Újratervezés

Amikor már minden rendben lenne aztán...

Nem írtam az elmúlt időben mert nem nagyon volt miről. Ugyanis beütött a krach sérülés formájában. A jól sikerült Bodri trail másnapján még futottam 26 km-t a Pesterzsébeti Yours Truly-n (ahol már fájt a térdem) aztán kakukk.  Nemcsak futás hanem járás közben is fájt. A sérülés sosem jön jókor így volt ez most is. 1 hét kihagyás belefért volna, de sajnos nem annyi lett. Elsőnek a masszőrök kezébe vetettem magam abban bízva,. hogy csak valamelyik izom húzása miatt fáj. Kicsit talán javult a helyzet, de igazából nem vált be. Az első orvosi vélemény szerint ugyanis porcszakadás vagy gyulladás okozhatja a fájdalmat. Ezzel el is dőlt a tavaszi nagy versenyek sorsa. Megy a levesbe mind. A BSZM és az UB is. Minden amire egész télen készültem. Nem mondom, hogy könnyű volt lelkileg mindezt feldolgozni, talán még a mai napig sem sikerült teljesen. De bele kellett törődnöm. A kisebb versenyek lemondása, mint például a VTM 40km és a Kis-Duna maraton a fentiek mellett elsikkadt. Amúgy fura, mert amint visszamondtam a BSZM/UB párost legalább járásra alkalmas lett a lábam.  Ekkor jött a második orvosi diagnózis ami szintén nem lett egyértelmű. Porcszakadás vagy túlterhelés okozta fájdalom. Ja és igen, ez a már egyszer műtött térdem. Mindkettőre utalnak jelek és éppen ezért egyelőre nem is műtenék meg. Jöhet az MRI amire 2 hét múlva kerül sor, majd 1 hétre rá orvosi kontroll. Fizetősben hamarabb is meg lett volna, de már úgysem sietünk sehova. Marad a bringa, az úszás (mondjuk ez pont nem megy) és futni is szabad, de csak fájdalom határig. Jelenleg tekerek a futást meg nem erőltetem. Amikor a BSZM-en voltunk akkor rápróbáltam, futottam 5,5 km-t, de 2-nél már éreztem. Érdekes dolog, hogy maga a futás nem hiányzik annyira, mint előre gondoltam volna. Mintha a nagy célok lemondása után már nem is számítana. Persze inkább futnék, mint ez a szarság és pluszban néha azt érzem, hogy a szeptemberben megsérült, szétnyílt másik térdem sem 100%-os. Na mindegy, jövő héten Vivicitta félmaraton amit valahogy túl kéne élnem, de az is jó ha súlyosbodik és egyértelművé válik a probléma. Őszre azért összekaparom magam valahogy és jövőre is nagy tervek vannak szóval nem adjuk fel...