Bécs végeztével mondhatni minden teher lekerült rólam. Jöhetnek az örömfutások, persze beledöglünk mindegyikbe, de csak kicsit. Idén szeretném megcsinálni a Nyúlcipőbolt trail sorozatot amelynek 4 állomása van. Mecsek, Börzsöny, Mátra és a Buda. Ha mindegyiken azonos távon indulok és befejezem akkor év végén plusz egy érmet kapok. Ennek a sorozatnak a Mecsek volt az első állomás. Előtte való napon tartottuk Eli 40-ik születésnapjának alkalmából a kerti party-t. Előtte még elmentünk vele közösen egy kör edzésre. Én az edzőteremig tartó utat oda-vissza futva tettem meg. Így utólag belegondolva hiba volt. A verseny napján éktelen izomlázam volt. Nem hiába, a paraszt nem szokta a szántást. Mindegy ha menni akkor menni kell. 10h-kor volt rajt, 7h-re mentem Eszterért, hogy 9h-re kényelmesen leérjünk. Az út igazán izgalmas volt az M6-oson. Ja, nem is. A rajtszámátvétel gyorsan lezajlott, kényelmesen összekészülődhettünk. Az látszott, hogy ma is rendesen befűtenek nekünk. Rohadt meleg volt na.

Sikerült jó előre állni valahogy nem volt nagy tömeg most az L-es távon. Ennek köszönhetően a rajt után sem volt nagy tolongás én meg egy kb.8-10 fős csoport mögött találtam magam meglepően egyedül. Kis előjáték után már az aszfaltos részen belecsaptunk a jóba. Kegyetlen mászás jött, szívem szerint már itt sétáltam volna, de mivel még 2 km-nél sem jártunk így maradt a kocogás. Már ekkor arra gondoltam, hogy én ezt mennyire várni fogom a végén. Közben elkezdtek előzgetni. Nem nagyon foglalkoztam velük, hadd menjenek majd lefele utol érem őket. Kényelmesen haladtam nem akartam kitolni a szemét két okból sem. Még soha nem jártam a Mecsekben, nem tudtam mi vár rám valamint igyekeztem élvezni. Azért a Zengőre vezető 5 km 500 méter szinttel minden volt csak nem kellemes, de felértem.

Lefele hasonlóan meredek volt én meg nem kíméltem a tegnapi naptól izomlázas combjaimat. Verettem rendesen szinte sírtak az izmaim. 4-5 embert vissza is előztem akik persze a következő mászásnál megint elém kerültek, de úgy nagyjából beálltak a pozíciók és a távolságok a mezőnyben. 7 km után jön az első check és frissítőpont ahol gyors kulacstöltés után robogtam is tovább. Kiérve a nyílt pusztára mellbe vág a meleg. Kicsit vissza is veszek amolyan fussunk ahogy jól esik stílusban megyek. Visszaérve az erdőbe jön az egyik kedvenc részem. Egy patak mellett futunk. Kellemes hűvös van és lenyűgöző a táj. Szerencsére körülöttem senki így egyedül, magányosan élhetem át ezt az élményt. Az egyik kanyarban félreállok elintézni a kisdolgomat. Jó jel nem vagyok kiszáradva. A technikai szünetnek köszönhetően újra emberek között, előtt-mögött futhatok. Nem vagyunk sokan azok is kb. 100 méteren szétszóródva. Így szépen vonatozunk a lejtőn. Itt jött a másik kedvenc részem. A patakátkelések. Imádtam őket. Bokáig, vádliig gázolni a hideg vízben. Igazán frissítő volt. Mondtam is az egyik sporttársnak ha lesz egy ami elég mély talán még bele is ülök. Végül csak megmostam a fejemet benne. Szembe rengeteg túrázó jött, jó volt látni milyen sokan választották az erdőt a mai napon. Kiértem egy kis aszfaltos részre valami falu része lehetett. Emberek jönnek szembe fagyival a kezükben. Húú, de ennék egyet. Lelombozza a kedvemet, hogy pénz viszont nincs nálam. Ez van, haladok tovább. 18 km környékén van a második frissítőpont. Itt pár percet időzök és beszélgetünk a ponton lévőkkel. Megállapítjuk, hogy kurva meleg van és ha ez lesz az UTH-n is akkor végünk. Kulacstöltés, kis csoki az arcomba és irány tovább. Még akadt egy-két patakátkelés ahol továbbra sem finomkodtam. Jaj, de jó volt. A következő emelkedő alján egy másik futóval Tomival egymás mellé keveredtünk. Szóba is elegyedtünk egymással. A tempó mindkettőnknek megfelelő volt, így jó sokáig együtt mentünk. Ő már többször volt itt, mondhatni rutinos Mecsek járó. Ez is jól jött, de persze elsősorban a társaság volt a fontos. Újfent bebizonyosodott, hogy együtt könnyebb. Ha van kihez szólni észre sem veszed és csak úgy repülnek a kilométerek.

Tudta mi merre mikor, tényleg jól elbeszélgettünk. A harmadik és egyben utolsó frissítőpontot azonban mindketten nagyon vártuk, mert eléggé fogyóban voltunk a folyadékot illetően. 24 km környékén volt végül, úgy érzem kicsit későn, de mit lehet tenni. Egy kulacs cola azonnal lecsúszott majd kis beszélgetés után haladtunk is tovább az utolsó emelkedő felé. Szépen nyugodtan felsétáltunk rajta. A teljesítés innen szinte tuti +- pár percért meg minek szaggassam szét magam. Így lefele sem hagyom el Tomit, bár érezhetően tudnék gyorsabban futni. De ez most így jó. Beérünk a faluba az aszfalt hihetetlen módon veri vissza a meleget. Még kb. 1,5 km van hátra amikor végül csak otthagyom. A meredeken tempót váltok és nyomom ami a csövön kifér. Egyre többet futok terepen, de valahogy még az aszfalt az én otthonom. Leérek még van egy kis sík rész és ott a cél. Vége! Bent vagyok! 3:39:24! Ez de nagyon jó volt! Kapok egy érmet a nyakamba majd irány a terem. Bent azonban még a kintinél is melegebb van így inkább leülök a betonra. Pár perc után elindulok visszafele a pályán Eszter elé. Szurkolok a szembejövőknek miközben folyamatosan iszom. 3 vagy 4 kulacs víz is elfogy. Az egyik útszéli kék kút alá még a fejemet is berakom. Igazi hideg zuhany. Kis idő elteltével Eszter megjelenik. A testem ugyan tiltakozik ellene, de beszállok mellé futni. Ezt a kb. 1 km-t csak kibírom valahogy. Eszter sincs túl jó állapotban kicsit bele is kell sétálnunk. A meleg mindenkit kicsinált. A hajrára újra összeszedi magát és meglódul. Ő is bent. Kap érmet meg minden jót. Jöhet a móka része. Az eszem-iszom dínom-dánom. A kaja után irány a zuhany. Mivel csak hideg víz volt így ezzel gyorsan végeztünk. Még bevertünk egy fagyit a szomszédos kávézóban majd elindultunk haza a tűzforró autóval. Kint laza 32 fok volt. No comment.

 A számokat nézve nem ez volt életem versenye, de nem is annak szántam. A férfi mezőny közepén végeztem a 3:39:24-es időmmel. De nem döglöttem bele és simán tudtam volna még futni. Ez így volt jó ahogy mondjuk az esti és másnap reggeli barnás vizeletet kihagytam volna. Szinte biztosan nem a kiszáradás miatt volt, mert ilyen mértékűt lábon nem hordtam volna ki és egyéb más tünet sem volt. Mindenesetre fura volt. Most jön majd az egyik ha nem a kedvenc versenyem a Borvidék félmaraton+ Szekszárdon. De ez már egy másik történet...