Vártam már a VTM-et, tavaly fantasztikus volt. Kicsit kacérkodtam a hosszabb távokkal, de a Rotary közelsége miatt maradtam inkább a félmaratonnál. Erre a napra került még egy családlátogatás is valamint Kacsa szülinapi futása, de utóbbira már nem tudtam elmenni. Ezért is tekertem vele és Tibivel egy nappal korábban. Szombaton sikerült későn lefeküdni ezt még megfejelni egy korán keléssel (Anyut levittem még Bokodra én onnan mentem Szárra) és ugye az óraátállítással. Finoman szólva sem voltam kipihent. Mindegy, ez nem annyira fontos verseny. Egy célom volt, 5 perc alatti átlagot akartam (tavaly 5:07 volt). Pont a hosszabb távok rajtjára sikerült odaérni, láthattam a nagyokat és egy picit irigykedtem, hogy de jó lenne itt indulni. Talán jövőre. Behaladtam a sportcsarnokba a rajtszám átvétel pikk-pakk lezajlott, itt találkoztam Cögével, majd az egyik padon helyet foglaltam és lassan elkezdtem összekészülni. Kényelmesen leadtam a csomagomat majd Gerivel is összefutottam. Beszéltünk pár percet utána mindenki ment a saját dolgára. Én speciel a két betűs kitérőre. A rajtnál igyekeztem előre állni, ez sikerült is. Elérkezett a visszaszámlálás és rajt!

a mini és félmaraton rajtja      fotó: Terepfutás.hu

Mindenki meglódul itt még mindenki friss és erős. Én elkezdek előzgetni. 100 méter után jön az első meredek, nem hosszú, de itt az elején elég fájdalmas sokaknak. Folyamatosan török felfele a legeleje viszont már messze jár. Nem baj, nem velük versenyzem sőt igazából most senkivel. Na persze, hogy ez nem így van. Első kili 4:59! Húba ez elég erős lett. 4-en megelőznek köztük Sanyosz is. Na jó, vele tényleg nem kellene elmenni, mert jobb futó, mint én. De a többieket vissza kell előzni. A második km is 5-ön belül. Kis időre felmerül bennem, hogy lehet elfutom az elejét, de gyorsan elkergetem ezen gondolatot. 2 km után be az erdőbe itt már jó páran erősen szuszognak. Jól hallatszik kinek volt sok az eddigi tempó. A negyedik kilométer után kezdődik a mászás. Itt még pont a tervezett átlagon belül vagyok. Hamar elmúlik. Sétára váltok a többiekkel egyetemben. Na bazz, Annamari is megelőz. Ne már! Sikerül egy 8-as és egy 6:30-as ezret összehozni. Ez van, de tudom, hogy ezzel a nagyja szint megvan. A lankásabb és sík részen visszaelőzöm azt a 4 embert aki lehagyott és Sanyosz is közel van. Jön az első ellenőrző pont ahol gyors csippantás után szaladok is tovább. Közben azon gondolkozom célszerű-e egy héttel a főverseny előtt max-ra futni egy félmaratont. Biztosan nem, de nem tudok nem versenyezni. Leginkább magammal, de aki látótávolságon belül azokat is meg akarom fogni és persze engem már nem előzhetnek meg. Azért igyekszem figyelni a pulzusomra is nem nagyon akarom 170 fölé engedni. 7 km-nél azt számolom, hogy mekkora a hátrányom az 5-ös átlaghoz képest. Majdnem 5 perc. Hűha, innen végig 4:40-es ezreket kellene menni. Nem lesz könnyű, bár ez egy gyors pálya. Eközben utolérem és megelőzöm Sanyoszt. Na igen, az óra szerint 4:30-as ezreket futok most. Tolom tovább és már ott tartok ahol a mini és a félmaraton útvonala kettéválik. Emlékszem itt jön a meredek ereszkedés. Pár embert látok magam előtt, őket jó lenne még utolérni.

erősen koncentrálok            fotó: Terepfutás.hu

Lezúzok a lejtőn és azt érzem elpusztíthatatlan vagyok. A síkabb részre érve újabb futót darálok be. A tempóm jó és jól is érzem magam. A távolban 5-6 embert látok, na őket azért még csak-csak. Jön az első frissítő pont egyben a második checkpoint. Én gyorsan dugókázok egyet és robogok is tovább. 3 ember pipa, Ők megálltak enni-inni. Épp egy fakitermelés útvonalán járunk. Az úton keresztbe kivágott fák valamint maga sz út szana-szét járva traktorral. Iszonyat nyomvályuk vannak, puha, süppedős. nem esik jól itt futni, de nem tudok mit tenni. Ráadásul ketten pont itt vannak előttem, ha jól számolom/érzem a női első az egyik. Na, úgy néz ki idén meglesz a női dobogó. :) Jönnek is az egyre gyorsuló ezrek. 4:33, 4:27, 4:18. Frankón haladok már 2 percen belül vagyok a tervhez képest. Látok egy fekete pólós srácot elég messze van, de meg lehetne, meg akarom fogni. 

nagy a hasam         fotó: Terepfutás.hu

15 km körül összetalálkozunk újra a legrövidebb távosokkal. Eléggé a végével, nagyon szembetűnő a tempókülönbség. Viszont a folyamatos előzés újabb erőt ad. Atyaisten 4:06-os kili! Elérem a harmadik, egyben utolsó ellenőrző pontot ahol ismét Csipinél dugókázok (aki idén futva jött a versenyre, igen Pestről). Itt sem frissítek csak szaladok tovább. Kiérek az aszfaltútra és elönti a combjaimat a fáradtság. Úgy néz ki megvan a brutális lejtmenetnek a böjtje. Vissza is esik egy picit a tempó, igaz van benne egy minimális emelkedő. Egy kanyarból kijövet meglátom a fekete pólós srácot sétálni. Nagyon közel van, innen meglesz, hiszem, tudom, akarom. Utol is érem mielőtt visszakanyarodnánk az erdőbe. Ott lihegek a sarkában, biztosan idegesítem. Pár rövid távost lehagyunk majd úgy döntök ideje a srácot is megelőzni. Így is lesz, de meglépni nem tudok. Beszúr az oldalam, kezdem azt érezni, hogy túl erős ez a 4:15 körüli tempó. Igyekszem figyelni a légzésre és közben folyamatosan az órámat nézem. A pulzusom 170-175 között. Nem engedem feljebb, meg nem is igazán menne a gyorsabb tempó. Próbálok kicsit tartalékolni a végére. Kiérve az aszfaltos részre, ahonnan már csak 2 km a cél, a srác beér. Most egymás mellett haladunk igazi ki-ki meccs a ki tudja hányadik helyért. Már csak 1 kili van hátra amikor döntök, odabaszunk ennek hátralévő távnak és ezzel lelkileg összetöröm a srácot. Nem is bírja lekövetni a tempóváltásomat. Nyomom, mint süket a csengőt. A szembejövő már beérkezettek szurkolnak, buzdítanak, hogy jó a mozgásom és mindjárt bent vagyok. Én is így érzem és az óra is igazolja. 4:04! Jön a meredek lefele rész innen már csak 200-300 méter lehet. Kemény tempót megyek, utólag láttam, hogy 3:30, nincs ami megállítson. Vagyis van, a cél! Bent vagyok! Megcsináltam. Egy gyors csippantás után az órámat leállítom. 1:39:25! Azanyja! Több mint 5 perccel jobb a tavalyinál. Cögével gyorsan cserélek egy dugókát egy ötezresre megkapom a jól megérdemelt érmemet majd pihenek és nyújtok. Kis ideig téblábolok és élvezem a napsütést és a hangulatot. Cöge készít rólam egy fotót, ami olyan lett amilyen. Na igen, a hozott anyag sokat számít.

 zöldike

Beslattyogok a csarnokba magamhoz veszem a táskámat és megkapom a gulyást. Leülök hátul egy padra ahol jóízűen elfogyasztom egy kis cola-val. Átöltözés után irány Bokodra a családhoz. Jó kis napot zártam.

 finom volt a gulyás

szép érem és az enyém

https://connect.garmin.com/modern/activity/1640571022

Idén is 17-ik lettem, mind a férfiak (176 célba érkező), mind az összetettben (271-ből) pedig több, 5:55-el futottam jobbat a tavalyinál. Nem baj a fontosabb verseny a Rotary, ahol ha ugyan ennyivel futok jobbat a tavalyinál  akkor nagyon boldog leszek, ez csak úgymond egy volt a sok közül, de imádtam. Még akkor is amikor nagyon másképp volt jó. Remélem jövőre nem egyszerre lesz a BSZM-el, mert akkor nagyon nehéz döntést kell meghoznom.

Kissé rendhagyó post lesz ez, mert Eszter és Ati is írt hozzá pár sort. Ennek több okból is örülök. Számomra jó volt olvasni, hogy Ők hogyan élik meg a versenyt valamint a blog velük színesebb, több lesz. Na, kezdjünk is neki.

Az élet úgy hozta, hogy március második hétvégéjére két verseny került, az Optivita és a Dunaújvárosi Duatlon (utóbbi eredetileg egy héttel később lett volna, de ez egy másik post lesz). Az Optivitát már régebben kinéztem.100 és 50km. Az előbbi egyértelműen sok, utóbbin azért erősen gondolkodtam. Végül 3 héttel a Rotary (ami egyértelműen a főverseny tavasszal) előtt nem mertem bevállalni az 50-est, de menni mindenképpen akartam. Szerencsére lehetett váltóban is nevezni, így egy gyors körkérdés után Eszterrel, Timivel és Atival közösen megalakult a Vércsigák csapata. Ez ráadásul Timinek és Atinak egy hosszú futásnak is beillett a maraton előtt. Én egy jó, tempós 10km-t akartam az elején. Menni a mezőny elejével aztán lesz ami lesz. A rajt 9h-kor volt, mi időben, talán túlságosan is korán leértünk. Gyors rajtszám átvétel után visszaültünk a kocsiba és vártunk. Az látszott, hogy annyira jó idő nem lesz ma. Fújt a szél, de napsütésre azért volt remény.

mars csoki nélkül egy métert sem

Kipakoltuk a cuccokat a padokra, próbáltunk ráhangolódni a verseny hangulatára. Kellemes napsütés volt, már amikor volt, de a hideg szél rontott az összképen. Kis dilemma után a vékony aláöltözet mellett döntöttem.

A szpíker hívta a rajthoz Magyarország legjobb ultrafutóit. Hoppá mennem kell nekem is! A rajtban mellettem Lubics Szilvi, előttem Muhari Gábor, körülöttem Csécsei Zoli és még sokan mások. Csupa ultrafutó nagyágyú. Mit is keresek én itt? Keveset, de az legalább hasznos tapasztalat lesz.

Jó helyről indultam hamar az első tízben találtam magam. A tempó az brutális, 4 perces volt, de én akartam. 5-600 méter után beállt a mezőny eleje, ekkor már az 5-ik helyen haladtam bár én csak váltóban indultam, gondolom néztek is a többiek, hogy mit keres itt ez az ismeretlen ember ennyire az elején. Gyorsan pörögtek a km-ek tervszerűen, 4:10 körülii tempóban. Első kör vége 20:47, te jó ég, ebből nekem a Rotary-n még 3-at kell futnom! De most az Optivitán vagyunk és már csak 1 kör. A kis emelkedőn érzem, hogy fogy az erőm. Jön a lassulás is majd a fordító után a vég. Elfogytam, szúr az oldalam már csak a 4:40-4:50-es tempó megy. Ha nem verseny lenne megállnék és belesétálnék. Most ezt nem tehetem meg, futni kell tovább. Szerencsére egy kisebb csoport utolér és megelőz. Be kell állni mögéjük és tartani a tempót. Sokat segít a tudat, hogy már csak 1 km van hátra. Ezt sikerül is 4:20-ban abszolválni.

Gyors váltás után Eszter neki iramodik a saját 15 km-nek. Első etapon túl vagyok: 43:33-as 10 km, 4:19-es pace. Gyenge, nem vagyok vele elégedett. Vigaszdíjként azért beesett egy 5 km-es egyéni csúcs. Talán jobb lett volna éjszaka rendesen aludni, nem hajnal 3-kor arra ébredni, hogy még farmerban vagyok, megy a tv és a számítógép és még az ébresztő sincs beállítva. Mindegy ez már a múlt én most jó ideig nem futok. Jöhet a pihenés és az eszem-iszom.

éppen nagyon másképp jó

10 kili után, nem annyira vagyok megelégedve

Eszter közben rohamtempóban érkezik. Elképesztő 5 perc alatti átlaggal futotta az első körét. Nyerni akar a váltók között. Villámban lenyomja a 3 kört és már Ati jön. Amúgy éppen vezetünk a versenyben. Mondjuk közben kiderült az is, hogy összesen 3 csapat van a 100 km-es versenyben és a másik kettő az női páros. Ati megérkezik az első köréről, hamarabb mint vártam. Nézem az időt és szörnyülködök. Nabazzeg ez is megy mint állat 5 percesben. No comment. Nos ez így ment még 4 körön keresztül. Nem normálisak én mondom. Timi már nagyon készül, Ő nem siet amúgy is éppen betegségből lábadozik. Sajnos a pulzusöve szarakodik és a gyors elemcsere sem oldja meg a problémát. Nyugtatom, semmi gond csak tartsa az 5:50-es tempót és nem lesz gond. Nem is lett, bár nem esett neki annyira jól végig hányingere volt. De letolta az 5 kör 25 km-ét jó 5:54-es átlaggal Közben Eszterrel megszültük a további sorrendet. Jön Ő és én meg befejezhetem. Mindjárt vége pedig szinte csak most kezdtük ezt az egészet. Eszter már túl is van az első körön kezdhetek készülődni. A bal combom kicsit fáj, de csak kibírja ezt a 15 km-t. Tervem is van ám, jó lenne 4:30-as átlaggal letudni. Eszter jön is menetrendszerűen gyorsan váltunk és már indulok is.

mert minden másodperc számít avagy nem érünk rá egész nap

Kirobbanok, mint versenyló a rajtkapuból. 4:30-as pace-val. Azonban jön az emelkedő és érzem erős lesz ez a tempó. Jó, legyen inkább 4:40, de azt akkor már végigviszem. Át is állítom az órán a virtual partnert. A fordító után kicsit gyorsulok, érzésre mintha a reggelhez képest a szél is megfordult volna. Első kör végén nézem a monitort 23:03. Nem rossz, de be kéne húzni 1:09 alá. Ehhez nem kell sokat gyorsulni. Az emelkedő megint kicsit nehezen megy, de aztán a sík részen nagyon könnyűnek érzem a tempót. A pulzusom is csak 160 körül van. Ez kurva jó. A fordítónál annyira sietek, hogy a bóját is majdnem felborítom. Jó érzés az is, hogy folyamatosan előzök. Igaz a többiek egyéniben nyomják és túl vannak már 70-80 km-en. Hamar elmegy a második kör is. Ez 22:51 lett.

repülőfázis

Jó lesz. Timiék biztatnak, hogy már csak egy kör és vége. Most az emelkedős részen is megy a 4:30-as tempó, már csak 4 km. Ha beledöglök is végig tolom így. Sőt, tudom ennél bírok gyorsabban futni. A fordító után nézem az átlagot 4:33. Számolgatok, tervezgetek. Csak meg kéne csinálni azt a 4:30-at ami az előzetes terv volt. Ehhez azonban menni kell, nagyon menni. 4:25-ös majd egy 4:20 km képében ez realizálódik is. Már csak egy kili és abban van a lejtő is. Nyomom, mint süket a csengőt érzem a mindent elsöprő erőt. Már 4 perc alatt járok tempóban. Rohadt jó érzés és már csak 300 méter. Még gyorsítok egy kicsit, engem is meglep, hogy tudok. Látom a célkaput mindjárt vége! Kész! Beértünk! Megcsináltuk! 8:33:45 alatt futottunk 100 km-t. Kurva jók vagyunk!

 nagy a megkönnyebbülés

Összességében a 25 km-t 1:50:26 alatt szaladtam, 4:25-ös pace. Nem rossz, de nem is az igazi. A Rotary-t illetően még nem vagyok teljesen biztos, Bécsre viszont remekek a kilátások. Ha még egy-két kilót fogynék, nos akkor nagyon szép dolgok történhetnének...

ez azért sikerült mára, de az első két kör apró kudarcát nem feledteti

És most jön sajnos az a része a dolognak amiért nem kicsit jöttünk el rossz szájízzel. Az a nevezésekből tudható volt, hogy mi vagyunk az egyetlen 4 fős csapat. Rajtunk kívül még két páros indult a 100 km-es távon. Amikor végeztünk azt mondták, hogy várjuk meg az eredményhirdetést hiszen nekünk is lesz. Ott dekkoltunk 1,5 órát a hideg sátorban amikor nagy nehezen kiderült, amúgy csak azért mert rákérdeztünk, hogy mivel egyedüli 4 fős csapat voltunk nem jár érem, de felajánlanak ingyen nevezést a következő versenyükre. Erre Eszter csak annyit mondott: dugják fel maguknak. Irány inkább haza.

Első kör vége. Minden szép, minden jó.

Elkezdtem darálni az 5 perc körüli kilométereket. Éreztem, hogy meglehetne a tavalyi félmaraton pb, de tudtam, hogy most tovább kell menni egy kicsit, úgyhogy nem engedtem magam a mágikus öt alá. 15-ig minden tuti volt, ott jött egy kis fáradtság, és a legrosszabb, a görcs első jelzései. Túltettem magam rajta. Közben egy srác minden körben nagyon tapsolt és biztatott, a rajtszámból csak annyit látott, hogy 100km-en futok, azt nem, hogy váltóban. Körről körre egyre kellemetlenebb volt a helyzet, végül odaszóltam neki, hogy nyugi, csak váltó. Persze az egómnak jól esett, hogy kinézi belőlem a távot ebben a tempóban (meg úgy általában).
Az utolsó métereken lett elege a combomnak, de ott már nem érdekelt, kibírtam. Timi lehorgászta a chip-et a bokámról, átadtam neki a rajtszámövet, Dari meg elkergette futni. Ennek a palinak blogja van meg minden, de agresszív egy figura, én mondom.

Timi lábaim elé borul, de csak a chip kell neki.

Aztán csak nézegettük az időeredményeket, láttuk, hogy a többi csapat neve mellett "páros" szerepel. Tudtuk, hogy egyenlőtlen verseny ez így, ergo feleslegesen rohantam. Timi nem volt ennyire eszetlen, ő az eredetileg tervezett tempójában ment, bár az első kör végén nem volt őszinte a vigyora. Aztán beállt utazósebességre, és teljesítette a feladatot, bár a végén nem voltunk benne biztosak, hogy haza is kell vinnünk, nem volt egyértelmű, hogy életben marad. De aztán felállított egy gyors diagnózist, és spontán gyógyult. Eszter volt újra a pályán, még 25km volt hátra négy fős váltónknak a százból, amikor az EGYÉNI első helyezett már beért. Erre nincsenek szavak. Azért mi is haladtunk, a végén Darinak úgy kellett lassítania, hogy ne Lubics Szilvivel együtt érjen be, mert tudtuk, hogy elvinné a show-t :-D (el is vitte egy nem gyenge idővel, női elsőként) Majd bekocogott Dari a visszalassított 3:49-es utolsó kilijével, együtt örültünk a szpíkerrel, miszerint Vércsigák a célban, majd...
...majd eltűntünk az eredményjelzőről, vele együtt az utolsó kör hivatalos eredménye. Erre jött még rá a Dari által vázolt eredményhirdetős kabaré. Mindent értek, minden jogos, DE mi ott voltunk, kiálltunk, legjobb tudásunk szerint lefutottuk, szabályt nem sértettünk, kategóriánkat (100km váltó) megnyertük. Pont. Nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy a többi váltó nem 4 fős, a lehetőség adott volt, a nevezésünket elfogadták, csak a verseny után jelezték, hogy gyakorlatilag versenyen kívül futottunk. Nem az érem, nem a dobogó, hanem az elv az, ami bánt. De az nagyon. Eszternek igaza lehet.

Póni monológ:

Reggel nehezemre esett felkelni. A járás sem ment könnyen, de ha már egyszer a szavamat adtam, hogy megyek és Gyulával futónagykövetünkkel is meg volt beszélve nem volt választásom. Akartam én ezt meg nem is csak ott volt ugye az Optivita ami elég húzós lett és nem tudtam mennyi maradt bennem. Amúgy a szervező hölgynek óriási szerepe volt abban, hogy végül mentem. A post-omra gyorsan reagált még magánban is megkeresett és jót beszélgettünk. Ezúton is köszönöm neki, bár jó eséllyel nem fogja olvasni ezeket a sorokat. Délben van csak rajt, Gyulához 8h-ra megyek így kapkodni nem kell. A két bringát valahogy betuszkoltuk a kocsiba és irány Dunaújváros. Hamar le is értünk épp a gyerek futam zajlott. Az látszott, hogy ma sem lesz az a hű de jó idő. Elég sokáig ment is a dilemma, hogy milyen ruhában induljunk. Én végül a hosszú futógatya, rá a bringás nadrág, felülre meg a vékony aláöltöző, futópóló és bringás mez kombinációra szavaztam. A nevezés gyorsan ment (csak a helyszínen lehetett) nem volt semmi fennakadás. Közben összefutottam Dáviddal aki a mai nap nagy esélyese volt. Mivel rengeteg időnk volt még jobb híján a meleg épületben lebzseltünk. Azért a 11h-ás női rajtra kibotorkáltunk és a mi rajtunkig ami 30 percet csúszott kint is maradtunk. Átöltözés a kocsiban, bringa be a depóba és már indulhatunk is. Próbáltam viszonylag előre állni, bár a mezőnyt egy--két embert leszámítva nem ismertem. A futásra a 4:40-es tempót lőttem be, azzal jó eséllyel végig bírom az 5+2,5km-t. A közbenső bringán meg lesz ami lesz. Összességében egy 1:10-es időt akartam. Indul a visszaszámlálás, majd eldörren a startpisztoly. Mindenki meglódul, nekem meg rohadtul nem esik jól a futás. Hú bazzeg nem baj ha 5 perces lesz csak éljem túl ezt a napot valahogy. Nézem az órát és 4:20-as tempót mutat. Már értem miért ennyire kellemetlen. De aztán ez az érzés elmúlik és elönt az erő. Kezd egészen jól esni. Folyamatosan előzök, főleg a szembe szeles szakaszon. A második körben kezdek közeledni az előttem futó Gyulához. Ez újabb löketet ad és az utolsó km-t megnyomom. Te jó ég ez már 4 perces tempó! Irány a depó. Na itt aztán rendesen eltökölök a cipőcserével. Páran vissza is előznek, köztük Gyula is. Jöhet a bringa 4 köre. Elkezdek pörgetni, pulzusom az egekben és iszonyat nehéznek érzem a lábaimat. De menni kell előre és megyek is. Óra csippan, 30-as átlag felett vagyok, ez jó, de több kéne csak nem igazán érzem az erőt. Magányosan tekerek, se előttem, se mögöttem senki a közelben. A második körben viszont utolér egy 4-es boly. Ebbe nekem most be kell csatlakoznom (itt lehet bolyozni). Sikerül is, szélárnyékban csak könnyebb. A fordítóknál azonban mindig leszakadok, sprintelni kell az újabb és újabb felzárkózásokhoz. A negyedik kör elején kezd lassulni a tempó plusz még nem is vezettem a bolyt így az élre állok és megrántom a sort. Azonban az erősebb tempót nem bírom sokáig és visszalassulok, sőt a fordító után végleg leszakadok. Fájdalmas ahogy egyre csak távolodnak. Már csak fél kör, rongyos 2,5 km és vége van a bringának. Onnan meg már csak futni kell egy keveset. Közeledik az a bizonyos zöld vonal ahol le kell pattanni a kerékpárról. Leugrom nagy merészen, de mindkét vádlim görcs közeli állapotba kerül. Bekocogok a depóba, gyors cipőcsere, bukósisak le és irány a futópálya. Iszonyat nehéznek érzem a lábaimat. Magam előtt látom azt a három sporttárasat akik a bringán megelőztek. Vissza kell őket előzni. Ketten elég messze vannak, de az előttem lévő srác biztosan meglesz. 4:40-es a tempó és megint kezd elmúlni a szar amit felvált a mindent elsöprő erő érzése. Gyorsítok is az első srácot be is darálom hamarosan, de a másik kettő elég messze van. Mindegy nyomom ami a csövön kifér ezt a fostos 1,5 km-t kibírom már. Jön az utolsó fordító onnan már csak kb. 600 méter és közeledek az előttem lévőkhöz. Tudom, hogy meglesznek, meg kell lenniük. Fokozom a tempót már bőven 4 perc alatt járok magam sem értem, hogyan és miként. 150 méter lehet hátra amikor elszáguldok a két delikvens mellett és én hülye nekiállok még sprintelni. Szinte berobbanok a célba! Igen! Megcsináltam! Kapok egy érmet a nyakamba majd frissítek egyet. Így a verseny után már nem árt. Megjön Gyula is gratulálunk egymásnak és kicsit nyújtunk.

Begyűjtjük a jól megérdemelt babgulyásunkat és bevonulunk vele a jó meleg épületbe ahol kellemesen elfogyasztjuk. Egy-két ismerőse csatlakozik hozzánk. Szép lassan összekaparjuk magunkat, bepakolunk a kocsiba és irány haza. Remek verseny volt, örülök, hogy mentem. 2000Ft volt a nevezési díj és ezért volt chip-es időmérés, kedves, ügyes segítők teljes pályazár és korlátlan babgulyás. Abszolút megérte. Elégedett vagyok az eredményemmel, különösen az Optivita után. Saját mérésem szerint az első futás 4:16-os, a bringa 32km/h a második futás pedig 4:19-es átlag lett. A nettó összidőm 1:09:58. Ha direkt akarom akkor sem sikerült volna így. Hivatalosan 11-ik lettem az 50 fős férfi mezőnyben 1:13:10-es idővel. Ebből kiderül, hogy a depózáson van még mit javítani, mert rengeteg az a 3 perc. Ja, pluszban azért ma is sikerült egy rekordot elérni:

a kis hazudós...