Szóval a Balboa, azaz 19 km és közel 900 méter szintemelkedés. Tavaly voltam először Kacsával egyetemben, sikerült is az eső miatt tökig érő sarasat kifogni. Idén Ő sajnos nem tudott jönni, mert éppen műtét után lábadozik. Én meg ugye az ominózus Piros85 óta nem futottam terepen... Végül úgy alakult, hogy Attikával mentünk ketten, persze volt ott több még száz leendő Rocky. Ez évben is szerencsés voltam, mert lehetett tudni előre, hogy jó kis jeges szakaszok lesznek. Reggel 8h-ra még elmentem az uszodába egy 1 órás oktatásra, mert ugye fáradtan kell ilyeneket szaladgálni.Rohamtempóban összeszedtem Attikát és még pont időben felértünk a rajthelyhez. Gyorsan lepakoltuk a batyukat a már púpozott asztalokra, kicsit körbenéztem, hogy találok-e ismerőst, lőttünk egy before selfie-t és már indulhattunk is.

előtte kép, ahogy Kacsa fogalmazta meg: Runcsitesók

Eléggé hátulról sikerült rajtolni, ennek az volt a hátránya, hogy az elején amikor még sűrűn voltunk nem lehetett annyira haladni. Ebbe közrejátszott az is, hogy eléggé jeges volt az út és sokan óvatoskodtak. Mi azért próbáltunk jobb tempót menni így előztünk rendesen ahol éppen tudtunk. Volt jég bőszen a Határ nyeregig, onnan felfele meg persze már bele sétáltunk. Az látszott, hogy itt visszafele érdekes lesz lejönni. Ekkor még azt hittük, hogy nem lesz rosszabb. Tévedtünk. Nem kicsit. A Hűvösvölgyi rész a Hárs hegyig jó nagy szopó volt. Konkrétan tükörjégen futásnak nevezett tánckoreográfiát adtunk elő. Felfele megint a séta volt terítéken onnan viszont le Szépjuhásznéig egészen jól futható volt a terep.

éppen futunk, de nem véletlenül a szélén. :)        fotó: Mészáros Mariann

Itt volt az egyetlen frissítőpont is kulacsunk persze nem volt, a poharakat meg elhagytuk valahol. Mindegy is irány fel a kilátóba és a fele már meg is van. Na azért nem volt ilyen egyszerű. Meredek is, csúszott is, szóval inkább séta volt, mint futás. Az alján jött szembe Dávid aki ekkor az első volt. Brutál tempót ment az biztos. Mi meg szépen kényelmesen felsétáltunk, néha-néha azért belekocogtunk. Előbb-utóbb azért csak felértünk, szépen megkerültük a kilátót ahogy illik készültek rólunk remek fotók és irány vissza. Ekkor kb. 1:12-nél jártunk időben és reálisnak tűnt a 2:20-as célidő.

itt éppen másképp jó                                    fotó: DonRazzino

a csúcson vagyunk               fotó: DonRazzino

fotó: DonRazzino

Lefele azonban nem tudunk nagy tempót menni, mert nem volt túl jó az út és sokan is voltak előttünk A frissítőnél elidőztünk egy kicsit, ettünk-ittunk és nyomás fel a Hárs hegyre. Kellemes, beszélgetős séta tempóban. Innen lefele viszont jött a Hűvösvölgyig rettegett jeges rész. Mindent elmond, hogy sikerült összehozni egy 8:30-as km-t. Igen, lefele. A lejtmenetbe belefért még fejenként egy-egy perec. Attika oldalra dőlt el, én meg seggre estem. 

jégen, de már túl a pereceken     fotó: Mészáros Mariann

Szerencsére komoly bajunk nem esett így nyomtuk tovább. Igaz óvatosan, mert megsérülni azért nem akartunk. Túl voltunk Hűvösvölgyön már csak a Határ nyereg és a cél van hátra, a nagyja szint is megvolt, innen komolyabb mászás már nem is várt ránk. De felfele séta volt. Főleg miattam, mert Attika nagyon jól bírta. El kell ismerni jó formában van mostanság. Haladunk tovább, vigyázat mozgásunk nyomokban futást is tartalmazhat. Na jó ez erős túlzás, mert inkább futás volt. Kb. 2km-el a vége előtt ahol akadt egy jól futható rész ott tudtunk 5 perc körüli tempót menni. Viszont amint jött egy kis emelkedő nálam bedobták a horgonyt. Egy rövid séta után azonban újra meglódultunk,mert ez már a célegyenes lesz. Kicsit emelkedik, de nem érdekel. Attika benyögi, hogy az előttünk lévők közül 3 embert azért megelőzhetnénk. Nos bennem pont jó emberre talált ez ügyben. Rövid hezitálás után tempó váltás és sprint. Nem számít semmi, se fáradtság, se pulzus. Csak nyomni ami a csövön kifér. Óra szerint 3 perces tempó volt az utolsó 250 méter... Ja, a 3 embert megelőztük. :) Beértünk! Vége! Óriási volt! A tüdőnk ugyan majd kiszakad a helyéről, de ez jó érzés. Megcsináltuk óra szerint 2:23:56 alatt. Attika is Rocky lett!

fotó: MenjuPhoto

utána kép a két boldog hülyével :) De Rocky mindkettő!

igen, sár is volt

Kis pihenő után eszünk-iszunk a terülj-terülj asztalkáról. Cola, müzli, csoki és banán amit az arcunkba tolunk. Gyors fotók után irány a kocsi, mert hideg van és rohadtul fázunk. A kocsinál nyújtunk egy minimálisat és irány haza. Nagyon jó volt ez a Balboa is. Sajnáltam, hogy kevés ismerőssel találkoztam, de ettől függetlenül fantasztikus élmény volt. Megyek én még ilyenre.

„Nem az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod az ütéseket, miközben csak mész előre”
(Rocky)