurom vizes már, de most ez van és egyébként élvezem! Megy a tempó, nincsen semmi gond. Közben persze számolgatok tovább, hogy mi is lehet ebből. 3:35 reális ha nem üt be semmi, de ha mégis akkor is jobb lesz, mint Gúta. De valahol belül érzem, hogy ezúttal nem lesz akkora visszaesés. Viszont azt is érzem, hogy nem fog több gel lemenni. Tele van a bélésem és inkább nem erőltetem magamba a cuccot. A harmadik kör végén azért elveszem Attikától a gel-t amit a kocsiból hozott, de tudom nem fogom megenni. Reménykedem benne, hogy nem fog visszaütni. 1 kör, azaz 10 km van hátra. Ezt már féllábbal is illene. Az eső kicsit csillapodott, de igazából már mindegy, mert ott is vizes vagyok ahol...

Gyors frissítés, azaz egy pohár víz után már szaladok is tovább. Ez egy újabb 5 perc alatti kiliben csúcsosodik ki. Már azt számolgatom amiről Attikával az elején beszéltünk. Milyen menő lenne egy 3:33:33. Hamar kiderül ehhez 5:08-as tempót kell futni a hátralévő 9 km-en. Ez tarthatónak tűnik ahogy az is, hogy ez brutál jó idő lesz. Beleélni ugyan még nem akarom magam, de mint írtam már valahol belül éreztem, hogy meglesz. A következő 7-8 km-en ment is ez 5:08 körüli tempó, na jó, egy 4:58 azért beesett. Ennek köszönhetően 40-nél már túl jól álltam a 3:33:33-hoz. Na most akkor mi legyen? Lassítsak? Na azt ugyan nem! Inkább nyomjuk neki ami! Az uccsó 1,5 kilire így is teszek. Szépen pörgetem fel a fordulatszámot. Már látszik a célkapu, egy km sincs hátra és már 4:40-ben megyek. Jön az utolsó kanyar és a befutó 200 métere. Egy merő boldogság van bennem amikor átfutok a célkapun. Megvan a második is! 3:32:51! Te atyaég!

Hát ez iszonyat jó volt! A bal combom kicsit kivan, de ezt leszámítva semmi gond. A beérkezés után egyből kapok egy melegítő fóliát valamint az érmet a nyakamba. A sátor tele van mindenféle finomsággal és még alkoholmentes sört is osztogatnak. Bakker én meg pont nem tudok enni egy falatot sem. Két sört azért elveszek majd Attikával megfelezzük. Fáradt vagyok, de boldogság van. Nem igazán hittem, hogy ilyen időt tudok menni. Bemegyünk az előtérbe, mert kint azért így vizesen elég hideg van. Csinálok valami nyújtásnak nehezen csúfolható dolgot majd ledöglünk a kávézóba és iszunk egy forró teát. Mindkettőnkre ráfár. Én még elhúzok átöltözni, hogy egy kicsit kevesebb nedves ruha legyen rajtam. 

 boldog...

Irány vissza a szállásra. Én bevágom magam a zuhany alá. El sem lehet mondani mennyire jól esik. Nem nagyon akaródzott kimászni onnan. De meg kellett tenni mert már eléggé éhes voltam. Menjünk kajálni. Ismét a tegnapi helyet vettük célba csak ezúttal le is tudtunk ülni. Én ismét egy pizza-t ettem, nos mit mondjak, elég gyorsan elfogyott. A további délutáni és esti programot jelentősen befolyásolta, hogy pocsék idő volt. Így maradt a szálláson gubbasztás és beszélgetés, tévézés. Másnapra, hétfőre sem sokkal jobb így a kényelmes ébredés után el is indultunk hazafele. Az úton végig szakadt az eső, de rendben hazaértünk. Köszönet Attikának a társaságért, hogy elkísért meg minden. Pár szó magáról a rendezésről. Tökéletes volt az egész! Kedves emberek, tökéletes útvonalbiztosítás, habzsi-dözsi a pontokon, minden ami kell. Ha nagyon akarok valami hibát keresni az az, hogy a pontok nem a kör távolság alapú közepén találhatóak. Ennyi, minden más rendben volt. És akkor jöjjenek egy kicsit a számok. Kategória 12-ik, abszolút 80-ik hely. Volt jobb lesz jobb. Jelen állapotomban ez a 3:32:51 egy rohadt jó idő! Úgy meg pláne, hogy sikerült negatív split-el megfutni és nem haltam bele. Mivel még közel sem végzem teljes értékű edzésmunkát és pár plusz kiló is akad rajtam ez az idő azért nagyon is reményt keltő. Nem is feltétlen a további maratonokra hanem azért akad még nagy célom-feladatom ebben az évben. De minderről majd a megfelelő időben. Addig is várom a következő állomást, Barcelona-t!