Elérkezett a nagy nap. A 2020-ra vállalt 12 maratonomból (minden hónapban egy, különböző országokban) az első. Gúta Vízkereszt maraton Szlovákiában. Még nem jártam itt pedig jókat hallottam róla. Most eljött az idő. Eleinte úgy tűnt, hogy egész népes társaság fog összejönni, de közbejöttek dolgok így végül Krisztivel ( a tesómmal) és Kacsával (aki ezúttal igazán örült annak, hogy nem kell futnia) keltünk útra. Nincs messze kb. 1,5 óra az út. Az autópályán nem számoltam a karácsonyi szünet után nyugat felé haladó munkásokkal. Kicsit stresszesebb volt az út. Na mindegy. A versenyközpontot és a rajtot gyorsan megtaláltuk még parkolóhelyünk is akadt. Nosza irány be felvenni a rajtszámot. Kint még összefutottam Ágival és Árpival akik szintén maratont futottak. Árpi kényelmes 5 perces tempót tervezett, hát ez nekem most messze nem vállalható inkább a túlélés a cél.

Bent meg Maráz Zsuzsi és Szőnyi Feri kokettál éppen. Micsoda illusztris társaságban futhatok majd. Maga a rajtcsomag nem volt túlcsicsázva. A kukásmellényre hajazó rajtszám (kész szerencse, hogy péntek este előkapartam a rajtszámövet, ja nem is), a bokachip, egy toll és az ebédjegy volt megtalálható benne. Ennyi. Semmi felesleges magazin vagy papírszemét. Öltözékben végül a hosszúnadrág (közel sem volt rövidgatyás idő) vastag aláöltözet és póló mellett döntöttem. Sapkát-kesztyűt azért elraktam ha már a csősálat otthon felejtettem. Felvettem még a freebelt-et amibe elraktam a telefont valamint a frissítésül szolgáló 3 gel-t, sótabikat és a soft kulacsot iso-val megtöltve. Rajt előtt még jöhetett a szokásos kisdolog, aztán rám jött a nagy is. Na, papír az nem volt. :( No mindegy. A többiek még lőttek rólam pár fotót és már mehettünk is a rajtkapuhoz.

mosolygós fiú

az ünnepi túlsúly vagy a 6 hónapos terhesség (csak nem tudjuk ki az apa)

Zolival előzetesen az 5:30-5:40-es tempót lőttük be. Ez tűnt olyannak amivel jó eséllyel nem nyírom ki magam és talán a bokám is megússza. Az biztos volt, hogy fizikailag kibírom, egyedül a lábam volt kérdéses. Mert azért valljuk közel sincs 100%-os állapotban. A múlt héten futottam vele 96 km-t amit már megérzett így végül ezen a héten csak egyszer 1-én futottam egy órát. Végülis a maratonokra így is fel lehet készülni. A rajtban nagyjából középre álltam. Jelenlegi állapotomban itt a helyem és sokan sem vagyunk, hogy ez bármiben is hátráltatna meg ugye amúgy sem sietünk. Most nem az egyéni csúcs a cél.

ágyúdörrenésre rajtoltunk

Rajt után próbálom megtalálni a tempót. Az elején a városban kacskaringózunk bár az útvonalat nem nagyon néztem meg. Jön is az első kili. Óra csippan: 5:09. Hűha ez lehet gyors lesz. Visszaérünk a rajtnál lévő körforgalomhoz. Krisz és Kacsa szurkol-fotóz. Közlöm is velük, hogy még jó. :-D Nosza gyerünk tovább. Újfent jobbra-balra forgolódunk mát nem is tudom merre járunk. Megint feltűnnek a többiek. Én továbbra is ebbe a kicsivel 5:10 alatti tempóban futok. A frissítést úgy osztottam el, hogy kb. 6 km-ként iszom a soft kulacsból, sótabi 45 percenként a gel-ek meg óránként.

1 kilinél még jól voltam

A kis utcákból ráfordulunk a városból kivezető útra. Teljes útzár nincs, kicsit furcsállom, de annyira nem gáz. 6,5 km környékén Kacsát látom oldalról rohanni. Közli is kedvesen, hogy futhatnék is, mert nem érünk rá egész nap. Köszi. :) Haladjunk inkább. Kis emelkedő jön egy híd formájában majd azt követő lejtőn már 5 percen belüli tempónál járok. Vissza is veszek még ráérünk a 4 percesekkel, majd a végén ha marad erő. A főútról jobbra fordulunk a gátra. Az út minősége nem a legjobb, de ez van. Az égen mintha a nap sziluettjét venném ki. Az időjárásra amúgy sem lehet panasz. Nincs szél, se nagyon hideg olyan pont kellemes. Az első frissítőponton nem iszom majd ugye 12 környékén amikor az első gel is esedékes lesz. A gátról letérünk a mellette futó útra. Ez sincs sokkal jobb állapotban. Sok a kátyú és ami talán rosszabb az egész dől az egyik oldalra. Közben a mezőnyben folyamatosan előzök. A tempóban továbbra is tartom az 5:05 környékén. Jól esik, jó a pulzus szóval miért ne. Már kezdem számolgatni milyen célidő lehet belőle. Sok van még hátra, de ebből 3:40 alatti idő is kisülhet. A km jelző táblák 5 kilinként vannak, az már látszik, hogy közel 500 méterrel mérek többet. Ez bezavarhat. 14-nél 1:11-el állok. Basszus ha nem fáradok el akkor akár a 3:35 is meglehet. De inkább ne is foglalkozzunk ezzel csak menjünk tovább. Fogynak szépen a kilométerek. A kis útról ráfordulunk a vágfüzesi útra. Néha-néha tényleg vissza kell magam fogni hogy ne csússzak be 5 perc alá. A faluban található ponton iszom egy pohár vizet, igyekszem spórolni a kulacsban lévő iso-val. Kiérvén a faluból jobbra követjük a főutat. Kisüt a nap és nekem hirtelen melegem lesz. Azt érzem, hogy most már sok a vastag aláöltözet. Érzek egy kis oldalszelet is ebből levonom a következtetést, hogy eddig hátszél volt és visszafele meglesz a böjtje. 21 km-nél 1:47-en belüli idővel vagyok. Ez jó, nagyon jó. Nemsokára jön szembe az első helyezett. Na az szép, 5 km hátrányom van hozzá képest. Igaz nem versenyezni jöttem. Később érkezik szembe Maráz Zsuzsi, Ági majd Árpi is. Árpi mondja is, hogy egész jól megy a túléléshez képest. Na igen, de most nagyon melegem van és mintha el is fáradtam volna. Várom már nagyon a fordítót ahol frissítőpont is található. A pont előtt vagy 1 percig azzal szenvedek, hogy visszarakjam a kulacsot az övbe. Rohadtul zavar ebben a zsebemben található sapka és kesztyű. Valahogy azért beletunkolom. A ponton megeszem a második gel-t és iszom rá egy pohár szódát. Viszont az is látszik, hogy a sótabi kevés lesz, elrakhattam volna pár darabbal többet, dehát igazából meg sem néztem mennyit viszek magammal. Amatőr... Innen már csak vissza kell futni. Vár rám 19 km szembeszélben. A tempó visszesik 5:15-20-ra. Ez még nem baj, betudom a szélnek. Azért már nehezebben mozognak a lábaim. Megint a vágfüzesi pont jön. Itt meglep Krisz és Kacsa. Mondjuk eltart pár másodpercig mire észreveszem őket. Itt megint kicsit büfézem, de menni kell tovább. Kacsa persze újfent ellát egy jótanáccsal. :)

aki nem lép egyszerre...

 A pontot elhagyva jön egy kisebb holtpont. Már csak az 5:40 megy. Nem baj mantrázom magamban csak menjünk, jó ez még. Ráfordulunk a gát melletti útra ahol a egyből a 30-as tábla is kint van. Na még 12, de hosszú lesz. Kis idő elteltével azt érzem túl vagyok rajta, de ez nem látszik a sebességen. Sőt, lassulok. Kész, elfogytam. 34 km-nél a ponton beveszem az uccsó gel-t, iszom rá egy kis szódát és cola-t (pepsi) mondván hátha rendbe rak. Nem lett így. 35-től már csak 6:20-ban haladok. Továbbra is azt sulykolom magamban, hogy haladjunk, ha ennyiben akkor ennyiben és ne sétáljunk bele pedig volna rá igény. :) Számolom a hátralévő kilométerek és persze a várható célidőt. A 4 órán belüli szinte tuti, de ebből még kijöhet egy 3:50-3:52 környéki idő is. Bár ugye ott van az a rettegett híd (amúgy simán futható, de ez most nem az a helyzet) Gúta előtt. Várom az utolsó pontot mert onnan már csak fel kell menni a gátra majd balra az útra jön a híd és akkor már tényleg bent vagyunk a célban. Elérem a pontot. Persze, hogy megállok büfézni. Kínálnak sörrel és pálinkával is. Mondom, köszönöm nem kérek. Erre azt a választ kapom, hogy nem köszönni kell hanem inni. :-D Ezen azért magamban jót röhögtem. Kifele már nem volt erőm megmutatni ugyanezt. Nosza fel a gátra. Itt már kezdi rángatni a görcs a combjaimat. Óóó csak ezt ne. Ezt a nyamvadt 3,5 km-t kéne kibírnia. Igen, nagyon hiányzott pár darab sótabi. Elérem az utat, jöhet az emelkedő és ekkor már 40-nél vagyok. Meglesz ez rendben. Azért a hídra való felfutás nem esett  jól. A híd és a lejtő után balra fordulunk. Ez már a főút amin reggel kocsival is bejöttünk. Jó érzés tudni, hogy innen már tényleg nincs sok. Próbálok valamiféle hajrázást kipréselni magamból de nem igazán sikerül. Tartott vagy 100 méterig. :-D A combom veszettül fáj, nem hiába azért régen futottam egyben ennyit és ugye a megfelelő edzésmunka is hiányzik. Már látszódik az a hely ahol balra kell fordulni a célkapu felé. Krisz és Kacsa itt várnak és természetesen fotóznak.

meggyötörve, de nem megtörve

Bent vagyok! Megcsináltam! Megkapom az érmem a nyakamba és azzal a lendülettel le is veszik róla a bokachip-et. Húú, ezt külön köszönöm, hogy nem nekem kellett lehajolni érte. Visszaadom a rajtszámot és próbálok járni tanulni. Fáj a combom, feszül a vádlim, de megvan. Óra szerint 3:51:12 és 42,4m km. Krisz és Kacsa úgy fényképez engem, mintha valami celeb lennék. Remekül sikerült példányok is vannak a képek között. Nem is mindegyik publikus. :-D

igen, ennyire jó volt

öröm és boldogság, na meg a fáradtság

jó szarul nézek ki

A kocsi felé vesszük az irányt, nem sietünk igaz nem is nagyon tudnék. :) Kis üldögélés után átöltözöm száraz ruhába, felveszem a kompressziós szárat (szükség is van rá) bekeverem a recovery-t. Igazából részemről mehetünk is haza. Mivel a többiek is így vannak vele el is indulunk. Kacsa bevállalta a vezetést a házukig addig összekaparom magam annyira, hogy onnan már megoldom. Jól esik ülni a hátsó ülésen és semmit sem csinálni. Vizet, cola-t (végre coca) és recovery-t iszom. Próbálok enni, de csak egy fél zabszelet megy le. Majd otthon, addigra úgyis éhes leszek. A visszafele út is jó hangulatban telik. A bokámat kezdem érezni, de közel sem vészes a dolog. Ha ennyivel megúszom akkor teljesen jó. Hivatalos eredményt nem találtam még. Igazából nem is számít. Óra szerint 3:51:12 lett. 5:27-es átlag. A terv ez volt. Mondjuk nem pont ilyen kivitelezésben. El lett futva? Igen, nem kicsit. De annyira jól esett és a pulzusom is rendben volt. Igaz csak 23 kiliig. De kezdésnek ez is jó. Le kell dobni azt a jó pár kilót, rendesen edzeni és akkor nem lesz itt gond.

Egy nappal később egész jól vagyok. A bokám úgy néz ki túlélte ami az elsődleges cél volt. A combjaim ugyan romokban vannak, de az izomláz majd elmúlik. Mondjuk a hétfői erősítő edzés fájni fog. Nagyon. A következő célpont Bad Füssing Németországban február 2-án. Én már nagyon várom.