Alapvetően ez egy sportról, versenybeszámolókról szóló blog (amely még eléggé gyerekcipőben jár), de vannak esetek amikor kivételt kell, lehet tenni. Ez olyan.
Ráadásul azért szorosan köthető hozzá, hiszen mindkettejüket a sport révén ismertem meg. Fish-t a futásnak, Pityát a focinak köszönhetem. Ők egymást meg a túrázásnak és talán egy picit nekem.
De leszögezem, ártatlan vagyok.

csodás pár egy csodás helyen

Balatoni hétvégék második rész.

Előre lelövöm a poént és nem lesz senkinek meglepetés. Óriási élmény volt!
Szóval a fiatalok elhatározták, hogy összeházasodnak. Erre ezen remek hétvégét találták, kicsit ugyan megvolt kötve a kezük a Pünkösd és az Ultrabalaton miatt. Mondhatni, ez maradt Nekik, de jól sült el.
A helyszín a szépen felújított Hotel Halászkert panzió és étterem Badacsonyban. Ottalvós a buli, így kényelmesebb lesz. Kocsival terveztem menni, Eli és Egon társaságában, de 1-2 nappal előtte úgy alakult, hogy Andi és Jozie is csatlakozik Tök jó, sok kis ember jó helyen is effektus.
A tervezett program szerint a vendégfogadás 14:30-tól van addig kellene leérni és átöltözni így ha 11h-kor indulok, összeszedek mindenkik még kényelmesen leérünk. Tévedtem, nem így lett. Köszönhetően egy, az M7-esen történt balesetnek Tárnok után. Jó sokat araszoltunk, a navigáció kétszer is felajánlotta a kerülőutat. Én a másodiknál hallgattam rá, nem kellett volna. Átvitt a 7-es főútra ahol szintén dugó, hiszen mindenki ott kerül és az a nyamvadt martonvásári lámpa is be szokott kavarni. Most szerencsére kikapcsolták és rendőr irányította a forgalmat, de nagy szívás volt. Mikor visszatértünk az autópályára a navigáció 14:49-es érkezési időt jósolt. Ez nem jó, nem hiszem, hogy miattunk csúsztatják az egész programot, így bele kell húzni.

itt még időben

A pályán még nagy volt a forgalom, haladni ugyan lehetett, de nem abban a tempóban amit szerettem volna. Jött a 71-es út, ezen hmm, fogalmazzunk úgy, hogy kihasználtam az autó adottságait és a sebességhatár dolgot is egyénileg értelmeztem. Annyival mentünk amennyit az óra mutatott. Biztonságban és időben leértünk, bőven át lehetett öltözni. A társaságtól nem tartottam, hisz Fish barátaiból párat már ismertem, ők jó fejek, gondoltam a többiekkel sem lehet baj. Pitya részéről még a családot is ismerem, így nem érhetett meglepetés. Kezdődik a vendégfogadás, jönnek is sorban a hölgyek, csinosak és szépek, mindenfelé vannak, bármerre is nézek. És itt vannak persze a férfiak, kik elegánsak és sármosak. Ha már ilyen szépen mind összegyűltünk kezdődhet is a lánykikérés. Szegény Pityánk izzadt közben rendesen, pedig fogadták Őt elég kedvesen. Aztán még nekiállt válogatni, az első három lányt nem volt hajlandó elfogadni.

nem értem mi volt vele a baj? :)

 De negyedszerre végül csak megkapta a magáét, a csodaszép leendő feleségét.

Mehetünk is a templomba. Ekkor ért az a megtiszteltetés, hogy én vezethettem a menyasszonyi autót amely nagyon szépen fel volt díszítve.

Király, abban úgyis jó vagyok. Haladtunk  konvojban, dudálva, felhívva a figyelmet, hogy most fog elkelni a falu legszebb leánya. Sőt miután leparkoltunk még a gyűrűket is rám bízták, hogy adjam oda Karesz atyának.

két gyűrű mind felett :)

Ő is nagy figura, nem az a tipikus pap kinézetű forma. Jó kis szertartást celebrált, látszott nem csak a sablon szöveget mondja, hanem úgyis gondolja azt. A templomban amúgy Pitya apukájának a kórusa énekelt fantasztikusan, élmény volt hallgatni őket.

az ifjú pár és Karesz atya

násznép

Irány vissza a hotelbe, jöjjön a polgári szertartás. Ez is szépen, rendben lezajlott. Aláírásukkal ellátták a nagykönyvet, így már hivatalos papírjuk is van a közös jövőjükről.

Kezdődjék hát a vacsora, mely olyan lesz, mint egy fenséges lakoma. De előtte még az örömapák beszédet tartottak, a fiataloknak minden jót kívánva mondatokat alkottak.

Hajrá Fradi?

Jöhet a kaja! Hozták is nagy ibrikekben az Újházy tyúkhúslevest. Nagyon finom volt. Ezután a Hortobágyi húsos palacsinta jött, látott és elfogyott.

hú, de finom volt

Én már itt tele voltam és még csak most jönnek a rántott dolgok meg a desszert! Becsülettel helytálltam és ettem mindenből. Azt nem mondom, hogy nem voltam tele. Atyaég és nekem így kell majd táncolni? A térdem miatt amúgy sem terveztem sokat, de ráadásul még a hasam is tele van. Ebben is tévedtem. Kis akklimatizálódás után szinte egész éjszaka nyomtam. Néha azért megálltam vagy leültem, mert mondjuk ki, rohadtul fájtak a lábaim. Mindkét térdem és talpam.

az a bizonyos Jäger, de hát egy IronMan-ek nem lehet nemet mondani. :)

Külön ki kell emelnem még a Vőfélyt. Egy esküvőn nagyon fontos szerepe van. Ő, ott és akkor ezt remekül ellátta. Csinálta a hangulatot, meg a jó értelemben vett fesztivált. Vele is szerencséje volt az ifjú párnak.

Eszembe jutott Szami aki a múltkor szintén tánc közben csinálta ki a térdét. De innen nem volt visszaút, a jó társaság, főleg a csinos lányok lendülete vitt, sodort magával és ha már veszni kell, hát harcban vesszünk el! Hogy érzékeltessem milyen nagy buli volt háromszor próbálkoztak idegenek bejönni, valószínűleg potya piában reménykedve. Egy alkalommal Kata a maga 45 kilójával dobta ki őket. Mikorra én odaértem már javában osztotta a 2 embert, igyekszem pontosan idézni az elhangzottakat: "el lehet húzni a picsába srácok". Óriási volt. Szerencsére el is takarodtak, így folytatódhatott a buli. Meg kell említenem a zenész párost akik remekül keverték a zeneszámokat és fantasztikusan énekeltek.

Sokat, nagyon sokat lehetne mesélni a buliról. Jó volt na!  Remek társaság jött össze. Hajnal 5-ig tartott, de csak azért szerintem, mert eddig volt leszervezve. A kemény mag még lement a partra napfelkeltés selfie-t csinálni.

a kemény mag!

Én aludni mentem, mert még majd délután haza is kell vezetni és azt illik pihenten. Nem nagyon jött össze, hiszen már világos volt, nem is voltam álmos és hétköznap ilyenkor már bőven fent vagyok így csak kb.2,5 órát pihentem. Fél 9 körül már mentem is reggelizni Kacsáék társaságában. Jó kis svédasztalos reggeli volt, ettem én szinte mindent. Virslit, rántottát, nutellás kiflit lefojtva gyümölcslével és mézes teával. Közben szépen lassan botorkáltak le a többiek is, Szamiék, Atiék és Zolikáék. Atival meg is dumáltuk hogy elmegyünk futni. Így is lett, tettünk egy szép karikát a Badacsonyban, útba ejtve a mólót, borudvarokat magában foglaló domboldalt és a templomot ahol az esküvő volt. Kicsivel több mint 10km-szaladtunk a ragyogó napsütésben. Mivel a szobakulcsot Elinél hagytam, visszaérvén a hotelbe elindultam megkeresni. Kacsaládot találtam meg elsőnek a wellnessben. Nagyon hívogató volt a medence, nosza rajta csobbanjunk is egyet. Nagyon jól esett, felfrissültem tőle. Még beültem a jacuzziba is pár percre, ezzel én erre az évre le is tudtam ezt a dolgot. Kicsekkolás, fizetés, kocsiba bepakolás következett a sorban. Időnk volt még indulásig, a terv a csoportos levonulás volt a partra. Mivel volt még teendője az ifjú párnak ezért ezt nehéz volt kivitelezni. Végül Elivel Kacsáékhoz társultunk, beültünk egy vendéglátóipari egységbe ahol a gyerekek zsíros lángossal birkóztak eredményesen.

Eljött a búcsúzás és az indulás ideje. Megkerestük Fish-t és Pityát, hogy elköszönjünk tőlük. Michaela is velük volt így őt külön nem kellett összeszedni. A hazaút meglehetősen unalmas volt, se baleset, se semmi. Útitársaim hamar elaludtak, néha ugyan felébredtek pár percre, de inkább csukva volt a szemük. Épségben és időben tettem ki Micha-t a Népligetnél, neki innen még 6 óra busz Brno-ig ahonnan majd másnap kocsival megy haza ami még 2 óra. Nem lakik közel az egyszer biztos. Még Eli keripapát is leszállítottam csak utána vettem hazafelé az irányt.
Fantasztikus hétvége volt. Remek emberekkel, gyönyörű helyen, jó zenészekkel/zenével, finom ételekkel és az időjárás is kegyes volt a násznéphez. Jó lett volna még maradni és bandázni a többiekkel. Mindenkinek ilyen esküvőt kívánok! 

ui.: eddig külön-külön is szerettem Őket, de most így együtt....

Idén 2 napos kaland lett belőle, nézzük is miért és mi történt.

Azt már tudtam előre, hogy egyedül fogok menni, az viszont csak a héten derült ki, hogy autó nélkül leszek. Semmi gond, busz illetve vonat is van, megyek azzal nincs gond, Az ott kezdődött, hogy mivel 10h-kor van rajt, 9h-ig lehet rajtszámot átvenni és ilyen korán meg nem volt egyik sem. Hoppá, akkor előtte napon kell lemenni viszont így nem csak minimum cuccal kell menni hanem szállásra is szükség lesz. Azt viszont 1 főre, 1 éjszakára, a Pünkösdi hosszú hétvégén találni nem lesz könnyű. Nem is volt az, de végül lett. Igaz kicsit drágábban, mint szerettem volna, de ez van. Konkrétan egy komplett lakást, teljesen felszerelve (mikro, hűtő, TV, klíma, wi-fi) sikerült egymagamnak kivenni. 3 hálórészes, akár 5 fő részére is megfelelne. Szerencsére az állomástól és a versenyközponttól sem volt messze. Szóval szombat délután busszal le. Az út nagy részén szakadt az eső, itt már kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy ezen a versenyen megyek ahogy bírok. Ha már szar az idő, egyedül megyek és kicsit többe is kerül mint számoltam akkor már b...unk neki oda rendesen. Nyugodt út után Keszthelyen napsütés fogadott. A szállásra menet útba ejtettem a Fő téren lévő versenyközpontot ahol felvettem a rajtszámot. A szállást gyorsan megtaláltam, ahol nagyon szívélyesen fogadtak a háziak. Gyorsan lepakoltam és vissza sétáltam a tésztaparty-ra ahol egy jó kis bolognai-t sikerült elfogyasztani. Közben átgondoltam a további étkezéseket és arra jutottam, hogy reggelire megeszem a magammal vitt pizzát, így csak estére kell valami kis kaja, meg a hazaútra. Egy volt a lényeg, beleférjen majd minden a hátizsákba amit le kell adnom a ruhatárban. A Lidl lett a kiválasztott ahova egy kellemes sétálva jutottam el.

 holnap majd hátulról is megnézem, kétszer is.

Bevásárlás után vissza a szállásra, jöhet a lazulás. Csoki, keksz, üccsi, focimeccs a tv-ben. Kicsit később még sikeresen elaludtam a Batman - Sötét Lovag című filmen aztán irány az ágy. Nem aludtam túl jól, sokszor felébredtem éjszaka, Köszönhetően a kint tomboló viharnak. Hogy mi a jó büdös franc történik? Nem erről volt szó. Szakad az eső és óriási szél van. Komolyan bennem még az is felmerült, hogy ebből nem lesz verseny, mert lefújják. Reggelig azért valamennyire normalizálódott a helyzet, bár bentről hidegnek tűnt az idő és ugye nálam csak rövid cuccok voltak a helyhiány miatt. Ez van. Kényelmesen megreggeliztem, összepakoltam és irány a verseny. Kilépve az utcára már nem is volt olyan rossz idő, fújt ugyan a szél, de az eső már nem esett és annyira hideg sem volt, a szelet leszámítva ideális futóidő. Jó lesz ez. Átöltözés, cucc leadás gyorsan, gördülékenyen ment. Még megettem a szokásos mars csokit, kicsit melegedtem az egyik épületben, majd 10perccel a rajt előtt beálltam a rajtzónába. Sokan még nem voltak az 1-2-es zónában így sikerült eléggé az elejére állni. Itt találkoztam egy futó ismerőssel Attilával.

Tarjányi Attilával (sárgában) a tavalyelőtti 4Run sorozat nyertesével

Rajt! Nosza induljunk neki. Visz a tömeg, első érzésre jó a tempó, de ránézve az órára elszörnyülködöm. kereken 4 perces pace. Azta k...a,. ez erős lesz. Jön az 1km-es tábla 4:12, ajaj ez még mindig sok. Épp lefelé megyünk, tempó marad. Úgy érzem ezt nem fogom végigbírni. Jön a hosszú, egyenes szembe szeles szakasz. Ráállok egy lassabb 4:25-4:30-as tempóra. Egy srác beáll mögém szélárnyékba, tegye, bár idegesítő a lihegése. Meg is előz én viszont tudatosan nem állok be mögé, hadd menjen nekem saját magammal van harcom. Vívom is rendesen, még mindig soknak tűnik. 7 km-nél kezdem azt érezni, hogy talán ebben a tempóban végig tudom tolni. Lehet csak mostanra melegedtem be? Közben a női 3-ik helyezett is lehagy, de vele már tudok menni. Visszaelőzöm, most Ő jön mögöttem.

Élvezem, de tényleg!

Egy tempót megyünk, így ismeretlenül is egymást húzzuk, motiváljuk. Jön a Fő térre vezető kis emelkedő, ez nem szokott jól esni, de most pikk-pakk felérek és már kezdem is a második kört. Az órámra csak később néztem így csak tippelni tudom az első kör idejét. Nem sokkal több, mint 46 perc. Hogyaza...! Bakker, ha tudok még egy ilyet futni, akkor... Az már itt biztosnak tűnt, hogy rekord lesz ebből, a kérdés megint csak az volt, hogy mekkora. Tudom tartani az eddigi tempót, lefele talán egy kicsit gyorsabb is vagyok. A női dobogó már távolodik, de szépen lassan érem utol azokat akik megelőztek az első körben. Ez újabb erőt ad, tolom is, még épp a nem annyira kényelmes, de nem belehalós határon. Közben fejben azért számolok, hogy mi lehet a vége, megállapítom, hogy 1:33 alatt is meglehet, ha nem lassulok a végén. Nem fogok, érzem, tudom. Jön a kacskaringós rész, onnan meg már a kikötő és a sétány, majd át a síneken az meg már a 20-ik km. Kicsit tartok az emelkedőtől, de legfeljebb ott majd gyorsítok, úgyis vannak szurkolók az meg mindig segít. Még 500 méter, gyerünk, induljunk neki. Tempót váltok és csak úgy felszáguldok 4 percesben, nézem az órát 1:31 körül járok, te atyaég ez tényleg meglesz 1:33-on belül! Jól esik a hangos buzdítás, még három kanyar és felfuthatok a színpadra. Figyelem a célvonal melletti órát miközben beérek: 1:32:12!! Igeeen! Megvan. Megcsináltam. Több mint két perccel jobb mint a bécsi időm.

Éppen örülök, jól látszik ugye?

Úgy néz ki fekszenek nekem a szeles versenyek. Megkapom az érmet meg a befutócsomagomat. Boldogság van. Nekiállok nyújtani, most rendesen meg is csinálom. Fish-el és Pityával meg volt beszélve, hogy találkozunk. Voltak oly kedvesek és meghívtak ebédre Fish szüleihez. Gyorsan megyek is a cuccaimért, letusolok és átöltözöm. Hamar megtaláljuk egymást és irány a szülői fészek ahol nagyon kedvesen fogadnak. Ebédre nagyon finom húsleves és rántott hús van rizzsel. Engem ezzel meg is lehet venni.Megy a sztorizgatás, jót beszélgetünk, de sajnos lassan indulni kell vissza a buszhoz. A leendő ifjú pár (jövő héten már esküvő!) elszállítmányoz a keszthelyi buszállomásra. Megvárom a kicsit késve érkező járatot, kényelmesen elhelyezkedem és irány haza. Jó kis hétvége volt.

lassan jöhet az 1-es zóna

Nézzük a számokat: A hivatalos időm 1:32:11 lett, első kör: 46:03, a második: 46:08. Nem negatív split, de szerintem azért túlélem, pláne, hogy csak 5másodperc a differencia. Helyezések: abszolút 35.hely az 535-ből, a férfiak között 32-ik a 340-ből, kategóriában pedig 16.hely a 124-ből.

Szóval a Borvidék. Eddig kétszer voltam és mindkétszer jó volt, néha ugyan másképp, de nem volt kérdés, hogy idén újra megyek. Jó hangulat, jó szervezés, a helyiek is szurkolnak, frissítenek, örülnek, hogy ott futunk és nem feledhetjük a a kedves üzeneteket a szervezőktől, tehát ez egy nagyon jó kis verseny. Idén ráadásul végre lett 'rendes' félmaraton is valamint egy 28km-es táv is választható lett. Nem volt kérdés egy másodpercig sem, hogy melyiken indulok. Igen, a leghosszabbon és amint lehetett be is neveztem. Ekkor még úgy tűnt egyedül megyek, de időközben Kata és Zolika is benevezett a félmaratonra, sőt Berkes Timi is fuvart keresett így meg is lett a telekocsi. Sajnos Pitya legénybúcsúja is erre napra esett, így oda csak később tudunk Zolikával becsatlakozni.

Reggel 9:30-as indulás után a többieket szépen egymás után összeszedve kényelmesen leérünk még dél előtt. Nagy tömeg még nincs, de ugye még korán van. Gyors rajtszám átvétel után beültünk egy fagyira-sütire a Szász étterembe. Ez tavaly is bejött.

két hülye, de nem egy pár!

A héten nem vittem túlzásba az edzéseket köszönhetően az előző hétvégének valamint egy kis térd-combizom fájdalomnak amit a túlterhelés és az Asics cipőm életének végének tulajdonítottam. Így viszont kénytelen voltam a Nike Pegasus-ban futni ami vízhólyagokat csinált az elmúlt két alkalommal, de ez van. Kilométerben még bőven bírja csak terep cipő lett belőle. Kényelmesen készülődtünk, talán túlságosan is, így 15perccel rajt előtt sikerült a mobil WC-hez sorba állni. Ennek köszönhetően a rajtzónában sem tudtam előre állni, nagyjából a közepén lehettem. Mindegy, az elején majd sokat kell előzni. Az első emelkedő 1,5km körül van ott azért már jó lenne kihagyni a tömeget. Annyira nem sikerült pedig 5perc alatti az első kili. Az emelkedő alján érem utol Cögét aki egy hagyjál már Dari kiáltással viszonozza a buzdításomat. 1 perc múlva Dórit is utolérem, akinek volt egy halvány terve, hogy nyulazzak neki. Nosza akkor, gyerünk, menjünk valamint félig viccesen közlöm, hogy most kell futni, mert később úgysem tudunk. Nem jött be neki, maradjunk ennyiben. Itt csippan a második kili: 5:15. Huha nem lesz ez erős? Kérdezem félig hangosan magamtól. Megyek tovább, hagyom el sorban a népet. A táv első fele nem túl nehéz, gyorsan fogynak is a km-ek. 8-tól tudom, hogy egy nehezebb mászás jön, de addig szinte sík. 5-ös átlaggal érek ehhez az emelkedőhöz aminek csak elejét futom majd átváltok tempós sétára. Nincs értelme ezeket megfutni, de ezt tudtam előre és be is volt kalkulálva.

Ennek ellenére hamar felérek, közben Kokót a bokszolót is megelőzőm, jöhet a csapatás lefelé. Vigyázva a lábaimra is jó a tempó.

mennyire igaz volt

12 kilinél még mindig 5:10 az átlagom. Közben volt egy kis eső, de igazából jó volt, mert már kezdett melegem lenni. Kicsit az út csúszós lett tőle, de nem volt vészes. Megint séta felfelé, itt már úgymond a helyemen vagyok, megtaláltam a velem egy tempót futókat. Köztük két 60 feletti úriembert. Óriási tisztelet nekik, hogy itt vannak és tolják az emelkedőket! Le a kalappal!. Itt tudom, meg hogy nem is 28km csak 27km meg egy kicsi (ez végül nem lett igaz). A felén már túl is vagyunk és én nagyon jól vagyok. Meleg van a 2db sótabit ami nálam volt be is veszem a gel-t meg majd 20km-nél.

motiváló és találó, nagyon

Elválunk a félmaratonistáktól kis sík után be az erdőbe és jön az ösvény felfelé. Az esőtől saras-csúszós, de azért felküzdöm magam. Azt nem mondom, hogy végig futva, de nem is ment volna. A dagonyázás lefele is folytatódik aztán szerencsére visszatérünk a betonútra. Innen fentről gyönyörű a kilátás és mát hallani a borospincéknél a szurkolókat. Ez az a hely ahol át kell futni egy pincén, jó kis kanyargós, kb. 50méter csak az egész, de bent legalább hűvös van. Itt van egy frissítőpont is, így a gel-t már előkapartam a zsebemből és be is toltam, rányomom a vizet meg egy kis iso-t és haladok tovább.

20 felett járok, kicsit már fáradok, talán egy kis holtpont is van, pedig épp síkon futok. Az egyik öregurat utolérem, beszélgetünk úgy 1-2km erejéig. Még 5km és egy nagy emelkedő van hátra. Újra összeérünk a FM-esekkel. Kicsit fürkészem Zolikáékat, hátha, de nem lelem őket. Számolgatok is, merre járhatnak hozzám képest végül arra jutok, hogy jó eséllyel mögöttem vannak, mert elég jó tempót mentem idáig. Jön az emelkedő itt már szinte mindenki sétál. Egy-két bátor futó próbálkozó van, de ők is hamar letesznek róla.

Ezt az emelkedőt 'futottuk' Fish-el két éve így ismertem, tudtam hol lehet illetve érdemes belefutni, de a vége az nagyon meredek. Cserébe ez az utolsó, innen már lefele és mint tudjuk, lefele a szar is gurul! Újabb kis számolás, ha tényleg csak 27km akkor még akár a 2:30 alá is beférek. Még 3km és az mind lejtő. Mehet minden ami még bennem van! Közben azért kiderül meglesz a majdnem 28km is. Haladok, jönnek is a 4:20-4:40 ezrek. Már látom a templom tornyát! Közeledünk, nem lehet több 1km-nél. Tavaly is erre ment a befutó így ez is ismerős volt. Jó a tempó és nagyon jól vagyok. A körforgalomnál 400 méterrel a vége előtt Rita szurkol lelkesen, megyek is egy pacsiért. Érzem még az erőt menne ez még tovább is, de mindjárt vége. Kicsit még gyorsítok már látom a célkaput, még a nevemet is bemondják! Vége! Bent vagyok! 2:33:36! Azta! Kapok egy szép érmet a nyakamba meg egy palack vizet a kezembe és séta tovább. Boldog vagyok és fáradt, de simán tudnék még futni. Nem érzem azt, hogy teljesen végem lenne. Amit érzek az az, hogy Cola-t akarok. Séta fel a kocsihoz ott vár rám. Semmi bajom, nem fáj sehol és ez jó. Magamhoz veszem az oly vágyott nedűt, egy mars csoki és 3db csokis nápolyi kíséretében. Csatlakozom Ritához a körforgónál, kölcsönösen gratulálunk egymásnak, majd nekiállok kicsit nyújtani.

Miközben várom Zolikáékat kicsit beszélgetünk. 2 hét múlva ugye újra találkozunk a Fish-Pitya esküvőn. Kb.10 perc és jön is Kata meg Zolika. Kapnak egy-egy pacsit, összekapom a cuccaimat és sietek utánuk. Gyorsan meg is találjuk egymást. Hívom Timit, bent van a versenyközpontban így vele is könnyen megtaláljuk egymást. Pihengetünk egy kicsit, Kata és Zolika még benyomnak egy zsíros kenyeret, meg egy fröccsöt, Zolik így már 10-nél jár. Dóri is beesik eléggé meggyötörten ráadásul még a telefonja is szarakodik. Kölcsönadom az enyémet, használja, mert kell neki. Itt már azért kezd beütni a fáradtság és még haza is kell vezetni, plusz este legénybúcsú. Vissza kocsihoz, gyors öltözés és 17:30-kor, a tervezett időben el is indulunk. A hazaút gyorsan eltelik és nem csak azért mert sietek. Mindenkit hazaviszek és teperek haza, mert ez a nap még nem ért véget.

Nagyon elégedett vagyok a Borvidéken nyújtott teljesítményemmel. A terv a fussak jobb átlagot mint a tavalyi, így a 2:40-et lőttem be mint reális célt a 28km-re. Ennél ugye 6,5 perccel mentem jobbat. 5:33-as pace-t futottam a saját mérésem szerint 27,65km-en, ami ha hozzávesszük a 720 méter szintemelkedést nagyon jó. A hivatalos időm 2:33:34 lett amivel a 64-ik lettem összetettben a 614 egyéni induló közül. A férfiak között 58-ik lettem a 433-ból, míg a kategóriámban 24-ik a 156-ból. Ezek is mind jobbak mint a tavalyi. Ráadásul a félmaratonon indultam volna akkor bőven az abszolút első 20-ban végezhettem volna. De ez így volt tökéletes. Figyeltem magamra, a pulzusomra, a lábaimra, hogy ne szaggassam szét magam. 180 feletti pulzusnál illetve ha úgy éreztem, hogy nincs értelme megfutni az adott emelkedőt akkor sétáltam. Azért a pár percért nem érte volna meg kockáztatni egy esetleges sérülést vagy egy elfutás miatti szenvedést. Ez pont annyira fájt amennyire kellett. Mondhatni kényelmesen, mindenhol, kivéve az utolsó pontos frissítettem, pacsiztam a lelkesen szurkoló kisgyerekekkel. 

ma is jók voltunk

Jöhetnek a balatoni hetek. Jövő héten Keszthely, utána héten Badacsonyban Fish-Pitya esküvő, aztán meg az UltraBalaton. Úgy érzem készen állok rá, hogy ott olyat fussak amit szeretnék.