Szóval az UB. Mondhatni nagy fába vágtuk a fejszénket Kacsával amikor tavaly ősszel beneveztünk rá. 2 trió után emeltem a téten. Úgy éreztük, hogy valahogy csak végigmegyünk, ha kell sétálva, kúszva, mászva. Aztán Kacsát meg kellett műteni februárban. 1 hónap pihi. De nem aggódtam, megbeszéltük, hogy bármilyen leosztásban,de vele megyek párban 220 km-t. Jöttek sorban a versenyek és Bécsben már az is látszott, hogy jó formában vagyunk, Kacsán egyáltalán nem látszott az 1 hónap kihagyás. Abban gyorsan megegyeztünk, hogy inkább rövidebbeket futunk és sokszor váltunk. A segítőket is időben beszerveztük. Eli biztos pont volt, mint hajcsár. Sofőr pozícióban viszont történt változás. Zolika helyett Ati lett. Ekkor még bíztunk, hogy Zolika applikációja kell majd az UB-soknak. Egy bibi volt még, Ati péntek este még esküvőn lesz, de a jelige a mindent megoldunk volt. Előzetesen az 5:40-es tempót lőttük be, ez 20 óra 36 perces teljesítés ami reálisnak tűnt. Legfeljebb majd lassulunk csak érjünk be. 1 héttel a verseny előtt nem is tudom, hogy miért, de elkezdtük böngészni a tavalyi eredményeket. 20:40 körüli idővel dobogóra lehetett állni. Hmmm, igen, elindult bennünk a kisördög. Meg kéne csípni. Basszus, most komolyan ezt csináljuk. Az már evidencia, hogy körbeérünk, de menjünk rá az időre is? Mivel Ati kocsija közben elromlott, így a lejutása problémás lett. Végül a péntek este felmegyek érte Pestre és leviszem lett a nyerő választás. Mert miért is ne nehezítenénk meg magunknak a dolgot. Kacsa még próbálkozott stresszelni egy tüdőgyulladással, de nem adtam meg magam. Azért a többi dolog szépen haladt. Zolika elkészült a póló tervekkel, én meg bevásároltam az ellátmányt. Konkrétan még egy UB-t tolhattunk volna annyi kaja-pia lett véve. Aztán egyszer csak eljött a nagy nap és irány a Club Aliga. Összeszedtem Elit majd irány Kacsáék, hogy aztán szépen kényelmesen leautózzunk. Elfoglaltuk a szállásunkat és irány a versenyközpont. Rajtszám és chip átvétel, na meg bandázzunk egy kicsit. Ez nem annyira sikerült a kevés ismerősnek köszönhetően. De akiket vártunk nagyjából megérkeztek. Többek között Evetkével, Dórival és Zolival, aki egyéniben nyomta és Attika aki Zolit kísérte. Sajnos az Ági, Timi, Brezkó és Geri által alkotott Ubul6-al nem sikerült. Vikitől és Köxitől akik bringával kerülték meg a tavat, még remek ajándékot is kaptunk. Szintén bringázott Bejja, Móni, Betti, Áron meg az autós support volt.

a meglepi ajándék, csookiiii

19h-re volt asztal foglalva egy olasz étterembe, így arra vettük az irányt. Azért én még betoltam előtte egy adag mákos tésztát. Atival úgy volt lebeszélve, hogy kb. 21:30-re megyek fel érte így az étteremből egy gyors kajálás után már léptem is Eli társaságában. Viszonylag gyorsan megjártuk oda-vissza, még Bencét, Dóri futó párját is lehoztuk. 23:30 körül már ágyban is voltunk. Fasza, másnap 4:15-kor ébresztő van. De a nagyok is biztos így csinálják. Reggel úgy ébredtem, mint aki egész éjjel bulizott. Nem voltam friss az egyszer tuti. Kacsa sem volt boldog, hogy 5:20-tól már futhat. Lehúztunk gyorsban az egyéniek rajtjára, nagyjából sikerült is leérni. Innen meg már mi következünk. Elindul a nagy napunk.

Két hülye egy pár(os)

Becsekkoltunk a rajtba és vártunk. Teljesen nyugodtak voltunk. Én legalábbis biztos, de Kacsán sem láttam, hogy izgulna a ránk váró 220 km miatt. 5 óra 20 perc és rajt! Elindulunk a többi, úgymond lassabb 2 és 3 fős csapatokkal. A célunk az volt, hogy a velünk együtt induló csapatokat lenyomjuk

Atival és Elivel irány a kocsi, majd azzal Balatonkenesére vettük az irányt ahol Jani a lelkes szurkolónk már sörrel várta a fiúkat, azaz csak Elit, mert Ati nem ihatott. Azt már itt éreztük, hogy erős szél van és később a nap miatt fázni sem fogunk. Kacsa a terveknek megfelelően kb. 1 óra alatt érkezett meg, egészen pontosan 58:35-öt ment. 5:25-ös átlag. Jók vagyunk.

repülő Tás

Én jövök. Itt volt egy kis izgalom, hogy végre futhatok. 11,7 km várt rám. Kényelmes tempóban kezdtem, főleg a pulzusomra figyeltem. Nem szerettem volna elfutni az elejét. Így is elég sok embert megelőztem míg engem csak ketten. De már ekkor elkezdtük nézegetni a többi párost. Igen, nem bírunk magunkkal. 5:28-al és 145-ös átlagpulzussal tudtam le az első részt és olyan érzésem volt, mintha semmit nem csináltam volna. Remek. Kacsával egy pacsival elváltunk és ment is tovább. Én egy kis nyújtás után ettem egy müzliszeletet és igyekeztem pótolni a folyadékot. Csopak volt a következő váltásunk helye, de útközben megálltunk Kacsának szurkolni.

A váltópontra menetrendszerűen érkezünk. Mind mi kocsival, mind Kacsa futva. 5:27-es átlag. Parádés. Innen én Aszófőig nyomom. Kezd nagyon meleg lenni és a szél sem lankad. De kitartunk és haladunk a célunk felé. Egy dolog azonban belezavart a nagy idillbe. A szakasz felétől a pulzusövem elkezdett össze-vissza mérni. Király. Próbáltam igazgatni, de nem javult a helyzet. Ok, semmi gond akkor innen rutinból, érzésre futunk. Bejött. 5:29-es átlag és megint csak 2 ember előzött meg, de egyik sem páros tagja volt.

Csopaki titkos megbeszélés, ebbe a csajok nem zavarhatnak bele

Aszófő után már jönnek a rettegett hegyek. Vagyis rengetegen tartanak az Aszófő-Pécsely-Vászoly-Dörgicse résztől. Nem mondom, hogy könnyű, de azért futható. Kacsa közli velünk, hogy ez most nem lesz gyors. Nem is kell, csak legyen meg, fussa ésszel. Lelövöm a poént. Nem sikerült.

Aszófői jól elkapott pillanat, profi a fotós

Dörgicse: itt már találkoztunk Krisztiánnal aki Zoli kísérte kocsival. Kicsit korainak tartottam, de Zolival ekkor még nem volt baj. Szóval az úgy volt, hogy mi Dörgicsén szépen, kényelmesen készülődünk a kb. 5 perc múlva esedékes váltásra. Eli azért kisétált a váltópontra ahol kap egy telefonhívást. Kacsa az. Már elhagyta a pontot, nem voltunk ott így tovább futott. Bazzeg ember! Mit csinálsz? Be a kocsiba és spuri utána. Váltás közben mondja, hogy 5:15 lett az átlag, de így esett jól. Rendben öcsém ügyes vagy. :) Itt azért észnél kellett lennem. Nem volt szabad belemennem a tempó hajszolásba. Nem is tettem. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy Kacsának ez ez erős tempó később visszaüthet, de aztán újra magamra koncentráltam. Meg a megint szarakodó övemre. Azonban nem hagytam, hogy mindez megzavarjon. Mentem úgy ahogy kényelmes és amint tudtam oda is adtam a srácoknak. Ha szar akkor minek cipeljem.

ahogy Kacsa fogalmazott: és még élvezi is!

Köveskálig mentem és itt már nagyon meleg volt a bringaút csak úgy ontotta magából a hőséget. Zánkáról egy egész flakon vizet cipeltem magammal. Ittam és locsoltam magam. A szél annyiban nehezítette még a dolgot, hogy nem éreztük mennyire is süt a nap. Újabb szakasz pipa, megvan a harmada.

a hidratálás és a pillanatok megörökítése is fontos, Zánka környékén

Kacsára újabb húzós szakasz várt a Varga pincészetig. Közben megálltunk a Salföldi ponton is ahol újra találkoztunk Krisztiánnal és Zolit is elkaptuk, pár szót váltottam is vele futás közben. Itt történt az ominózus sós eset is. Egy tálba kiöntöttem a sima asztali sót (a paradicsomot akartam vele enni) és leraktam a két ülés közé a kocsiban. Mivel Ati nagyon figyelt hátra szólta, hogy vigyázzon és ne lökje le. Na Eli ezzel a lendülettel fordult hátra, hogy mi van és borította a padlóra. Tisztára be lettünk sózva. :) Jót röhögtünk rajta, Eli kilapátolta a nagyját és le is tudtuk az egészet. Gurultunk is tovább Vargáékhoz, hogy időben elcsípjük Kacsát aki megint jót futott és közelített az előttünk futó pároshoz.

tényleg eltévedtünk?

 hmm, volt már jobb?

Eli a social media director

Innen nekem csak egy 10 km-es szakaszom volt. Az elején szenvedtem egy kicsit mire be tudtam állítani a live track-et, de végül sikerült belőni. Gyorsban előztem 3-at, 2 egyénit és egy 6 fős csapatot. Az szakasz első fele hátszél fújt ami később szembe széllé alakult. Ennek ellenére kiváló szakasz volt. Elfutottam a tavalyi Fish-Pitya esküvői helyszínek mellett. Hullámzott a pálya és én rettentően élveztem. Csodáltam a balatoni tájat és rengeteg kedves, kellemes gondolatom támadt. Szinte sajnáltam, hogy vége van. Örömfutás volt a javából, a legjobb szakaszom volt.

Kacsa rohadtul készül és várja, hogy futhasson

A következő pontunk Balatongyörök volt ahová Kacsának egy laza 10-est kellett futnia. Miközben mi kocsival haladtunk át láttuk, hogy egyre közelebb vagyunk 2 másik pároshoz valamint közeledünk Zolihoz. Jó eséllyel már Kacsa meg fogja előzni. A ponton újabb meeting Krisztiánnal majd ahogy számítottuk Kacsa érkezik Zoli előtt valamint kb. 3-4 perc hátrányunk van a dobogóhoz képest. Nekem Keszthelyig kell futnom 13 km-t. Ez jó mert onnan már fordulunk rá a déli partra és túl vagyunk a felén. Ez a szakasz viszont rohadt unalmas volt. Összesen egy futóval találkoztam, Maráz Zsuzsit előztem meg féltáv környékén.  Nem is volt annyira jó érzés, ez egy kicsit aggasztott, hogy ilyen korán, már az 5-ik szakaszon előjön. De stabil tempót tudtam futni. Eddig ez a legrosszabb futásom. De annyira nagy baj nem lehet ha ez is 5:29 lett.

 tiszteletem, ez most nem volt annyira jó

Balatonberényig Kacsa megint nagyon stabilat ment. 5:24-es átlag és teljesen ráfutott az előttünk haladó két párosra. Ekkor az 5-ik helyen álltunk, de már csak 1-2 perc hátrányunk volt. Úgy indulhattam neki, hogy látótávolságban voltak. Ez egyiket egyből meg is előztem és láttam rajta, hogy velük már nem kell számolni. Nekik végük. A harmadik helyezett kicsit távolabb volt. Próbáltam csökkenteni a távolságot ugyanakkor nem akartam felesleges kockázatot vállalni azzal, hogy túl erős tempót megyek. Ráálltam az 5:20-ra amit kényelmesen tudtam tartani és a távolság is érezhetően csökkent. 8 km után meg is előztem. Király! Már a dobogón vagyunk! A szakasz maradék része az érzelmeké volt. Sokat gondoltam Apura és arra, hogy már elérhető közelségben van a teljesítés. Ezek néha könnyeket csaltak a szemembe. A váltópontig rendeződtek a dolgok bennem. Jó szakasz volt.

Balatonfenyvestől megint Kacsa jött egy 11-essel. Iszonyat stabilan ment. Megint 5:25. Nem ember az biztos. Nekem még a maradék három szakaszom mindegyike 11 km körüli volt. Mondtam is a srácoknak, hogy nem szeretnék már 1 óránál többet futni egyiken se. Az utolsón meg odacsapunk. A 7-ikre Zsömi csatlakozott hozzám bringával. Nagy köszönet neki ezért. Időnként küzdöttünk a hatalmas széllel, de ennek ellenére is 5:24-es átlagot mentem. És már csak 2-2 szakasz van hátra. Összesen egy maraton. Közben persze nézegettük hogyan állnak az előttünk állók. Már a második helyen állunk, folyamatosan közelítünk, de az első hely messze van, majdnem 15 perc. Zsömi Kacsát is elkíséri aki továbbra is gépként tolja a kiliket. Alig 55 perc és újra rajtam a sor. Bónuszként a fejlámpát is fel kell venni. Zsömi továbbra is jön velem és megjegyzi, hogy még mindig ruganyos a mozgásom. Én közlöm vele, hogy szerintem most nem leszek olyan beszédes, mint az előbb. Azért jól elvoltunk sokat segített, hogy ott volt mellettem. A végére már nem nagyon tudtam tempót menni és folyamatosan lassultam. De egy 5:30-as átlag így is összejött és talán 90 km környékén már normális, hogy nem annyira jó. Ekkor már éreztem, hogy az uccsó szakaszt nem fogom tudni annyira tolni, mint szeretném. Mindegy csak érjünk be.

minden fasza, minden jó

Kacsa utolsó szakaszára Ati beállt mellé. 13 km Siófokig. Ez a rész már tavalyelőtt sem esett jól neki. Most sem volt másként. Elivel a váltóponton dekkolva nézegettük az eredményeket és meglepődve láttuk, hogy Kacsa 4 percet hozott az előttünk lévőn 5 km alatt. Nocsak, meglehet az első hely is? Bár még mindig 10 perc a hátrányunk. Kint brutális szél van én meg a kocsiban szépen összekészülök és felveszem a másik cipőmet. Ahogy viccesen megjegyeztem a gyorsabbat. Várjuk Kacsékat és közben figyeljük mikor mennek el az ellenfeleink. De nem jönnek és egyszer csak két fejlámpa fénye bukkan fel a sötétben. Ati és Kacsa az! Előztünk! A váltásnál közlöm Kacsával, de nem nagyon fogja fel. Eléggé elfáradt, de innen neki már nem kell futnia. Én meg nagy lendülettel megindulok az utolsó 11 km-re. Próbálok erősebb tempót menni ez úgy ahogy sikerül is 5:10-15 formájában. 3 km után viszont lassulok, még ha érzésre jól is megy. Ez már csak 5:30-5:40. Várom a srácokat, hogy kocsival megelőzzenek és informáljanak, hogy mennyire van mögöttem a másik csapat. Nem jönnek. Egy futó megelőz sajnos a rajtszámát nem látom így nem tudom vele küzdünk-e az első helyért. Meg sem próbálom átvenni a tempóját, mert nem is menne. Közben elkezd esni az eső. Csak nem úsztuk meg. Nem voltunk elég gyorsak. Megérkezik Áron aki éppen Kacsával telefonál és közlik velem, hogy 1 perccel vannak mögöttem. Nagyon jó, de engem az érdekelne inkább, hogy milyen tempót fut! Erre nem kapok választ. Utólag megtudom, hogy Kacsa mondta, hogy van 4 perc jóváírása a másik csapatnak. Hozzám nem jutott el az info. Gyorsítok a tempón elérem az 5:25-öt is. Jön az utolsó checkpoint én meg folyamatosan hátra felé nézegetek. Mindjárt itt van a Club Aliga bejárata. Onnan lejtő jön és bent is vagyunk. A sorompónál gurul el végképp az összes gyógyszerem. 500 méter van hátra, lejt és esik is. A kedvenc körülményeim. Atit látom melegíteni az út szélén, hogy beálljon mellém a végére. Mondom neki, hogy szedje össze magát, mert ez már 4:25-ös tempó és még gyorsulok. Becsületére legyen mondva, hogy jött is amíg bírta, de 4 perc alatt már elfogyott. 100 méter sincs hátra és megcsináljuk. Egy kanyar és az már a célegyenes. Vége! Beértünk! gyorsan lecsippantok és Atival megvárjuk a többieket, hogy együtt futhassunk át a célvonalon. Az érmeket osztogató lány megkérdezi hány fős csapat voltunk. Páros vagyunk! Húú Ti vagytok az első páros aki célba ért! Ezt de jó volt hallani!

Megcsináltuk!!!

legalább 2 óráig elsők voltunk, aztán jöttek a később rajtolók

 erre inni kell!

Leülünk a sátorban és bedobunk egy forró teát. Kint már ítéletidő tombol. Szegény csajoknak még tekerniük kell 1-1,5 órát. Nem irigylem őket. De hősiesen lenyomják a távot és beérnek. Mi meg nem igazán hisszük el, hogy mit is csináltunk. Böngésszük az eredményeket és sajnálattal látjuk, hogy legalább 3 csapat sokkal gyorsabb nálunk. Nem lesz belőle dobogó. Basszus életünk versenye volt és azon bosszankodunk, hogy nem végzünk az első háromban? Komolyan nem vagyunk normálisak. De ugye ezt már a csapatnevünk is jól jellemzi.

A 19:44:03-as idővel 5-ikek lettünk a 47 páros között. Az összes csapatot nézve 192-ik helyezés a 960-ból. Bődületes. Főleg az, hogy egyáltalán nem lassultunk. Az összesített átlagtempónk 5:23 és 5:30 között ingadozott egész nap. A 20:36-ért mentünk és nagyon jó lenne 20 órán belül megcsinálni. Ez volt a tervünk. Ehhez képest bőven túlteljesítettünk. Igazi csapatmunka volt. Ugyan ketten futottunk, de ehhez 4 ember tökéletes együttműködése kellett. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nekik. Ati és Eli: szavakkal nem igazán lehet kifejezni mit köszönhetünk Nektek. Köszönjük, hogy ránk áldoztátok az egész hétvégét és lestétek minden kívánságunkat. Mindenkinek ilyen barátokat/segítőket kívánok! Itthon nézegettem a részeredményeket köztünk és mögöttünk végzett Készenlétiek között. Napközben a Varga pincészetnél 37 perc és még este Széplaknál is 10 perc hátrányunk volt. Innen jöttünk fel odáig, hogy az utolsó 3 szakaszon ki-ki meccset vívhassunk. Az utolsó előtti pontnál mi vezettünk fél perccel, de az utolsónál viszont 1,5 perc hátrányunk volt. Innen sikerült behúzni. Elképesztő.

csak felálltunk arra a nyamvadt dobogóra...

Egy hét telt el, de még mindig nem tudom, hogyan csináltuk. A legsimább UB-m volt. Minden szempontból. 2 vízhólyag és minimális izomláz másnapra. Ennyi. Sehol nem fájt, nem volt utána robotmozgás. Ebben a formában és tempóban simán mentem volna még 30-40 km-t. Előzetesen jó, nagyon jó érzéseim voltak az UB-val kapcsolatban, dehogy ennyire jó legyen azt nem hittem volna. A legnagyobb gondjaink: egy mondjuk úgy elrontott váltás, egy lemerült gps és hogy kiborult a só. Ennyi. Zéró nagy halál vagy szenvedés. Egy rohadt nagy örömfutás volt az egész. És ezzel csak egy nagy bajom van. Kurva nehéz lesz akár csak megismételni is. De törekedni fogok rá és egy nagyobbat el tudok képzelni...