Maga a Vivicitta nem volt annyira fontos idén. Csak egy állomás a Bécsig vezető úton. Ugyanakkor úgy voltam vele ha a felkészülésem rendben zajlik akkor itt is jó eredményt érhetek el. Ha nem is az álom 1:30 alatti időt, de egy félmaratoni egyéni csúcs beeshet. Azonban egy héttel az Optivita után beütött a krach. Egy Normafás futás alkalmával eláztam az amúgy is rusnya időjárásban. Az eredmény: megfázás, torokfájással és takonykórral. Fasza. Bíztam benne, hogy gyorsan túl leszek rajta, de csalódnom kellett. 1 hét után még rosszabbul voltam igaz a körülmények sem voltak ideálisak a gyógyuláshoz. 2 teljes futásmentes hét jött mire úgymond újra elkezdtem edzeni igaz jóval alacsonyabb intenzitással. Lelkileg nem viseltem túl jól ezt az időszakot. Úgy éreztem teljesen felesleges volt az egész téli alapozás és ezért utáltam magam. A bécsi 3:10-ről is letettem, mert nem láttam rá esélyt a kimaradó edzések hatása miatt. A Vivicitta hetének az elején is nehezen mentek még az edzések aztán péntekre tervezett 4km iram jó lett, 4:20-40 helyett 4:13-ra futottam. Ez egy kicsit helyretett. Tudtam, hogy nem most fogok 1:30 alá menni, de az 1:35-36-ot elvárhatom magamtól. Szombaton a kert rendberakása volt terítéken. Sikerült is megtöltenünk minden jóval egy 8 köbméteres konténert.

szombati nap termése

Nem is csodálkoztam a verseny napjának reggelén, hogy hullafáradt vagyok. De belül éreztem, hogy ez nem fog hátráltatni. Attikával (aki szintén konténert pakolt szombaton), Kacsával és Tibivel 8h-ra beszéltük meg a találkozót a Margitsziget bejáratánál. Kényelmesen időben kiértem. A beígért nagy meleg szerencsére egyelőre sehol sem volt. Bar ez tavaly is így volt aztán 10 perccel rajt előtt bedurrantotta magág a nap. Leadtuk a cuccunkat a célnál majd irány vissza a rajthoz. Volt időnk, de még el kellett intézni a nagy dolgot. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 2 perccel rajt előtt jöttünk ki a budiból. Na akkor kocogjunk gyorsan a megfelelő zónába mert még lemaradunk az egészről. Keresztül másztunk a kordonon, körbenéztünk láttuk magunk mellett az 1:30-as iramfutóakat, mondtam is, hogy jó helyen vagyunk. Egy gyors pacsi és már indultunk is. Egyből emelkedővel kezdtünk hát nem mondom hogy jól esett. A hídról lefutni a rakpartra határozottan jobban esett. Az első kili 4:34-ét kompenzáltuk is egy 4:24-el. A tempót beállítottuk. Közben rohadtul rám jött a vizelési inger. Konkrétan fájdalmaim voltam. Mantráztam, hogy nem fáj és elmúlik de nem akart. Jó akkor nincs más hátra megállunk pisilni. A Várkert bazárnál a frissítő pontnál volt toi-toi be is rongyoltam az egyik szabadba rögvest. Kacsáéknak mondtam menjenek majd csak lesz velem valami. Kb. 30 másodpercet vesztettem ezzel a mutatvánnyal ezt megerősítette az is, hogy 5:02-es kilit csippantott az órám. Gyors fejszámolás után rájöttem, hogy Attikáékat sokára kb. 5-6km után fogom utolérni. Igyekeztem nem túltolni a tempót a pulzusom amúgy is már 180 körül volt már. Fura módon már az alagútban megláttam őket. Hmmm, én továbbra is 4:30-ban megyek ezek szerint náluk esett a pace. A budai rakpartra leérve 6km-nél utol is értem őket. Attika itt le is maradt nem tudta átvenni a gyorsabb tempómat. Ketten maradtunk Kacsával mit mondjak, nem voltunk túl beszédesek. A tempónk állandó volt ami viszont változott az a szél. Vagyis inkább mi, mert fel/visszakanyarodtunk a felső rakpartra. Ez egyben azt is jelentette, hogy a féltáv megvan. Innen viszont szinte végig szembeszelünk lesz. Nem tudok ennek betudhatóan vagy sem de Kacsa a frissítőpont után lemaradt. Közölte menjek nyugodtan. Így is tettem, próbáltam egyensúlyozni a tempó/pulzus határán. Igaz sokkal gyorsabban aligha tudtam volna futni. De azért így is előztem a mezőnyben. A szél ellenére már rohasztó hőség volt, izzadtam is rendesen. Átérve a pesti alsó rakpartra a szél egy kicsit erősebb lett, de ez a tempómat nem befolyásolta. Mantráztam, hogy már csak pár kili és fordulunk igaz utána jön két emelkedő, de az már a vége és csak be kell futni a szigetre. Közben folyamatosan számoltam, hogy mi kellene az 1:35 alatti időhöz. Meg is világosodtam, hogy innen 4:20-ban kéne repeszteni. Próbáltam kicsit gyorsítani, de eredménye nem sok volt. Jöttek sorba a 4:30 körüli idő. 17km-nél egy gyors frissítés és már közel a fordító is.

forrás: BSI

Nyomás fel a felső rakpartra. Nem nagy emelkedő, de valahogy teljesen kivette az erőmet. Mire ezt kihevertem már jött is a Margit hídra való felfutás ami közben a pulzusom úgy elszállt, mint a győzelmi zászló. 188-as értéket mutatott az órám. Kicsit visszavettem a tempóból és bíztam a bejáróban ami erősen lejtős. Valahogy csak felszenvedtem magam 4:50-ben a hídra. Juhuu, ez már a sziget! 2 kilométer és vége. A lejtő ellenére sem gyorsultam és a pulzusom is fent ragadt. Még ki kell futni a hátsó útra a büféknél vissza a központira és meg is vagyunk. A külső úton megint rám tört egy kis gyengeség, szar is lett a részidőm. Azonban az utolsó kilire összekaptam magam. Ebben sokat segített, hogy már hallottam a szpíkert és láttam a célt. A visszafordító után begyújtottam a rakétákat. Fejemet leszegtem és nyomás. Vagy 8 embert előztem meg az utolsó 100 méteren. Beértem! Megcsináltam! 1:35:25 és teljesen kihajtottam magam. Csima köszön rám a kordonok mögül én meg miután átvettem a befutócsomagot csatlakozom hozzá és együtt várjuk a többieket.

forrás: BSI

Csima amúgy egy nem gyenge1:25-öt ment. Kérdeztem is a titkát, de remélem nem igaz amit mond, mert akkor nagyon nagy bajban vagyok. Ugyanis úszni kell hozzá, sokat. Pár perc múlva beér Attika és Kacsa is, majd később Tibi is. Átvesszük a csomagjainkat és leülünk a fűbe társalogni. Kis idő után mindenki hazafele veszi az irányt.

Jöjjenek a számok: A hivatalos időm 1:35:22 lett amivel abszolút 373-ik lettem a 7367-ből. Megint jól látszik, hogy egyre erősebb mezőny van. Kategóriában is "csak" egy 76-ik helyezés jött össze. Önmagában ez az idő nekem se nem jó, se nem rossz még akkor is ha leveszem belőle a pisi időt. Ebben a versenyben ennyi volt, max pár másodperccel tudtam volna jobbat futni. Ha kivetítem Bécsre akkor ebből még egy ugyanilyet kellene futni, hogy meg legyen a cél. Ezen a napon ez biztosan nem ment volna. De van még pár Bécsig és bármi megtörténhet. Reálisan nézve azonban jelenleg nincs bennem a 3:10-es idő, de ennek ellenére meg fogom próbálni, mert túl sok munka van ebben és nincs mit veszítenem. Pluszban ott lesz édesanyám és a nővérem is, mint szurkoló és motiváló erő. Szóval nincs más hátra, mint előre!